Nyelvi hírek a világból I.

[tartalommutatóhoz, 2014-hez]

 

2013. november

Peter Baláž, a szervezésben tapasztalt Edukado@Interreto-tól, 2013. szeptember3-a és 5-e között csapatával együtt az Európai Eszperantó Uniót (EEU) már 9. alkalommal képviselte sikeresen a 23. Gazdasági Fórumon(GF) Krynicában (Lengyelország), köszönhetően Halina Komar asszony odaadó és fáradhatatlan kapcsolatépítésének a Gazdasági Fórum fő szer­vezőjével, amely a Keleti Tanulmányok Intézete, és különösen elnökének, Zygmund Berdychowski megértésének, aki világosan látja az Európai Eszperantó Unió elgondolásainak, ajánlásainak és kezdeményezéseinek fontosságát. „Új megegyezéshez” volt a fórum fő témája.

A Gazdasági Fórumot Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke nyitotta meg, és köszöntötte Robert Ficot, Szlovákia miniszterelnökét, Valdis Dombrovskist, Lettország mi­niszterelnökét és Alekszandr Vilkult, Ukrajna miniszterelnök-helyettesét. A miniszterelnökök szóltak a gazdasági válságról és a problémákról az EU-ban, amelyeken csak szoros gazdasági együttműködéssel lehet úrrá lenni. Az EU-ban elsőbbsége van a munkanélküliség csök­kentésének, különösen az ifjúság esetében, megoldásokat kell keresni a gazdasági növekedés ösztönzésére, biztosítani kell az „eurótérség” és a közös fizetőeszköz, az euró stabilitását. Tájékoztatást adtak saját országuk helyzetéről és a pénzügyi és gazdasági válság legyőzésére irányuló tevékenységekről, nézetekről a további európai integrációra vonatkozólag és az EU jövőbeli felépítményéről. Ukrajna miniszterelnök-helyettese reményét fejezte ki, hogy minden európai ország fokozatosan be fog tagolódni az egyesülő Európába. Hozzátette, hogy az együttműködésre nagy lehetőségek vannak sok területen. Hiszi, hogy Ukrajna 2013 novemberében aláírja a Társulási Szerződést az EU-val.

A megnyitó ülés végén Lengyelország miniszterelnöke nyilvánosságra hozta, hogy ki kapja az évente adományozott „az Év Embere” elismerést. Az elismerést a 2011. évben Vlad Filatov, Moldávia miniszterelnöke, 2012-ben Ivo Josipović, Horvátország miniszterelnöke és 2013-ban Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke kapta.

Az idei évben a GF-nek mintegy 2000 résztvevője volt, közöttük voltak: állami és politikai csúcsvezetők, vállalatok vezetői, szövetségek, akadémiai körök, nem kormányzati szervezetek Lengyelországból, EU-államokból és –intézményektől, Európából és a világ más országaiból. Az akkreditált újságírók száma körülbelül 400 volt. A GF folyamán 6 plenáris és 120 különböző altémának szentelt pódiumvita volt.

A GF-en részt vett továbbá Lech Walesa, Lengyelország volt elnöke, Jaroslaw Kaczynski, Lengyelország volt miniszterelnöke, Janusz Lewandowski, az Európai Bizottságnak (EB) programok költségvetéséért és pénzügyiért felelős tagja, Günter Verhaugen és Ján Figeľ az EB volt tagjai. Résztvevő volt kormányoknak, nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek (EP) több jelenlegi és egykori elnöke, elnökhelyettese, ott voltak miniszterek, parlamenti képviselők, nemzeti és nemzetközi szervezeti vezetők, akadémikusok, szakmai szövetségek és nem kormányzati szervezetek képviselői, valamint tömegtájékoztató eszközök Lengyelországból, az EU és a világ különböző  országaiból.

A plenáris pódiumvitákat főleg pénzügyi és gazdasági témáknak, az EU-ban, Európában és a világon elhúzódó pénzügyi és gazdasági válságból való kiutak és megoldások keresésének szentelték. A résztvevők különösen érdeklődést mutattak a záró plenáris ülés „Miért van szükségünk történelemre Európában?” témája iránt, mely igen érzékeny történelmi, politikai kérdéseket és az európai integrációban megoldatlan problémákat érintett. A pódiumvitán részt vett Boris Tadić, Szerbia volt elnöke, Markus Meckel, Németország volt külügyminisztere, Petra Hurlová írónő Csehországból és Tadeusz Pieronek, a GF Politikai Tanácsának tagja Krynicában. Hangsúlyozták, hogy nem lehet tovább mellőzni az érzékeny történelmi és politikai témákat, hanem valamennyi ország és polgáraik számára elfogadható megoldásokat kell keresni egy összeurópai vitában, mert e nélkül a jelenlegi európai egyesítést nem lehet sikeresen folytatni. A pódiumvita résztvevői egyetértettek abban, hogy a lehető legkorábban meg kell egyezni és le kell zárni Európa örömtelen, különösen a 20. századi múltját; jobb, ha az országok a jövőre és az európai integrációs folyamat folytatására összpontosítanak. A történelem befolyása és következményei Közép-Európa országaira mostanáig nagyon erősek és súlyosak maradtak. Európa tragikus múltja, nemzeti ellentétek és ideológiai ütközések a stabilitást még most is negatívan befolyásolják a kontinensen. A pódiumvita részvevői együttesen arra a következtetésre jutottak, hogy fontos előfeltétel a múltról való megegyezéshez az európai örökséghez való tartozás világos kifejeződése és a megoldatlan kérdések megválaszolása, hogy a jövőben legyen lehetőség szilárd alapra építeni egy koherens és egyesülő Európát és az állampolgárok közös európai identitását.

Boris Tadić, Szerbia volt elnöke beszédében és a vitában hangsúlyozta, hogy nem lehet folytatni az államok között az állandó kölcsönös vádaskodást. Az EU a legjobb modell a béke építése, a kontinens jövője és a Balkán stabilitása számára. A globalizmusban új hatalmak nőnek ki, az EU meg állandóan arról vitázik, hogy folytatódjon-e az EU bővítése vagy ne. Európának új vezetőkre van szüksége egy új politika számára, hogy ne ismételje meg a múlt hibái és hogy tanuljon az egykori Jugoszlávia széteséséből. Tudatában kell lenni annak a ténynek, hogy minden nemzetben és etnikumban vannak rejtett érzelmek, amelyek nagyon könnyen fellángolhatnak és átalakulnak nacionalizmusba, gyűlöletbe és még háborúvá is. Kijelentette: „álmomban sem gondoltam, hogy szerbek harcolni fognak horvátok ellen, akik között sok jó barátom van. Tisztelni és támogatni kell az EU/Európa állampolgárainak identitását, de ugyanakkor alakítani és erősíteni kell közös európai öntudatukat és identitásukat. Ebből következően nagyobb figyelmet kell szentelni a kölcsönös megismerésnek és bizalomépítésnek a különböző nemzetiségek és etnikumok tagjai között. Nem lehet semmibe venni európai történelmünket. Nem kellene megosztania bennünket, hogy ne ismételjük meg múltunk tragikus hibáit.

A gazdasági témákon kívül, az EU által meghirdetett „Állampolgárok Európai Éve” keretében világosan elhangzottak a legkiemelkedőbb politikusok szavai arról, hogy a megoldások és kiutak keresésébe a válságból való kilábaláshoz szükséges az állampolgárok bevonása, valamint európai tudatosságuk a civil társadalom és a demokrácia erősítése az élet minden területén. Ez halaszthatatlan teendő annak megakadályozására, hogy az EU és az európai integráció állampolgári támogatása tovább csökkenjen, a szélsőségesség, radikalizmus, az állampolgárok közötti etnikai türelmetlenség, a feszültségek, az EU koherenciáját és létezését fenyegető konfliktusok erősödjenek.

Több olyan pódiumvitán, amelyeken az EU pénzügyi és gazdasági válságából kivezető közös utak és megoldások keresésével foglalkoztak, szó volt megerősített és szoros gazdasági együttműködésről az „eurótérség” országai és az EU között, közös gazdasági irányításról az EU-ban/Európában, amely politikai szinten átmehetne föderációs szerkezet létrehozásába Európában. Célja az lenne, hogy Európa versenyképesebb legyen a globalizálódó világban, és benne születő új gazdasági és politikai hatalmakkal szemben. Ez az EU/Európa számára nem csak jelentős gazdasági, hanem főleg politikai kihívás.

Ehhez a témához kapcsolódott az EEU által szervezett pódiumvita „Föderációs Európa: közös nyelv polgárainak?” című témája is, az állampolgároknak az EU-hoz való közelebb vitele, az európai integrációba való bevonásuk, európai öntudatuk alakítása és továbberősítése szempontjából. Tagjai voltak: Georg Milbradt, Szászország volt miniszterelnöke, a drezdai Gazdasági Műszaki Egyetem professzora Németországból, Artur Sosna, a Luxemburgi–Lengyel Kereskedelmi Klub elnöke, a Berlitz nyelviskola tanára, Peter Baláž, a civil Edukado@Interreto szervezet elnöke, társszerzője több, az Európai Bizottság által pénzelt, internetes nyelvtanítási projektnek, Halina Komar, az Interkulturális Nevelési Központ elnökasszonya Nowy Saczban, Lengyelországban és Jozef Reinvart, Szlovákia Külügyi és Európai Ügyek Minisztériumától, az EU Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért tagja.

A pódiumvita továbbvitte Joachim Gauck, Németország elnöke 2013. február 22-én Berlinben elmondott beszédének gondolatát, amely közös európai állampolgári vitafórum létrehozását javasolta, amelyhez közös nyelv kell minden állampolgár számára. Azt, hogy ez melyik nyelv lenne, összeurópai vitában kellene tisztázni. Bevezető szavaiban Jozef Reinvart hangsúlyozta, hogy az EU-nak az elmúlt 10 évben nem sikerült, legalább részben, teljesítenie az Európai Tanács Barcelonában 2002-ben elfogadott ambiciózus ajánlását, hogy minden állampolgár anyanyelvén kívül tudjon legalább két idegen nyelvet, valamint, hogy az idegen nyelvek tanítását és a nyelvi kompetenciát javítani, a többnyelvűséget pedig szélesíteni kell. Arra az összefüggésre figyelmeztetett, hogy ha az EU sikeresen akarja továbbvinni az európai integrációt, aktivizálni az állampolgárokat és erősíteni európai öntudatukat, akkor meg kell változtatni a jelenlegi szabadkereskedelmi nyelvi és kulturális politikát az EU-ban, és új, közös, igazságos és valóságos nyelvpolitikával kell helyettesíteni azt.

A pódiumvita résztvevői rámutattak arra, hogy az angol nyelv túlságos hatalma az EU-ban gátolja más EU-nyelvek tanítását, alkalmazását és kibontakozását. Nagy különbség van a nyelvi egyenlőséget illetőleg „de jure”, az EU érvényes elsődleges jogrendszere szerint, és „de facto”, a mindennapi gyakorlat nyelvi kiválogatásában az ország nagysága, lakosainak száma és gazdasági hatalma szerint. A nyelvészek mindeddig nem terjesztettek elő javaslatokat arról, hogy hogyan lehetne lényegesen javítani az idegen nyelvek és a nyelvhasználat tanítását. Az EU Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért az EU-beli rossz állapot javítására sikeres mintaprojektet ajánlott, amelyet Anglia 4 általános iskolája indított 2006-ban, bevezetőként idegen nyelvek tanulásához, illetve nyelveligazító tanításként "Springboard to Languages" (www.springboard2languages.org), amely az eszperantó nyelvtanát (bevezetői értékét) és az európai nyelvekben legtöbbször előforduló 500 szavának gyökét használja.

Halina Komar a német államelnök ajánlása kapcsán mondta, hogy az EU/Európa állampolgárai számára szükség van egy könnyen és gyorsan megtanulható nyelvre a közös és hatékony kommunikációhoz. Lengyelország szülőhazája a semleges nemzetközi eszperantó nyelvnek, amelyet 126 éve kezdeményeztek Európa és a világ valamennyi emberének kommunikációja számára. A lengyel parlamentben 2013 márciusában parlamenti csoportot hoztak létre az eszperantó támogatására, amely Lengyelország és az EU kulturális öröksége. A parlamenti csoportot Edmund Wittbroad professzor, szenátor és volt oktatási miniszter vezeti. A csoport célja az eszperantó felíratása Lengyelország nem anyagi kulturális örökségének listájára, és ennek a semleges nyelvnek ajánlása az európai integráció segítésére és problémamegoldásként a nyelvi kommunikációt illetően valamennyi állampolgár számára az EU-ban/Európában.

A GF kezdetekor tartott a „Jövő vezetői” pódiumvita után, amelynél új fiatal tehetséges vezetőkről volt szó, akiknek esélyt kell adni, megszólítottam a pódiumvita egyik résztvevőjét, Ján Figeľt, Szlovákia Nemzeti Tanácsának alelnökét, az EU volt biztosát, aki az oktatásért, kultúráért és többnyelvűségért volt felelős (2004-2009). Emlékeztettem őt, hogy az idegen nyelvek oktatása és a többnyelvűség az EU-ban 10 évi támogatás után sem javult, amit a „Többnyelvűség Európában” Eurobarometer-vizsgálat 2012-ben megmutatott a 2005-ben végzett ugyanilyen vizsgálat eredményével összehasonlítva. Ez a nem jó helyzet újító hozzáállásokat, megoldásokat projekteket követel, amelyek segítik a negatív tendencia megváltoztatását. Tájékoztattam őt arról, hogy 2009 óta az Európai Bizottság kezdett megnyílni új megközelítés és újító gondolat számára. Létre lett hozva az EU Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért, amelyhez az EEU is meghívást kapott. Elmondtam neki, hogy hála az eszperantónak és az internetes nyelvtanulást 37 nyelven szolgáló www.lernu.net portálnak, valamint a Partizánske székhelyű Edukado@Interreto civil társulás újító tevékenységének Szlovákia a többnyelvűség támogatásában EU mintaország lett. Az Edukado@Interreto nagyon sikeres többnyelvű portált készített a szlovák nyelv több nyelven történő tanítására, valamint Szlovákiáról való tájékoztatásra: „Slovake.eu” www.slovake.eu, melyet pénzügyileg kezdettől fogva támogatott és támogatni fog a második szakaszban is az Európai Bizottság. Ugyanakkor tájékoztattam őt az Edukado@Interreto más projektjeiről is (pl. espa2.eu, deutsch.info, lingvo.info és mások), melyeket szintén finanszíroz az Európai Bizottság. Elmondtam neki, hogy nagy kár volt, hogy amikor ő az EU-biztosi pozícióban volt, titkársága és ő maga is előítélettel volt az eszperantó iránt.

Tekintve, hogy a terem, amelyben az említett pódiumvita történt, közel volt az EEU standjához, ennek meglátogatására hívtam őt. Ott összeismertettem Petro Baláž fiatal újító szakemberrel, aki beszélt pódiumvitánkon, és Halina Komarral, akinek hála, Zygmunt Berdychowski, a GF elnöke, már 8 évben megengedte az EEU-nak stand állítását ingyen a GF-en. Ján Figeľ meglepődött a szépen berendezett EEU-standon, amely tele volt tankönyvekkel, könyvekkel, DVD-kel, CD-kel, folyóiratokkal, tájékoztató és reklámanyagokkal az eszperantóról. Őszintén mondta, hogy annak idején nem voltak objektív ismeretei az eszperantóról. Petro és én tájékoztattuk őt a mi pódiumvitánkról és más dolgokról, valamint a lengyel parlamenti kezdeményezésről, az eszperantónak mint Lengyelország és az EU kulturális örökségének támogatására parlamenti csoport létrejöttéről, amelyet Edmund Wittbroad professzor, szenátor és Lengyelország volt oktatási minisztere vezet. Ján Figeľ elmondta nekem, hogy ismeri Wittbroad professzort az Európa Tanács üléseiről. Beszélgetésünk végén átadta névjegyét Petronak és javasolta, hogy látogassuk meg őt a Nemzeti Tanácsban és jó lenne folytatni a beszélgetésünket. Annak ellenére, hogy Ján Figeľ jelenleg nem tölt be magas állást az EU-ban, de magas állása van a szlovák parlamentben és a politikai szintéren (jelenleg ellenzékben), támogatójává és szövetségesévé válhat Wittbrodt professzornak, és tagjává válhat az eszperantót támogató hasonló parlamenti csoportnak Szlovákiában, a visegrádi országokban, majd utána európai szinten is be lehet mutatni az EU-ban.

Értékelés és ajánlások

Az EEU csapata úgy értékeli, hogy az idei részvétel a GF-en sikeres volt, és még sikeresebb lett volna, ha az utolsó pillanatban nem hiúsult volna meg Edmund Wittbroad professzor, az eszperantót támogató lengyel parlamenti csoport elnökének részvétele a pódiumvitában sürgős külföldi utazása miatt. Az év folyamán elért szervezési tapasztalatok alapján, hogy a következő évi részvételünk a GF-en sikeresebb legyen ajánlom, hogy az EEU kezdje el a felkészülést a GF-re már 2014. januárban:

1. Szükséges megegyezni az UEA-val, ESF-el és más intézményekkel az EEU pénzügyi támogatásáról a GF-en való részvételhez.

2. Elég korán javaslatba kell hozni pódiumvitánk témáját összekötve a GF főtémájával és kijelölni szakmailag tapasztalt vitázókat és egyúttal helyetteseiket is (váratlan lemondás esetére).

3. Politikusok részvételének elérésére (közülük néhányhoz, akik jóindulatúak az eszperantó iránt vagy támogatója annak, az EEU-nak van közvetlen kapcsolata) ajánlatos, hogy a politikus is nevezze meg helyettesítőjét nem várt, sürgős munkakötelesség miatt történt részvétel lemondásának esetére.

4. Pódiumvitákat kell szervezni kultúráról, nyelvekről, demokráciáról emberi jogokról egyenjogúságról és más közeli témákról, javasolva, hogy egymást követően együttműködésben szervezzenek 3 vagy 4 pódiumvitát, amelyek lehetnének GF-ben konferenciaként bemutatottak az EU/Európa kulturális dimenziójának fejlesztésére. Más intézményekkel és alapítványokkal, jövőbeli szövetségesekkel való együttműködés által javíthatjuk részvételünket és bemutatkozásunkat a GF-en.

5. Nyolc évi részvétel után a következő évekre be kell ruházni bizonyos ősszeget a jobb minőségű feliratok, hirdetmények, tájékoztató és reklámanyagok készítésére. Fontos: profibbá kell tenni részvételünket anyagi vonatkozásban is, azért, hogy standunk a következő években marketing szempontból is mutassa profinak az EEU-t és az eszperantó mozgalmat, csábítóan és modern formákkal és reklámeszközökkel.

Az EEU 8 éves részvétele ezen a hagyományos világeseményen világosan mutatta, hogy ez kitűnő és hatékony lehetőség (hála Zygmund Berdychowski GF-elnök támogatásának és engedélyének az ingyenes részvételre, mellyel az EEU körülbelül 8000 eurót takarított meg) bemutatni a mozgalmon kívülieknek az EEU eszméit és ajánlásait, az eszperantót és mozgalmát. Az EEU részvétele a GF-en része a többnyelvűség szélesítését támogató összeurópai vitának, bemutatja az eszperantó szerepét a nyelvoktatás javításában, valamennyi nyelv egyenjogúvá tételében és a nyelvi és kulturális politika demokratizálásának Európában.

Az ez évi GF-ben résztvevő EEU-csapat ajánlja az EEU elnökének levél küldését a GF elnökének köszönetet mondva neki a GF-en való részvételünk eddigi támogatásáért, tájékoztatva őt az EEU mostani különféle tevékenységéről, mint részvétvétele az EU Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért munkájában. Levelében javasolhatna együttműködést az EEU és más résztvevő intézmények és alapítványok között az európai integráció keretében kulturális terület kibontakoztatása céljából, amely súlyosan elmaradt az 1957-beli kezdettől a gazdaság és a béke területétől, mert az mindeddig nemzeti szinten maradt.

A mi EEU pódiumvitánknak a GF-en pozitív hatása volt, mert a 23. GF sajtóhíreiben 2013. szeptember 20-án „A Közgazdász: Poliglott Európa” („The Economist: Polyglot Europe”) címmel cikk jelent meg. A cikk az http://www.forum-ekonomiczne.pl/xxiii-economic-forum-2013/the-economist-polyglot-europe/?lang=en internetes címen olvasható. Az EEU pódiumvitája nyilván ösztönzött valakit a „The Economist”-nál cikkírásra az EU-ban lévő nyelvi problémákról. A szerző hasonló kérdéssel kezd, mint amely az EEU pódiumvitájának cime volt: „Lehet politikai egyesülés közös nyelv nélkül?” a cikkben az EU-ban/Európában lévő nyelvi problémákról (többnyelvűség, nagy nyelv(ek) dominanciája stb.) történik említés. De a szerző, valószínűleg angol, semmit sem említ a mi pódiumvitánkról, az eszperantóról vagy valamilyen semleges nyelvről, elhallgatja ezeket a tényeket. Ennek ellenére, pozitív dolog, hogy a szerző foglalkozott ezzel a politikailag kényes kérdéssel és felhívta rá a figyelmet. Szerintem világos, hogy e kérdés igazságos megoldása nélkül nem tudnak majd az EU-ban politikai uniót vagy föderális Európát létrehozni, amely hosszan létezhet és működhet.

Jozef Reinvart

Eǔropa Bulteno, Septembro 2013

(A szerző engedélyével eszperantóból fordította G. L.)

Október 5. – a Tanárok Világnapja

Az UNESCO kezdeményezésére október 5. a Tanárok Világnapja. Az idei év szlogenje „Álljunk ki a tanárokért” volt, amely egyrészt „a megfelelő képzés és folyamatos szakmai fejlődés lehetőségének biztosítását jelenti, másrészt a tanárok jogainak védelmét. A minőségi oktatás a világon mindenhol reményt és ígéretet jelent egy jobb életszínvonal eléréséhez, ugyanakkor minőségi oktatást nem lehet elérni hozzáértő, kompetens, motivált tanárok nélkül.” Az UNESCO, UNDP, UNICEF, ILO és az Education Internacional szervezetek vezetői közös nyilatkozatot fogadtak el a Tanárok Világnapja alkalmából.

Forrás: http://www.unesco.hu/nevelesugy/oktober-5-tanarok-121004

Eszperantista események a Tanárok Világnapján

A németországi Herzberg am Harz – az eszperantó város és a lengyelországi Góra város 20 év óta testvérvárosi kapcsolatban van. Az évfordulóra való megemlékezésre Herzbergbe lengyel küldöttség érkezett Góra polgármesterasszonyának vezetésével, amelynek eszperantista tanárok is tagjai voltak.

Az évfordulóról való egész napos megemlékezés helyszíne a herzbergi kastély volt. Az elhangzott előadások sorában Kóródy Zsófia vetítettképes ismertetést adott a két testvérváros iskolai eszperantó tanításáról, valamint a 2006 óta évenként megrendezett Nyári Erdei Iskoláról és más eseményekről. A Kastélymúzeum Eszperantó terében kiállítás volt a testvérvárosi kapcsolatokról szóló anyagokból.

Herzberg Interkulturális Központjában a két város eszperantótanárai értékelték a nyolc éves együttműködés eredményeit és egyeztették terveiket.

Kóródy Zsófia beszámolója alapján

*

Az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetsége (ILEI) magyar tagozata szokásos Pedagógiai Napját október 5-re időzítette. Az ülés jóváhagyta az ILEI-nek a Tanárok Világnapja alkalmából nyolc nyelven közzétett határozatát (Romániában és Lengyelországban ez már előbb megtörtént). Az országból a rendezvényen húszan vettek részt. Vele egy időben Budapesten sok pedagógus jött össze az ország minden részéből, hogy az Oktatási Minisztérium előtt tiltakozzon a jelenlegi oktatási rendszer nyugtalanító fejleményei miatt.

A pedagógiai nap a Berzsenyi Dániel gimnáziumban volt megtartva a vendéglátó Kovács Mártával és Németh József szekcióvezetővel. Első programelemként Stefan MacGill, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) alelnöke az UEA új terveiről és felépítéséről adott ismertetést.

Fotók: Németh József

Utána Mireille Grosjean, az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI) elnöke Párizsból tartott szkájpelőadást a tanárok szerepéről. Őt Kováts Katalin szkájpelőadása követte a hollandiai Hágából, amelyben új nyelvi játékot mutatott be, melyet helyben ki is próbáltak. A délutáni program helyszíni előadói Bujdosó Iván, Wacha Balázs és Vízi László voltak.

Stefan MacGill beszámolója alapján

*

RÖVIDEN

RENDEZVÉNYEKRŐL –– KONGRESSZUSOKRÓL

Nepál. Az Angol Nyelv Nepáli Tanárai Szövetségének szervezésében nemzetközi szeminárium volt 2013. február 18-án. Témája: „Hogyan segíti az eszperantó európai nyelvek tanulását?” A szemináriumon, amelynek több mint 30 országból volt résztvevője, arról próbálták meggyőzni a résztvevőket, hogy aki előbb eszperantót tanul, az utána könnyebben képes megtanulni az angolt vagy egy másik európai nyelvet. Ezt az állítást konkrét példákkal is alátámasztották. Az ázsiai embereknek nehezek ezek a nyelvek. Az angol nehézsége és logikátlansága miatt csökken a motiváció tanulására, csak akkor tanulják, ha az kötelező.

Internacia Pedagogiai Revuo (IPR) 13/3

*

Franciaország. Először tartott közös kongresszust a Nemzetközi Vasutas Eszperantó Szövetség (IFEF) és a franciaországi eszperantó szervezet, az Espéranto-France a Bordeau melletti Artignes-ben 2013. május 3. és 11. között. A közös kongresszusnak 235 résztvevője volt 19 országból.

Esperanto, julio-aǔgusto 2013

*

Németország. Nürnbergben volt megtartva a 90. Német Eszperantó Kongresszus 2013. május 17. és 20. között. Ugyanakkor megünnepelték az első eszperantó csoport megalakításának – amely ugyanebben a városban történt – 125. évfordulóját.

Esperanto, julio-aǔgusto 2013

*

Lengyelország. 2013. június 28. és 30. között tartották meg Łódź városban a 33. Lengyel Eszperantó Köngresszust, amelyen 120 személy vett részt különböző országból. A kongresszus fő témája a Julian Tuwim lengyel költő és eszperantista életéről és munkás­ságáról való megemlékezés volt.

Internacia Pedagogiai Revuo (IPR) 13/3

*

Magyarország. 2013. június 30-a és július 7-e között Nyíregyháza-Sóstón bonyolították le a 3. Nemzetközi Ifjúsági Nyelvtábort, melyet a Magyarországi Eszperantó Szövetség szervezett. A nyelvtáborban több mint 40-en vettek részt 6 országból.

Internacia Pedagogiai Revuo (IPR) 13/3

*

Litvánia. A litvániai Uteno városban rendezték meg, 2013. július 6-a és 14-e között, nagy sikerrel és gazdag programmal a 49. Balti Eszperantó Napokat, több mint 200 résztvevővel 10 országból.

Esperanto, oktobro 2013

*

Szlovákia. Martin város volt a vendéglátója 2013. július 12. és 20. között az idei Nyári Eszperantó Tanulásnak (SES). 230 résztvevője volt 27 országból. A délelőtti programban 10 osztályban öt nehézségi szinten tanulták és gyakorolták a nyelvet. Délután előadások, kirándulások sport, este koncertek gazdagították a programot.

Esperanto, oktobro 2013

*

Lengyelország. Eszperantista Nemzetközi Katolikus Egyesülés (IKUE) 66. kongresszusa a lengyelországi Kalwaria Zebrzydowskaban volt 2013 július 13. és 20. között. A kongresszus fő témája az „Új evangizálás” volt. A kongresszuson 70-en vettek részt Európából, Dél-Amerikából és Afrikából.

Esperanto, oktobro 2013

*

Spanyolország. Madridban 2013. július 28. és augusztus 4. között tartották meg a Nemzetségnélküli Világszervezet (SAT) 86. kongresszusát az „Eszperantó: alkalmas eszköz a társadalmi küzdők számára” fő témával.

Esperanto, oktobro 2013

*

Benin. 2013. augusztus 2-től 4-ig tartott az afrikai Benin állam Lokassa városában a 3. Benini Eszperantó Kongresszus. A kongresszus folyamán a nyelvtanároknak továbbképzési célú szemináriumot is tartottak.

Internacia Pedagogiai Revuo (IPR) 13/3

*

Olaszország. Castellaroban (San Remo mellett) rendezték meg a 80. Olasz Eszperantó kongresszust 2013. augusztus 3. és 10. között. A kongresszusnak 32 országból  több mint 200 résztvevője volt.

Esperanto, oktobro 2013

*

Izrael. 2013. 16. és 26. között az észak-izraeli Názáret városban tartották meg a 69. Nemzetközi Ifjúsági Kongresszust. A programot művészeti tevékenységek, kirándulások, előadások és viták képezték. A kongresszuson megválasztották a nemzetközi eszperantista ifjúsági világszervezet új vezetőségét.

Esperanto, oktobro 2013

*

Japán. Tokióban tartották meg a jubileumi 100. Japán Eszperantó Kongresszust 2013. október 12. és 15. között. A kongresszusnak 718 résztvevője volt, 48-an 23 országból. A gazdag program nem eszperantistákat is részvételre csábított. A külföldiek részvétele világkongresszusi hangulatot idézett. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) képviseletében  jelen volt Lee Jung-kee vezetőségi tag Koreából és Osmo Buller, az UEA főigazgatója Hollandiából. Mindketten előadást is tartottak a kongresszuson. Osmo Buller továbbá nem eszperantista hallgatóságnak is tartott előadást Gustaf Johb Ramstedtről (1873-1950), aki az első finn nagykövet volt Japánban.

Foto: Hotta Hirohiko

Az előadók között volt Magyarországról dr. Márkus Gábor, aki eszperantista ösztöndíjjal tanult Japánban az 1980-as évek elején.

A kongresszusnak hivatalos meghívottai is voltak több ázsiai országból (Kína, Indonézia, Irán, Korea, Nepál, Tadzsikisztán és Vietnam), akik előadást is tartottak.

Forrás: El Popola Ĉinio

*

Peking változtatást tervez az angol oktatásában

A Peking város oktatási bizottsága változtatna az angol oktatásának szerkezetén. A CNTV angol nyelvű beszámolója szerint, Pekingben az általános iskolákban csak a harmadik fokozattól kezdődne az angol tanítása 2016-tól, ha a nyilvánosság nem fogja ellenezni ezt a tervet.

Kínában az oktatási rendszer az elmúlt években sok kritikát kapott. Sok kínai véleménye, hogy az angol tanítása időpocséklás. Azt tartják, hogy az idegen nyelv ne kötelező, hanem választható legyen, mert nem mindegyik tanuló kedveli az angol nyelvet.

*

Az Eszperantó Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI) 46. konferenciáján (2013. július) Huang YinBao (Trezoro) az Angol nyelv erőszakot tesz a kínai tanulókon című előadásában szintén bírálta a kínai nyelvoktatási rendszert. [Erről bővebben a következő számban. – a szerk.]

Forrás: Disvastigo.esperanto.it

*

A Nyelvi híreket összeállította: Gados László

 

2013. szeptember

Az eszperantó mozgalom és a kor kihívásai

2012-ben volt 125 éves az eszperantó. Az eszperantó mozgalom él, fejlődik; ennek különböző tényeit a „Nyelvi hírek a világból” évek óta ismerteti. A fejlődés pozitív jellegű változást jelent. Folyamatosan változik a világ is, főleg technikai, technológiai tekintetben. Miként jelenik meg ez a változás a nemzetközi eszperantó mozgalomban (mindenekelőtt a nemzetközi eszperantó mozgalom legjelentősebb szervezete, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) tekintetében)? Erre a kérdésre adnak egyféle választ – korábban már ismertetett számos tényre (is) emlékeztetve – az alábbiak.

Az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusát (UK) 2013. július hónapban tartották meg Reykjavikban (Izland). A kongresszushoz kötődően kiadott egyik közlemény szerint:

„Az eszperantó a 125 éves rövid időszak után a világon beszélt 6800 nyelv közül a leghasználtabb 100 nyelv között van. A Wikipédiában alkalmazott 285 nyelv között a 30. leghasználtabb nyelv (2013. február 11.) Az eszperantó ott van a Google, Skype, Firefox, Ubuntu és Facebook által választott nyelvek között. A Google Translate – a Google fordítóprogramja – legutóbb felvette az eszperantó nyelvet a 64 elismert nyelve közé. A mai érintőképernyős mobiltelefonok is képesek az eszperantó használatára.”

Mit takarnak ezek a megállapítások? Egyfelől a fent hivatkozott jelentős technológiai fejlesztéseknél az eszperantó nyilvánvalóan azért jelent, jelenhetett meg, mert a fejlesztők igényt észleltek e nyelv használatára. Másfelől az eszperantó Wikipédia 183 783 cikke (2013. augusztus 1.) – amely eredmény eszperantisták munkája által jött létre – arra bizonyság, hogy a cikkek létrehozói fontosnak ítélik, hogy a kínálkozó technológiai lehetőségek hasznosításával e nyelv is eszköze legyen az általános ismeretnyújtásnak és ismeretszerzésnek. Már ennyiből is kisejlik, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák megjelenése és felhasználásuk lehetősége nem hagyta hidegen az eszperantó mozgalmat.

Az elmúlt egy-másfél évtized fejleménye az is, hogy az eszperantó mozgalom különböző szinteken egyre tudatosabban keresi és szélesíti kapcsolatait az intézményes és nem intézményes társadalmi környezettel. Annak felismeréséről van szó, hogy az eszperantó mozgalom bizonyos céljai találkozhatnak más mozgalmak hasonló céljaival (pl. a nemzetközi béke, a diszkriminációellenesség, anyanyelvek védelme stb. terén), továbbá, hogy az eszperantó nyelvvel hasznosan részt lehet venni bizonyos társadalmi célokat szolgáló tevékenységekben (mint pl. Comenius és Grundtvig programok, többnyelvűség támogatása stb.).

A kapcsolati lehetőségek hasznosítása számos esetben párosul az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával. Ez a fejlemény leginkább a nyelvoktatás területén jelent meg. Ennek legjellemzőbb példáját talán az Edukado@Interreto (E@I) tevékenysége mutatja. Az E@I egy vállalkozás. 2002-ben néhány eszperantista fiatal hozzáfogott egy internetes portál fejlesztéséhez azzal a céllal, hogy az eszperantót tanulni lehessen a világhálón. Az eredmény: a Lernu.net. A fejlesztés igen sikeresnek bizonyult. A portál több mint 41 nyelven használható, 130 000 regisztrált használója van, látogatottsága havonta meghaladja a négymilliót. A fejlesztők igen jelentős tapasztalatra tettek szert. E tapasztalatra építve valósítottak és valósítanak meg újabb fejlesztéseket most már az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával is (www.slovake.eu, a szlovák nyelv tanulására; www.deutsch.info, a német nyelv tanulására; stb.), tehát nem kimondottan eszperantó mozgalmi célra. 2013-ban az E@I három feladatra valamivel több, mint egymillió eurót kap az EU részéről. Ezek a feladatok az előzmények és a végrehajtók elkötelezettsége alapján növelik az eszperantó elismertségét. A legtöbb fejlesztésnél az E@I fő partnere a berlini Gaus Stúdió, amely eszperantista cég és amely a programozási munkák legnagyobb részét végzi. Az ilyen nagyléptékű fejlesztések, amint arra Zlatko Tišljar rámutatott (Eǔropa Bulteno, Junio 2013), már csak fizetett szakértőkre épülő csapattal oldhatók meg, és szakértők kellenek a pályázatok útján történő pénzszerzéshez is. További példák:

Az Edukado.net webportál eszperantótanárok, tanfolyamvezetők és magántanulók számára nyújt sokirányú pedagógiai segítséget, hasznos ismereteket, konzultációs és más lehetőséget. A portál Kováts Katalin hozzáértő és fáradhatatlan irányításával és lelkes segítők közreműködésével folyamatosan épült és bővült. Egy határon túl azonban már szükség lett profi fejlesztők szakértelmére is. A portálnak 2012-ben  114 országból 2772 tagja volt, és 168 448 látogatás alkalmával 1 280 442 oldalt tanulmányoztak.

Az információs és kommunikációs technológiák (technikák) az eszperantó tanítása és tanulása körének bővítésére és hatékonyságának emelésére felbecsülhetetlen segítséget jelenthetnek és jelentenek, különösen, ha hasznosításuk szervezetten történik. Az eszperantista pedagógusok aktivitását egyre eredményesebben fogja össze az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetsége (ILEI), amely az UEA-hoz csatlakozott szakmai szövetség.

A már hivatkozott közlemény szerint:

„Az eszperantót hivatalosan tanítják 150 egyetemen és más felsőfokú intézményben, valamint 600 általános és középiskolában 28 országban”

Az UEA-kongresszusokhoz és az ILEI-konferenciákhoz már hagyományosan kapcsolódnak olyan programok, amelyen meghívott egyetemi tanárok és szaktekintélyek tartanak előadásokat nyelvpolitikai és más társadalmi kérdésekről. Ugyancsak hagyományossá váltak az ún. Nitobe-szimpóziumok. Új kezdeményezés az Eszperantó Nemzetközi Egyeteme. Egyelőre 40 órás videó tanfolyamon három – különböző egyetemeken már oktatott – téma (Szembeszállni a háborúval; Az informatika filozófiája és története; Bevezetés az asztronómiába és az asztrofizikába) hallgatható a www.universitato.info portálon, egyetemi tanárok előadásában.

Az Európa Tanács a nyelvtudás egységes szempontok alapján történő megítélhetősége érdekében a tagállamoknak Közös Európai Referenciakeret (KER) bevezetését ajánlotta. (Magyarország kormányrendelettel 2006-ban fogadta el.) A referenciakeretet eszperantista pedagógusok munkacsoportja eszperantó nyelvre lefordította, az Európa Tanács illetékes szerve hivatalosan elfogadta, és honlapján az eszperantót felvette a többi nyelv közé.

Az UEA és a budapesti ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központ (ITK) egyezsége alapján nemzetközi eszperantó KER-vizsgákat is szerveznek. Meghatározott vizsgaidőszak (vizsganapok) idején a világ több városában (vizsgahelyek) vizsgára jelentkezettek egyidejűleg tesznek írásbeli vizsgát. Az írásbeli vizsgák feladatait központilag adják meg, a megoldásokat pedig Budapestre továbbítják értékelésre. Szóbeli vizsgát máskor (kongresszus, konferencia stb alkalmával.) lehet tenni. Sikeres szóbeli vizsgáztatást végeztek már Skype használatával is. Az UEA az ITK által képviselve van a Nyelvvizsgáztatók Európai Szövetségénél (ALTE) is.

A nyelvtanulást és tájékozódást jelentősen segíthetik a valósidejű és a podcast-rendszerű, egyre bővülő rádióadások is.

Az Európai Unióban szorgalmazott soknyelvűség előbbre vitele érdekében kezdeményezte az Európai Bizottság 2009-ben Civiltársadalmi-platform létrehozását. A platformban résztvevő 29 civil szervezet egyike az Európai Eszperantó Unió (EEU) volt, amely ottani (2009-2011) tevékenységével jelentős elismerést váltott ki. 2012-ben az Európai Bizottság a platform működésének folytatásáról döntött. A korábban résztvevő civil szervezetek többsége, az EEU-val együtt, résztvevője a további munkának is, amelyhez – az EEU javaslatára – az E@I is csatlakozhatott.

A környező társadalomhoz való kapcsolódásnak más, helyi kezdeményezések nyomán kibontakozott sikeres példái is ismertek. Ilyen a németországi Herzberg am Harz eszperantó városként való hivatalos elismerése. Hasonló úton indult el az olaszországi Mazaro del Vallo város is.

A Reykjavikban megtartott eszperantó kongresszus az esedékes vezetőségválasztáson csaknem teljesen új vezetőséget választott, és elfogadta az UEA négy évre szóló stratégiai munkatervét. Mind az új vezetőség tagjainak megnyilatkozásai, mind a stratégiai munkaterv előirányzatai azt mutatják, hogy az UEA és az általa képviselt mozgalom az eddiginél tudatosabban és szervezettebben kíván élni az információs és kommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségekkel, valamint erősíteni és szélesíteni kapcsolatait a külvilággal. Bár az UEA megbízottai eddig is törekedtek a kapcsolatok építésére és hasznosítására az ENSZ-nél, Unesconál és más nemzetközi szervezetnél, de a stratégiai munkaterv szerint (is) többre van szükség:

„1.3.3. Külső Kapcsolatok Bizottsága. Az UEA-nak ez a testülete, amely eddig csak informálisan létezett, egyesíteni fogja az UEA külső mozgalmi fórumoknál, pl. ENSZ-nél, Unesco-nál, eljáró megbízottait. Megtervezi az UEA kezdeményezéseit az ilyen környezetekben; és fordítva, szervezni fog ezeknek a környezeteknek kérdéseit és vitáit eszperantisták számára ismertető rendezvényeket és publikációkat.”

„1.7.4. Hagyományosan, az UEA külső kapcsolataiban csak néhány ember tevékenykedik a kulcsvárosokban (New York, Párizs, Genf, Bécs) és -országokban. Feltétlenül szükséges növelni a helyi aktivista köröket, amelyeknek lehetőségük van könnyen részt venni az összejöveteleken és szervezni helyi szemináriumokat, valamint megtenni más lépéseket. Egyidejűleg, a nem kormányzati szervek számára szervezett nemzetközi konferenciák sokasodása, és a nemzetközi politikával kapcsolatos tevékenység világméretűvé válása az aktivisták szélesebb hálózatának létrehozását teszi szükségessé. Általánosságban olyan emberekről van szó, akik társadalmilag nagyobbrészt már elkötelezettek, akiknek az eszperantó iránti érdeklődése kapcsolódik más érdeklődésekhez és tagsághoz különböző szervezetekben és mozgalmakban. A testület feladata lesz verbuválni ilyen embereket, összeismertetni őket, és ellátni őket eszközökkel a hatásos képviseleti tevékenységhez az eszperantóért és általa. Ebben fontos lépés, az általános felkészítő stratégia keretében, az alapfelkészítés nyelvpolitikai kérdésekről, annak érdekében, hogy ezeket más társadalmi témákkal azonos szinten tudják megvitatni.”

Hagyományos mozgalmi eszközök eredményeivel elégedetlen eszperantisták egy évtizeddel ezelőtt politikai célú szerveződést hoztak létre Franciaországban Európa–Demokrácia–Eszperantó (EDE) néven. Indultak a 2004. évi európai parlamenti választáson. Példájuk nyomán német-, magyar- és lengyelországi csoport alakult. A négy csoport 2010 óta európai EDE-föderációt alkot. A francia és a német szerveződés részt vett a 2009. évi európai parlamenti választáson és ez sajtónyilvánosságot eredményezett számukra, illetve az eszperantó számára. A lengyel szerveződés a lengyel parlament szenátusánál ért el figyelemre méltó sikert.

*

A fentiekben vázoltak alapot adnak annak megállapítására, hogy a nemzetközi eszperantó mozgalom a maga előnyére jól hasznosítja az információs és kommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségeket, valamint, hogy tudatosabban törekszik gyakorlattá változtatni a felismerést, hogy céljait a környező társadalom szükségleteire és céljaira figyelemmel, együttműködésre törekedve érje el.

Gados László

Az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusa

Reykjavik (Izland) Harpa nevű koncert- és kongresszusi építménye adott otthont az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusának 2013. július 20. és 27. között. A kongresszus fővédnöke Ólafur Ragnar Grímsson, Izland államelnöke volt, aki jelen volt az ünnepélyes megnyitón és üzenetet intézett a kongresszushoz.

„Az eszperantót kezdettől fogva kísérte egy etnikai vagy nemzeti eredettől független közös társadalomról, alkotásról és kifejeződésről szóló eszmény, és köszönhetően neki a mozgalom a béke és emberiesség uniójává vált.

Az új évszázadban a technológia sok távlatot nyitott meg a világban, határokon át összekapcsolt embereket a világ minden részéből, és változásokat segített elő a világban, közöttük az eszperantó előbbre viteléért való küzdelmet.

Következésképpen új idők kezdődnek, amelyek nagyobb sikerrel kecsegtetnek, mint bármikor korábban.

Az Eszperantó Egyetemes Kongresszusa, amely most történik Harpaban, ideális hely a jövőre tekinteni, miközben dicsérjük az eszperantóért végzett tiszteletre méltó mostani munkát.

Szívből üdvözlöm kongresszusra jövetelüket és jövőbeli sikereket kívánok a mozgalomnak.”

A kongresszus fő témája a „Szigetek izoláció nélkül: nyelvközösségek közötti igazságosabb kommunikációért” volt. Július 20-án az UEA bizottsága (választmánya) új vezetőséget választott. 27-én a kongresszus határozatot fogadott el.

A Harpa épülete

Az Eszperantó 98. Egyetemes kongresszusának határozata

„Az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusának 1034 résztvevője, akik 55 országból minden világrészből érkeztek a legészakibb fővárosba, Reykjavikba Izland szigetén,

Megvitatva több szekcióban a „Szigetek izoláció nélkül: nyelvközösségek közötti igazságosabb kommunikációért” témát;

Megállapítja, hogy szigetek – történetiek, földrajziak és társadalmiak – eredeti forrásai a biológiai és kulturális különbözőségnek, melyeket érdemes megőrizni és támogatni;

Kifejezi nyugtalanságát ennek a különbözőségnek egyre súlyosabb fenyegetettsége miatt, melyet a világszerte uralkodó gazdasági és politikai rendszerek több homogenizáló és romboló irányultsága okoz;

Ugyanakkor üdvözli a határon és kultúrán túli megértés növekvő esélyeit, melyeket a kommunikációs eszközök – mint az Internet – elterjedése adnak;

Figyelmeztet a nyelvi különbözőség és nyelvi igazságosság fontos­ságára a világ szigetei által ránkörökített kulturális tarkaság támogatásában;

Emlékeztet, hogy éppen a különbözőségnek ez a támogatása a köz­ponti értéke az eszperantó nemzetközi nyelv mozgalmának;

Megerősíti az eszperantó mozgalom együttműködési akaratát a „szigetek izoláció nélkül” világgal, ahol minden nyelv és kultúra együttlétezhet és kölcsönös tiszteletben továbbvirágozhat;

Felhív világméretű együttműködésre nyelvileg igazságos eszközökkel történő szembeszállásra a klímaváltozás és a biokultúra homogenizálódásának veszélyével szemben;

Állítja az ilyen tevékenység sürgősségét a szigetszerű bolygónk kicseinek megőrzésére.

Reykjavik 2013. július 27.

Forrás: Esperanto, septembro 2013

Eszperantóból fordította: Gados László

Megújított Nemzeti Megállapodás az EU-ról Szlovákiában

2013. május 9-én, az „Európa Nap”-on, Pozsonyban (Bratislava) Ivan Gašparovič, Szlovákia elnökének védnökségével a megújított Nemzeti Megállapodás az EU-ról nyitott tanácskozást tartott, melyet Szlovákia Kül- és Európaügyi Minisztériuma szervezett az Európai Ügyek Központtal együttműködve a „Milyen Európát szeretnénk?” témában. A tanácskozást Ivan Gašparovič, Szlovákia elnökének beszéde nyitotta

meg. Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke és Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke bevezető beszédben fejtették ki nézetüket és ajánlásukat az európai politikáról Szlovákiában.

A vitapanel más megszólalói voltak: parlamenti politikai pártok elnökei, képviselők a nemzeti és az Európai Parlamentből, össztársadalmi intézmények képviselői, beleértve állampolgárok szervezeteit, diplomaták és más külföldi vendégek.

A tanácskozás vitái világosan megmutatták egy össztársadalmi vitaplatform szükségességét európai témákról és problémákról. A következő év során a platform három munkacsoportban fog dolgozni: 1) A jelenlegi európai integráció kihívásai; 2) Szlovákia 10-éves tagsága az EU-ban; 3) Szlovákia elnöksége 2016-ban. Mindegyik munkacsoportot elnök és három alelnök irányít. A munkacsoportok mindegyikének három összejövetele lesz. Stratégiai politikai tanácsokat fogalmaznak meg Szlovákia kormánya számára európai ügyekben, nemcsak az Európai Unió, hanem a polgárok vonatkozásában is. A javasolt ajánlások Szlovákia építő hozzájárulásai lesznek az EU demokratizálásához, az európai integráció folyamatának hatékonyabbá tételéhez és sikeres folytatásához a polgárok támogatásával és részvételével. Az egyéves munkát követően 2014 május 9-én lesz a Nemzeti Megállapodás az EU-ról tanácskozása, amikor Szlovákia kormányának előterjesztik a megvitatott és jóváhagyott stratégiai európai ajánlásokat három fő területre.

A Nemzeti Megállapodás az EU-ról rendezvényről a tömegtájékoztató eszközök a nyilvánosságot Szlovákiában és külföldön széles körűen tájékoztatták.

A tanácskozáson három eszperantista is részt vett: Peter Baláž az Edukado@Interreto képviseletében, Jan Vajs a Szlovákiai Eszperantó Szövetségtől és Jozef Reinvart az Európai Eszperantó Uniótól. Mindhárman már korábban, a 2004-2006-os években is, dolgoztak a Nemzeti Megállapodás az EU-ról egyik, az Egyesülő Európa nyelvpolitikája munkacsoportjában. Most a megújított Nemzeti Megállapodás az EU-ról első – a jelenlegi európai integráció kihívásai – munkacsoportjában fognak dolgozni. A munkacsoportban felvetni tervezik az EU-ban tömegessé vált nyelvi és kulturális problémák megoldása keresésének sürgős szükségességét.

Jozef Reinvart

Eǔropa Bulteno Junio 2013

Az Eszperantó 7. Ázsiai Kongresszusa

Az Eszperantó 7. Ázsiai Kongresszusát Jeruzsálemben (Izrael) rendezték meg 2013. április 18. és 22. között. Az ország nevezetesebb városaival való ismerkedésre 4 napos előkongresszus (északon: Jaffa, Hajfa, Akko, Názáret és a Galileai-tenger), a kongresszus után 5 napos utókongresszus (délen: Jeriko, a Holt-tenger, Masada, Eilat, a Vörös-tenger és a jordániai Petra) adott lehetőséget.

Panorámica de Jerusalén desde el Monte de los Olivos.jpg

A kongresszus témája „A béke ökológiája – ember, környezet és természet együttélése” volt

A kongresszuson 160 fő vett részt 26 országból. A kongresszusi program három részből állt: reggeltől délutánig kirándulások voltak Jeruzsálemben és környékén, vacsoráig előadások voltak, utána művészeti és szórakoztató rendezvények következtek.

A kongresszusi kirándulási program négy kirándulásból állt: nyugaton a város melleti régióban – Jad Vasem holokauszt múzeum és Abu Gos arab falu; a város melletti régióban keleten – az Olajfák hegye és séta a Kelt folyónál; az ősi Jeruzsálemben – a Templom-hegy, a Szent Sír templom és a Siratófal; a modern Jeruzsálemben – a Knesszet (parlament) és Izráel Nemzeti Múzeuma.

Délután előadások voltak Indonéziáról, a gyermeknevelésről Vietnamban, a kínai operáról, a cunami katasztrófáról Japánban. Vitafórum volt a közel-keleti békéről, valamint előadások az izraeli modern festészetről. A nap gazdag kulturális rendezvényekkel fejeződött be.

Az Olajfák-hegyén

A Holt-tengeren

Források: Esperanto junio 2013; Wikipedia;

La Balta Ondo http://sezonoj.ru/2013/05/2

46. ILEI-konferencia

A Herzberg am Harz – az eszperantó városhoz tartozó kies fekvésű Sieber településen tartották meg 2013. július 12. és 18. között az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI) 46. konferenciáját. A konferencia fő témája „Az eszperantó tanítása minden generáció számára” volt.

A szakmai programrészekkel, előadásokkal és ülésekkel párhuzamosan ifjúsági program is zajlott német és lengyel tízenvalahány éves fiataloknak – a 8. Nyári Erdei Iskola tanulóinak – részvételével

A tartalmas szakmai programokon kívül kirándulásokat, városnézést és hasonlókat szerveztek a konferencia résztvevőinek (lásd az áprilisi előzetest is).

Sieberben az ugyanolyan nevű folyó feletti híd az ILEI-konferenciához kapcsolódóan a „Remény hídja” nevet kapta, és egy folyóparti nagy kövön elhelyezett német, lengyel és eszperantó nyelvű emléktáblát avattak fel.

Források: Esperanto, septembro 2013; Wikipedia; Internacia Pedagogia Revuo 12/4

2014. évi előzetes

Az Eszperantó 99. Egyetemes Kongresszusa Buenos Airesben (Argentina) lesz 2014. július 26. és augusztus 2. között.

Az Eszperantó Tanárok Nemzetközi Szövetségének 47. konferenciáját Montevideoban (Uruguay) tartják meg 2014. július 19. és 25. között.

Az Európai Eszperantó Unio 10. kongresszusa Rijekában (Fiume) lesz 2014. július 6. és 12. között.

2013. június

Vélemények az eszperantóról

Stefan Keller, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) külkapcsolatokért felelős vezetőségi tagja az eszperantó 125 éves évfordulója kapcsán kérdést intézett nyelvészekhez, jogászokhoz, kisebbségek és bennszülött népek képviselőihez az Egyesült Nemzeteknél, valamint magas szintű ENSZ-tisztségviselői körhöz Genfben arról, hogy hajlandók lennének-e véleményt mondani az eszperantóról és a világ mai nyelvi helyzetéről. A kapott válaszok közül néhány már megjelent az Esperanto folyóirat 2013 júniusi számában. Az alábbiak az ott megjelenteket adják közre.

*

Rita Izsák [Dr. Izsák Rita]

Az Egyesült Nemzetek független szakértője kisebbségi ügyekben

„Egyesülve a sokféleségben” egy jelszó a célról és kívánt életformáról, melyet gyakran használok mandátumom keretében a kisebbségi jogokról különböző közösségekkel tárgyalva az ENSZ független szakértőjeként kisebbségi ügyekben.

Éppen ezt törekszik elérni az eszperantó: egy teremtett nyelv etnikai, nemzeti, vallási és nyelvi különbségeken való felülemelkedésre és közös vitaalap találására álláspontok kicseréléséhez, valamint a különböző népek közötti megértés előmozdítására, tiszteletben tartva tagjaiknak kulturális és nyelvi különbözőségét.

Az Unesco jegyzékbe vett több, mint 6000 – Földön beszélt – nyelvet, amelyek közül a nagy hányad kisebbségi nyelv és amelyek közül sok fenyegetésnek van kitéve. 2012-ben emlékeztünk meg a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozat 20. évfordulójáról. Itt van az alkalmas pil­lanat az előrehaladásnak és a kihívásoknak, a kisebbségi nyelvek védelmében még leküzdendőknek megtárgyalására. Ma, amikor az eszperantó 125. évfordulóját ünnepeljük, gratulálok az Egyetemes Eszperantó Szövetségnek eredményeiért, elismerve törekvését: dol­gozni a népek közötti megértésért, a kommunikációs demokráciáért, valamint a kulturális és nyelvi különbözőség támogatásáért. Ezért a fontos tevékenységért volt az UEA Nobel-békedíjra ajánlva a svájci parlament által 2008-ban.

Feladatomat végezve a nyelvi kisebbségek jogát a kulcsprioritások egyikeként határoztam meg, mert a kisebbségi nyelv központi elem és identitás kifejező, és a csoportidentitás megőrzésében fontos sze­repe van. A kisebbségi nyelvek beszélői számára, minden régióban, jelentős kihívás a kisebbségi nyelvük megőrzése és mind köz-, mind magánéleti használata. A nyelvi kisebbségek gyakran nemzeti, etni­kai vagy vallási kisebbségek is, következésképpen számukra a kihí­vások többszöröződnek nemzeti, etnikai vagy vallási diszkrimináció miatt hovatartozásuktól függően.

Történelmi tényezők, mint a gyarmatosítás, erős hatással voltak nyelvekre: bennszülött és kisebbségi nyelvek jelentéktelenné válását és használatuk csökkenését okozva. A gyarmatosítók nyelvének bevezetése Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában elindította a bennszülött és kisebbségi nyelvek jelentéktelenné válását. Az okta­tásban, a közigazgatásban, a politikai életben és a kommunikációban a gyarmatosítók voltak kivételes helyzetben. A kisebbségi és benn­szülött nyelveket gyakran nem fejlődőkként, a gyarmati hegemóniát akadályozókként, vagy a nemzeti fejlődést fékezőkként kezelték.

Ugyanígy, ma is mondhatjuk, hogy a globalizációnak közvetlen és romboló hatása van a kisebbségi nyelvekre és a nyelvi különbözőségre, mert a világméretű kommunikáció és világméretű piacosítás egymás értését szükségessé teszi.

Ezért fontos megőrizni és ünnepelni kisebbségi nyelvek ezreit, de – emlékezve az eszperantó teremtőjének víziójára – megtalálni az egymás közötti tevékenység közös útjait is, támogatni a barátságot, a békét, az egymás közötti megértést, az együttműködést, a népek és nemzetek függetlenségét. Remélem, hogy az eszperantó folytatja e kétoldalú szerepnek való megfelelést: a különbözőséget támogatva és egységességet teremtve.

Dr. Tove Skutnabb-Kangas

Professor emeritus, Roskild egyetem, Dánia;

Abo Akademi Vasa egyetem, Finnország

Engem mindig elcsodálkoztat, hogy sok nyelvész és más személy látszólag elutasítja az eszperantót mint alternatív megoldást a mostani nemzetközi kommunikáció számára, többé-kevésbé anélkül, hogy valójában bármit tudna róla. A világ valamennyi tervezett nyelve közül az eszperantó a legismertebb és leghasználtabb. Szerintem, sok előnnyel fog járni, ha majd komolyan tekintetbe veszik.

Először, az eszperantó kevesebb tanulási időt igényel, mint bármelyik ’természetes’ nyelv, mert szabályos és logikus – nincsenek kivé­telei. Mégis, az eszperantóban minden mondható, amit akarunk, mert mindenki könnyen előállíthat újabb szavakat. Azok mindenki szá­mára azonnal érthetők, feltéve, hogy ismerik a szógyököt – az esz­perantó szavak viszonylag átláthatók. Továbbá, már sok irodalmi mű létezik eszperantó nyelven.

Másodszor, vannak tanulmányok, amelyek az eszperantó tanulást se­gítő értékét mutatják más nyelvek tanulásához. Ha valaki először eszperantót tanult, akkor más nyelveket már gyorsabban tanulhat, mert már sokat tud arról, hogy hogyan működik egy nyelv.

Harmadszor, az eszperantó tökéletes közös nyelv lenne különböző nyelvű országok és csoportok számára; az angollal való kezdés helyett, amelynél a valóban jó szint eléréséhez sok-sok év szükséges, az eszperantót az emberek gyorsan tanulhatnák, és kommunikálást kezdeni vele annak az időnek töredéke alatt tudnának, amely ahhoz szükséges, hogy az angolban elég jó készségre tegyenek szert. Nem­zetközi együttműködés, bennszülött népek, többnyelvű országok szá­mára az eszperantó jó megoldás lenne. Embereket semmi sem gá­tolna abban, hogy kívüle az angolt is tanulják, de az évekig tartó várakozás helyett az angol (vagy a spanyol, vagy a kínai, vagy bármely más nyelv) tanulása esetén az eszperantóval csaknem azon­nal elkezdhetnék a kommunikálást.

Negyedszer, szemben minden nagy uralkodó nyelvvel, az eszperantónak nincs (és nem lehet) imperialista irányultsága. Alapjában sem kötődik valakiknek gazdasági vagy politikai érdekeltségeihez.

Az eszperantót a mai nyelvek lehetséges alternatívájának tartom a nemzetközi kommunikáció számára.

„Semmibevétel és előítéletek gátolhatnak hasznos megoldásokat.”

Dr. Robert Phillipson

Emeritus professor, Koppenhágai Kereskedelmi Főiskola, Nemzetközi Kommunikáció fakultás

Zamenhofot annyira megbotránkoztatta a nacionalizmus és a kapitalista imperializmus embertelensége, hogy kigondolt egy nyelvi mozgalommal összekapcsolt békemozgalmat.

Az eszperantó létező valóság ebben a válságokkal teljes modern vi­lágban, amelyben erős szükség van több társadalmi igazságosságra.

A jogok továbberősítése valamennyi nyelv beszélője számára olyan ügy, amelyhez az eszperantó jelentősen hozzájárul. Döntéshozóknak ezt komolyabban kellene tekintetbe venniük.

Gerhard Walter

Herzberg am Harz, az eszperantó város polgármestere

Egészen biztos, hogy majdnem mindenki, leg­alább Európában, már hallott erről a tervezett nyelvről – miként én is. Ténylegesen akkor ismertem meg az eszperantót, amikor polgármester lettem. Bizonyára tudja sok olvasó, hogy Németországban az eszperantótanárok oktatási központja városomban van, így okvetlenül foglalkoznom kellett e nyelvvel. Mert az iskolában angol és francia nyelvet tanultam, tanulás nélkül sem volt nehéz számomra néhány eszperantó szót megérteni. Ma már sokat megértek és valamilyen fokon beszélem az eszperantót. Ha engemet arról kérdez valaki: igaz-e, hogy az eszperantó gyorsabban tanulható, mint bármilyen más nyelv, ezt csak megerősíteni tudom.

Az alapszabályok egyszerűek: főnevek o-val végződnek, melléknevek a-val, múlt idő –is, jövő: -os stb.

Nem sajnálom, hogy havonta néhány órát (pl. déli szünetben sütemény evésekor eszperantó-tanárnővel) az eszperantó tanulásának szenteltem. Ellenkezőleg: büszke vagyok rá, hogy tudok olyan más országbeli emberekkel beszélgetni, akik nem németül, angolul vagy franciául beszélnek.

Én is azok közé tartozom, akik remélik, hogy az eszperantó valóságos második nyelvvé fog válni mindenki számára a világon. De ez azt jelenti, hogy a tekintélyeknek ne csak a képviselői jelenjenek meg az eszperantóhoz kötődő nem kevés eseményen, hanem a döntés­hozók maguk is. Leggyakrabban én vagyok az egyetlen polgármester, aki jelen van azokon az eseményeken. Azért az eszperantó, egy nyelvi kincs, sorsa sajnos még sok éven át a várakozás lesz.

Egyszer talán, mint nyugdíjas, válaszolni tudok majd a sok meghívásnak, melyeket az eszperantó által kaptam az egész világból.

Dr. Fernand de Varennes

Nyelvi jogok Nemzetközi Megfigyelőhely,  Monctan Egyetem, Kanada

„Már itt az ideje, hogy a különböző nemzetek megértsék, hogy egy semleges nyelv válhat iga­zi oltalommá kultúrájuk számára a csak egy vagy két nyelv monopolhajlamú befolyásával szemben, amiként ma ez mindinkább nyilvánva­

lóvá válik. Őszintén remélem, hogy az eszperantó gyorsan tovább­fejlődik, hogy segítse a világ minden nemzetét.” – Vigdis Finnbo­gadottir, az Izlandi Köztársaság előző elnöke.

Talán nem szólnak riasztók, mégis válság van: egyáltalán nem termé­szetes a világon ma beszélt nyelvek több mint felének eltűnése egy évszázad alatt; nem normális, hogy a nyelvileg kiváltságban része­sülő kevesek, saját nyelvüket használva, uralkodhatnak világszerte a nagyszámú „mások” felett.

Egy semleges segédnyelvnek, mint az eszperantó, használata, egyike a 125 év előtt ajánlott utaknak az „egységességet a különböző­ségben” igazságos és egyenlő módon történő megőrzésére, amely nem járul hozzá az egész emberiség nyelvi örökségének tömeges eltűnéséhez.

Reális ez? Nem tudom. Egyszerűen le kell mondanunk és semmit sem kell csinálnunk? Egyáltalán nem.

Aszerint, ahogyan Gandhi mondta, ha „a kötelesség a rosszal nem együttműködni ugyanolyan erős, mint a kötelesség együttműködni a jóval”, akkor ugyanennek igaznak kell lennie a kormányok poli­tikájára és a nemzetközi szervezetekre is, mint az Egyesült Nemzetek és az Unesco. Rossz lenne – talán erkölcstelen is – semmit sem csi­nálni és egyszerűen megengedni a jelenséggel szembesülve, hogy a világon emberek százmilliói kizártak, hátránytól szenvedők vagy még büntetettek is legyenek, mert nem képesek folyékonyan beszélni egyet a világ maroknyi nagy nyelvei közül, amelyeket gyakran téve­sen nyilvánítanak a fejlődés és civilizáció egyedüli nyelveinek.

A 21. században, 125 évvel az eszperantó létrehozása után, ilyen nyelvre sürgősebben szükség van, mint volt a 19. évszázadban. Az emberiség nagy része ne legyen kizárt néhány kiváltságossá tett nyelv divatja miatt, amelyek a széles körben terjesztett mítoszok ellenére nem semlegesek, nem egyesítik a világ nemzeteinek vala­mennyiét előnyöket kizárva.

Forrás: Esperanto, junio 2013.

2013. április

Megújult a Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért

Az Európai Bizottság székházában, Brüsszelben, 2013 március 8-án megtartotta első ülését az újjáalakult Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért (European Civil Society Platform to Promote Multelinguism), amely az Európai Bizottság tanácsadó szerve, és amely általában nyelvekkel, ezek oktatásával, használatával foglalkozó összeurópai szervezetekből tevődik össze. A 29 tagszervezetből álló előző platform 2009-től 2012 végéig működött. A tagszervezetek egyike az Európai Eszperantó Unió (EEU) volt, amelyet – két társával együtt – elnöke, Seán Ó Riain képviselt. Az EEU képviselői – amint arról a Nyelvi hírek korábbi számaiban szó volt – jelentékenyen hozzájárultak a platform munkájához, és erre a záródokumentum is kitért.

Az Európai Bizottság szervezésében 2012. szeptember 26-28-án a ciprusi Limassol városban konferencia volt, amely értékelte a többnyelvűség szélesítésére irányuló 10 éves erőfeszítés eredményeit és gondjait. Ezen előzmények után döntött az Európai Bizottság arról, hogy a Civiltársadalmi-platform újjászervezve folytassa munkáját. Az új felállásban 23 szervezet (közöttük az EEU) előzőleg is tagja volt a platformnak, 6 szervezet pedig – melyekre a régi platform tagjai tehettek javaslatot – új tagként csatlakoztak a platformhoz. Közülük kettőt (Edukado@Interreto és AEGEE – Association des Etats Généraux des Etudiants de l’Europe) az EEU javasolt; mindkét szervezetet eszperantisták képviselik.

A márciusi ülés bizottsági munkadokumentumokat ismert és vitatott meg, továbbá tárgyalt az Erasmus mindenkinek hétéves projektről, melynek vitája az Európai Parlamentben és a Tanácsnál most van napirenden.

A következő ülés június 21-én lesz.

Forrás: Eǔropa Bulteno, Marto 3013.

Esperanto, aprilo 2013.

Eszperantó kongresszus és más tervezett rendezvények – 2013

Eszperantó folyóiratok már az év eleje óta tájékoztatnak 2013. évi rendezvényekről. Az Esperanto című folyóirat márciusi száma például 110 olyan különféle témájú és nagyságú eszperantó rendezvény adatát tette közzé, melyekre 2013 márciusától az év végéig kerül sor a világ különböző részein; és ez a szám egyáltalán nem jelent teljességet. Az alábbiak néhány tervezett esemény helyszínének és környezetének sajátosságát mutatják be.

Izland, Reykjavik – az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusának vendéglátója

A Magyarországnál valamivel nagyobb területű, de 350 000-et el nem érő  lakosságú Izlandi Köztársaság fővárosában, Reykjavikban tartják meg 2013. július 20. és 27. között az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusát (UK). Reykjavik a világ legészakibb fővárosa.

Az ország természeti viszonyai nagyon sajátosak, az ország belseje nagyon nehezen lakható, kopár, terméketlen vidék. A közlekedés lehetőségei nagyon behatároltak, ezért az ország települései majdnem kizárólag tengerparton jöttek létre. A szigetország benépesedésének és társadalmi fejlődésének története igen érdekes (pl.: 930-ban ott hozták létre a világ első parlamentjét).

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0f/Islande_-_Rekjavik_du_haut_de_la_cath%C3%A9drale.JPG

Reykjavík

(Wikipedia

Fájl:Map of Iceland.svg

Izland

(Wikipédia)

Vestmannaeyjar kikötője

(Wikipédia)

Izland nyelvéről a Wikipédia a következőket írja:

„Izland hivatalos nyelve az izlandi nyelv, kb. háromszázezren beszélik. Legközelebbi rokonságban a feröeri nyelvvel áll, azonban közel áll a norvéghoz is, és elszigeteltsége miatt sokat megőrzött az ónorvégból, melyből kifejlődött. Ez a jelenség lehetőséget nyújt a skandináv nyelvek nyelvtörténetének tanulmányozásához

A 18. század folyamán az izlandi hatóságok meghirdették a nyelvi purizmus politikáját. Ennek a politikának a következményeként számos író és terminológus új szavakat alkotott, hogy az izlandi nyelvet az élet minden területén, az új kihívásokkal szemben is, alkalmazni lehessen. Nem engedtek az új szavak kölcsönzésének. Számos, régen elfeledett szót hoztak vissza a köztudatba, és az óészaki gyökerekből alkottak új szavakat. Például a rafmagn szó (elektromosság) szó szerint azt jelenti, hogy borostyánkő erő (a görög elektron borostyánkő mintájára). Hasonlóan a sími (telefon) szó is azt jelentette eredetileg, hogy kötél, és a tölva (számítógép) is eredetileg a tala (adat, szám) és a völva (látás) kombinációjából származik.

A hagyományőrzés jegyében az izlandi nevek keresztnévből és apai – esetleg anyai – névből állnak, vezetéknevet általában nem használnak.”

A 98. Egyetemes Eszperantó Kongresszushoz Izlandon egy 5 napos előkongresszusi és egy 5 napos utókongresszusi kirándulás kapcsolódik. Az előbbinél Izland déli része nevezetességeinek gleccserek, jéghegyek, nemzeti park stb. meglátogatása szerepel a programban, ennek keretében a Vestmannaeyjar szigetcsoport legnagyobb szigetének, a 13,4 km2 területű Hemiaey sziget megtekintése. Ez a sziget a szigetcsoport szigetei közül az egyetlen lakott hely. 1973. január 23-án a szigeten vul­kánkitörés volt, amely a városka nagy részét romba döntötte. Még­sem halt meg senki sem, mert a lakosság nagy részének sikerült az első éjszakán átmenekülnie a „nagy” szigetre. Azóta ugyan sokan visszatértek, de a lakosság száma nem éri el a kitörés előtti lélekszámot.

Az utókongresszusi kirándulók Izland északi részének nevezetes­ségeivel ismerkedhetnek meg. Azon a részen van Akureyri, Izland a második legnagyobb városa; megtekinthetnek fortyogó sártavakat, vízeséseket, halászfalukat.

A kongresszus ideje alatt is lesznek érdekes kirándulások a Reykjavik környéki természeti jelenségek és formációk megtekintésére

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fc/2008-05-25_20_Nesjavallavirkjun.jpg

A Nesjavellir geotermikus erőmű

Wikipedia

Gejzír két kitörés között

Wikipédia

Forrás: Esperanto, marto 2013

Wikipédia

***

Az eszperantó városban lesz az ILEI 46. konferenciája

A Herzberg am Harz – az eszperantó városhoz tartozó Sieberben rendezik meg az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI) 46. konferenciáját  2013. július 12 és 18 között.

A németországi Herzberg am Harz város tanácsa 2006. július 11-én a város nevét hivatalosan az eszperantó város elnevezéssel egészítette ki.

Herzberg am Harz városközpont

Sieber részlete

A tartalmas szakprogramokon kívül kirándulásokat is programba vettek a szervezők, látogatást Goslar, Göttingen, Hannover városokba.

Goslar, császári palota

Göttingen

Neues Rahthaus Hannover Febr 2011.jpg

Hannover

Forrás: Internacia Pedagogia Revuo 13/1

 Wikipedia

***

Újabb nyelvfesztiválokról

A februári számban (lásd hátrébb) már szó esett nyelvfesztiválokról. Az Esperanto folyóirat áprilisi száma arról számol be, hogy 2013. március 2-án az oroszországi Kaluga városban sikeresen megtartották a második kalugai nyelvfesztivált.

***

Az Ukrajnai Jaltában az idén is rendeznek nyelvfesztivált. A 2011-ben és 2012-ben rendezett nyelvfesztiválokra utalva Zefim Zajdman beszámol arról, hogy a nyelvfesztiválhoz kapcsolódóan 2011-ben megismételtek egy 100 évvel korábbi versenyt.

1911-ben Tristan Bernard neves francia drámaíró versenyt kezdeményezett oda-vissza történő fordításra, amelyen angol, német, orosz, olasz, spanyol és eszperantísta fordítók vettek részt. A fordítóknak egyoldalas francia nyelvű szöveget kellett nyelvükre lefordítani. A fordított szövegeket másik fordítói csoportnak kellett franciára visszafordítani. Az erdményeket a zsűri összehasonlította az eredeti szöveggel. A legjobb eredményt az olasz és az eszperantó nyelvű áttétel adta, jóllehet, az eszperantó akkor még csak 24 éves volt, viszonylag szegényebb, mint ma.

A jaltai versenyben angol, francia, német, japán eszperantista fordítók vettek részt. Az eszperantó közvetítésével született a legjobb eredmény.

Forrás: Esperanto aprilo 2013

***

„Az EU legmagasabb hegycsúcsai”

Szlovák eszperantista turisták Az EU legmagasabb hegycsúcsai címen 2008-ban többéves programot kezdtek meg. A program keretében felmennek a legmagasabb hegycsúcsokra az EU tagállamaiban. 2013-ig 14 hegyen jártak, a program felénél tartanak. Ebből az alkalomból 2013. február 11. és 22. között a szlovákiai Partizánske városban fényképkiállítás mutatta be az eddigi teljesítményt.

Forrás: Eǔropa Bulteno Marto 2013

***

2013. február

Eszperantista ünnephez kapcsolódóan…

Közösségeknek általában szükségük van közös emlékezésre, ün­nepre, nem kivétel ez alól az eszperantó nyelvközössége sem. De ez a nyelvközösség diaszpórában létezik. Mi tehát az az esemény, amelyről való megemlékezést a világ bármely táján élő eszperantista szívügyének tarthatja? Erre a célra aligha lehet jobb indokot találni, mint a nyelv kezdeményezőjének, Zamenhofnak születése napját, amelynek évfordulója december 15-én van. Eszperantista szervezetek szerte a világon december 15-e környékén tartanak ünnepi meg­emlékezéseket.

Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) orgánumának (Esperanto) 2012 decemberi számában a világszervezet elnöke, Probal Dasgupta tágabb horizontra is kitekintő cikket írt. „December 15-e: örvendetes és szomorú jubileumok” című írásának hátterében az a kérdés áll, hogy célszerű-e, ha a Bangladesben éppen kibontakozó eszperantó mozgalom is decemberben tart ünnepi megemlékezést, ugyanis abban az országban december szomorú emlékekkel terhes. A világszövetség elnöke egyfelől 60 évvel korábbi időre (1952) utalt, másfelől 1971-es eseményekre. Ezekről a Wikipedia cikkeiből vett részletek adnak tájékoztatást az alábbiakban.

Az önálló pakisztáni állam 1947. augusztus 17-én jött létre, az indiai brit uralom megszűntekor, Indiának muzulmánok lakta területeiből. Az or­szág függetlenségét 1947-ben kiáltották ki. Pandzsáb és Bengália tartomány ellentmondásos felosztásának hatására lázadások törtek ki Indiában és Pakisztánban is. Az Indiától való különválást mindkét részről véres összecsapások követték. Pakisztán két, egymástól nagy földrajzi távolságra lévő részből állt, Nyugat-Pakisztánból és Kelet-Pakisztánból, amelyeket India választott el egymástól. A két országrészt csak a közös vallás kötötte össze. A lakosság nagyobb része a keleti országrészben élt, de a politikai vezetés nyugaton összpontosult.

*

Pakisztánban 1952-ben egyetlen hivatalos nyelvvé az urdu nyelvet tették. Bangladesben (Kelet-Pakisztán), mely akkor még Pakisztán része volt, tiltakozások kezdődtek, mivel a bangladesiek anyanyelve nem az urdu, hanem a bengáli. A bengáli nyelvi mozgalom Dakkában február 21-én nagy tüntetést szervezett, de a rendőrség keményen lépett fel a tüntetőkkel szemben és közülük ötöt megölt. Bangladesben ezt a napot azóta a bengáli nyelvi mozgalom napjaként ünneplik.

Az esemény emlékére és Banglades javaslatára 1999-ben az UNESCO köz­gyűlése február 21-ikét az Anyanyelv Nemzetközi Napjává nyilvánította.

2000-ben ünnepelték először, és azóta ezen napon minden évben rendezvé­nyeket, szimpóziumokat tartanak.

Dosiero:Dhaka-crosji.jpg

Dakkai utcakép

*

1970-ben súlyos ciklon okozott károkat Kelet-Pakisztánban, de a köz­ponti kormány csak csekély segítséget nyújtott. A bengáli lakosság dühe tovább nőtt, amikor az 1970-es választásokon a Mudzsibur Rahman sejk vezette Awami Liga megszerezte a többséget, de megakadályozták, hogy hi­vatalba lépjen. 1971-ben Kelet-Pakisztán Bangladesi Népi Köztársaság néven kikiáltotta a függetlenségét A pakisztáni kormány márciusban katonai támadást indított ellene. A hadviselés rendkívül véres volt és a háború következtében nagyon sok volt a civil halott. Célpontok főként az értelmiségiek és a hinduk voltak. Tízmillió ember elmenekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé teszik. Az Awami Liga legtöbb vezetője elmenekült és emigráns kormányt alakított Indiában. A bangladesi felszabadító háború kilenc hónapig tartott. A gerillákat és a reguláris bengáli erőket 1971. de­cember 4-től az indiai fegyveres erők is támogatták. Az indiai hadsereg 1971 december 16-án döntő győzelmet aratott Pakisztán felett, kilencvenezer hadifoglyot ejtett.

*

Írásában Probal Dasgupta kitér arra, hogy Bangladesben december 14-ét mártír értelmiségiek napjának tekintik. Internetes forrás alapján közli, hogy 1971 márciusa és december közepe között a támadók szisztematikusan meggyilkoltak 991 tanárt, 13 újságírót, 49 orvost, 42 jogászt és 16 szerzőt, művészt és mérnököt. Közülük több éppen december 15-én esett áldozatul.

Mindezekre tekintettel: megütközést válthatna ki, ha a bangladesi eszperantisták decemberben ünnepelnének. Éves ünnepüket tartsák július 26-án – javasolja a cikk szerzője. (Ennek az időpontnak a magyarázata: 1887. július 26-án jelent meg Varsóban Zamenhof nyelvtervezete, az Internacia Lingvo.) A cikk arra ösztönzi az esz­perantistákat, hogy sajátítsák el a mások érzelmeire is figyelő cselekvés, a kultúrák közötti egyensúly fenntartásának művészetét.

*

Az Európai Bizottság értékelte a többnyelvűség szélesítésére irányuló 10 éves erőfeszítést

Seán Ó Riain, az EEU elnökének és Jozef Reinvart, az EEU vezetése munkatársának konferencia beszámolója

A Nyelvek Európai Napja (szeptember 29) és az Európai Tanács Barcelonában 2002-ben elfogadott ajánlásainak – hogy minden EU-polgár anyanyelvén kívül beszéljen még legalább két idegen nyelvet (1+2) – 10. évfordulója alkalmából az Európai Bizottság (EB) szervezésében 2012. szeptember 26-28-án Többnyelvűség Euró­pában c. témával nagy nyelvi konferencia volt Limassolban. A kon­ferencián részt vett Androulla Vassiliou, az EB oktatásért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságért felelős tagja, valamint Mikaelo An­gelo Martinez, az Európai Parlament (EP) többnyelvűségért felelős alelnöke.

A konferencia célja az volt, hogy értékelje a többnyelvűség szélesítésére irányuló 10 éves erőfeszítést, jelezze, hogy miként lehet új és megújított for­mákkal továbbjavítani a nyelvoktatást, szélesíteni a többnyelvűséget, minden nyelvnek és kultúrának megadni a tiszteletet az EU-ban, és a legmagasabb politikai prioritások közé beemelni nyelvekre és kultúrákra vonatkozó témákat, melyekkel javítani kellene az EU-polgárok közötti nyelvi és kulturális megértést, bevonni őket az európai integrációs folyamatba, hogy a gyakorlatban megvalósuljon az EU „Egyesülve a sokféle­ségben” jelszava.

A konferencia résztvevői által megvitatott témák:

1. Többnyelvűség az „Európa 2020”-ban, és a készülő „Erasmus mindenkinek” program;

2. nyelvi szolgálatok és iparok a globalizálódó világban;

3. a nyelvi képességekről szóló európai közvélemény-kutatás ered­ményei, és az európai iskolákban az „Euridice” oktatatási program szerinti nyelvoktatás főbb adatai;

4. a „Többnyelvűség Európában” c. Eurobarometer 2012 köz­vélemény-kutatás eredményei;

5. nyelvek fontossága a jelenben.

Fájl:Limassol zamek1.jpg

Limassol középkori vára

Az Európai Bizottság össze fogja állítani a konferencia követ­keztetéseit és ajánlásait, és azokat megvitatásra és saját nemzeti munkaterveikbe történő beépítésre megküldi a tagországoknak a nyelvtanítás és a nyelvtudás jobbá tételének megvalósítására.

A konferencia egyértelműen rámutatott arra, hogy az EU eddigi nyelvpolitikájában kezdettől ellentmondás, paradoxon van. Egyfelől, a kezdeti törvények és az 1/1958 számú direktíva szerint mindegyik tagállam hivatalos nyelve egyenjogú. Más oldalról, a gyakorlatban, az EU szabadpiaci nyelvpolitikát alkalmaz, amely a nyelveket az or­szág nagysága, gazdasági és politikai befolyása, a beszélők száma szerint osztályozza, amely szerint az angol a legszélesebben használt nemzetközi kommunikációs nyelv az EU-ban, nem csak az EU-intézményeknél, de a kommunikáció más szintjein is.

Ezzel az állapottal a tagállamok már 2002-ben sem voltak elé­gedettek. A tagállamok politikai vezetői Barcelonában az Európai Tanács csúcsértekezletén javasolták az állampolgároknak több nyelv tanulását, hogy legyenek többnyelvűek, vagyis minden állampolgár saját nyelvén kívül tudjon még legalább két idegen nyelvet. Elutasították, hogy az EU-ban egy nemzeti nyelv legyen domináns, nevezetesen az angol. A többnyelvűség szélesítésére az elmúlt 10 évben tett törekvések csak tagállamoknak szóló ajánlások maradtak, a szükséges politikai és gazdasági eszközök nélkül, mert azok az oktatás, a nyelvek és kultúrák tekintetében nemzeti szinten maradtak, a tagállamok saját hatáskörében.

Az Eurobarometer 2012 által a nyelvtanulásról, az európai többnyelvűségről az állampolgárok körében végzett, önértékelésen ala­puló, közvélemény-kutatás eredményei és összevetésük a 2005-ös eredményekkel azt mutatják, hogy a nyelvtudásra vonatkozó helyzet 1-3%-kal rosszabbodott mindegyik (1, 2, 3 vagy semmilyen nyelv tudása) kérdésnél. A többnyelvűség nem szélesedett, helyettük az EU-ban a nagy nyelvek erősítették meg pozíciójukat. Az egyes ülések résztvevői nem tudtak választ adni ezekre a kérdésekre: hogyan lehet motiválni embereket nyelvtanulásra, valamint nyelveket gyorsabban, sikeresebben megtanulni, a többnyelvűséget is szélesítve; hogyan lehet megváltoztatni azt a negatív tendenciát, amelyet az angol vagy három nyelv (angol, francia, német) helyzetének fo­lyamatos erősődése mutat.

A konferencia végén a részt vevők vitát folytattak az Európában és a világban nemzetközi kommunikációra „lingua franca”-ként használt nyelvek – mint volt a latin (semleges nyelv), utána a francia  és most az angol – szerepének változásáról. A vitázók tudatában voltak an­nak, hogy egy ideig még az angol tölti be ezt a szerepet, de az is tudott, hogy az EU-ban egy nyelv nem elég. Arra a kérdésre, hogy a távoli jövőben a globalizálódó világban melyik nyelv lesz ebben a szerepben senki sem tudta a választ. Megállapították, hogy tekintve Kína gyorsan növekvő gazdasági potenciálját és befolyását a vi­lágban, ezt a szerepet talán a kínai nyelv töltheti be. Ezt a gazdasági és politikai befolyást a világban Kína nyelvi és kulturális téren való terjeszkedéssel is támogatni szándékozik. 2005-ben, a kínai világkonferencián Pekingben, stratégiai tervet fogadtak el a kínai nyelv és kultúra világszerte történő bemutatásáról, terjesztéséről és kibon­takoztatásáról. Végül a vitában említették, hogy ezt a [lingua franca] szerepet talán játszhatná az eszperantó is, amely az állampolgárok által „alulról” terjesztődik, különösen az internet használatával.

A konferenciára, egyebek mellett, hivatalosak voltak a Civil­társadalmi Platform a Többnyelvűség Előmozdítására valamennyi civil szervezetének képviselői, közöttük dr. Seán Ó Riain,  az Eu­rópai Eszperantó Unió (EEU) elnöke. A meghívottak között volt Szlovákia külügyminisztériumától Jozef Reinvart, aki a Civil Platformban is tevékenykedik. A konferencia alatt kapcsolatot létesítettek mindegyik témafelelőssel és számos más résztvevővel, és a vitákban előterjesztették az EEU elgondolásait és ajánlásait, […]

Végül kijelenthető, hogy az EEU képviselői Limassolban a nagy nyelvi konferenciát valóban jól felhasználták arra, hogy bemutassák két civil szervezetüknek, az EEU-nak és az E@I-nek a széles többnyelvűség, nyelvi és kulturális egyenlőség EU-ban való előmoz­dítására irányuló újító elgondolásait, amelyekkel a nyelvtanítás jobbításához és gyorsításához a legjobb tapasztalatokon alapuló mintaprojektekkel igen pozitívan és sikeresen az eszperantó is hozzájárul. Talán nem számított túl nagy meglepetésnek, hogy a konferencia utolsó teljes ülésén az eszperantó említve volt a jövőbeni világ „lingua francá”-jának lehetséges alternatívájaként. Az eszpe­rantó mindinkább elismert az EEU-nak a Civiltársadalmi Platform a Többnyelvűség Előmozdítására munkájában és tevékenységében va­ló aktív részvétele, tevékenysége következtében, amely az Európai Bizottságban nagy elismerésre talált, és az eszperantót már nem tekintik tabunak. Reméljük, hogy további tevékenységünk a Civil Platformban, a jelenlegi kétéves szakasz keretében, segíteni fogja néhány elgondolásunk előre vitelét és megvalósítását, melyeket aján­lottunk a Civil Platform 2011. júniusi jelentésében. Reméljük, hogy valóban sikerülni fog továbbépíteni a létrejött személyes kapcso­latokat politkusokkal, EU-intézmények vezetőivel, nemzeti mi­nisztériumok és nem-kormányzati szervezetek képviselőivel összeurópai vita indítása érdekében egy új demokratikus, igazságos és hatékony nyelvi és kulturális politikáról az EU-ban és az egységesülő Európában.”

Forrás: Eǔropa Bulteno, Oktobro 2012.

Eszperantó híd Bydgoszcz-ban

Esperanto, december 2012

 
Az eszperantó 125. évfordulója alkalmából Bydgoszcz-ban a Brda folyót átívelő híd 2012. október 3-án a

Most Esperanto" nevet kapta.

Megemlékezés a lengyel parlamentben  az eszperantó 125 évéről

Az eszperantó 125 éves évfordulója és a Nyelvek Európai Napja alkalmából az Eǔropo–Demokratio–Esperanto–PL (EDE–PL) szer­vezet rendezésében 2012. október 17-én konferencia és kiállítás volt a lengyel szenátusnál [a lengyel parlament felsőházában]. Az ese­mény előtt megalakult az Eszperantót Támogató Parlamenti Csoport 35 taggal.

Jan Wyrowinski, a lengyel sze­nátus alelnöke a kiállítást meg­nyitó beszédében emlékeztetett L. L. Zamenhof szülővárosának, Bya­listoknak sok kultúrájú voltára. Az emberek megosztottságát áthi­daló közös nyelv értékeit hang­súlyozta beszédében Wanda No­wicka, a szejmnek, a lengyel par­lament alsóházának elnöke. Szólt a megjelentekhez Maria Ponczy-Pozdziej szenátusi alelnök is, és Edmund Wittbrodt szenátor, a lengyel szenátus európai bizott­ságának elnöke.

A konferencián négy előadó fejtette ki nézetét. A résztvevők az eszperantót úgy tekintették mint Európa kulturális sokszínűsége megőrzésének garanciáját, és esélyt a valóságos integrációra.

Az Európai Eszperantó Unió (EEU) elnöke, Seán Ó Riain, hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, ezért előadását megküldte, melyet felolvastak. Ebben kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy az angol nyelv dominanciája az Európai Unióban nem felel meg Lengyelország érdekeinek, és nem felel meg az 500 milliós uniós polgárság 87%-a érdekének, azoknak, akiknek az angol nem anya­nyelve. Ez a helyzet privilégiumot biztosít a 13% angol anya­nyelvűnek. Hangsúlyozta, hogy az EEU az európai uniós országok politikai támogatásának elnyerésére törekszik egy az eszperantón alapuló nemzetközi kommunikációs rendszer létrehozásához. Az EEU törekvése jelenleg a hatékonyság növelésének elősegítése a nyelvek tanulásánál az eszperantóval, továbbá, hogy az eszperantó Európa számára szimbólum legyen, például az európai himnusz kö­zös éneklésével.

        Az Europo–Demokratio–Esperanto európai nemzetközi politikai szervezet, amelynek néhány or­szágban (Francia­ország, Németország, Lengyelor­szág, Magyarország) tagszervezete van. A francia és a német tagszervezet már résztvevője volt európai parlamenti választásnak.

Etsuo Miyoshi japán üzletember, aki az eszperantó európai terjesztéséhez jelentős anyagi és erkölcsi támogatást ad. 2002 és 2010 között 23 ízben je­lentetett meg egész oldalas hirdetést rangos európai napi­lapokban az eszpe­rantóról stb. 2012-ben elő­adó körúton volt lengyel városokban, jó kapcsolata van lengyel politikusokkal. Tagja több nemzetközi szerve­zetnek.

A rendezvényen körvonalazódott, hogy Lengyelország mint az eszperantó szülőhazája törekedhet arra, hogy az eszperantó az EU-ban félhivatalos nyelvi státust kapjon. Ilyen státusú

nyelvek vannak az EU-ban (katalán, baszk, skót, gael), de ezeknél a fordítási költségek azokat a kormányokat terhelik, amelyek hivatalosan kérik a fél­hivatalos státust.

Etsuo Miyoshi kérte, hogy az eszperantót tekintsék közös európai kulturális örökségnek.

Kazimir Krzyzak beszédében arra mutatott rá, hogy az EU 27 or­szágában az idegen nyelvek tanulásának költsége 350 milliárd euró évente, amelyet minden uniós polgár fizet kivéve a briteket, akik nem tanulnak idegen nyelveket.

Edmund Wittbrodt szerint a jubileumi év és a parlamenti csoport létrehozása ösztönzést adhat az eszperantó újraéledésének. Buzdította az eszperantistákat nyelvük terjesztésére, nem más nyelvekkel szem­ben, hanem azok kiegészítéseként, felmutatva a nyelvtanulással kap­csolatos előnyeit. Úgy vélte, hogy el fog jönni a pillanat, amikor a növekvő fordításmennyiség miatt a jelenlegi rendszer gazdasági okok miatt csődöt mond és Európa észreveszi, hogy a minden nyelv hasz­nálatának elgondolása téves.

Tadeusz Iwinski képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani globalizálódásban az angol szerepét nem lehet kétségbe vonni, és az eszperantó más nyelvek elleni terjesztése nem vezetne jó eredményre. Hátráltató tényezőnek tartotta, hogy az eszperantó terjesztését nem támogatja egyetlen állam sem, és úgy vélte, hogy az eszperantistáknak fel kell lépniük az eszperantó adások felújításáért a lengyel rádiónál, és a nyelv népszerűsítéséért az Európa Tanácsnál.

A kiállításnak és a konferenciának jó sajtóvisszhangja volt. A kiállítást megtekintette Japán varsói nagykövete is.

A politikusokat Etsuo Miyoshi vacsorán látta vendégül, ahol részletesebben szóba kerültek a további lépések is.

Források: Esperanto, decembro 2012; Eǔropa Bulteno, oktobro 2012.

Megalakult a lengyel Eszperantót Támogató Parlamenti Csoport

Az Eszperantót Támogató Parlamenti Csoport megalakulásának 2012. október 17-én történt bejelentését követően a csoport december 12-én megtartotta első ülését, melyen elnöknek megválasztották Edmund Wittbrodt szenátort, alelnöknek Ligia Krajewska képviselőt a szejmből. Az ülésre meghívást kapott az Eǔropa–Demokratio–Esperanto–PL (EDE–PL) szervezet néhány vezetője is.

A csoport első célja az, hogy a lengyel szenátus hivatalosan elis­merje az eszperantót mint lengyel kulturális örökséget, tehát ezzel mint az Európai Uniónak is kulturális örökségét, amely segítheti az Európai Eszperantó Unió (EEU) törekvését is arra, hogy az Európai Parlament

fogadja el az Európai Himnusz eszperantó nyelvű szöveggel történő éneklését. Ugyanis az ilyen célú referendum kezdeményezését az Európai Bizottság 2012-ben azzal az indokkal utasította el, hogy az eszperantó nem tartozik semelyik tagállam kulturális örökségéhez.

A csoport következő, 2013. február 21-i ülésére meghívni tervezik Seán Ó Riain-t, az EEU elnökét, Jozef Reinvart szlovák diplomatát, továbbá az EDE–PL vezetőin kívül az EDE–Federacio három tisztségviselőjét is. A februári ülésen az eszperantó félhivatalos nyelvként való elfogadtatásának stratégiáját tárgyalják meg. A fél­hivatalos nyelv esetében gond, hogy a fordítást a kezdeményező kormánynak kell fizetnie, amely európai parlamenti alkalmazás esetében mintegy évi tízezer euró.

Forrás: Eǔropa Bulteno, decembro 2012

Találkozás az Európai Bizottság alelnökével

Jozef Reinvart beszámolója az Eǔropa Bulteno-ban.

„Brüsszeli hivatalos tartózkodásom idején 2012. december 4-én sikerült találkoznom külügyminisztériumi egykori kollégámmal Maroš Šefčovič-csal, aki jelenleg az Európai Bizottság alelnöke. Hatáskörébe tartozik az EU-intézmények közötti igazgatási koordináció, a kapcsolattartás az Európai Parlamenttel és a 27 tagállam nemzeti parlamentjeivel. Ő felel az EU intézményei és ügynökségei 56 ezer hivatalnokának és alkalmazottjának igazgatásáért is.

Vele való találkozásom célja az volt, hogy tájékoztassam őt és vé­leményt cseréljünk olyan területről, amely nem tartozik ugyan ha­tásköréhez, de amely az EU-ban mellőzött, mert az nemzeti szinten van, a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az európai integráció kultu­rális vonatkozásáról (az EU nyelvi és kulturális problémáiról) van szó. Az alelnök nagy elfoglaltsága ellenére 20 percet tudtunk be­szélgetni.

Tájékoztattam őt az EU Civiltársadalmi Platform a Többnyelvűség Előmozdítására (Civil Platform) fő civil ajánlásairól, melyeket át­adtak az Európai Bizottságnak. Ilyen például az a projekt (Spring­board to Languages), melyet Anglia négy általános iskolájában al­kalmaznak nyelvtanulási bevezetőként. Átadtam neki Angela Tellier asszony jelentését a projekt öt éves működéséről, elért eredmé­nyekről és a gyerekek nyelvtanulásra bátorításának és a tanulás könnyebbé tételének tapasztalatairól. Egyidejűleg tájékoztattam öt a Civil Platform ajánlásáról, hogy készüljön tudományos kutatás az EU-tagállamokban a nyelvtanulás hatékonyabbá tételére, megtudni, hogy melyik első idegen nyelv bátorítóbb és segítőbb második és további nyelv tanulásához.

Tömören tájékoztattam őt és átadtam jelentésemet az Európai Bi­zottság „Többnyelvűség Európában” nyelvi konferenciájáról, amely Cipruson, Limassolban volt megtartva 2012. szeptember 26 és 28 között, és amely értékelte az EU-ban a többnyelvűség támogatására irányuló 10 éves törekvések eredményeit. […]

Megjegyeztem, hogy 2013 az EU által a „Polgárok európai évének” lett nyilvánítva. Céljai közül az egyik az EU-polgárok európai tuda­tosságának emelése. Emlékeztettem őt az Európai Eszperantó Unió (EEU) civil kezdeményezésére, amelyet 2012. április 1-jén nyújtott be az Európai Bizottságnak az Európai Himnusz közös énekléséről eszperantó nyelven a polgárok európai öntudatának emelése céljából, ha ők különböző nemzetközi rendezvényeken akarják ezt az éneklést.

 Nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Bizottság alelnöke az EEU polgári kezdeményezéséről nem a valódi javaslat szerint kapott tájékoztatást. Azt mondta nekem, hogy az illetékes tisztviselő arról tájékoztatta őt, hogy az eszperantó EU-ban való bevezetéséről van

szó. Hozzátettem, hogy meglepődtem, amikor az Európai Parlament tagjainak áprilisi tájékoztatásánál a beérkezett polgári kezdeményezésekről őket félretájékoztatták azt állítva, hogy a benyújtott polgári kezdeményezési javas­latok között az eszperantó EU-ban történő bevezetése szerepelt. […] Sajnálattal állapítottam meg, hogy az Európai Bizottság nem értette meg (tudatosan vagy sem) az EEU-javaslat lényegét.

Átadtam egy csomagban anyagokat az eszperantóról, nyelvpoli­tikáról, DVD-n a „Slovake.eu” soknyelvű EU-portálról. Az E@I által előkészített és kivitelezett www.slovake.eu portál a szlovák nyelv többnyelven való tanítását és a Szlovákiáról szóló tájékoztatást teszi lehetővé. Hasonló portálként a befejezés szakaszában van a német nyelv tanulására szolgáló portál: www.deutsch.info Mindkettő az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával készült. Hangsúlyoztam, hogy ezeknek a projekteknek a létrejötte annak köszönhető, hogy a www.lernu.net internetes portálon 10 év óta tart az eszperantó 36 nyelven való tanítása. Az alelnök megígérte, hogy tanulmányozni fogja az anyagokat.

Beszélgetésünk végén arról kértem tanácsát, hogy milyen módon lenne lehetséges az európai integráció keretében előrevinni a kul­ turális kérdést az EU-ban és a nyelvi és kulturális témákat, prob­lémákat beemelni politikai prioritásaik közé, mert e nélkül a pol­gárok nem tudnak közeledni az EU-hoz és nem tudják az európai integrációt magukhoz közelinek érezni.

Szerinte fontos, hogy tevékenységünk az Európai Parlamentre és a 27 tagállam parlamentjeire összpontosuljon politikai támogatás el­érésére a képviselőknél, akiknek joga van az Európai Bizottságtól követelni és neki cselekvésre és újító kezdeményezés előterjesztésére feladatot adni ezen a politikailag érzékeny területen, valamint össz­európai vitát indítani a soknyelvűség és sokkulturájúság problémá­iról, és vitát kezdeni az EU új nyelvi és kulturális politikájáról. Megígérte nekem, hogy az anyagok tanulmányozása után vissza­térünk ezekre a témákra.

Az Európai Bizottság alelnökével való találkozásom pozitív ered­ménye volt, hogy módom volt tárgyilagosan tájékoztatni őt több ügyben és témában, melyekben félre volt tájékoztatva, és hogy lehetőségem volt több nyelvpolitika anyagot átadni neki, amelyeknek alapján objektívebben lehet tekintettel politikai témákra, problé­mákra, valamint az EEU és a Civil Platform által ajánlott újító meg­oldásokra”

Forrás: Eǔropa Bulteno, decembro 2012.

Nyelvi projekt uniós támogatással

Az Európai Bizottság 400 000 euróval támogatja a „Lingvo.info” projektet, amelynek céljait 2014 decemberéig kell teljesíteni. A ki­alakítandó portál célja, hogy érdekes és szórakoztató formában isme­reteket adjon különböző nyelvekről, a nyelvi sokszínűségről, nyel­vekhez kapcsolódó témákról, mindenekelőtt fiatalok nyelvek iránti érdeklődésének felkeltésére és megtartására. A projekt vezetője az

Európai Eszperantó Unió (EEU), amely további 133 000 euróval járul hozzá a pro­jekt költségeihez, rajta kívül még nyolc résztvevő van: oktatási intézetek, vállalko­zások, nem kormányzati szervezetek Szlo­vákiából, Szlovéniából, Németországból, Lengyelországból, Dániából és Litváni­ából. A kilenc partner közül hétben eszpe­rantisták is dolgoznak, s bár angol a mun­kanyelv, a közös munka során az eszpe­rantó aligha fog háttérbe szorulni.

A portál anyaga 18 nyelven lesz hozzáférhető (közöttük eszperantóul is).

Tulajdonképpen az E@I egyesülés 2003-ban kidolgozott „Lingva prizmo” portál teljes körű felújításáról és nagymértékű bővítéséről van szó. Természetes tehát, hogy az E@I-re jelentős feladatok vár­nak a projekt megvalósításában.

Források: Esperanto, decembro 2012; Eǔropa Bulteno, decembro 2012.

Ugyanarról két nyelven

A Nyelvi hírek írásai általában kapcsolódnak az eszperantó nyelvhez. Olvasókban támadt a gondolat, hogy jó lenne látni, hogyan néz ki egy szöveg eszperantó változatban is. Ezt mutatja meg az Eǔropa Bulteno szerkesztőjének rövid írása, amelyben az Európai Eszperantó Unió (EEU) 2012-ben elért eredményeire tekint vissza.

Estimataj legantoj!

La jaro malantaǔ ni estas ege sukcesa jaro por EEU. Ni havis vere gravajn atingojn. La irlanda prezidanto kaj same la ekster­landministrino skribe atestis gra­vecon de Esperanto kiel grava kulturheredaĵo de Eǔropo, kio estas kontraǔ al la aserto de EU-burokratoj kiuj malakceptis nian proponon pri popoliniciato rilate Eǔropan himnon. En Triesto ni havis escepte gravan, verŝajne unikan konferencon en kiu Espe­ranto estis unu el la tri labor­lingvoj kaj en kiu partoprenis aro da eminentaj politikistoj. Nia monpeto kadre de EU-koisiono por la projekto LINGVO.INFO estis apobrita kiel la plej financ­granda mona aranĝo de EEU iam

ajn dis nun (eǔropa financado per 400.000 euroj), Eǔropa Ko­misiono plilongigis la mandaton de Neregistrata Laborgrupo pri Multlingvismo en kiu EEU estas membro kaj eĉ akceptis plian E-organizaĵon: E@I kiel membro. Okazis aro da politikaj kontaktoj kiujn ĉefe realigis nia prezidanto D-ro Seán Ó Riain kaj Jozef Reinvart je tre superaj niveloj. Nia kongreso en Galivo estis ne­granda sed ege sukcesa kaj ek­zemplodona pro elekto de temo interesa por la irlandaj scien­cistoj kaj aǔtoritatoj pro kio en ĝi prelegis eĉ kvar gravaj ir­landaj aǔtoritataj prelegantoj – inter kiuj tri en Esperanto.

La kampanjo pri Eǔropa himno malgraǔ la formala provizora malsukceso tamen portis multajn bonajn fruktojn. Flory eĉ kantis ĝin antaǔ la prezidanto de EU Van Rompuy, Seán havis interv­juojn pri tio ĉe TV-Arte kaj aperis multaj artikoloj pri tio. Kelkaj korusoj en diversaj landoj jam havas la himnon en sia repertuaro.

Tiun ĉi jaron EEU proklamis LA JARO DE TIBOR SEKELJ kaj tiu kampanjo montris bonegajn rezultojn, ĉar ĝi stimulis multajn socieojn kaj asociojn ne nur en Eǔropo fari ion publikan pri kio la publikaj rimedoj interesiĝis.

 
[…]

Tisztelt olvasók!

A mögöttünk levő év nagyon szerencsés év az EEU számára. Nagyon fontos eredményeink vol­tak. Az írországi elnök, valamint külügyminiszter asszony írásban emelte ki az eszperantó jelen­tőségét mint Eǔropa fontos kul­turális örökségét, szemben az EU-bürokraták állításával, akik nem fogadták el népi kezdemé­nyezési javaslatunkat az európai himnuszra vonatkozólag. Trieszt­ben kivételesen fontos, valószí­nűleg egyedülálló konferenciánk volt, amelyen az eszperantó egyike volt a három munka­nyelvnek, és amelyen részt vett számos jelentős politikus. Pénz­kérésünk elfogadást nyert az EU-bizottságnál a LINGVO.INFO projektre, amely az EEU eddigi legnagyobb pénztámogatású ren­dezvénye (európai pénzügyi tá­mogatás 400 000 euróval); az Európai Bizottság meghosszab­bította mandátumát a Többnyel­vűségi Nem-kormányzati Munka­csoportnak, amelynek az EEU is tagja, sőt elfogadott tagnak egy további eszperantó szervezetet is, az E@I-t. Történt számos po­litikai kapcsolatteremtés, melye­ket főleg elnökünk, dr. Seán Ó Riain és Jozef Reinvart valósított meg igen magas szinteken. Kong­resszusunk Galway-ben kicsi volt, de nagyon sikeres és példaadó az írországi tudósok és szaktekin­télyek számára érdekes téma­választásával, amiért is négy je­lentős írországi szaktekintély előadást is tartott – közülük há­rom eszperantóul.

A kampány az európai himnuszról a formális átmeneti sikertelenség ellenére nagyon gyümölcsöző volt. Flory még el is énekelte azt az EU elnöke, Van Ramuy előtt; Seán interjúkat adott róla a TV-Arte-nak, és sok cikk is meg­jelent róla. Különböző orszá­gokban néhány kórus repertoárja már tartalmazza a himnuszt.

Ezt az évet [2012] az EEU a SEKELJ [Székely] TIBOR ÉVÉ-nek nyilvánította, és a kampány kitűnő eredményeket mutatott, mert sok egyesületet és szövet­séget arra sarkalt, nemcsak Eu­rópában, hogy nyilvánosságra lép­jen olyan témával, amely érdekli a nyilvánosságot.

[…]

Forrás: Eǔropa Bulteno, decembro 2012

Fényképkiállítás a genfi Nemzetek Palotájában

A genfi Nemzetek Palotájában volt látható 2012. szeptember 24. és október 12. között Eǔheno Kovtonjuk ukrán eszperantista fotó­művész kiállítása, melyet az ENSZ főigazgatója nyitott meg. A kiállítás témája utakról szólt, melyek közös gyökereinket mutatják, az egyetemes értékeket, és hidakat mutatnak a különböző élet­tapasztalatok és kultúrák közötti megértéshez. Több fénykép az esz­perantóhoz és 125 éves évfordulójához kapcsolódott. A kiállítás katalógusában is szó van az eszperantóról.

A vendégkönyben a benyomások 16 nyelven jelentek meg.

Eǔheno Kovtonjuk a világ sok országában ismert művész, több mint tíz kiállítása volt több kontinens városaiban.

       

Forrás: Esperanto, januaro

Eszperantóul ENSZ-rendezvényen

Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) 1954 óta hivatalos kapcsolattal rendelkezik az UNESCO-nál, az ENSZ szakosított szer­vénél, ennek révén pedig – de már ettől függetlenül is – az ENSZ főszerveinek egyikénél: a Gazdasági és Szociális Tanácsnál (EC­OSOC) is. Ebből adódóan az UEA jogosult megbízottakat küldeni az ENSZ hivatalaihoz Genfben, New Yorkban és Bécsben, valamint az UNESCO-hoz Párizsban.

Palais des Nations

A Nemzetek Palotája Genfben

Az UEA megbízottai munkájának lehetőségeit és módját az ENSZ-nél és az UNESCO-nál különböző sza­bályok behatárolják. Az ENSZ Köz­gyűlésének eljárási szabályzata lehetővé teszi, hogy ülésein hivata­los munkanyelvein (angol, arab, kí­nai, francia, spanyol, orosz) kívül bármely más nyelven fel lehet szó-lalni, feltéve, hogy ebben az esetben a felszólaló gondoskodik tolmácsolásról a hivatalos nyelvek valamelyikére. Ez az eljárási mód alkalmazható az ENSZ alsóbb szerveinél is.

Az UEA megbízottainak egyik csoportja Genfben az ENSZ Em­berjogi Tanácsának ülésszakain, és szerveinek – Társadalmi Fórum, Kisebbségi Fórum, Bennszülött Népek Jogai – eseményein vesz részt. Már régebb óta foglalkoznak a gondolattal, hogy felszóla­lásukat eszperantó

nyelven tegyék meg. Az első eszperantó nyelvű felszólalásukra a kisebbségi ügyekkel foglalkozó 5. Fórumon került sor, amelyet 2012. november 27-28-án tartottak Genfben a Nemzetek Palotájában. A fórum a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló, az ENSZ Köz­gyűlése által 1992. december 18-án elfogadott nyilatkozat gyakorlati alkalmazásának problémáit tárgyalta. Az UEA részéről a „Nyilat­kozatban rögzített jogok gyakorlata vonatkozásában tapasztalt ak­adályok” ponthoz nyilvánítottak

UEA-megbízottak

véleményt, mégpedig eszperantó nyelven. Az eszperantó nyelvű szöveget Stefan Keller olvasta fel és Cesco Reale fordította spanyolra. A felszólalásban emlékeztettek a huzamos ideje létező nyelvi diszkriminációra az állásajánlatoknál, amelyre ma kevesebb figyelem és tiltás van, mint másféle disz­kriminációnál, melyeket említ a kisebbségi jogokról szóló nyilat­kozat is.

A felszólalást ismerkedés követte az érdekeltekkel és a felszólalás tartal­máért, meg általában az eszperan­tóért gratulálókkal. Az ülés utáni beszélgetésnél az ENSZ kisebbség­ügyi független szakértője, Izsák Rita gratulált az UEA felszólalásához, és kifejezte pozitív véleményét az esz­perantóról. [Dr. Izsák Rita a Tom Lantos Intézet igazgatója – a szerk.]

Az UEA megbízottai felhasználták a fórumot régi ismeretségek ápo­lására és új kapcsolatok létesítésére is.

Forrás: Esperanto, januaro 2013

Élesedik a nyelvháború az ibériai félszigeten

2012. december 3-án a spanyol oktatási miniszter, José Ignacio Wert oktatáról szóló új törvény tervezetét tette közzé. A tervezet külön­böző helyekről számos kritikát kapott, de a leghevesebb tiltako­zásokat Katalóniában váltotta ki – Hector Alós i Font beszámolója szerint.

Civil szervezetek, szakszervezetek, pártok engedetlenséget hirdettek arra az esetre, ha törvény megszületik. A katalán miniszterelnök összehívta a jelenlegi [oktatási] rendszert támogató pártokat, akik a katalán parlament 80%-át adják, és az új törvény ellen közös politikai frontot szervezett meg. December 10-én Barcelonában 5000 ember tüntetett az új törvény ellen, ahol képviselve volt a Katalán Esz­perantó Szövetség is, amely csatlakozott a tiltakozókhoz.

Az új törvény tervezetét a spanyol többségi társadalom további központosítási hajlama és a katalánok óriási többségének a jelenlegi autonómia megőrzésére és szélesítésére irányuló törekvése között meglevő válságot súlyosbító újabb lépésnek kell tekinteni. Külön megjegyzendő, hogy a törvényt az a miniszter kezdeményezte, aki legtöbbször nacionalizmusával vétette magát észre, és aki különösen elhíresült októberben a spanyol parlamentben tett kijelentésével, hogy a spanyol kormány célja „spanyollá tenni a katalán gyere­keket”. Ezért a törvény megengedné a kormánynak, hogy a tan­tárgyak tartalmát sokkal nagyobb mértékben határozza meg, mint eddig. A spanyol nyelv súlyát  is növelné az oktatásban, és haszná­latát az oktatásban az egész államban kötelezővé tenné. Egyúttal a katalán, a galíciai, a baszk és az okcitán nyelvet – amelyek Spa­nyolország 17 autonóm közösségéből 6- ban hivatalos nyelvek – már csak „speciálissá vált” tantárgynak tekintenék, s ez jól mutatja a spanyol kormány nézetét ezek másodrendűségéről és nem kötelező tanításukról.

Katalóniában az oktatási rendszer – melyet az új törvény lerombolna – fő céljai: egyfelől az, hogy a tanulók ne legyenek nyelvek szerint megosztva, másfelől, hogy biztosítva legyen mind a katalán mind a spanyol nyelv elsajátítása. Az általános iskolában lényegében a ka­talán nyelv az egyedüli tanítási nyelv, de sajátos pedagógiai eljárások más anyanyelvűek számára (például bevándoroltak esetében) lehe­tővé teszik a zökkenőmentes tanulást. A középiskolai oktatás már spanyol nyelven is történik, esetenként a katalánnál magasabb szin­ten. Minthogy a társadalomban a spanyol hegemón nyelv, a tanulók a jelenlegi rendszerben jól elsajátítják azt is. Különböző összehasonlító kutatások, mint például a PISA, szerint a tanítás végén a katalán tanulók jobb eredményeket mutatnak a spanyol nyelvben, mint Spanyolország átlaga, beleértve azokat a régiókat is, amelyekben a spanyol nyelv a tanulók nagyon nagy többségének anyanyelve. Ez az oktatási rendszer mintegy 30 év óta működik és nagyon sok el­ismerést kapott, többek között az UNESCO-tól, mert vele prob­lémamentesen sikerült kétnyelvűvé tenni új generációkat, és elérni, hogy a katalán nyelv társadalmi kommunikációra normálisan hasz­nálható legyen csaknem mindenkor. Ezért a katalán társadalom óriási többsége, származástól és anyanyelvtől függetlenül, erősen támogatja ezt az oktatási rendszert, amely alighanem az utóbbi évtizedek fő eredményének tartható a nyelvek békés egymás mellett élése tekin­tetében Katalóniában. Nehéz megjósolni a törvény jövőjét.

Az Eǔropa Bulteno 2012. decemberi számában megjelent cikk alapján.

Nyelvfesztiválok

A nyelvekre irányuló figyelemfelhívásoknak két fajtája ismert: az egyik a nyelviskolák kínálatát bemutatók (nyelvi vásár, nyelvparádé stb.), a másik különböző nyelveket mini tanfolyamokon bemutatók (nyelvfesztivál). Ez utóbbit Dennis Keefe amerikai eszperantista kezdeményezte 1995-ben a franciaországi Tours városban. Ezt a mintát honosították meg az orosz­országi Csebokszári városban, ahol 1996 óta minden évben megrendezik a fesztivált. Csebokszárit követve más orosz városokban is (Moszva, Szent­pétervár, Uljanovszk stb.) tartanak nyelvfesztivált. Szerveznek bizonyos fajta nyelvfesztivált némelyik amerikai egyetemen is. A legnagyobb méretű nyelvfesztivál 2008-ban volt a kínai Nanjing-i Egyetemen.

Példák 2012-ből

Az ukrajnai Odessza városban „Nyelvek szivárványa” címmel 2012. november 10-11-én tartottak nyelvfesztivált. A „Verdaĵo” ifjúsági eszperantó klub kezdeményezte. Azt kívánták tudatosítani, hogy a világ minden nyelvének azonos az értéke, ugyanakkor minden nyelv a maga nemében egyedi és elvitathatatlan részei az emberiség közös szellemi gazdagságának.

Ebben az évben 31 nyelvet mu­tattak be (a magyart is) és, az eszperantó meg a latin kivételé­vel, minden nyelvet anyanyelvi beszélő mutatott be. Az első nap koncerttel fejeződött be. A második napon egyetemista és középiskolás „poliglott”-csapatok verse­nyeztek egymással.                

                                      *

Moszvában a 7. Moszkvai Nemzetközi Nyelvfesztivált 2012. novem­ber 18-án tartották meg a Nemzetközi Kutatói Egyetem Közgaz­dasági Főiskolán. Hét párhuzamos programrészben összesen 70 nyelvet mutattak be kétszer, elhangzott 20 nyelvészeti előadás és sor került 10 nemzeti kulturális bemutatóra is. A nyelvfesztiválnak, amelyet a Moszkvai Eszperantó Szövetség szervezet, mintegy 1400 résztvevője volt. (2012-ben volt megrendezve a 6. fesztivál is február 12-én az Oroszországi Népek Barátsága Egyetemen.)

Forrás: Esperanto, januaro 2013

 

 

Röviden

A bulgáriai Karlovo–Sopot-ban 2012. június 15-22-én tartották meg az „Eszperantó alkalmazása a hivatásos tevékenységben” téma ne­gyedik nemzetközi konferenciáját, melyet a Bolgár Eszperantó Szö­vetség, az AIS-Bulgária, a Karlovo Nemzetközi Egyetem és egy további szervezet együttesen rendezett meg, megemlékezve az eszperantó 125. évfordulójáról is.

*

2012. november 17-18-án tartották meg az eszperantisták 24. észak-franciaországi őszi hétvégi találkozóját, amelyre hét országból százan jelentkeztek

*

A Konferencia az Eszperantó Alkalmazásairól a Tudományban és Technikában (KAEST) 2012-ben „Modern oktatási módszerek és technológiák” címmel november 15 és 18 között a szlovákiai Modra-Harmóniában volt megtartva 45 résztvevővel 11 országból. Külön­böző témákból több mint 30 előadást tartottak.

*

A mexikói Querétaro város­ban 2012. november 16-19-én tartották meg a 12. mexi­kói eszperantó kongresszust az eszperantó 125. évfordu­lója jegyében.

Forrás: Esperanto, januaro 2012

***

2012. június-november

2012 – 125 ÉVES AZ ESZPERANTÓ

(3. rész)

A Nyelvi hírek a világból februárban Visszatekintés a kezdeti időkre címmel az eszperantó útjára bocsátását követő éveknek né­hány fontosabb fejleményére engedett betekintést. A nyelv életre keltésében és ter­jesztésében főleg lengyelek, oroszok, németek és své­dek voltak Zamenhof segítőtársai. Törekvéseik az eszperantó iroda­lom és sajtó megteremtésére, és a nyelv megismertetésére irányultak. Megalakultak az első eszperantó klubok is. A folytatásban (a 2. részben) az eszperantó sorsának a 20. század első évtizedében történt alakulásáról és alakítóiról volt szó. Az eszperantó további kibontakozásának színtere Franciaország és Svájc lett. 1905-ben megtartották az első egyetemes kongresszust (UK). 1908 áprilisában meg­alakult az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA). Ugyanazon év májusában Louis de Beaufront és néhány más neves eszperantista szakított Zamenhoffal és létrehozta az Ido nyelvet. Az eszperantó mozgalom ennek ellenére tovább fejlődött mind a mai napig.

Az első világháború kitörése megakasztotta az eszperantó terjeszté­sére irányuló törekvéseket és a háborúban álló kormányok „jó­voltából” a frontokon eszperantisták ellenségként kerültek szembe egymással. Ugyanakkor az UEA Genfben lévő hivatala a háború ideje alatt mintegy 100 000 esetben adott segítséget nehéz helyzetbe került eszperantisták vagy családjaik számára.

A háború után Edmond Privat –nak sikerült megszerveznie, hogy az eszperantó tanítására és hasznosítására vonatkozó javaslat szerepel­jen a Nemzetek Szövetségének közgyűlésein. Az igen kedvező szakmai aján­lások ellenére a francia kormánynak sikerült megaka­dályoznia, hogy a javaslat elfogadásáról közgyűlési határozat szüles­sen. A két világ­háború közötti időszakot az eszperantó fejlődésében leginkább a Budapesti iskola néven ismert irodalmi tevékenység és eredményei jellemezték. Hamarosan azonban, az 1930-as években, Né­metországban és más diktatúrákban betiltották és üldözni kezdték az eszperantó mozgal­mat.

***

2012

Richard Sulik szlovák politikus a német Stern internetes újságnak adott nyilatkozata során mondta: „Ha egyenesen azt kérdezi, európai polgár vagyok-e, az számomra olyannak látszik, mint az eszperantó. Ami egy mesterséges nyelv, és ma halott.” (2012.08.30.)

Valóban halott az eszperantó? Vagy csak az illető úr tájékozatlan? A választ megadják a következő oldalak.

Áttekintő táblázat az eszperantó mozgalom néhány fontos eseményéről 2012-ben (részletek a további oldalakon)

Az Eszperantó 97. Egyetemes Kongresszusa (UK)

        Hanoi (Vietnam), 2012. júl. 28.-aug. 4.

        62 országból több mint 800 résztvevő

68. Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus (IJK)

        Hanoi (Vietnam), 2012, aug. 5-12.

        150 résztvevő

Eszperantista Tanítók Nemzetközi Szövetségének (ILEI) 45. Konfe­renciája

        Kunming (Kína), 2012. júl. 20-26.

        19 országból 104 résztvevő (113 jelenkezett).

Az Európai Eszperantó Unió (EEU) 9, Kongresszusa

        Galway [Gaillimh] (Írország),2012. júl. 16-20

        28 országból 157 résztvevő

6. Nyári EszperantóTanulás (SES)

        Nyitra (Szlovákia), 2012. júl.  21-29.

        23 országból 250 részvevő

A fenti és sok tucat más nemzetközi rendezvény résztvevői a „halott”-nak mondott nyelven beszéltek egymással.

VIETNAM – HANOI – ADOTT OTTHONT

A 97. ESZPERANTÓ VILÁGKONGRESSZUSNAK

2012-ben, öt év után, ismét ázsiai országban, Vietnamban, ennek fő­városában, Hanoiban rendezték meg az eszperantó esedékes (97.) egyetemes kongresszusát. A július 28-a és augusztus 4-e között meg­tartott kongresszus fővédnöke Vietnam alelnöke, Nguyễn Thị Doan asszony volt. Az eszperantó Vietnam­ban már korán megjelent (Ho Shi Minh angliai tartózkodása idején tanulta meg és használta) – emlékeztetett a múltra kongresszusnak küldött üzenetében, a­melyben elismerően szólt az eszperantó nyelvről:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az eszperantó, a Nemzetközi Nyelv, a jóakarat és egyenlőség nyelveként is­mert. Használatánál minden ember és nép egyenlő, a közös nyelvnek köszön­hetően, és nincs kulturális különbözősé­gektől befolyásolva. Biztosítom Önö­ket, hogy Vietnam támogatja mind helyi, mind világméretben az eszperantó terjedését, […]. Biztos vagyok abban, hogy az eszperantó továbbra is a Nemzetközi Nyelv lesz, amely magához köti a világ különböző államainak népeit a béke, fejlődés és együttműködés érdekében.”

Az ünnepi beszédet az Egyetemes Eszpe­rantó Szövetség (UEA) elnöke, Probal Das­gupta mondott. Érdekes gondolatmenettel Vietnam múlt századi történetére emlékez­tette a fiatal generációkat. Előadását a kö­vetkezővel fejezte be:

„Mindannyian láttuk, hogy a vietnamiak fényesen példázzák a hídépítés művészetét a volt ellenségekkel való hatékony együttműködésre ’békés munkában’. Ennek a művészetnek a gyakorlása talán nem mutat érzelmi nehézséget a fiatal generációnak, amely maga nem tapasztalta meg a háborút. Talán. Közülünk senki sem bá­torkodhat megítélni mások tapasztalatait és érzéseit. Mindig sokat kell tanulnunk egymástól. Ez az eszperantó pedagógia fő feladata.”

Kongresszusi témát Eszperantó – híd a békéhez, barátsághoz, fej­lődéshez Mark Fettes előadása vezette be. A  kongresszusi hét számos – közöttük kulturális – programot foglalt magába.

r

                                                                Forrás: Esperanto septembro 2012

***

AZ EURÓPAI ESZPERANTÓ UNIÓ

9. KONGRESSZUSA

Írországi tengerparti város: Galway, írül Gaillimh volt a helyszíne július 16-20. alatt az Európai Eszperantó Unió 9. kongresszusának.

Galway Írország nyugati részén, az Atlanti-óceán partján elterülő kikötőváros, a Corrib folyó torkolatánál. (Az angol polgári forra­dalom során a monarchia oldalára álló várost Cromwell Oliver ostromolta. A háború elől menekült el Walter Lynch püspök, aki hosszas hányódások után végül győri segédpüspök lett, ő adomá­nyozta a győri székesegyházban elhelyezett Könnyező Madonna képet a győri püspökségnek, amely a legenda szerint minden alka­lommal könnyezni kezd, amikor Írországot valamilyen veszély fenyegeti. [Wikipedia])

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e3/Galway.jpg

Fájl:Shop Street, Galway.jpg

A kongresszus fővédnöke Írország elnöke, Michael D. Higgins volt, aki igen megnyerő tartalmú üzenettel köszöntötte a kongresszust.

 

“Is mór an chúis áthais dom fíorchaoin fáilte chun na hÉireann agus chun na Gaillimhe a fhearadh ar na toscairí atá tagtha chuig comhdháil Esperanto na hEorpa. Tá súil agam go mbainfidh sibh taitneamh as bhur dtréimhse in Éirinn agus go n-éireoidh go geal le bhur gcomhdháil.

„Ahogyan nyelvünkön, írül fent írtam: nagy örömmel fogadjuk az Európai Eszperantó Unió 9. Kongresszusát Írországban és Gal­way-ben, Remélem, hogy tartózkodásuk Íror­szágban kellemes, kongresszusuk pedig sike-res lesz. Az eszperantó, létezésének 125 éve alatt, kicsi, de figyelemre ér­demes része lett a mi közös európai kulturális örökségünknek. Ami­kor Dr. Ludoviko Zamenhof új nyelvét útra bocsátotta 1887-ben Varsóban, aligha képzelhette el annak következő történetét: lassan több mint 120 országban rendszeres használók közösségének létre­jötte; gazdag eredeti és fordított irodalom létrehozása; elfogadta­tására törekvések a Népek Szövetségénél az 1920-as években; el­nyomatás a totalitárius rezsimek által, különösen Németországban és a Szovjetunióban az 1930-as években. De ő boldog lenne szo­lid sikeréért is nyelvének, amelynek folyékony beszélői vannak a világ legtöbb országában.

Az eszperantó mozgalom Írországban sohasem rendelkezett tömeges követőkkel, de voltak olyan támogatói, akiket minden ír ismer; ketten azok közül a férfiak közül, akik aláírták az írországi köztársaság kiáltványát a lázadás kezdetén 1916-ban, és akiket utána agyonlőttek, James Connolly és Joseph Mary Plunkett, tanultak eszperantót, és támogatták ennek az egyenlőségen alapuló nemzetközi békéről és barátságról szóló üzenetét. A világban, ahol az összeütközések még olyan gyakoriak, ez az azonos szintűség és tisztelet alapján álló békeüzenet annyira fontos maradt, amennyire a béke helyreállí­tásában saját országunkban is volt.

Minden résztvevőnek eredményes konferenciát és élvezetes tar­tózkodást kívánok Galway-ben.

Micheál D. Ó hUiginn

Uachtarán na hÉireann [ Írország elnöke]”

*

Üdvözletet küldött a kongresszusnak az ír kormány európai ügyekért felelős miniszterasszonya, Lucinda Creighton is. Terry O Flaherty, Galway polgármester-asszonya nyitotta meg a kongresszust, amely­nek központi témája egy európai ügy volt, az idegennyelv-tanulás.

Ezt fejezte ki a kongresszus jelmondata is: „Nyelvtanulás Európában – többet tanulni, olcsóbban”. Nem eszperantista szakértők is előadást tartottak a helyi, valamint a belfasti egyetemekről. A fő téma keretében az eszperantót propedeutikai (továb­bi tanulást segítő) szerepe és műkö­dése oldaláról vizsgálták.

A kongresszusi határozat megállapításai céljuk szerint az ír kor­mánynak, továbbá a többnyelvűséggel szeptemberben foglalkozó ciprusi konferenciának szóló ajánlások.

Az írországi tömegtájékoztatás nagy figyelmet szentelt a kong­resszusnak (11 televíziós interjú, számos rádióközlemény ír és angol nyelven, cikkek országos és helyi lapokban).

Forrás: Eǔropa Bulteno, Julio-Aǔgusto, Septembro 2012

***

AZ ESZPERANTISTA TANÁROK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGÉNEK (ILEI) 45. KONFERENCIÁJA KUNMINGBAN

Kunming Kína DNy-i részén fekvő Yunnan tartomány székhelye.

A város kb. 1900 m-re van a tenger­szint felett. A konferencia vendéglá­tója a Hivatásbeliek Művészkollé­giuma volt, amely minden segítséget megadott a szervezésben. A konfe­renciát támogatta a tartományi kor­mány is. A megnyitón jelen volt az előző és a jelenlegi tartományi veze­tőhelyettes.

A megnyitó előtt kétórás, 14 részes lélegzetelállítóan csodálatos, Kína legkülönbözőbb régióinak (tánc)mű-

vészetét bemutató koncert bűvölte el a konferencia résztvevőit.

Kölcsönös köszöntés a koncert után

A város kb. 1900 m-re van a tenger­szint felett. A konferencia vendéglá­tója a Hivatásbeliek Művészkollé­giuma volt, amely minden segítséget megadott a szervezésben. A konfe­renciát támogatta a tartományi kor­mány is. A megnyitón jelen volt az előző és a jelenlegi tartományi veze­tőhelyettes.

A megnyitó előtt kétórás, 14 részes lélegzetelállítóan csodálatos, Kína legkülönbözőbb régióinak (tánc)művészetét bemutató koncert bűvölte el a konferencia résztvevőit.

A konferencia központi témája: A kommunikálás művészete, a  mű­vészet kommunikációja” volt. Yunnan tartományban nagyon időszerű volt ez a téma, ahol kb. 25 népcsoport él, többségében saját nyelvvel, írásmóddal, szokásokkal és művészettel.

Az ILEI-konferenciákra rendszeresen párbeszédet is szerveznek nyelvi és kulturális felkészültségű nem eszperantista egyetemi elő­adókkal. Az előadások kínai és eszperantó nyelven történtek for­dítással (kivetítőkre).

Néhány cím az elhangzott előadások sorából:

·        Nevelés a kultúrán túlnyúló kommunikációban.

·        Szembesülni a problémával: kulturális különbségek tanulása a kultúrán túlnyúló kommunikációban Kína és Nyugat között.

·        Művészek miként tudják előrevinni a világbékét.

·        Yunnannak szükséges az eszperantó.

·        A lélek és a művészetek összhangja.

Elhangzott még további hat érdekes előadás. Az előadók többsége kínai volt, de voltak előadók Ausztráliából, az Egyesült Államokból és Svájcból is.

Az utolsó napon Nyelvi Fesztivált tartottak 18 nyelv bemutatásával, ezen a kollégium tanulói is részt vettek.

A konferencia az ILEI szekcióinak sorába felvette Mongólia, Nepál és Vietnam szekcióit, valamint megtartotta az esedékes vezetőségvá­lasztást.

Az ILEI újraválasztott elnökének, Stefan McGill-nek értékelése szerint ez az ILEI-konferencia volt a legnagyobb az Európán kívül tartott konferenciák közül.

Forrás: Esperanto, septembro 2012

***

VÁROS, AHOL AZ OLASZ ESZPERANTÓ KONGRESSZUST TARTOTTÁK

Az Olasz Eszperantó Szövetség 79. kongresszusát Mazara del Vallo-ban tartotta 2012. augusztus 17-e és 25-e között.

Mazara del Vallo tengerparti város Szicilia Ny-i részén. A város önkormányzata és az Olasz Esz-perantó Szövetség megállapodott egymással Interkultúra és Eszperantó Központ létesítésére a városban Ennek jegyében az Eszperantó Szövetség tanfolyamok és szemináriumok szer-vezését vállalta. Január végén tanrendbe iktatott eszperantó tanítás kezdődött a város iskoláiban. Önkéntes külföldi tanárok tanították a nyelvet. Erre az európai Grundtvig-program adott lehe­tőséget. A város polgármestere,Nicolo Kristaldi nemcsak készséges volt az együttműködésben, de lelkesedett is az eszperantista eszmékért, amelyek megfelelnek a többetnikumu, többkultúrájú, vendégszerető és

Dosiero:Mazara del Vallo.jpg

Loko en mapo

nyitott város jellegzetességeinek. Az év első felében az iskolákban és azokon kívül mintegy 600-an tanulták az eszperantót. A város önkormányzata a környező települések figyelmét is felhívta az eszperantóra és a kongresszusra. Magától adódó döntés volt, hogy az eszperantó kongresszust Mazara del Vallo-ban rendezzék meg.

A kongresszusra 34 országból 340-en jelentkeztek. A külföldi eszperan­tisták többségben voltak. A szokásos kongresszusi rendezvényeken kívül – amelyek turisztikai programot is tartalmaztak – az esti órákban sza­badtéri kulturális események voltak:

eszperantista együttesek koncerteztek eszperantista és nem esz­perantista hallgatóság szórakoztatására és  örömére.

Forrás: Esperanto, oktobro 2012; Wikipedia

***

CSAK KÍSÉRLETNEK BIZONYUL VAGY ÚJ ÚT KEZDETE?

A Grupo Cooperativo de las Indas szellemi szolgáltatásokat (ta­nácsadás, újdonságok terjesztése, szabad programok stb.) végző szövetkezeti (kis)vállalkozások transnacionális hálója. A szövet­kezetek alapeszméje a kapcsolatok egyenlőségén alapuló demok­ratikus kereskedés. A hálózatban „első az egyenlők között” a stra­tégiai vezetést magáravállaló Sociedad de las Indas Electrónikas 2002-ben alapított szövetkezet Bilbao, Madrid és Montevideo szék­helyekkel. A csoport más nyelvterületeket is érintően bővíteni kí­vánja tevékenységét, ezért keresték, hogy mi legyen a kapcsolatok nyelve. Nemzetközi tanácskozásokon, konferenciákon, ahol az angol nyelv uralkodik, tapasztalták az ebből eredő hátrányokat a nem angol nyelvűek számára. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy ugyanilyen igazságtalanságokra vezetne, ha bármelyik nemzeti nyel­vet választanák. Semleges nyelvet kerestek, és viták után az esz­perantót választották. Ezt a döntést feltehetőleg az is elősegítette, hogy egyik munkatársuk, Manuel Ortega már 2003-ban megis­merkedett az eszperantóval. Erről az időszakról így emlékezett egyik írásában: „Ahhoz, hogy a folyékony társalgási szintet elérjem szen­vedélyes mindennapi tanulással három hónapra volt szükségem. Ebben sokat segített hetenkénti virtuális találkozásom eszperan­tistákkal a Skype-on vagy internetes csevegéssel.” A virtuális talál­kozások során Ortega meghívást kapott Portugáliába, amely látogatás nagy hatással volt rá. „Négy felejthetetlen napot töltöttem Lissza­bonban, ahol megismerkedtem több eszperantistával, a várost pedig megismertem azoknak a szempontjából is, akik együtt élnek a város legintimebb viszonyaival. De ami a legfontosabb, egy teljesen új felismerés bontakozott ki bennem: a szociális viszonyok modellje. Azoknak a napoknak köszönhetően kezdtem megérteni Zamenhof híres mondatát, melyet az eszperantó első kongresszusán mondott: »Legyünk tudatában a mai nap nagy fontosságának, mert ma Boulogne sur Mer vendégszerető falai között nem franciák ango­lokkal, oroszok lengyelekkel jöttek össze, hanem emberek embe­rekkel.«

      Az eszperantó választását követően megkezdődött a csoport munkatársainak nyelvtanulása. Akkor nem gondoltak arra, hogy né­hány hónap múlva nemzetközi konferencián eszperantó nyelvű elő­adással fognak előrukkolni, melynek témája maga az eszperantó. Pedig ez történt. 2012. szeptember 15-én David de Ugarte eszperantó nyelven előadást tartott a TEDx Madrid konferencián arról, hogy az eszperantó valójában a szabad programok nyelvi megnyilvánulása, valamint arról, hogy miért az eszperantót választották (az előadás videón megtekinthető: www.ipernity.com/blog/berga/415180).

                                                                                                         TED-a prelego maltedos Esperante

De mi ez a TEDx? Válasz az Internetről:

A TED, mely 25 éve indult Californiában egy kis, exkluzív és kü­lönleges konferenciaként, mára világszerte fogalommá vált. A konfe­rencák fővárosának is nevezik, mivel teljesen megváltoztatta, más di­menzióba emelte a korábban megszokott konferenciaélményt. Így mára a TED a világ talán legizgalmasabb, legkeresettebb és legkomolyabb, nem szigorúan szakmai jellegű konferenciája, amelyet az Ideas Worth Spreading (gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni) szlogen fogal­maz meg legtömörebben. A TED konferenciák 18 perces vagy rövidebb, gondolatébresztő és szórakoztató előadásokkal rendkívül intenzív és inspiráló élményt jelentenek. Közönségük jellemzően heterogén hát­térből érkezik, nyitott, intelligens, jó szándékú és potens. […] A négy napos TED konferenciákra egy évben kétszer kerül sor: a TEDLong­beach februárban Californiában és a TEDGlobal júliusban Oxfordban.”

“A TEDx új fejezetet nyitott a TED életében 2009 során: a TEDx programot, az arra érdemes gondolatok terjesztése (Ideas Worth Sprea­ding) jegyében alakította ki, és a licensz alapú, önálló szervezésben megvalósuló TED-szellemiségű eseményeket fogja össze világszerte. Erre utal az x a TED mellett.”

David de Ugarte előadását a hall­gatóság kitörő lelkesedéssel fo­gadta. Ez a technológiai szakértő és vállalkozó az eszperantó tanu­lását az előadását három hónappal megelőzően kezdte el. Előadásá­nak igen nagy visszhangja volt, a csoport számtalan bátorító üzenetet és gratulációt kapott. Mindez erősítette azon tervüket, hogy Herz­berg am Harz-hoz, valamint Mazara del Vallohoz hasonlóan esz­perantó várost alakítsanak ki Bilbao környékén turisztikai célú fej­lesztés részeként.

Források: Libera Folio; La Indjana Kuriero; Internet

HALADÁS BRAZÍLIÁBAN

Elfogadás előtti állapotban van a Brazil Parlamentben a 6162/2009. számú törvényjavaslat, amellyel választható tárgyként bevezetik az eszperantót a középiskolákban.

A Brasíliai Egyetemen (UnB) az eszperantót fel­veszik a tanított 12 nyelv mellé. Idegen nyelvek tanárai 180 órás tanfo­lyamon szerezhetnek képesítést az eszperantó tanítására.

Forrás: Josias Barboza

***

A 6. NYÁRI ESZPERANTÓTANULÁS (SES)  Fájl:Lernu.net emblemo.jpg

A képen látható szóra keresve a Wikipedia a következőkről tájékoztat:

A lernu! egy ingyenes, szabad hozzáférésű többnyelvű honlap, melynek célja az eszpe­rantó nyelv tanulásához és terjesztéséhez való segítségnyújtás. Többféle tanfolyamot, tankönyvet, nyelvtani áttekin­tést, gyakorlatokat, nyelvi játékokat kínál a tanulni vágyóknak, eszperantó nyelvű szövegeket és médiát tartalmaz, valamint közös­ségi oldalként funkcionál. Az RSS-hírcsatornája az eszperantó világ főbb eseményeiről tájékoztat.

      A honlapot folyamatosan fejlesztik; ma már több mint 37 nyelven használható. A honlapon adott tanfolyamokon sokan és sikeresen megtanulták a nyelvet. A nyelvtanulást és –használatot a honlap gon­dozói tanulási, gyakorlási célú találkozók szervezésével is támo­gatják. 2012-ben a 6. ilyen találkozót tartották július 21. és 29.-e között a szlovákiai Nyitrán. Új és régi tanuló egyaránt volt a 23 országból érkezett 250 résztvevő között.

                                                                                                                                                                       

Forrás: Esperanto oktobro 2012

A Le Monde diplomatique 10 ÉV ÓTA ESZPERANTÓUL IS

A francia havi lap eszperantó nyelvű változata létrejöttének történetét e változat főszerkesztője vázolta egy cikkében, mely abból az alka­lomból íródott, hogy a Nemzetközi Eszperantó Intézet díjban ré­szesítette a szerkesztőséget.

Vilhelm Luterman fő­szerkesztő 2001-ig főleg német irodalom fordítá­sával foglalkozott. 2001 januárjában a Le Monde diplomatique-ban politi­kai elemzést olvasva ju­tott arra az elhatározásra, hogy a továbbiakban a folyóirat cikkeit fogja eszperantóra fordítani és saját honlapján megje lentetni. 2002 januárjában kezdte valóra váltani elhatározását. Né­hány hónap elteltével a párizsi szerkesztőség hozzájárulását hivata­losan is megkérte a cikkek fordítására.

A Le Monde diplomatique szerkesztősége ehhez nemcsak hozzájárulását adta, de szerződést is ajánlott, amelynek aláírására 2002 szeptemberében került sor. Decemberben pedig a szerkesztőség által rendelkezésre bocsátott portálon megjelent a folyóirat eszperantó nyelvű változata.

Forrás: Esperanto, novembro 2012

***

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG FOLYTATÁSRÓL DÖNTÖTT

2011. július hónapban honlapján az Európai Bizottság – angol nyel­ven – közzé tette 29 európai civil szervezet – Civiltársadalmi-plat­form a többnyelvűségért – közös ajánlását a többnyelvűség előre vitelére.

Civil Society Platform on Multilingualism

http://ec.europa.eu/education/languages/pdf/doc5088_en.pdf

 (A közös munka eredményeit összefoglaló 200 oldalas dokumentum több helyen is bemutatja mind érvekkel, mind gyakorlati példákkal az eszpe­rantó előnyös alkalmazhatóságát a többnyelvűség előre vitelében.)

Az Európai Bizottság 2012. június 29.-re plenáris ülésre hívta meg a Civiltársadalmi-platform 29 tagját, közöttük az Európai Eszperantó Uniót (EEU). Az ülésen 23 szervezet volt jelen. Az EEU-t Seán Ó Riain elnök és Jozef Reinvart, a vezetés segítője képviselte.

      A közgyűlés bevezető részében Belén Bernaldo de Quirós asszony, az Európai Bizottság többnyelvűséggel foglalkozó egysé­gének vezetője tájékoztatást adott a Bizottság többnyelvűséget előre vivő stratégiájáról, valamint az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sport­miniszterek Tanácsának 2011. november 28-29.-i ülésén elfogadott következtetésekről. Ebben az okmányban a miniszterek nagyra érté­kelték a Civiltársadalmi-platform tevékenységét és ajánlásait, egy­úttal javasolták az Európai Bizottságnak a tevékenység folytatását, amely „alulról történő meglátás” és „a civilek hangja”.

      Tájékoztatás hangzott el az Eurobarometer 2012-es „Európaiak és a nyelvek” és „Európai áttekintés a nyelvi kompetenciákról” témájú felmérések eredményéről (mely most sem mérésen, hanem a vála­szolók önértékelésén alapult).

      Az Európai Bizottság 2012-2013-ban is építeni kíván a Civil­társadalmi-platform tevékenységére, további civil szervezetekkel bő­vítve a platformot. Az eddigi szervezetek javaslatot tehetnek szerve­zetek bevonására.

      Jozef Reinvart tájékoztatta a plenáris ülést a „Slovake.eu” portál­ról, melyet Szlovákiának egy kreativitásban gazdag európai civil szervezete az Edukado@Interreto (E@I) készített és gondoz, és amely a hálón, ingyen hét nyelven tanítja a szlovákot, és tájékoztat Szlovákiáról. Ismertetésében szólt e szervezet tevékenységének más eredményeiről is. Végül ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy az E@I legyen tagja a Civiltársadalmi-platformnak.

      A platform megegyezett a 9 tagú „irányító bizottság”-ról, melynek tagja lett Seán Ó Riain, az EEU elnöke is. A plenáris ülés zárásaként Belén Bernaldo de Quirós tájékoztatást adott tervbe vett rendez­vényekről.

Forrás: Eǔropa Bulteno, junio 2012

RÖVIDEN

Horvát eszperantisták 10. kongresszusa

10. kongresszusukat a horvát esz­perantisták Koprivnicán tartották június 22-24-én. 140 résztvevője volt 14 ország­ból. Szita Károly Kaposvár pol­gármesterének levelét Kovács Béla adta át a testvérváros, Koprovnica városvezetőjének, Vesna Želježnjaknak

*

Szomszédok találkozása

Ausztria, Csehország és Szlovákia eszperantistái tartottak találkozót a cseh Břeclav városban 2012. szeptember 27. és 30. között. Hét országból 100-an vettek részt a találkozón. A találkozó nagy figyelmet kapott a polgár­mestertől, dr. Oldřich Ryšavý-tól. Köszöntötte a résztvevőket és bemutatta városát, amelynek honlapján eszperantó változat is helyt kapott.

Forrás: Esperanto, novembro 2012

***

2012. április

2012 – 125 ÉVES AZ ESZPERANTÓ

(2. rész)

A Nyelvi hírek a világból februárban Visszatekintés a kezdeti időkre címmel az eszperantó útjára bocsátását követő éveknek né­hány fontosabb fejleményére engedett betekintést. A nyelv életre kel­tésében és terjesztésében főleg lengyelek, oroszok, németek és své­dek voltak Zamenhof segítőtársai. Törekvéseik az eszperantó iroda­lom és sajtó megteremtésére, és a nyelv megismertetésére irányultak. Megalakultak az első eszperantó klubok is. Az itt következő foly­tatásban az eszperantó sorsának a 20. század első évtizedében történt alakulásáról és alakítóiról lesz szó.

A folytatás színtere: Franciaország és Svájc

Az eszperantó további sikere és egy válsága is egyaránt francia esz­perantisták nevéhez fűzödik. Mindkét vonatkozásban kiemelkedő szerepe volt a francia Louis de Beaufront-nak (1855-1935), aki teológiai képzettség megszerzése után nem pap lett, hanem magán­tanári állást vállalt. Több nyelvet beszélt. Az eszperantóval még 1888-ban ismerkedett meg, ő volt az első francia eszperantista. Azonnal propaganda tevékenységbe kezdett Dél-Franciaországban.

Louis de Beaufront

Kiadta az első eszperantó tankönyvet franciák számára. 1898-ban létrehozta az L’Esperantiste újságot, és társaságot alapított az eszperantó pro­pagandájára (Societo Franca por la Propagando de Esperanto; SFPE), amelynek ő lett az elnöke. Az SFPE kezdeményezője lett eszperantó cso­portok alakításának és az eszperantó tanításának. Beaufront a további években részletes nyelvtant, tankönyveket és szótárakat jelentetett meg. Az eszperantó támogatására megnyert sok ismert és befolyásos személyt és különféle társaságokat.

Széles körű tevékenysége alapján eszperantisták az „eszperantó má­sodik apjának” nevezték. Fenntartás nélkül támogatta Zamenhofot, Zamenhof pedig fenntartás nélkül bízott benne mindaddig, amed­dig... – e történet befejezése előtt azonban még más történésekre is ki kell térni.

Hippolyte Sebert

Charles Lambert (1866–1943) francia egyetemi tanár 1899-ben Beaufront egyik munkájából ismerte meg az eszperantót. A kö­vetkező évben már nyilvános előadást tartott Dijon-ban az eszpe­rantóról, és az nagy hatással volt Charles Mérey (1835–1911) neves francia matematikusra, aki, túl azon, hogy ennek következtében esz­perantista lett, különböző egyetemeken és a Tudományos Akadémián

tucatnyi kiválóságot nyert meg (végleg vagy átmenetileg) az eszperantó ügyének. Néhá­nyan közülük hamarosan igen jelentős szere­pet játszottak az eszperantó mozgalomban. Ilyen volt például: Émile Boirac (1851–1917) filozófus, aki előbb Grenoble majd Dijon egyetemén volt rektor; továbbá Hippolyte Sebert (1839–1930) francia tábornok, tudós; számos tudományos társaságnak és 1896-tól a francia Tudományos Akadémiának is a tagja; befolyásos támogatója az egyetemes tudomá­nyos bibliográfia fejlesztésének és az eszpe­rantó alkalmazásának. 1898-tól volt eszperan­tista. Carlo Bourlet (1866–1913) híres francia mate­-

Émile BOIRAC
Rektoro de la Universitato en Dijon

matikaprofesszor, a francia Touring-Club technikai bizottságának tagja; az ő hatására ismerkedett meg az eszperantóval Théophile Cart (1855–1931) francia nyelvészprofesszor, aki később az eszperantó nyelv eredeti formában való megtartásának megvesztegethetetlen őrzője lett. (Lásd később.) Az eddig felsorolt szemé­lyek közvetlenül vagy közvetve Beaufront hatására lettek eszperantisták. Mások tőle füg­getlenül, mint például a poliglott Gaston Moch (1859–1935), aki a tiszti pályát elhagyva pacifista lett; 1889-től eszperantista, a franciák közül harmadikként. 1903-ban lett eszperantista Maurice Rollet de l’Isle (1859–1943) a fran­cia haditengerészet hidrográfiai főmérnöke, aki azután a franciaországi eszperantó mozgalom­ban igen jelentős tevékenységet fejtett ki.

A. Michaux és Zamenhof

képes levelezőlapon (1906)

1904. augusztus 7-8-án az eszperantisták nemzetközi összejövetelt tartottak a francia­országi Calais (első nap) és az angliai Dover (második nap) városokban Auguste Montrosier (1868-1916) francia kapitány, tevékeny eszpe­rantista elnökletével. Az összejövetel sikerén felbuzdulva a résztvevők javasolták, hogy a következő évben is rendezzenek nemzetközi találkozót. A találkozó megszervezését Alfred Michaux francia ügyvéd vállalta magára (aki szintén Beaufront hatására lett esz­perantista). A tengerparti Boulogne-sur-Mer városban 1905. augusztus 7 és 14 között tar­tották meg az eszperantisták első nagyobb szabású nemzetközi találkozóját, az első egyetemes kongresszust (Universala Kong­reso, UK), amelyen 20 országból 688-an vet­tek részt. A kongresszus idején Michaux látta vendégül a Zamenhof-családot. A kong­resszus – amely egyébként kulturális, turisztikai és más

M. Rollet de l’Isle

(karikatúra)

programrészeket is tartal­mazott – az eszperantó további sorsát hosszú távon meghatározó nyilatkozatot (Deklaracio) fogadott el. Az öt pontból álló nyilatkozat első pontja az eszperantizmusról szól, amely szerint: Az eszpe­rantizmus egy semlegesen emberi nyelvnek az egész világon való elterjesztésére irányuló törekvés, amely „a népek belső életére magát rá nem erőszakolva és a létező nemzeti nyelvek eltávolítását se­mennyire sem célozva”, a különböző nemzetek tagjainak lehetőséget adna az egy­más közötti megértésre, amely közintézmények számára békítő nyelvként szolgálna olyan országban, amelyben különböző nemzetek a nyelv miatt hadakoznak egymással, és amelyben pub­likálni lehetne azokat a műveket, amelyek minden nép számára egyaránt érdekesek. Minden más eszme vagy remény, melyet egyik vagy másik eszperantista az eszperantizmussal összeköt, teljesen magán ügye lesz, amelyért az eszperantizmus nem felelős. A ne­gyedik pont az eszperantó meg nem változtatható alapját tartalmazó „Fundamento de Esperanto” szerepéről szól. A nyelvvel kapcsolatos kérdések vizsgálatára és eldöntésére a kongresszus Zamenhof ja­vaslata alapján megválasztott egy 102 tagú nyelvi bizottságot (Lingva Komitato, L. K.), amelynek tagjai 28 országhoz tartoztak.

A kongresszuson közreadtak több olyan gondolatot is, amelyek hamarosan gyakorlati fejleményekhez is elvezettek. Théophile Rous­seau (1879-1916) francia eszperantista szorgalmazta az eszperantó gyakorlati alkalmazását, valamint egy központi szerv létrehozását. Különösen a turisztika területén gondolta a gyakorlati hasznosítás megvalósítását; maga fel is keresett szállodákat és más turisztikai helyeket propagandát kifejtve az eszperantónak. Paul Bertholet (1882-1910) francia eszperantista pedig 1905 júniusában létrehozta az Esperanto újságot.

A Boulogne-sur-Mer-i eszperantó világtalálkozó hagyományt ala­pozott meg. Évente újabbak követik, kivételek a világháborús évek. 1906 Genf (Genève), Svájc; 1907 Cambridge, Nagybitannia; 1908 Drezda, Németország; 1909 Barcelona, Spanyolország; 1910 Wa­shington, Amerikai Egyesült Államok...

Edmond Privat

(karikatúra, 1913)

      Ezeken a kongresszusokon tűnt fel két igen tehetséges svájci fiatal, akik hamarosan meghatározó szerepet játszottak az eszperantó történetében. Hector Hodler (1887-1920) – a híres svájci festő, Fer­dinand Hodler fia –, valamint Edmond Privat (1889-1962) isko­latársak voltak, és 1903-ban együtt tanulták az eszperantót. Még abban az évben klubot alapítottak és létrehozták a Juna Esperantisto lapot. Hodler cikkeket írt és lefordított egy novellát. Privat gyalog vándorolt el az 1905-ös kongresszusra, ahol a 16 éves ifjú ember érett és ékesszóló felszólalása nagy elismerést aratott. Az ember­szerető Hodlert főleg társadalmi kérdések foglalkoztatták. Úgy vélte, hogy a nyelvi mozgalmat nem szabad elválasztani más társadalmi mozgalmaktól.

      A genfi kongresszuson (1906) véglegesítették a nyelvi bizottságot (L. K.) és nyilatkozatot fogadtak el a kongresszusok semleges­ségéről. Alphonse Carles francia eszperantista javasolta, hogy legye­nek eszperantó konzulok kölcsönös szolgáltatásokra, aki-

Hector Hodler

(karikatúra, 1912)

ket a társa­ságok és csoportok választanak meg. Carles javaslata a konzulokról és Rousseau korábbi javaslata nemzetközi  szervezet  létrehozásáról Hector Hodlernál összekapcsolódott. Szorgal­masan gyűjtötte azokat az eszperantistákat, akik a nyelvről való vitatkozás helyett gya­korlatilag kívánták hasznosítani az eszpe­rantót. Rousseau-val és másokkal összefogva megszervezte az eszperantó nemzetközi szer­vezetének létrehozását. 1908 április 28-án megalakult az Egyetemes Eszperantó Szövet­ség (Universala Esperanto-Asocio, UEA). Ez fogta össze a konzulokat is, akiknek száma 1906-ban 120, 1907-ben 232, 1908-ban 303 volt. Hodler lett a főigazgató. 1906-ban átvette Bertholet-től az Esperanto lapot, így az újonnan létrehozott szerve­zetnek sajtója is lett. Edmond Privat, aki a lap szerkesztésben is részt vett, 1907-ben és 1908-ban hosszú propa­ganda utakat tett az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban, kiváló szó­noki képességeit kamatoztatva.

*

Annak érdekében, hogy az előbbiekben félbehagyott történet eljuthasson a végéhez vissza kell lépni 1900-hoz, a párizsi világ­kiállítás idejére. A világkiállítás folyamán tartott nemzetközi konferenciák kommuni­kációs gondjaira hivatkozva Louis Couturat (1868-1914) francia filozófia- és matematika-professzor és Léopold Leau (1868-1943) francia matematikaprofesszor egy nemzetközi testület – Delegáció – megalakítását kezdeményezték egy nemzetközi segédnyelv ki­választására. Előkészítésként 1903-ban könyvet jelentettek meg Histoire de la Langue Universelle (Egyetemes nyelvek története) címmel, amelyben mintegy 60 nyelvtervezetet elemeztek. Az általuk kezdeményezett Delegáció 1906-ban az Akadémiák Nemzetközi Szövetségét kérte fel a nyelvválasztásra, amely azonban elhárította a felkérést. Ezért Couturat 1907 májusában választást szervezett a Delegáció döntést hozó 12 tagú Bizottságának megalakítására.

Louis Couturat

A Bizottság ne­ves tudósokból állt. (Tagjául választották Eöt­vös Lorándot is, aki azonban Rados Gusztáv matematikust küldte maga helyett.) Egy a nem­zetközi nyelv szükségességéről szóló nyilatko­zathoz Couturat 1907 októberéig megszerezte 307 társaság és 1251 tudós aláírását.

      Az eszperantisták jóhiszeműek voltak a De-legáció szándékát illetőleg, ezért segítették az aláírásgyűjtést, sőt anyagi támogatást is adtak hozzá. Zamenhof Louis de Beaufront-t bízta meg az eszperantó ügyének képvise­letével.

      A Delegáció Bizottságának 1907. október 29-i utolsó ülésén egy­hangúlag az eszperantó mellett döntöttek, de azzal a feltétellel, hogy a nyelvnél néhány olyan változtatást kell végrehajtani, melyeket a szűkebb körű állandó bizottság határoz majd meg. Az állandó bizottság elnöke Wilhelm Otswald híres kémikus, titkárai Couturat és Leau lettek; tag volt két ismert nyelvész: Baudouin de Courtenay és Otto Jespersen. Az állandó bizottság elnöke felszólította Zamenhofot és a Nyelvi Bizottságot nyilatkozattételre, hogy elfogadják-e a változtatási feltételeket. Az Eszperantista Nyelvi Bizottság elnöke, Emil Boirac 1908. január 18-án közölte a választ, hogy – egyetértésben Zamenhoffal – elutasítják a változtatást. A Delegáció állandó bizottsága a Delegáció által kidolgozott – ám ismeretlen szerzőjű – nemzetközi nyelvként az Idot nevezte meg elfogadottnak.

      Az Ido alapja az eszperantó nyelv, ennek jelentősebb és kevésbé jelentős megváltoztatásával. A feltevések szerint Couturat alakította ki, de ez hosszú ideig titokban maradt, mert nyelvtervezet kezde­ményezője nem lehetett volna a Delegációban döntéshozó. Amikor végül is meg kellett a szerzőt nevezni, a szerzőséget 1908 májusában Louis de Beaufront vállalta magára, aki addig az „eszperantó má­sodik apja”, Zamenhof feltétlen bizalmat élvező munkatársa volt. Pálfordulása meglepetést keltett az eszperantisták soraiban.

      A Couturat és társai által szorgalmazott feltétel elfogadása Za­menhof és a Nyelvi Bizottság részéről az eszperantó önálló nyelvként való megszűnését jelentette volna, azt hogy helyére az Ido lép, következményeivel együtt. (Tervezett nyelvek esetében kísérő je­lenség az állandóan tapasztalható „jobbítási” törekvés, amely, ha felerősödik, bizonytalanságot teremt. Az eszperantisták erről már korábban is szereztek tapasztalatot és ez bizonyára befolyásolta a Nyelvi Bizottság elutasító döntését).

      Az eszperantista vezetőknek kb. 20%-a, a tagságnak 3-4%-a pártolt át az Idohoz. Mindez okozhatott némi bizonytalanságot, de nem akadályozta meg az eszperantó további kibontakozását, mint ezt mutatták az előbb már ismertetett olyan tények is, mint a konzuli (napjaikban delegátusinak nevezett) hálózat létrehozása, az Egyete­mes Eszperantó Szövetség megalapítása és más fejlemények.

*

      Az eszperantó Nyelvi Bizottságán belül, munkájának hatéko­nyabbá tétele érdekében, fő szerveként létrehozták az Eszperantó Akadémiáját. Mindkettő elnöke Émil Boirac volt. A nyelvi műhely legfontosabb könyveinek egyikeként tartották számon Eszperantó–Eszperantó Szótárát, mely 1909-ben jelent meg. A Nyelvi Bizottságon belül, az Akadémia mellett munka- (Közös Szótár, Grammatika, Műszaki Szótárak) szekciókat is létrehoztak. A nyelv megváltoztatása elleni Theophile Cart lépett fel igen következetesen és keménységgel. Tagja volt az Eszperantó Akadémiájának, és tiszt­ségeket viselt más eszperantista szervezetekben is. A fordítások során a nyelvbe kerülő új szavakkal történő gazdagodásról ezt jósolta:

Theophil Cart

(karikatúra, 1912)

„Ez a rendszeres, határtalan, érzékeny gazdagodás az eszperantónak nemzeti dialektusokra való nagyon gyors szét­esésére fog vezetni! Néhány év után a Funda­mento nyelve olyan archaikussá fog válni, ha nem állunk meg, hogy azt az új eszperantisták többé nem fogják megérteni.”

      Cart fáradhatatlanul írta a cikkeket. A Funda­mento védelme mellett különösen szívén viselte a vak emberek nemzetközi kommunikációjának segítését. (1904-ben Braille-újságot – Esperanta Ligilo – hozott létre.)

      Az ifjú Edmond Privat-t 1908-as amerika útja során fogadta Theodor Roosevelt elnök is. 1909–1911-ben a Sorbonne-on tanult és irodalmi tevékenységbe is fogott. Az egyetemi évek után Oroszországban és más európai országokban járt propaganda úton. Történész és diplomáciai újságíró lett. 1913-ban ismét járt az Amerikai Egyesült Államokban, ekkor Woodrow Wilson elnök is fogadta. 1912-től az UEA-nál bizottsági tag.

      Bár az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) létrehozását követő kezdeti években Zamenhof és más jeles eszperantisták nem fűztek nagy reményt a szervezethez, Hector Hodler optimizmusa és fáradhatatlan munkálkodása meghozta az eredményt. Az UEA-ban Hodler a különböző nyelvű emberek közötti szolidaritás erős össze­kötő eszközét látta. Az UEA delegátusi hálózata 1909 és 1913 között 45 000 gyakorlati szolgáltatást (segítséget) nyújtott az UEA tagjaink. A tagok száma 1914-ben több mint 7000 fő volt.

      1914-ben, a világháború kitörésekor az UEA már a legjobb ál­lapotban volt. A háború váratlanul érte. A Párizsba tervezett 10. Egyetemes Kongresszus elmaradt, a részt venni szándékozók közül sokakat útközben ért a háború kitörése, és nem kevesen nem, vagy csak körülményesen jutottak haza. Az UEA – szellemiségéből következően – 1914 szeptemberében körlevelet küldött a delegá­tusoknak (szerencsére őket nem kapta el a háború szelle­misége), hogy a körlevél tartalmát nemzeti nyelven újságokban tegyék közzé. Nevezetesen: „Mert a háborús napok csaknem várat­lanul történtek, sok személy meglepetéssel találja magát ellenséges országban, és nincs többé lehetősége levelezni rokonaival és bará­taival. Lehetőség szerinti segítésük céljából az UEA Genfben lévő hivatala most értesítette az ellenséges országokban lévő delegá­tusokat, hogy privát levélküldemények ellenséges országok közötti továbbítására közvetítőként szívesen rendelkezésre áll. A genfi Hiva­talba érkezett levelek onnan a címzettnek lesznek átadva, ha szüksé­ges, fordítás után. [...]”

      A háború idején az UEA Központi Hivatala évenként több mint 100 000 szolgálatot teljesített. A segítő tevékenységnek többféle fajtája és érintettje volt: egyszerű továbbítás, különleges szolgálatok, pénzküldés; katonák, civil foglyok, civilek hazatelepítése háborús ővezetekben, hadifoglyok, kapcsolat vörös keresztes szervezetekkel stb.

. Az UEA-nak ez a tevékenysége az eszperantó szépirodalomban is nyomot hagyott. Julio Baghy (Baghy Gyula) La verda koro című (sze­mélyes élményeken alapuló) regényében a főszereplőt egy szibériai hadi­fogolytáborban arról értesítik, hogy csomagot kapott. Előbb nem akart hinni az értesítésnek, de végül meggyőzték:

No, elmentem és átvettem a csomagot. Genfből jött. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség küldte nekem. Oh, könyvek! Eszperantó köny­vek! Még magyar könyvet sem tudok kapni , mert az orosz cenzúra tűz­re veti azokat. A cenzorok nem ismerik a magyar nyelvet.

        A laktanyában barátaim kiváncsian szemlélték a csomagot. Kibon­tottam. Tíz szép könyvet találtam benne és egy másik csomagot, ame­lyet a francia posta küldött Genfbe. Azt is kicsomagoltam és meleg ruhát, pipát, dohányt, csokoládét, cigarettákat, két jó cipőt, katonák számára hasznos különböző tárgyakat, egy eszperantó nyelvű Bibliát és egy levelet találtam benne. Néztem a csomagot, de nem láttam azt. Könnyeim meggátoltak benne. Sírtam, mint egy gyermek. Miért?...Várj egy pillanatot! [...] Íme a levél! Hallgasd! »Kedves barátom, vagy ellen­ségem (?), az ’ESPERANTO‘ újságban olvastam nevedet és most tudom, hogy hadifogoly vagy Oroszországban. Gondoltam rád és a háború előtti baráti levelezésünkre. Küldöm neked, amit egy szegény francia ka­tona katonának küldeni tud. Fogadd el és maradj egészséges. A te Al­fred Pitois-d, most gyalogos káplár a ...-ban...« A dátumot, helyet és az ezred nevét a francia cenzúra vastag kék ceruzával eltüntette.”

*

Az első világháború nehézségeket és visszaesést okozott a nem­zetközi eszperantó mozgalomban. A háborút követően azután új színtéren fejlődött tovább.

Források: Enciklopedio de Esperanto.

                   http://eo.wikipedia.org/wiki/....

                   revuo Esperanto n-ro 1213(4)

                   Julio Baghy: La verda koro (p.35-36)

SZÉKELY TIBOR NYOMDOKÁN

A 100 éve született világutazó eszperantista Székely Tibor útjai során fáradhatatlanul népszerűsítette és tanította az eszperantó nyelvet, sőt eszperantó klubokat is szervezett. (Életéről, útjairól lásd a Nyelvi hírek a világból 2012 februári számát.) Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) Amerikai Bizottsága ismeretterjesztő és nyelv­tanítási utazási programot hirdetett meg az eszperantó népsze­rűsítésére Közép- és Dél-Amerikában. A jelentkezők közül 2010-ben az akkor 23 éves Anneleen Nys belga eszperantista hölgyre esett a választás, aki a Barcelonai Egyetemen szerzett mesterfokozatot kom­munikációs tudományokból. Tanulmányival összefüggésben már járt Ecuadorban és Nicagauraban. Az utazást 2010 nyarán kezdte el. Út­ját alapítványok támogatták.

      2010-ben Kubában (Havanna) tartották meg az eszperantó 95. Egyetemes Kongresszusát (UK), és ugyancsak Kubában (Mantanzes) volt az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének 43. kon­ferenciája. Anneleen Nys mindkettőn jelen volt, ahol egyfelől bőví­tette oktatásmódszertani felkészültségét, másrészt összeismerkedett közép- és dél-amerikai résztvevőkkel.

Mexikóban Anneleen Nys 5 hetet töltött Martin Schaeffer család­,jánál, aki a program felelőse. Közösen tervezték meg az útiprog­ramot, és készítették el a tan- és progandaanyagokat. Martin elkísérte Annaleent több egyetemre, bemutatta neki a gyakorlatban is a tan­folyamok szervezésének módját, lehetőségeit. A mexikói tartózkodás a következő városokat érintette: Pachuca, Querétaro, Mexikóváros Puebla, Oaxaca,San Cristobal de las Casas.

          Az eszperantót előadásokkal és rövid tanfolyamokkal ismertető, népszerűsítő program az egész út során az egyetemekre, az egyetemi ifjúság fogékonyságára épített. A szervezők számítottak a helyi esz­perantisták, eszperantó csoportok együttműködésére, másfelől a pro­paganda tevékenységgel segíteni is kívánták őket.

Martin Schaeffer családjánál

Mexikóváros UNAM egyetemén

Nyelvbörzén Managuaban (Nicaguara)

Tanfolyam Managuaban

Guido Hernandez csoportja (Costa Rica)

) Tanfolyam Quitoban (Ecuador

                        

Rövid tanfolyam Huarazban (Peru)

Tanfolyam cuzcoi egyetemen (Peru)

Tanfolyam felnőtteknek „Andina”

cuzcoi egyetemen

Érdeklődők körében, Lima (Peru)

Forrás:

                                                                                                                                         http://www.ameriko.org/files/Sur%20la%20spuroj%20de%20Tibor%20Sekelj.pdf

*

Sajtóközlemény

Az Európai Eszperantó Unió (EEU) polgári kezdeményezése

„Ajánlás az Európai Himnusz eszperantó nyelvű éneklésére”

Az EEU a tegnapi napon élt a Lisszaboni Szerződés által a polgárok részére biz­tosított azon joggal, hogy javaslatokat tehetnek az EU szerződések hatékonyabb működtetésére, ezért jegyzékbe vétel céljából megküldte az Európai Bizottság szá­mára a javaslatát, miszerint:

„Az EU adjon ki ajánlást a tekintetben, hogy az Európa Himnuszt a semleges eszperantó nyelven énekeljék Umberto Brocatelli szövegével minden olyan alka­lommal, amikor a tagállamok képviselői együttesen akarják kifejezni a közös, egyenrangú Európához való tartozásukat.”

E polgári kezdeményezés céljai:

Az Európai Bizottság elutasította

 
1./ segíteni tovább erősíteni a közös európai identitást a nemzeti, regionális és más identitásokkal összhangban, s ezáltal még hatékonyabbá tenni az EU-t a polgárok számára;

2./ növelni a polgárok részvételét az európai integrációban;

3./ segíteni elérni az 1. és 2. célt egy semleges összeurópai nyelv szavaival, lehe­tővé téve, hogy a polgárok együtt énekeljék;

4./ biztosítani az azonos megbecsülést minden európai nyelv számára;

5./ újfent megerősíteni és kiegyensúlyozni az EU jelmondatának két elemét, az „egység a sokféleségben”-t, biztosítandó, hogy ne hangsúlyozzák túl a sokféleséget és ne kicsinyeljék le az egységet.

Az EU hét különböző tagországában lakó héttagú támogatói bizottságban részt vesz a Nobel díjas Reinhardt Selten professzor Németországból és az ismert poli­tikus, Marco Pannella Olaszországból.

Az EEU tradicionális Európai himnuszát meghallgathatják a www.europo. eu/eo/euhropahimno oldalon, ahol megtalálható az EU 23 hivatalos nyelvére, továbbá horvátra és több regionális kisebbségi nyelvre, illetve a világ­nyelvekre (kínai, arab, orosz, japán, hindi, bengáli, indonéz) lefordított szövege is.

Az Európai Bizottságnak most két hónap áll rendelkezésére annak eldöntésére, hogy elfogadja-e a javaslatot regisztrációra. Ha a Bizottság elfogadja, hogy az EEU javaslata ténylegesen segíti az EU szerződések működését, és hogy egy ilyen javaslat megtétele a Bizottságnak hatalmában áll, az EEU el fogja kezdeni az 1 millió aláírás összegyűjtését a 27 EU országban, hogy lehetővé tegye az Európai Bizottságnak a törvényjavaslat véleményezését. Fontos hangsúlyozni, hogy az aláírások majd a világhálón keresztül is megtehetők lesznek.

További információkért forduljon sean.oriain@web.de  (0032496-597763) vagy jozef.reinvart@gmail.com   címekhez.

Brüsszel, 2012. április 2-án

ÚJDONSÁG KÍNÁBÓL

A kínai Hainan sziget Haikou városa 2012. január 11. és február 12. között négyhetes eszperantó kísérleti program színhelye volt.

      A program azonos időben és helyen lebonyolított három intenzív tan­folyamból állt, melyek a folyamat bizonyos pontjain kapcsolódtak egy­máshoz: a) 200 órás nyelvtanfolyam kezdők részére; b) 144 órás mód­szertani tanfolyam eszperantót tanítóknak; c) előadássorozat Eszperantó Egyetem név alatt.

      Összesen 131 résztvevő volt 23 országból. Ezen belül 68-an Kína kü­lönböző városaiból, a többiek 14 európai, 5 ázsiai, 2 észak-amerikai ország­ból, valamint Ausztráliából érkeztek.

      A kezdők eszperantó tanfolyamát Dennis Keefe amerikai eszperantista vezette az általa kidolgozott, Európában és Amerikában már kipróbált mód­szerrel. Ő kezdeményezte és szervezte kínai eszperantista tanárok közremű­ködésével magát a kísérleti programot is. A kezdők tanfolyamán 70 fő vett részt, 14 országból, többségükben ázsiai országokból.

          A kezdő nyelvtanulók naponta, kivéve vasárnapot, amikor kirándultak, 8 órát foglalkozás keretében tanultak, majd esténként, étkezések és ki­rándulások alkalmával további órákat gyakoroltak, a másik két tanfolyam résztvevőitől is segítve. Az eredmény Keefe értékeléseszerint:

„Sohasem lehetett még látni Kínában európaiakat, amerikaiakat kínaiakat, mongolokat és koreaiakat együtt tanulni ugyanazon az alaptanfolyamon, ugyanannál az asztalnál, ugyanazt a gyakorlatot végezni, annak a ténynek ellenére, hogy az eszperantó az ázsiaiak számára nehezebben tanulható. Még sohasem lehetett látni annyi eszperantót addig még nem tanult tanulót egy hónap után órákon át beszélni külföldiekkel. Ilyen valószínűleg soha­sem történt Kínában az angollal, sem bármilyen más nyelvvel az ország ötezer éves története során.” 

      A módszertani tanfolyamot a Hollandiában élő magyar Kováts Katalin tanárnő vezette, aki szerkesztője az eszperantó tanítását igen széles körűen, napra kész ismeretekkel, módszertani és más pedagógiai anyagokkal tá­mogató www.edukado.net weblapnak (is). A módszertani tanfolyamon 30 fő vett részt, főleg Európából, de Ausztráliából és voltak Kínából is­. Közreműködtek az alap­tanfolyamnál is, gyakorlásként és segítésként.

      Az egyetemi szintű fanfolyamon a Szembeszállni a háborúval témakör foglalkozásait Ronald Glossop amerikai professzor, Az infor­matika filozófiája és története témakör foglalkozásait Federico Gobbo olasz professzor vezette.

      A kísérletet szervezői és résztvevői igen eredményesnek ítélték és tervezik folyta­tását 2013-ban.

 

Dennis Keefe a legfiatalabb résztvevővel

Források: [ilei-hu] közleményei

                                      www.edukado.net

                                      revuo Esperanto aprilo 2012

***

2012. február

2012 – 125 ÉVES AZ ESZPERANTÓ

1887 nyarán, akkor még a cári Oroszországhoz tartozó Varsóban, orosz nyelven megjelent egy vékony könyv Международный языкъ. Предисловіе и полный учебникъ, vagyis Nemzetközi nyelv. Bevezetés és teljes tankönyv címmel. A könyv szerzője: Dr. Espe­ranto. A borító utolsó oldalán pedig ez volt olvasható: „A szerző címe: Dr. L. Zamenhof úrnak dr. Esperanto számára Varsóban. E brosúra fő árusító helye V. A. Istomin könyvkereskedése Varsóban.”

 

VISSZATEKINTÉS A KEZDETI IDŐKRE

Később ismertté vált, hogy a szerző zsidó etni­kumú fiatal varsói szemorvos, akit Lazar Mar­kovics Zamenhof néven anyakönyveztek 1859-ben Byalistock városban, de aki munkássága során a Ludovik(o) Lazar(o) Zamenhof vagy az L. L. Zamenhof nevet használta.

A 19. század utolsó harmadában műveltebb körökben felkapottá vált az univerzális vagy nemzetközi nyelv témája, különösen a volapük megjelenése (1879) után. A Johann Martin Schleier ka­tolikus prelátus által útjára bocsátott vola­pük akkoriban érte el fénykorát, amikor Zamenhof könyve megjelent, majd hívei­nek száma elég rohamosan fogyni kezdett. Ez alapvetően belső problémák (nyelvi nehézségek, erős személyi ellentétek, változtatási törekvések) miatt következett be, de a bomlási folyamatot meggyorsította a Zamenhof által kezdeményezett nemzet­közi, később eszperantónak nevezett nyelv megjelenése is.

Nyelvtervezetének első változatát Zamenhof már középiskolás korában kidolgozta, és társaival együtt ki is próbálta.

L. L. Zamenhof

 

Ámde: „Akkor még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy munkámmal a nyilvánosság elé lépjek, ezért elhatároztam, hogy még várok 5-6 évet, és az alatt az idő alatt a nyelvet alaposan kipróbálom és gyakorlati oldalról teljesen kidolgozom. Készítettem sok fordítást erre a nyelvre, írtam eredeti műveket, és ezek a kiterjedt próbálkozások megmutatták, hogy az, ami nekem elméletileg teljesen késznek mutatkozott, a gyakorlat oldaláról még nincsen készen” – emlékezett később arra az időre.

      Elvégezvén az egyetemet Zamenhof elindult az orvosi pályán, amely csak nagyon szűkös megélhetést nyújtott számára. Művének kiadását végül is felesége családjának segítsége tette anyagilag lehe­tővé. Könyve még ugyanazon évben (1887) megjelent lengyelül, né­metül és franciául, a következő évben angolul és eszperantóul. Zamenhof nem minden félelem nélkül vállalkozott arra, hogy művét nyilvánosságra hozza. „Nagyon izgatott voltam előtte; éreztem, hogy a Rubicon előtt állok, és hogy brosúrám megjelenésének napjától már nem lesz lehetőségem visszalépni; tudtam, hogy milyen sors vár egy orvosra, aki a közönségtől függ, ha ez a közönség egy fantasztát lát benne, egy olyan embert, aki »mellékes dolgokkal« foglalkozik; éreztem, hogy egy lapra teszem föl magam és családom egész jövőbeli nyugalmát és létét; de nem tudtam megválni az eszmétől, amely beivódott testembe és vérembe ... átléptem a Rubicont.”

Egy nyelvtervezet még nem nyelv, használói által válhat azzá.

      Zamenhof nagyon tisztában lehetett ezzel a törvényszerűséggel, mert kezdettől fogva igen tudatos törekvése volt, hogy a nyelv végső

formáját a nyelvhasználók közössége alakítsa ki és igazítsa a kom­munikációs szükségletekhez. Könyvében, annak érdekében, hogy műve fogadtatásáról és a nyelvhasználók körének alakulásáról minél teljesebb áttekintése legyen, kivágható szelvények is voltak, ame­lyeknek visszaküldésével lehetett jelezni számára a tanulás meg­ígérését vagy elutasítását. Az így kapott címeket a későbbi években időről időre kiadták a levelezési kapcsolatok segítése céljából.

      Az eszperantó ügyének előrevitelében Zamenhofhoz hamarosan tehetséges és az ügyért önzetlenül munkálkodó, alkotó személyek is csatlakoztak. Néhány példa.

Antoni Grabowski (1857-1921). Lengyel vegyészmérnök. Szak­májának Európa-szerte ismert kiválósága, a lengyel műszaki szótár megalkotója, számos technológiai találmány kidolgozója. Poliglott:

mintegy 30 nyelvet ismert jól és kevésbé jól. Tökéletesen beszélte a volapüköt és meglátogatta Schleyert is, de kiábrándí­tólag hatott rá, hogy a volapük létrehozója nem uralja saját nyelvét. Grabowski az eszperantót még 1887-ben megtanulta és fel is kereste Zamenhofot. Az ő beszélge­tésük volt az első eszperantó nyelvű tár­salgás. Kölcsönösen hangoztatták az iro­dalom fontosságát a nyelv fejlődésében.

      Grabowski ennek szellemében hamaro­san tevékenykedni kezdett. 1888-ban Puskin, 1889-ben Geothe egy-egy művének fordítását jelentette meg. Jelentős lengyel irodalmi műveket (drámát, operát stb.) fordított le eszperantóra. A Parnaso de Popoloj (Népek Parnasszusa) kiadvány 28 nyelvből fordított 104 költeményt tartalmaz Grabowskitól. For­dító művészetének csúcspontját Mickiewicz Pan Tadeusz című eposzának formahű, tökéletes lefor­

Antoni Grabowski

dítása jelentette. Ezzel a fordítással érdemelte ki, hogy az „eszperantó költészet atyjának” te­kintsék.

      1904-től a Varsói Eszperantó Egyesületnek, 1908-tól a Lengyel Eszperantó Szövetségnek volt elnöke. Gyakran meglátogatta Zamen­hofot, annak halála (1917) után nagyon magányosnak érezte magát.

      Vasilij Devjatnin (1862-1938), orosz; a latin és az orosz nyelv tanára. Volapükista volt, az eszperantót 1891-ben ismerte meg. Még abban az évben megjelent egy Lermonovtól fordított költeménye a La Esperantisto-ban. Kitűnő stilusú költő és műfordító volt; eredeti és fordított költemények és más irodalmi műfajú művek alkották kiterjedt irodalmi munkásságát. Fordított eszperantóra Puskin, Kri­lov, Schiller és mások műveiből.

      Abram Kofman (1865-1940) könyvelő Odesszában. 1892-ben lett eszperantista. Az eszperantó irodalmat eredeti költeményekkel és műfordításokkal gazdagította. Fordított Byrontól, Homérosztól, Geothetől, Heinétől. 1896-ban verses kötetet tervezett kiadni 18 nyelvből fordított költeményekkel. „Az irodalmi nyelv kezdeti idő­szakában csodálatot keltett kifejezőkészségével.” (Baghy). 1910-ben az ido, majd az occidental híve lett, de eszperantó nyelvű munkás­sága változatlanul értékes eleme maradt az eszperantó irodalomnak.

      Kazimierz Bein / Kabe (1872-1959) lengyel szemorvos. Egyete­mista korában politikai ügy miatt száműzetésben volt, ezért csak 1899-ben fejezhette be az egyetemet. Kitűnő, elismert szakember volt. Az eszperantó mozgalomban 1903-ban aktivizálódott és hamar elismerést szerzett. Munkáit tiszta, világos, egyszerű és nagyon ele­gáns modellértékű nyelvi stílus jellemezte. Kabe álnéven írt. Fő művei: egy nyelvű (értelmező) eszperantó szótár, valamint Bolesław Prus regényének, A fáraónak fordítása (1907). Csak fordításokat készített, mert az volt az elve, hogy az a nyelvnek több hasznot ad, mint eredetik írása (fordításnál nem lehet megkerülni a nehéz kifejezéseket). Bein 1911-ben váratlanul elhagyta az eszperantó moz­galmat.

      Henri Valliene (1854-1908), irodalmi hajlamú francia orvos. 1903-ban ismerkedett meg az eszperantóval. Előtte már francia nyel­ven jelent meg verses kötete. Az eszperantót nagyon alkalmasnak ta­lálta irodalmi művek létrehozására, ez írói tevékenységre késztette.

1905-től súlyos betegség tolószékhez kötötte. Ezt az állapotot is ter­mékeny alkotásra használta fel. Egyebek mellett eszperantóra for­dította Vergilius Aenais-át. Ő írta az első regényt eszperantó nyelven (Kastelo de Prelongo; 515 old.) 1907-ben. A következőt (Ĉu Li?) 1908-ban, halála évében.

      A bemutatott személyek tevékenysége csak példa az eszperantó irodalom alakulására, az élő nyelvvé válás fontos feltételére. 1903-ban Zamenhof Fundamenta Krestomatio de la lingvo Esperanto cí­mű kötetben válogatást adott közre példaértékű eredeti és fordított irodalmi alkotásokból; egyébként maga is jelentős irodalmi tevé­kenységet végzett.

      Az eszperantó nyelv élő nyelvvé válásához és terjedéséhez más eszközökre is szükség volt. A történéseknek egy másik vonalát mu­tatják be a következők.

Az eszperantó megjelenéséről és jellemzőiről való tudósításban jelentős szerepet töltött be Leo Belmont (szül. 1865; valódi nevén: Leopold Blumenthal) lengyel újságíró, író (mintegy 100 könyve jelent meg lengyelül), műfordító. Jó szónok is volt. Az eszperantóról számtalan cikket jelentetett meg lengyel és orosz nyelven. Híressé vált levelének az a mondata, melyet 1887-ben írt Zamenhofnak: „Ön győzni fog, uram!” Az első orosz eszperantó csoportnak Petro­gradon, majd az első lengyel eszperantó csoportnak Varsóban volt elnökhelyettese. Később a nemzetközi eszperantó mozgalomban is viselt tisztségeket. Eszperantó nyelvű költeményeinek gyűjteménye 1908-ban jelent meg könyvalakban.

   Nem szokványos történet volt az első eszperantó újság lét­rejötte és léte. A La Esperantisto című lap próbaszáma 1889. szep­tember 1-jén Nürnbergben, Németországban jelent meg. A nürnbergi Világnyelv Társaság elnöke, Christian Schmidt adta ki. Ez a szerve­zet volt a volapükisták legjelentősebbike, de 1888 decemberében tag­sága úgy döntött, hogy a volapükről áttérnek az eszperantó nyelvre.

Trompeter.jpg

Trompeter

Az újságot Schmidt és Zamenhof együtt szerkesztette. A lapnak 1889 végén 113 előfizetője volt, főleg oroszok. A lap írásai jól szolgálták az olvasók nyelvtanulását, az újság az olvasók és Zamenhof közötti kap­csolatra is lehetőséget adott. 1890-ben Zamenhof lett az újság kiadója, de ez számára olyan anyagi nehéz­séget jelentett, hogy az 1891-re már a lap megszünésével fenyegetett.

Ezt a veszélyt hárította el néhány évre egy önzetlen segítő: Wilhelm

Heinrich Trompeter (1839-1901) földmérőmérnök, volt volapükista, aki három évre (1892-1894) a lapkiadás minden költségét magára vállalta és a szerkesztőt tiszteletdíjban is részesítette. Ch. Schmidttel közösen tanköny­vet írt; segítette több fontos könyv kiadását is. Zamenhof megemlékezése róla: „Az esz­perantó történetének a legfontosabb, soha el nem téphető, soha ki nem húzható lapja róla szól.”

      A La Esperantisto1895. évi 2. száma közölte Tolsztoj (Ész és hit című) cikkét, ezért a cári cenzúra megtiltotta a lap bevitelét Oroszor-

országba, ahol pedig a legtöbb előfizetője volt. Így 714 előfizetőből csak 172 maradt. Ez megpecsételte a lap sorsát.

      Ekkor váratlanul új szereplők léptek színre. Valdemar Langlet (szül. 1872), Uppsalában (Svédország) az eszperantista klub egyete­mista elnöke, 1895 nyarán orosz eszperantista barátaihoz Odesszába látogatott. Ott, a lap megszünése okozta krizis áthidalására, megálla­podott Vladimir Gernet (szül. 1872) orosz kémikussal abban, hogy az uppsalai eszperantó klub Gernet pénzügyi támogatásával új, havonta megjelenő lapot ad ki Lingvo Internacia címmel, a főszerkesztő pedig Gernet lesz.

Az anyagok továbbítását Odessza és Uppsala között Langlet intézi. A próbaszám 1895 végén kész volt, a következő évtől a lap megjelent.

Valdemar Langlet

Közbevetőleg: arról a Valdemar Lang­letről van szó, aki 1932-től budapesti egyetemen a svéd nyelv lektora volt; a második világháború idején második feleségével együtt – Raul Wallenberggel párhuzamosan – folya­matosan mentette az üldözötteket. 2010 óta Buda­pesten a budai oldalon nevét, nevüket rakpart viseli.

Az első eszperantista házasság is Langlet ne­véhez fűződik. 1889-ben vette feleségül a finn Signe Blomberget, aki 1921-ben meghalt. 1925-ben pedig az orosz Nina Borovkoval kö­tött házasságot. Mindkét felesége eszperantista volt.

A nagy földrajzi távolság a szerkesztőség és a kiadó között sok késedelmet okozott, ezért a főszerkesztői feladatokat 1897-től az uppsalai klub elnökhelyettes, Paul Axel Nylén (szül.

1870) svéd lapszerkesztő vette át és végezte 1901-ig. A lap nyomtatását és szétküldését 1900- tól  Lengyel Pál (szül. 1868) végezte

Lengyel Pál

Szekszárdról. A főszer­kesztői feladatokat 1902-től 1907-ig Paul Fruictier (szül. 1879) francia orvos, orvosi szaklapok főszerkesztője látta el. aki az esz­perantót 1900-ban tanulta meg. Még abban az évben fogadta Krikortz svéd eszperantista orvost Párizsban és kalauzolta őt a párizsi világkiállításon.

Lengyel Pál 1904-ben Párizsba költözött és magával vitte a Lingvo Internacia lapot, amely az első világháborúig jelent meg.

*

      A Lingvo Internacia a mozgalom fő sajtóterméke volt. Már 1889-től kezdtek eszperantó körök, klubok, egyesületek megalakulni. Ezek némelyike újság megjelentetésére is vállalkozott, amely újságok vagy nemzeti vagy eszperantó nyelvűek, esetleg kétnyelvűek voltak. Többnyire nem voltak hosszú életűek, majd újabbak jelentek meg.

Az újságok száma a századforduló táján és azt követően kezdett nőni. A szépirodalmi műveken és újságokon kívül gyarapodott a tanönyvek és ismeretterjesztő kiadványok száma is. A nyelv ki­bontakoztatásában nagy szerepe volt Zamenhof azon nyilatkoza­tának, amely az 1887-es első könyvének borítóján szerepelt: „A nemzetközi nyelv, mint minden nemzeti is, közös tulajdon, a szerző minden személyes jogát átengedi annak.” (2. old.) „E brosúra bár­melyik nyelvre történő fordítására mindenki jogosult.” (3. old.).

A nyelv igazi főpróbája 1905-ben érkezett el. A franciaországi tengerparti Boulogne sur Mer városban megtartották az első egyetemes kongresszust. Sikere várakozáson felüli volt. 688 résztvevő 20 országból egy nyelvet használt, és tökéletesen megértették egymást.

1905 A kongresszus bejárata előtt

      Az első magyar, aki megtanulta az eszperantót és előmozdította magyarországi elterjesztését a keleti nyelvek neves kutatója és ok­tatója, a 21 nyelvet beszélő Bálint Gábor nyelvész volt. Az esz­perantóról egy belgiumi folyóirat cikkéből értesült. Ennek főszer­kesztőjétől kapott azután tankönyvet és címeket, Zamenhofét is, 1897 tavaszán. Eszperantó nyelvű levélváltás során Zamenhof hibát­lannak találta Bálint Gábor levelét és kifejezte reményét az együtt­működésre. Bálint professzor Kolozsvár egyetemén még abban az évben, 1897-ben elkezdte tanítani az eszperantót. Az eszperantó tör­ténetében ez volt az első eset, hogy egyetemi tanfolyamon tanították az eszperantót. 1898-ban Barabás Ábel, Bálint Gábor ösztönzésére és segítségével, kiadta az első magyar nyelvű eszperantó tankönyvet. Lengyel Pál ebből a tankönyvből tanulta meg az eszperantót és vált nemsokára terjesztőjévé. Bálint Gábor az Internacia Scienca Revuo (nemzetközi tudományos szemle) megalapításától (1904) tagja volt a lap nyelvi és tudományos vezetőségnek.

      Az első magyarországi eszperantista csoport 1901-ben alakult meg Budapesten (1902-ben Langlet látogatóban volt náluk). A moz­galom magyarországi kibontakozása után, különösen a két világhá­ború között, magyar kiemelkedő képeségű eszperantisták jelentősen hozzájárultak az eszperantó kultúra és nyelvhasználat teljesebbé vá­lásához. De ennek története már nem a kezdetekhez tartozik.

Források: Enciklopedia de Esperanto I. Volumo Represo de la unua eldono

                 Z. Adam: Historio de Esperanto 1887-1912

                 Gvidlibro por supera Ekzameno

                  eo.wikipedia.org/wiki/Vikipedio

***

Sam Green San Francisco-i dokumen­tum filmrendező  2011-ben 30 perces filmet készített az eszperantó történeté­ről The Universal Language címmel. A filmrendezőt 2004-ben dokumentum­filmes kategóriában Oscar-díjra jelöl­ték.

***

Hirosimában készülnek a Nemzetközi Nőnapra

Eszperantista nők Hirosimából, miként az előző években is, a világ minden tájáról üdvözleteket kértek és vártak. Az üzenetekből a Nemzetközi Nőnapra kiállítást készítenek.

      Az idén 62 országból 227 üzenetet kaptak. A legtöbb (166) Euró­pából érkezett; Latin-Amerikából 21, Észak-Amerikából 5.

Osioka Taeko közlése

***

100 ÉVE SZÜLETETT

a szenvedélyes világjáró eszperantista

SZÉKELY TIBOR

Ki volt Székely Tibor (Tibor Sekelj)? Páratlanul sokoldalú és fáradhatatlan világutazó és világpolgár: újságíró, televíziós újságíró, földrajzi és néprajzi kutató, író, filmrendező, folyóirat-szerkesztő, jo­gász, muzeológus, az eszperantó mozgalom kiemelkedő egyénisége, az eszperantó nyelv széles körű terjesztője.

Székely Tibor

Járt 90 országban; utazásairól és tapaszta­latairól mintegy 7500 előadást tartott és számtalan cikket írt különböző országokban; könyveit – melyeket spanyol, eszperantó és szerbhorvát nyelven írt – több nyelvre lefor­dították. Élete során mintegy 30 nyelvet ta­nult meg, s bár számosat elfelejtett, de kilenc nyelvet – magyar, szerb, német, eszperantó, olasz, angol, francia, spanyol és portugál – élete végéig aktívan használt. Útjai során ta­lálkozott ismert államférfiakkal és neves tudósokkal – másfelől kapcsolatba került számos indián és más benn­szülött törzzsel.

      Székely Tibor két évtizeden át tagja volt az eszperantó világszö­vetség (UEA) választmányának; Unesco-konferenciákon képviselte az UEÁ-t; és kitartó fáradozásainak

eredményeként született meg 1985-ben az eszperantó mozgalom érdemeit elismerő Unesco-ha­tározat. Az eszperantó világkongresszusok gyakori résztvevője volt. Útjai során elősegítette országos eszperantó szövetségek megala­kulását Dél-Amerikában és Ázsiában; továbbá eszperantó egyesü­leteket hozott létre 50 városban a világ különböző részein. Minden­felé fáradhatatlanul tanította az eszperantót.

      Székely Tibor 1912. február 14-én Szepesszombaton (Spišska So­bota) született. A család 1922-ben Szerbiába, Kikindára költözött, majd 1926-ban a montenegrói Nikšićbe. Székely Tibor ott végezte el a gimnáziumot, bővítette nyelvtudását, és megismerkedett a hegymá­szás örömeivel. 1929-től jogot tanult Zágrábban, mellette tanult fes­tészetet, szobrászatot, eszperantót, filmrendezést és újságírást. Már ekkor több nyelvet beszélt. Az egyetem után újságíróként kezdett dolgozni. 1937-től filmdramaturg volt, 1939-pedig világutazó lett.

      Európa elhagyása után 1954-ig Székely Tibor Dél- és Közép-Amerikában (Argentína, Brazília, Bolívia, Venezuela, Panama, Sal­vador, Honduras, Guatemala, Mexikó) élte változatos és kalandok­ban is gazdag életét. Létfenntartását változatos tevékenységekkel biz­tosította: újságoknak dolgozott, könyveket írt, előadásokat tartott, festett, alkalmi munkát végzett stb.

      Argentínában (1944) részt vett egy hegymászó expedícióban a csaknem 7000 m magas Acongaua tetejére. Négy társa a csapatból eltűnt a hóviharban. Az expedí­ció történetét Székely Tibor spanyol nyel­vű könyvben örökítette meg. (Ezt a köny­vet később az alpinisták tankönyvként forgatták.) 11 hónap múlva ugyancsak részt vett az argentín hadsereg által szerve­zett második expedíción, amikor is meg­találták a hóviharban eltűntek maradvá­nyait. Érdemeit az argentín kormány ki­tüntetéssel ismerte el.

      Székely Tibor a brazíliai Mato Grosso államban őserdei kutatást végzett, ennek során kapcsolatba került különböző indián törzsekkel is. Sok földrajzi adatot gyűjtött. Brazíliában egy folyócska, a Rio Tibor róla lett elnevezve. Itt szerzett élményeit újabb könyvben írta meg. Bolíviában olyan indián törzsre talált rá, amely öt évvel ko­rábban még emberevő volt. Négy hónapon át élt velük.

      Székely Tibor Közép-Amerikában földrajzi, régészeti és antro­pológiai megfigyeléseket végzett és adatokat gyűjtött. Mexikóban az alpinisták mesterükként fogadták és meghívták őt expedícióikra. Ott léte során több társával kockázatos vállalkozásként átúszta a San Heronimon folyó 14 kilométer hosszú földalatti járatát.

      A világutazó 1954-ben letelepedett Belgrádban, de nem azért, hogy a világjárással felhagyjon, hanem hogy további útjainak itt legyen támpontja. 1956-ban Székely Tibor útja Indiába vezetett, ahol az eszperantó világszövetség képviseletében Unesco-konferencián vett részt. Találkozott Nehru miniszterelnökkel és annak lányával, Indira Gandhival. Segített Ljubomir Vukotićnek, a Síketek Világszö­vetsége elnökének az ázsiai hivatal felállításában, majd 1957-ben követte őt Kínába. Fél évet Nepálban is időzött. A nepáli király köszönetet mondott neki a népi egyetem megalapításáért és az eszperantó tanításért. (A nepáli eseményekről is könyv született.)

      Hat hónapi európai tartózkodás után Székely Tibor ismét Indiába utazott, hogy eszperantót tanítson Vinoba Bhave-nak, Mahatma Gandhi szellemi örökösének, „India nemzeti tanító”-jának, aki egy hónap múlva teljesen uralta a nyelvet. Székely 1960-ban tovább­repült Japánba, ahol előadást tartott 30 városban és ahol eszpe­rantisták látták vendégül őt. Onnan útja Sri Lankába vezetett, majd Izrael érintésével érkezett haza.

      A következő három évet két afrikai karavánút tette változatossá számára. 1961-ben tuareg karavánnal utazott Marokkóban, 1962-ben pedig Székely Tibor részt vett a „Barátság Karaván” programjában, amely több mint egy évig tartott és érintette Egyiptomot, Szudánt, Etiópiát, Szomáliát, Kenyát és Tanzániát. A hegymászások sorából nem maradhatott ki a Kilimandzsáró megmászása sem.

      1965-ben az út állomásai: Szovjetunión át Japán, majd visszafelé Mongólia. Az ezt követő években csaknem valamennyi európai or­szág meglátogatása volt napirenden. 1970-ben Székely Tibor Ausztráliába repült, onnan Új-Zélandba, majd Új-Guinába, ahol fél évet töltött az őslakosság tanulmányozásával. Ve­szélyes helyzetekbe is került, melyekből ki­jutni tapasztalata és a különféle erkölcsökhöz és szokásokhoz történő alkalmazkodási kész­sége és képessége – meg olykor némi szeren­cse is – segítette.

      Székely Tibor 1972-ben, Csikágóban nemzetközi néprajzi konfe­rencián vett részt és ennek során meglátogatta Kanada és az Egyesült Államok keleti felét. 1977-ben a Szovjetunióban járt, majd részt vett

 Nigériában a Néger és Afrikai Kultúrák fesztiválján. 1978-ban ismét meglátogatott néhány dél-amerikai országot.

      1972-től Szabadkán a városi múzeum igazgatója volt négy éven át. A Zágrábi Egyetemen muzeológiát tanult és abból doktorált 1976-ban.

      Székely Tibor házasságot kétízben kötött. Először dél-amerikai tartózkodása idején házasodott össze Meri Reznikkel. 1949-ben fiúk született. Öt év után elváltak. Másodszor Székely Erzsébettel kötött házasságot 1987-ben. 1972-től haláláig Szabadkán lakott. 1988. szeptember 20-án halt meg. A város díszpolgáraként nagy tisztelettől

ővezve temették el.    A város 2012 májusában konferencia keretében, nemzetközi részt­vétellel fog emlékezni Székely Tiborra.

Források: eo.wikipedia.org/wiki/Tibor_Sekelj

revuo Esperanto januaro 2012

***

A 35. MAGYARORSZÁGI ESZPERANTÓ KONGRESSZUS

A Magyarországi Eszperantó Szövetség az Eszperantista Pedagó­gusok Magyarországi Egyesületével, a Magyar Ifjúsági Eszperantó Szövetséggel, az Országos Orvos-Egészségügyi Szakcsoporttal és a Magyar Vasutas Eszperantó Egyesülettel közösen 2011. november 3-6. között Szolnokon tartotta meg a 35. magyarországi eszperantó kongresszust. A kongresszust fővédnöke, Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke, levélben köszöntötte, melynek tartalmát személyes képviselője ismertette a kongresszussal. Részlet a meleg hangú levélből:

„Ahogy lassan húsz éve, egy korábbi rendezvényükre küldött üze­netemben írtam, »...Az eszperantó, mindig is a NYELV volt szá­momra, a kivételtelenség, a kiszámítható, betartható nyelvi szabályok és törvényszerűségek idealizált nyelvi állapota, amely, legalábbis lehetőségként, magában rejti a tökéletes elsajátíthatóságot. Ennél is fontosabb, hogy az eszperantó, mint nyelvek, határok fölötti nyelv, képes összekötni népeket, embereket, sorsokat és kultúrákat. Moz­galmuk, több mint százéves története során mindig a szolidaritás és a bizalom elvét vallotta, a belső szabadságot erősítette egyes orszá­gokban, és hozzájárult a különböző államok és népek békés kapcso­latához.«”

Forrás: esperanto.t-online.hu

*

A 9. KÍNAI ESZPERANTÓ KONGRESSZUS

2011. december 24-én a kelet-kínai Anhuj tartomány Hefej városá­ban vette kezdetét a három napos 9. kínai eszperantó kongresszus. A kongresszus megnyitása előtt bemutatták a Kínai Eszperantó Szövet­ség 60 éves történetéről készült videofilmet. A kongresszus kere­tében december 25-én a Kínai Eszperantista Pedagógusok Szövet­sége is tanácskozott. Megállapították, hogy minden szinten élénkül az eszperantó oktatása Kínában.

Forrás: Esperanto februaro 2012

IFJÚSÁGI ESZPERANTÓ HÉT GDAŃSKBAN

A hagyományos Ifjúsági Eszperantó Hetet váltakozva Németor­szágban és Lengyelországban rendezik meg. A múlt évvégi rendez­vény 2011. december 27. és 2012. január 1-je között a lengyelországi Dańskban volt. A változatos programnak több, mint 160 résztvevője volt 30 or­

szágból. A résztvevők számára a hét kiemelkedő ese­ménye volt találkozásuk Lech Wałęsa volt lengyel elnökkel, a Szolidaritás hajdani alapí­tójával, aki előadását követően szívesen vála­szolt a fiatalok sok – múltra és jelenre vonatkozó – kérdésére. Az egyik résztvevő, Chuck Smith az eseményről így emlékezett: „Valamennyien tartottunk attól, hogy csak monológ lesz, de kérdések és válaszok sorozata következett, melyet [Wałęsa] azzal vezetett be, hogy őt leginkább a kendőzetlen kérdések érdeklik. A kérdések pedig mindenről szóltak, a demokráciától a szerzői jog fenntartásának reformjáig [...]. Nagyon jó, hogy az eszperantó ese­tenként lehetőséget ad az ilyen érdekes emberekkel való találko­zásra.”

Lech Walesa

Forrás: Esperano, februar 2012; Europa Bulteno Januaro

A Nyelvi híreket összeállította: Gados László

oreg.gados@t-online.hu

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

[vissza a tartalommutatóhoz]