Peter
Baláž, a szervezésben tapasztalt Edukado@Interreto-tól, 2013. szeptember3-a és
5-e között csapatával együtt az Európai Eszperantó Uniót (EEU) már 9.
alkalommal képviselte sikeresen a 23. Gazdasági Fórumon(GF) Krynicában
(Lengyelország), köszönhetően Halina Komar asszony odaadó és fáradhatatlan
kapcsolatépítésének a Gazdasági Fórum fő szervezőjével, amely a Keleti
Tanulmányok Intézete, és különösen elnökének, Zygmund Berdychowski
megértésének, aki világosan látja az Európai Eszperantó Unió elgondolásainak,
ajánlásainak és kezdeményezéseinek fontosságát. „Új megegyezéshez” volt a fórum
fő témája.
A Gazdasági Fórumot Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke nyitotta meg, és köszöntötte Robert Ficot, Szlovákia miniszterelnökét, Valdis Dombrovskist, Lettország miniszterelnökét és Alekszandr Vilkult, Ukrajna miniszterelnök-helyettesét. A miniszterelnökök szóltak a gazdasági válságról és a problémákról az EU-ban, amelyeken csak szoros gazdasági együttműködéssel lehet úrrá lenni. Az EU-ban elsőbbsége van a munkanélküliség csökkentésének, különösen az ifjúság esetében, megoldásokat kell keresni a gazdasági növekedés ösztönzésére, biztosítani kell az „eurótérség” és a közös fizetőeszköz, az euró stabilitását. Tájékoztatást adtak saját országuk helyzetéről és a pénzügyi és gazdasági válság legyőzésére irányuló tevékenységekről, nézetekről a további európai integrációra vonatkozólag és az EU jövőbeli felépítményéről. Ukrajna miniszterelnök-helyettese reményét fejezte ki, hogy minden európai ország fokozatosan be fog tagolódni az egyesülő Európába. Hozzátette, hogy az együttműködésre nagy lehetőségek vannak sok területen. Hiszi, hogy Ukrajna 2013 novemberében aláírja a Társulási Szerződést az EU-val.
A megnyitó ülés végén Lengyelország
miniszterelnöke nyilvánosságra hozta, hogy ki kapja az évente adományozott „az
Év Embere” elismerést. Az elismerést a 2011. évben Vlad Filatov, Moldávia
miniszterelnöke, 2012-ben Ivo Josipović, Horvátország miniszterelnöke és
2013-ban Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke kapta.
Az idei évben a GF-nek mintegy 2000
résztvevője volt, közöttük voltak: állami és politikai csúcsvezetők, vállalatok
vezetői, szövetségek, akadémiai körök, nem kormányzati szervezetek
Lengyelországból, EU-államokból és –intézményektől, Európából és a világ más
országaiból. Az akkreditált újságírók száma körülbelül 400 volt. A GF folyamán
6 plenáris és 120 különböző altémának szentelt pódiumvita volt.
A GF-en részt vett továbbá Lech Walesa,
Lengyelország volt elnöke, Jaroslaw Kaczynski, Lengyelország volt
miniszterelnöke, Janusz Lewandowski, az Európai Bizottságnak (EB) programok
költségvetéséért és pénzügyiért felelős tagja, Günter Verhaugen és Ján Figeľ az
EB volt tagjai. Résztvevő volt kormányoknak, nemzeti parlamenteknek és az
Európai Parlamentnek (EP) több jelenlegi és egykori elnöke, elnökhelyettese,
ott voltak miniszterek, parlamenti képviselők, nemzeti és nemzetközi szervezeti
vezetők, akadémikusok, szakmai szövetségek és nem kormányzati szervezetek
képviselői, valamint tömegtájékoztató eszközök Lengyelországból, az EU és a
világ különböző országaiból.
A plenáris pódiumvitákat főleg pénzügyi
és gazdasági témáknak, az EU-ban, Európában és a világon elhúzódó pénzügyi és
gazdasági válságból való kiutak és megoldások keresésének szentelték. A
résztvevők különösen érdeklődést mutattak a záró plenáris ülés „Miért van
szükségünk történelemre Európában?” témája iránt, mely igen érzékeny
történelmi, politikai kérdéseket és az európai integrációban megoldatlan
problémákat érintett. A pódiumvitán részt vett Boris Tadić, Szerbia volt
elnöke, Markus Meckel, Németország volt külügyminisztere, Petra Hurlová írónő
Csehországból és Tadeusz Pieronek, a GF Politikai Tanácsának tagja Krynicában.
Hangsúlyozták, hogy nem lehet tovább mellőzni az érzékeny történelmi és
politikai témákat, hanem valamennyi ország és polgáraik számára elfogadható
megoldásokat kell keresni egy összeurópai vitában, mert e nélkül a jelenlegi
európai egyesítést nem lehet sikeresen folytatni. A pódiumvita résztvevői
egyetértettek abban, hogy a lehető legkorábban meg kell egyezni és le kell
zárni Európa örömtelen, különösen a 20. századi múltját; jobb, ha az országok a
jövőre és az európai integrációs folyamat folytatására összpontosítanak. A
történelem befolyása és következményei Közép-Európa országaira mostanáig nagyon
erősek és súlyosak maradtak. Európa tragikus múltja, nemzeti ellentétek és
ideológiai ütközések a stabilitást még most is negatívan befolyásolják a kontinensen.
A pódiumvita részvevői együttesen arra a következtetésre jutottak, hogy fontos
előfeltétel a múltról való megegyezéshez az európai örökséghez való tartozás
világos kifejeződése és a megoldatlan kérdések megválaszolása, hogy a jövőben
legyen lehetőség szilárd alapra építeni egy koherens és egyesülő Európát és az
állampolgárok közös európai identitását.
Boris Tadić, Szerbia volt elnöke
beszédében és a vitában hangsúlyozta, hogy nem lehet folytatni az államok
között az állandó kölcsönös vádaskodást. Az EU a legjobb modell a béke építése,
a kontinens jövője és a Balkán stabilitása számára. A globalizmusban új
hatalmak nőnek ki, az EU meg állandóan arról vitázik, hogy folytatódjon-e az EU
bővítése vagy ne. Európának új vezetőkre van szüksége egy új politika számára,
hogy ne ismételje meg a múlt hibái és hogy tanuljon az egykori Jugoszlávia
széteséséből. Tudatában kell lenni annak a ténynek, hogy minden nemzetben és
etnikumban vannak rejtett érzelmek, amelyek nagyon könnyen fellángolhatnak és
átalakulnak nacionalizmusba, gyűlöletbe és még háborúvá is. Kijelentette:
„álmomban sem gondoltam, hogy szerbek harcolni fognak horvátok ellen, akik
között sok jó barátom van. Tisztelni és támogatni kell az EU/Európa
állampolgárainak identitását, de ugyanakkor alakítani és erősíteni kell közös
európai öntudatukat és identitásukat. Ebből következően nagyobb figyelmet kell
szentelni a kölcsönös megismerésnek és bizalomépítésnek a különböző
nemzetiségek és etnikumok tagjai között. Nem lehet semmibe venni európai
történelmünket. Nem kellene megosztania bennünket, hogy ne ismételjük meg
múltunk tragikus hibáit.
A gazdasági témákon kívül, az EU által
meghirdetett „Állampolgárok Európai Éve” keretében világosan elhangzottak a
legkiemelkedőbb politikusok szavai arról, hogy a megoldások és kiutak
keresésébe a válságból való kilábaláshoz szükséges az állampolgárok bevonása,
valamint európai tudatosságuk a civil társadalom és a demokrácia erősítése az
élet minden területén. Ez halaszthatatlan teendő annak megakadályozására, hogy az
EU és az európai integráció állampolgári támogatása tovább csökkenjen, a
szélsőségesség, radikalizmus, az állampolgárok közötti etnikai türelmetlenség,
a feszültségek, az EU koherenciáját és létezését fenyegető konfliktusok
erősödjenek.
Több olyan pódiumvitán, amelyeken az EU
pénzügyi és gazdasági válságából kivezető közös utak és megoldások keresésével
foglalkoztak, szó volt megerősített és szoros gazdasági együttműködésről az
„eurótérség” országai és az EU között, közös gazdasági irányításról az EU-ban/Európában,
amely politikai szinten átmehetne föderációs szerkezet létrehozásába Európában.
Célja az lenne, hogy Európa versenyképesebb legyen a globalizálódó világban, és
benne születő új gazdasági és politikai hatalmakkal szemben. Ez az EU/Európa
számára nem csak jelentős gazdasági, hanem főleg politikai kihívás.
Ehhez a témához kapcsolódott az EEU által
szervezett pódiumvita „Föderációs Európa: közös nyelv polgárainak?” című témája
is, az állampolgároknak az EU-hoz való közelebb vitele, az európai integrációba
való bevonásuk, európai öntudatuk alakítása és továbberősítése szempontjából.
Tagjai voltak: Georg Milbradt, Szászország volt miniszterelnöke, a drezdai
Gazdasági Műszaki Egyetem professzora Németországból, Artur Sosna, a
Luxemburgi–Lengyel Kereskedelmi Klub elnöke, a Berlitz nyelviskola tanára,
Peter Baláž, a civil Edukado@Interreto szervezet elnöke, társszerzője több, az
Európai Bizottság által pénzelt, internetes nyelvtanítási projektnek, Halina
Komar, az Interkulturális Nevelési Központ elnökasszonya Nowy Saczban,
Lengyelországban és Jozef Reinvart, Szlovákia Külügyi és Európai Ügyek
Minisztériumától, az EU Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért tagja.
|
A pódiumvita továbbvitte
Joachim Gauck, Németország elnöke 2013. február 22-én Berlinben elmondott
beszédének gondolatát, amely közös európai állampolgári vitafórum létrehozását
javasolta, amelyhez közös nyelv kell minden állampolgár számára. Azt, hogy ez
melyik nyelv lenne, összeurópai vitában kellene tisztázni. Bevezető szavaiban
Jozef Reinvart hangsúlyozta, hogy az EU-nak az elmúlt 10 évben nem sikerült,
legalább részben, teljesítenie az Európai Tanács Barcelonában 2002-ben
elfogadott ambiciózus ajánlását, hogy minden állampolgár anyanyelvén kívül
tudjon legalább két idegen nyelvet, valamint, hogy az idegen nyelvek tanítását
és a nyelvi kompetenciát javítani, a többnyelvűséget pedig szélesíteni kell.
Arra az összefüggésre figyelmeztetett, hogy ha az EU sikeresen akarja
továbbvinni az európai integrációt, aktivizálni az állampolgárokat és erősíteni
európai öntudatukat, akkor meg kell változtatni a jelenlegi szabadkereskedelmi
nyelvi és kulturális politikát az EU-ban, és új, közös, igazságos és valóságos
nyelvpolitikával kell helyettesíteni azt.
A pódiumvita résztvevői rámutattak arra,
hogy az angol nyelv túlságos hatalma az EU-ban gátolja más EU-nyelvek
tanítását, alkalmazását és kibontakozását. Nagy különbség van a nyelvi
egyenlőséget illetőleg „de jure”, az EU érvényes elsődleges jogrendszere
szerint, és „de facto”, a mindennapi gyakorlat nyelvi kiválogatásában az ország
nagysága, lakosainak száma és gazdasági hatalma szerint. A nyelvészek mindeddig
nem terjesztettek elő javaslatokat arról, hogy hogyan lehetne lényegesen
javítani az idegen nyelvek és a nyelvhasználat tanítását. Az EU
Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért az EU-beli rossz állapot javítására
sikeres mintaprojektet ajánlott, amelyet Anglia 4 általános iskolája indított
2006-ban, bevezetőként idegen nyelvek tanulásához, illetve nyelveligazító
tanításként "Springboard to Languages" (www.springboard2languages.org),
amely az eszperantó nyelvtanát (bevezetői értékét) és az európai nyelvekben
legtöbbször előforduló 500 szavának gyökét használja.
Halina
Komar a német államelnök ajánlása kapcsán mondta, hogy az EU/Európa
állampolgárai számára szükség van egy könnyen és gyorsan megtanulható nyelvre a
közös és hatékony kommunikációhoz. Lengyelország szülőhazája a semleges nemzetközi
eszperantó nyelvnek, amelyet 126 éve kezdeményeztek Európa és a világ
valamennyi emberének kommunikációja számára. A lengyel parlamentben 2013
márciusában parlamenti csoportot hoztak létre az eszperantó támogatására, amely
Lengyelország és az EU kulturális öröksége. A parlamenti csoportot Edmund
Wittbroad professzor, szenátor és volt oktatási miniszter vezeti. A csoport
célja az eszperantó felíratása Lengyelország nem anyagi kulturális örökségének
listájára, és ennek a semleges nyelvnek ajánlása az európai integráció
segítésére és problémamegoldásként a nyelvi kommunikációt illetően valamennyi
állampolgár számára az EU-ban/Európában.
A GF kezdetekor tartott a „Jövő vezetői”
pódiumvita után, amelynél új fiatal tehetséges vezetőkről volt szó, akiknek
esélyt kell adni, megszólítottam a pódiumvita egyik résztvevőjét, Ján Figeľt,
Szlovákia Nemzeti Tanácsának alelnökét, az EU volt biztosát, aki az oktatásért,
kultúráért és többnyelvűségért volt felelős (2004-2009). Emlékeztettem őt, hogy
az idegen nyelvek oktatása és a többnyelvűség az EU-ban 10 évi támogatás után
sem javult, amit a „Többnyelvűség Európában” Eurobarometer-vizsgálat 2012-ben
megmutatott a 2005-ben végzett ugyanilyen vizsgálat eredményével
összehasonlítva. Ez a nem jó helyzet újító hozzáállásokat, megoldásokat
projekteket követel, amelyek segítik a negatív tendencia megváltoztatását.
Tájékoztattam őt arról, hogy 2009 óta az Európai Bizottság kezdett megnyílni új
megközelítés és újító gondolat számára. Létre lett hozva az EU
Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért, amelyhez az EEU is meghívást
kapott. Elmondtam neki, hogy hála az eszperantónak és az internetes
nyelvtanulást 37 nyelven szolgáló www.lernu.net portálnak, valamint a
Partizánske székhelyű Edukado@Interreto civil társulás újító tevékenységének
Szlovákia a többnyelvűség támogatásában EU mintaország lett. Az
Edukado@Interreto nagyon sikeres többnyelvű portált készített a szlovák nyelv
több nyelven történő tanítására, valamint Szlovákiáról való tájékoztatásra:
„Slovake.eu” www.slovake.eu, melyet pénzügyileg kezdettől fogva támogatott és
támogatni fog a második szakaszban is az Európai Bizottság. Ugyanakkor
tájékoztattam őt az Edukado@Interreto más projektjeiről is (pl. espa2.eu,
deutsch.info, lingvo.info és mások), melyeket szintén finanszíroz az Európai
Bizottság. Elmondtam neki, hogy nagy kár volt, hogy amikor ő az EU-biztosi
pozícióban volt, titkársága és ő maga is előítélettel volt az eszperantó iránt.
|
Tekintve, hogy a terem, amelyben az
említett pódiumvita történt, közel volt az EEU standjához, ennek
meglátogatására hívtam őt. Ott összeismertettem Petro Baláž fiatal újító
szakemberrel, aki beszélt pódiumvitánkon, és Halina Komarral, akinek hála,
Zygmunt Berdychowski, a GF elnöke, már 8 évben megengedte az EEU-nak stand
állítását ingyen a GF-en. Ján Figeľ meglepődött a szépen berendezett
EEU-standon, amely tele volt tankönyvekkel, könyvekkel, DVD-kel, CD-kel,
folyóiratokkal, tájékoztató és reklámanyagokkal az eszperantóról. Őszintén
mondta, hogy annak idején nem voltak objektív ismeretei az eszperantóról. Petro
és én tájékoztattuk őt a mi pódiumvitánkról és más dolgokról, valamint a
lengyel parlamenti kezdeményezésről, az eszperantónak mint Lengyelország és az
EU kulturális örökségének támogatására parlamenti csoport létrejöttéről,
amelyet Edmund Wittbroad professzor, szenátor és Lengyelország volt oktatási
minisztere vezet. Ján Figeľ elmondta nekem, hogy ismeri Wittbroad professzort
az Európa Tanács üléseiről. Beszélgetésünk végén átadta névjegyét Petronak és
javasolta, hogy látogassuk meg őt a Nemzeti Tanácsban és jó lenne folytatni a
beszélgetésünket. Annak ellenére, hogy Ján Figeľ jelenleg nem tölt be magas
állást az EU-ban, de magas állása van a szlovák parlamentben és a politikai
szintéren (jelenleg ellenzékben), támogatójává és szövetségesévé válhat
Wittbrodt professzornak, és tagjává válhat az eszperantót támogató hasonló
parlamenti csoportnak Szlovákiában, a visegrádi országokban, majd utána európai
szinten is be lehet mutatni az EU-ban.
Értékelés és ajánlások
Az EEU csapata úgy értékeli, hogy az idei
részvétel a GF-en sikeres volt, és még sikeresebb lett volna, ha az utolsó
pillanatban nem hiúsult volna meg Edmund Wittbroad professzor, az eszperantót
támogató lengyel parlamenti csoport elnökének részvétele a pódiumvitában sürgős
külföldi utazása miatt. Az év folyamán elért szervezési tapasztalatok alapján,
hogy a következő évi részvételünk a GF-en sikeresebb legyen ajánlom, hogy az
EEU kezdje el a felkészülést a GF-re már 2014. januárban:
1. Szükséges megegyezni az UEA-val,
ESF-el és más intézményekkel az EEU pénzügyi támogatásáról a GF-en való
részvételhez.
2. Elég korán javaslatba kell hozni
pódiumvitánk témáját összekötve a GF főtémájával és kijelölni szakmailag
tapasztalt vitázókat és egyúttal helyetteseiket is (váratlan lemondás esetére).
3. Politikusok részvételének elérésére
(közülük néhányhoz, akik jóindulatúak az eszperantó iránt vagy támogatója
annak, az EEU-nak van közvetlen kapcsolata) ajánlatos, hogy a politikus is
nevezze meg helyettesítőjét nem várt, sürgős munkakötelesség miatt történt
részvétel lemondásának esetére.
4. Pódiumvitákat kell szervezni
kultúráról, nyelvekről, demokráciáról emberi jogokról egyenjogúságról és más
közeli témákról, javasolva, hogy egymást követően együttműködésben szervezzenek
3 vagy 4 pódiumvitát, amelyek lehetnének GF-ben konferenciaként bemutatottak az
EU/Európa kulturális dimenziójának fejlesztésére. Más intézményekkel és
alapítványokkal, jövőbeli szövetségesekkel való együttműködés által javíthatjuk
részvételünket és bemutatkozásunkat a GF-en.
5. Nyolc évi részvétel után a következő
évekre be kell ruházni bizonyos ősszeget a jobb minőségű feliratok,
hirdetmények, tájékoztató és reklámanyagok készítésére. Fontos: profibbá kell
tenni részvételünket anyagi vonatkozásban is, azért, hogy standunk a következő
években marketing szempontból is mutassa profinak az EEU-t és az eszperantó
mozgalmat, csábítóan és modern formákkal és reklámeszközökkel.
Az EEU 8 éves részvétele ezen a
hagyományos világeseményen világosan mutatta, hogy ez kitűnő és hatékony
lehetőség (hála Zygmund Berdychowski GF-elnök támogatásának és engedélyének az
ingyenes részvételre, mellyel az EEU körülbelül 8000 eurót takarított meg)
bemutatni a mozgalmon kívülieknek az EEU eszméit és ajánlásait, az eszperantót
és mozgalmát. Az EEU részvétele a GF-en része a többnyelvűség szélesítését támogató
összeurópai vitának, bemutatja az eszperantó szerepét a nyelvoktatás
javításában, valamennyi nyelv egyenjogúvá tételében és a nyelvi és kulturális
politika demokratizálásának Európában.
Az ez évi GF-ben résztvevő EEU-csapat
ajánlja az EEU elnökének levél küldését a GF elnökének köszönetet mondva neki a
GF-en való részvételünk eddigi támogatásáért, tájékoztatva őt az EEU mostani
különféle tevékenységéről, mint részvétvétele az EU Civiltársadalmi-platform a
többnyelvűségért munkájában. Levelében javasolhatna együttműködést az EEU és
más résztvevő intézmények és alapítványok között az európai integráció
keretében kulturális terület kibontakoztatása céljából, amely súlyosan elmaradt
az 1957-beli kezdettől a gazdaság és a béke területétől, mert az mindeddig
nemzeti szinten maradt.
A mi EEU pódiumvitánknak a GF-en pozitív
hatása volt, mert a 23. GF sajtóhíreiben 2013. szeptember 20-án „A Közgazdász:
Poliglott Európa” („The Economist: Polyglot Europe”) címmel cikk jelent meg. A
cikk az http://www.forum-ekonomiczne.pl/xxiii-economic-forum-2013/the-economist-polyglot-europe/?lang=en
internetes címen olvasható. Az EEU pódiumvitája nyilván
ösztönzött valakit a „The Economist”-nál cikkírásra az EU-ban lévő nyelvi
problémákról. A szerző hasonló kérdéssel kezd, mint amely az EEU
pódiumvitájának cime volt: „Lehet politikai egyesülés közös nyelv nélkül?” a
cikkben az EU-ban/Európában lévő nyelvi problémákról (többnyelvűség, nagy
nyelv(ek) dominanciája stb.) történik említés. De a szerző, valószínűleg angol,
semmit sem említ a mi pódiumvitánkról, az eszperantóról vagy valamilyen
semleges nyelvről, elhallgatja ezeket a tényeket. Ennek ellenére, pozitív
dolog, hogy a szerző foglalkozott ezzel a politikailag kényes kérdéssel és
felhívta rá a figyelmet. Szerintem világos, hogy e kérdés igazságos megoldása
nélkül nem tudnak majd az EU-ban politikai uniót vagy föderális Európát
létrehozni, amely hosszan létezhet és működhet.
Jozef Reinvart
Eǔropa
Bulteno, Septembro 2013
(A szerző engedélyével eszperantóból fordította G. L.)
Október 5. – a Tanárok Világnapja
Az UNESCO kezdeményezésére október 5. a
Tanárok Világnapja. Az idei év szlogenje „Álljunk ki a tanárokért” volt, amely
egyrészt „a megfelelő képzés és folyamatos szakmai fejlődés lehetőségének
biztosítását jelenti, másrészt a tanárok jogainak védelmét. A minőségi oktatás
a világon mindenhol reményt és ígéretet jelent egy jobb életszínvonal
eléréséhez, ugyanakkor minőségi oktatást nem lehet elérni hozzáértő, kompetens,
motivált tanárok nélkül.” Az UNESCO, UNDP, UNICEF, ILO és az Education
Internacional szervezetek vezetői közös nyilatkozatot fogadtak el a Tanárok
Világnapja alkalmából.
Forrás:
http://www.unesco.hu/nevelesugy/oktober-5-tanarok-121004
Eszperantista események a Tanárok
Világnapján
A németországi Herzberg am Harz – az eszperantó
város és a lengyelországi Góra város 20 év óta testvérvárosi kapcsolatban van.
Az évfordulóra való megemlékezésre Herzbergbe lengyel küldöttség érkezett Góra
polgármesterasszonyának vezetésével, amelynek eszperantista tanárok is tagjai
voltak.
Az évfordulóról való egész napos megemlékezés
helyszíne a herzbergi kastély volt. Az elhangzott előadások sorában Kóródy
Zsófia vetítettképes ismertetést adott a két testvérváros iskolai eszperantó
tanításáról, valamint a 2006 óta évenként megrendezett Nyári Erdei Iskoláról és
más eseményekről. A Kastélymúzeum Eszperantó terében kiállítás volt a
testvérvárosi kapcsolatokról szóló anyagokból.
|
|
Herzberg Interkulturális
Központjában a két város eszperantótanárai értékelték a nyolc éves
együttműködés eredményeit és egyeztették terveiket.
Kóródy
Zsófia beszámolója alapján
Az Eszperantista Tanárok Nemzetközi
Szövetsége (ILEI) magyar tagozata szokásos Pedagógiai Napját október 5-re
időzítette. Az ülés jóváhagyta az ILEI-nek a Tanárok Világnapja alkalmából
nyolc nyelven közzétett határozatát (Romániában és Lengyelországban ez már
előbb megtörtént). Az országból a rendezvényen húszan vettek részt. Vele egy
időben Budapesten sok pedagógus jött össze az ország minden részéből, hogy az
Oktatási Minisztérium előtt tiltakozzon a jelenlegi oktatási rendszer
nyugtalanító fejleményei miatt.
A pedagógiai nap a Berzsenyi Dániel gimnáziumban
volt megtartva a vendéglátó Kovács Mártával és Németh József szekcióvezetővel.
Első programelemként Stefan MacGill, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA)
alelnöke az UEA új terveiről és felépítéséről adott ismertetést.
|
|
Fotók: Németh József
Utána Mireille Grosjean, az Eszperantista
Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI) elnöke Párizsból tartott szkájpelőadást
a tanárok szerepéről. Őt Kováts Katalin szkájpelőadása követte a hollandiai
Hágából, amelyben új nyelvi játékot mutatott be, melyet helyben ki is
próbáltak. A délutáni program helyszíni előadói Bujdosó Iván, Wacha Balázs és
Vízi László voltak.
Stefan
MacGill beszámolója alapján
RÖVIDEN
RENDEZVÉNYEKRŐL –– KONGRESSZUSOKRÓL
Nepál. Az Angol Nyelv Nepáli Tanárai
Szövetségének szervezésében nemzetközi szeminárium volt 2013. február 18-án.
Témája: „Hogyan segíti az eszperantó európai nyelvek tanulását?” A
szemináriumon, amelynek több mint 30 országból volt résztvevője, arról
próbálták meggyőzni a résztvevőket, hogy aki előbb eszperantót tanul, az utána
könnyebben képes megtanulni az angolt vagy egy másik európai nyelvet. Ezt az
állítást konkrét példákkal is alátámasztották. Az ázsiai embereknek nehezek
ezek a nyelvek. Az angol nehézsége és logikátlansága miatt csökken a motiváció
tanulására, csak akkor tanulják, ha az kötelező.
Internacia Pedagogiai Revuo (IPR)
13/3
Franciaország. Először tartott közös kongresszust a
Nemzetközi Vasutas Eszperantó Szövetség (IFEF) és a franciaországi eszperantó
szervezet, az Espéranto-France a Bordeau melletti Artignes-ben 2013. május 3.
és 11. között. A közös kongresszusnak 235 résztvevője volt 19 országból.
|
Esperanto,
julio-aǔgusto
2013
Németország. Nürnbergben volt megtartva a 90. Német
Eszperantó Kongresszus 2013. május 17. és 20. között. Ugyanakkor megünnepelték
az első eszperantó csoport megalakításának – amely ugyanebben a városban
történt – 125. évfordulóját.
Esperanto,
julio-aǔgusto
2013
Lengyelország. 2013. június 28. és 30. között
tartották meg Łódź városban a 33. Lengyel Eszperantó Köngresszust, amelyen 120
személy vett részt különböző országból. A kongresszus fő témája a Julian Tuwim
lengyel költő és eszperantista életéről és munkásságáról való megemlékezés
volt.
Internacia Pedagogiai Revuo (IPR)
13/3
Magyarország. 2013. június 30-a és július 7-e között
Nyíregyháza-Sóstón bonyolították le a 3. Nemzetközi Ifjúsági Nyelvtábort, melyet
a Magyarországi Eszperantó Szövetség szervezett. A nyelvtáborban több mint
40-en vettek részt 6 országból.
|
Internacia
Pedagogiai Revuo (IPR) 13/3
Litvánia. A litvániai Uteno városban rendezték
meg, 2013. július 6-a és 14-e között, nagy sikerrel és gazdag programmal a 49.
Balti Eszperantó Napokat, több mint 200 résztvevővel 10 országból.
|
Esperanto,
oktobro 2013
Szlovákia. Martin város volt a vendéglátója 2013.
július 12. és 20. között az idei Nyári Eszperantó Tanulásnak (SES). 230
résztvevője volt 27 országból. A délelőtti programban 10 osztályban öt
nehézségi szinten tanulták és gyakorolták a nyelvet. Délután előadások, kirándulások
sport, este koncertek gazdagították a programot.
|
Esperanto,
oktobro 2013
Lengyelország. Eszperantista Nemzetközi Katolikus
Egyesülés (IKUE) 66. kongresszusa a lengyelországi Kalwaria Zebrzydowskaban
volt 2013 július 13. és 20. között. A kongresszus fő témája az „Új evangizálás”
volt. A kongresszuson 70-en vettek részt Európából, Dél-Amerikából és
Afrikából.
Esperanto,
oktobro 2013
Spanyolország. Madridban 2013. július 28. és
augusztus 4. között tartották meg a Nemzetségnélküli Világszervezet (SAT) 86.
kongresszusát az „Eszperantó: alkalmas eszköz a társadalmi küzdők számára” fő
témával.
|
Esperanto,
oktobro 2013
Benin. 2013. augusztus 2-től 4-ig tartott az
afrikai Benin állam Lokassa városában a 3. Benini Eszperantó Kongresszus. A
kongresszus folyamán a nyelvtanároknak továbbképzési célú szemináriumot is
tartottak.
|
Internacia
Pedagogiai Revuo (IPR) 13/3
Olaszország. Castellaroban (San Remo mellett)
rendezték meg a 80. Olasz Eszperantó kongresszust 2013. augusztus 3. és 10.
között. A kongresszusnak 32 országból
több mint 200 résztvevője volt.
Esperanto,
oktobro 2013
Izrael. 2013. 16. és 26. között az
észak-izraeli Názáret városban tartották meg a 69. Nemzetközi Ifjúsági
Kongresszust. A programot művészeti tevékenységek, kirándulások, előadások és
viták képezték. A kongresszuson megválasztották a nemzetközi eszperantista
ifjúsági világszervezet új vezetőségét.
Esperanto,
oktobro 2013
Japán. Tokióban tartották meg a jubileumi
100. Japán Eszperantó Kongresszust 2013. október 12. és 15. között. A
kongresszusnak 718 résztvevője volt, 48-an 23 országból. A gazdag program nem
eszperantistákat is részvételre csábított. A külföldiek részvétele
világkongresszusi hangulatot idézett. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA)
képviseletében jelen volt Lee Jung-kee
vezetőségi tag Koreából és Osmo Buller, az UEA főigazgatója Hollandiából.
Mindketten előadást is tartottak a kongresszuson. Osmo Buller továbbá nem
eszperantista hallgatóságnak is tartott előadást Gustaf Johb Ramstedtről
(1873-1950), aki az első finn nagykövet volt Japánban.
|
Foto: Hotta Hirohiko
Az előadók között volt Magyarországról
dr. Márkus Gábor, aki eszperantista ösztöndíjjal tanult Japánban az 1980-as
évek elején.
A kongresszusnak hivatalos meghívottai
is voltak több ázsiai országból (Kína, Indonézia, Irán, Korea, Nepál,
Tadzsikisztán és Vietnam), akik előadást is tartottak.
Forrás: El Popola Ĉinio
Peking
változtatást tervez az angol oktatásában
A Peking város oktatási bizottsága
változtatna az angol oktatásának szerkezetén. A CNTV angol nyelvű beszámolója
szerint, Pekingben az általános iskolákban csak a harmadik fokozattól kezdődne
az angol tanítása 2016-tól, ha a nyilvánosság nem fogja ellenezni ezt a tervet.
Kínában az oktatási rendszer az elmúlt
években sok kritikát kapott. Sok kínai véleménye, hogy az angol tanítása
időpocséklás. Azt tartják, hogy az idegen nyelv ne kötelező, hanem választható
legyen, mert nem mindegyik tanuló kedveli az angol nyelvet.
Az Eszperantó Tanárok Nemzetközi
Szövetségének (ILEI) 46. konferenciáján (2013. július) Huang YinBao (Trezoro)
az Angol nyelv erőszakot tesz a kínai tanulókon című előadásában szintén
bírálta a kínai nyelvoktatási rendszert. [Erről bővebben a következő számban. –
a szerk.]
Forrás:
Disvastigo.esperanto.it
A Nyelvi híreket összeállította: Gados László
2013.
szeptember
Az eszperantó mozgalom és a kor kihívásai
2012-ben volt 125 éves az eszperantó. Az eszperantó
mozgalom él, fejlődik; ennek különböző tényeit a „Nyelvi hírek a világból” évek
óta ismerteti. A fejlődés pozitív jellegű változást jelent. Folyamatosan
változik a világ is, főleg technikai, technológiai tekintetben. Miként jelenik
meg ez a változás a nemzetközi eszperantó mozgalomban (mindenekelőtt a
nemzetközi eszperantó mozgalom legjelentősebb szervezete, az Egyetemes
Eszperantó Szövetség (UEA) tekintetében)? Erre a kérdésre adnak egyféle választ
– korábban már ismertetett számos tényre (is) emlékeztetve – az alábbiak.
Az Eszperantó 98. Egyetemes
Kongresszusát (UK) 2013. július hónapban tartották meg Reykjavikban (Izland). A
kongresszushoz kötődően kiadott egyik közlemény szerint:
„Az eszperantó a 125 éves rövid időszak
után a világon beszélt 6800 nyelv közül a leghasználtabb 100 nyelv között van.
A Wikipédiában alkalmazott 285 nyelv között a 30. leghasználtabb nyelv (2013.
február 11.) Az eszperantó ott van a Google, Skype, Firefox, Ubuntu és Facebook
által választott nyelvek között. A Google Translate – a Google fordítóprogramja
– legutóbb felvette az eszperantó nyelvet a 64 elismert nyelve közé. A mai
érintőképernyős mobiltelefonok is képesek az eszperantó használatára.”
Mit takarnak ezek a megállapítások?
Egyfelől a fent hivatkozott jelentős technológiai fejlesztéseknél az eszperantó
nyilvánvalóan azért jelent, jelenhetett meg, mert a fejlesztők igényt észleltek
e nyelv használatára. Másfelől az eszperantó Wikipédia 183 783 cikke (2013.
augusztus 1.) – amely eredmény eszperantisták munkája által jött létre – arra
bizonyság, hogy a cikkek létrehozói fontosnak ítélik, hogy a kínálkozó
technológiai lehetőségek hasznosításával e nyelv is eszköze legyen az általános
ismeretnyújtásnak és ismeretszerzésnek. Már ennyiből is kisejlik, hogy a modern
információs és kommunikációs technológiák megjelenése és felhasználásuk
lehetősége nem hagyta hidegen az eszperantó mozgalmat.
Az elmúlt egy-másfél évtized fejleménye
az is, hogy az eszperantó mozgalom különböző szinteken egyre tudatosabban
keresi és szélesíti kapcsolatait az intézményes és nem intézményes
társadalmi környezettel. Annak felismeréséről van szó, hogy az eszperantó
mozgalom bizonyos céljai találkozhatnak más mozgalmak hasonló céljaival (pl. a
nemzetközi béke, a diszkriminációellenesség, anyanyelvek védelme stb. terén),
továbbá, hogy az eszperantó nyelvvel hasznosan részt lehet venni bizonyos
társadalmi célokat szolgáló tevékenységekben (mint pl. Comenius és Grundtvig
programok, többnyelvűség támogatása stb.).
A kapcsolati lehetőségek hasznosítása
számos esetben párosul az információs és kommunikációs technológiák
alkalmazásával. Ez a fejlemény leginkább a nyelvoktatás területén jelent meg.
Ennek legjellemzőbb példáját talán az Edukado@Interreto (E@I)
tevékenysége mutatja. Az E@I egy vállalkozás. 2002-ben néhány eszperantista
fiatal hozzáfogott egy internetes portál fejlesztéséhez azzal a céllal, hogy az
eszperantót tanulni lehessen a világhálón. Az eredmény: a Lernu.net. A
fejlesztés igen sikeresnek bizonyult. A portál több mint 41 nyelven
használható, 130 000 regisztrált használója van, látogatottsága havonta
meghaladja a négymilliót. A fejlesztők igen jelentős tapasztalatra tettek
szert. E tapasztalatra építve valósítottak és valósítanak meg újabb
fejlesztéseket most már az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával is (www.slovake.eu,
a szlovák nyelv tanulására; www.deutsch.info, a német nyelv tanulására;
stb.), tehát nem kimondottan eszperantó mozgalmi célra. 2013-ban az E@I három
feladatra valamivel több, mint egymillió eurót kap az EU részéről. Ezek a
feladatok az előzmények és a végrehajtók elkötelezettsége alapján növelik az
eszperantó elismertségét. A legtöbb fejlesztésnél az E@I fő partnere a berlini
Gaus Stúdió, amely eszperantista cég és amely a programozási munkák legnagyobb
részét végzi. Az ilyen nagyléptékű fejlesztések, amint arra Zlatko Tišljar
rámutatott (Eǔropa Bulteno, Junio 2013), már csak fizetett szakértőkre épülő csapattal
oldhatók meg, és szakértők kellenek a pályázatok útján történő pénzszerzéshez
is. További példák:
Az Edukado.net webportál eszperantótanárok,
tanfolyamvezetők és magántanulók számára nyújt sokirányú pedagógiai segítséget,
hasznos ismereteket, konzultációs és más lehetőséget. A portál Kováts Katalin
hozzáértő és fáradhatatlan irányításával és lelkes segítők közreműködésével
folyamatosan épült és bővült. Egy határon túl azonban már szükség lett profi
fejlesztők szakértelmére is. A portálnak 2012-ben 114 országból 2772 tagja volt, és
168 448 látogatás alkalmával 1 280 442 oldalt tanulmányoztak.
Az információs és kommunikációs technológiák (technikák) az eszperantó tanítása és tanulása körének bővítésére és hatékonyságának emelésére felbecsülhetetlen segítséget jelenthetnek és jelentenek, különösen, ha hasznosításuk szervezetten történik. Az eszperantista pedagógusok aktivitását egyre eredményesebben fogja össze az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetsége (ILEI), amely az UEA-hoz csatlakozott szakmai szövetség.
A már hivatkozott közlemény szerint:
„Az eszperantót hivatalosan tanítják 150 egyetemen
és más felsőfokú intézményben, valamint 600 általános és középiskolában 28
országban”
Az UEA-kongresszusokhoz és az ILEI-konferenciákhoz
már hagyományosan kapcsolódnak olyan programok, amelyen meghívott egyetemi
tanárok és szaktekintélyek tartanak előadásokat nyelvpolitikai és más
társadalmi kérdésekről. Ugyancsak hagyományossá váltak az ún.
Nitobe-szimpóziumok. Új kezdeményezés az Eszperantó Nemzetközi Egyeteme.
Egyelőre 40 órás videó tanfolyamon három – különböző egyetemeken már oktatott –
téma (Szembeszállni a háborúval; Az informatika filozófiája és története;
Bevezetés az asztronómiába és az asztrofizikába) hallgatható a www.universitato.info
portálon, egyetemi tanárok előadásában.
Az Európa Tanács a nyelvtudás egységes szempontok
alapján történő megítélhetősége érdekében a tagállamoknak Közös Európai
Referenciakeret (KER) bevezetését ajánlotta. (Magyarország
kormányrendelettel 2006-ban fogadta el.) A referenciakeretet eszperantista
pedagógusok munkacsoportja eszperantó nyelvre lefordította, az Európa Tanács
illetékes szerve hivatalosan elfogadta, és honlapján az eszperantót felvette a
többi nyelv közé.
Az UEA és a budapesti ELTE Idegennyelvi Továbbképző
Központ (ITK) egyezsége alapján nemzetközi eszperantó KER-vizsgákat is
szerveznek. Meghatározott vizsgaidőszak (vizsganapok) idején a világ több
városában (vizsgahelyek) vizsgára jelentkezettek egyidejűleg tesznek írásbeli
vizsgát. Az írásbeli vizsgák feladatait központilag adják meg, a megoldásokat
pedig Budapestre továbbítják értékelésre. Szóbeli vizsgát máskor (kongresszus,
konferencia stb alkalmával.) lehet tenni. Sikeres szóbeli vizsgáztatást
végeztek már Skype használatával is. Az UEA az ITK által képviselve van a Nyelvvizsgáztatók
Európai Szövetségénél (ALTE) is.
A nyelvtanulást és tájékozódást
jelentősen segíthetik a valósidejű és a podcast-rendszerű, egyre bővülő
rádióadások is.
Az Európai Unióban szorgalmazott
soknyelvűség előbbre vitele érdekében kezdeményezte az Európai Bizottság
2009-ben Civiltársadalmi-platform létrehozását. A platformban résztvevő 29
civil szervezet egyike az Európai Eszperantó Unió (EEU) volt, amely ottani
(2009-2011) tevékenységével jelentős elismerést váltott ki. 2012-ben az Európai
Bizottság a platform működésének folytatásáról döntött. A korábban résztvevő
civil szervezetek többsége, az EEU-val együtt, résztvevője a további munkának
is, amelyhez – az EEU javaslatára – az E@I is csatlakozhatott.
A környező társadalomhoz való
kapcsolódásnak más, helyi kezdeményezések nyomán kibontakozott sikeres példái
is ismertek. Ilyen a németországi Herzberg am Harz eszperantó városként való
hivatalos elismerése. Hasonló úton indult el az olaszországi Mazaro del Vallo
város is.
A Reykjavikban megtartott eszperantó
kongresszus az esedékes vezetőségválasztáson csaknem teljesen új vezetőséget
választott, és elfogadta az UEA négy évre szóló stratégiai munkatervét. Mind az
új vezetőség tagjainak megnyilatkozásai, mind a stratégiai munkaterv
előirányzatai azt mutatják, hogy az UEA és az általa képviselt mozgalom az
eddiginél tudatosabban és szervezettebben kíván élni az információs és
kommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségekkel, valamint erősíteni és
szélesíteni kapcsolatait a külvilággal. Bár az UEA megbízottai eddig is
törekedtek a kapcsolatok építésére és hasznosítására az ENSZ-nél, Unesconál és
más nemzetközi szervezetnél, de a stratégiai munkaterv szerint (is) többre van
szükség:
„1.3.3. Külső Kapcsolatok Bizottsága.
Az UEA-nak ez a testülete, amely eddig csak informálisan létezett, egyesíteni
fogja az UEA külső mozgalmi fórumoknál, pl. ENSZ-nél, Unesco-nál, eljáró
megbízottait. Megtervezi az UEA kezdeményezéseit az ilyen környezetekben; és
fordítva, szervezni fog ezeknek a környezeteknek kérdéseit és vitáit
eszperantisták számára ismertető rendezvényeket és publikációkat.”
„1.7.4. Hagyományosan, az UEA külső
kapcsolataiban csak néhány ember tevékenykedik a kulcsvárosokban (New York,
Párizs, Genf, Bécs) és -országokban. Feltétlenül szükséges növelni a helyi
aktivista köröket, amelyeknek lehetőségük van könnyen részt venni az
összejöveteleken és szervezni helyi szemináriumokat, valamint megtenni más
lépéseket. Egyidejűleg, a nem kormányzati szervek számára szervezett nemzetközi
konferenciák sokasodása, és a nemzetközi politikával kapcsolatos tevékenység világméretűvé
válása az aktivisták szélesebb hálózatának létrehozását teszi szükségessé.
Általánosságban olyan emberekről van szó, akik társadalmilag nagyobbrészt már
elkötelezettek, akiknek az eszperantó iránti érdeklődése kapcsolódik más
érdeklődésekhez és tagsághoz különböző szervezetekben és mozgalmakban. A
testület feladata lesz verbuválni ilyen embereket, összeismertetni őket, és
ellátni őket eszközökkel a hatásos képviseleti tevékenységhez az eszperantóért
és általa. Ebben fontos lépés, az általános felkészítő stratégia keretében, az
alapfelkészítés nyelvpolitikai kérdésekről, annak érdekében, hogy ezeket más
társadalmi témákkal azonos szinten tudják megvitatni.”
Hagyományos mozgalmi eszközök
eredményeivel elégedetlen eszperantisták egy évtizeddel ezelőtt politikai célú
szerveződést hoztak létre Franciaországban Európa–Demokrácia–Eszperantó (EDE)
néven. Indultak a 2004. évi európai parlamenti választáson. Példájuk nyomán
német-, magyar- és lengyelországi csoport alakult. A négy csoport 2010 óta
európai EDE-föderációt alkot. A francia és a német szerveződés részt vett a 2009.
évi európai parlamenti választáson és ez sajtónyilvánosságot eredményezett
számukra, illetve az eszperantó számára. A lengyel szerveződés a lengyel
parlament szenátusánál ért el figyelemre méltó sikert.
A fentiekben vázoltak alapot adnak annak
megállapítására, hogy a nemzetközi eszperantó mozgalom a maga előnyére jól hasznosítja
az információs és kommunikációs technológiák nyújtotta lehetőségeket, valamint,
hogy tudatosabban törekszik gyakorlattá változtatni a felismerést, hogy céljait
a környező társadalom szükségleteire és céljaira figyelemmel, együttműködésre
törekedve érje el.
Az
Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusa
Reykjavik (Izland) Harpa nevű koncert-
és kongresszusi építménye adott otthont az Eszperantó 98. Egyetemes
Kongresszusának 2013. július 20. és 27. között. A kongresszus fővédnöke Ólafur
Ragnar Grímsson, Izland államelnöke volt, aki jelen volt az ünnepélyes megnyitón
és üzenetet intézett a kongresszushoz.
„Az eszperantót
kezdettől fogva kísérte egy etnikai vagy nemzeti eredettől független közös
társadalomról, alkotásról és kifejeződésről szóló eszmény, és köszönhetően
neki a mozgalom a béke és emberiesség uniójává vált. Az új évszázadban a technológia sok
távlatot nyitott meg a világban, határokon át összekapcsolt embereket a világ
minden részéből, és változásokat segített elő a világban, közöttük az
eszperantó előbbre viteléért való küzdelmet. Következésképpen új idők kezdődnek,
amelyek nagyobb sikerrel kecsegtetnek, mint bármikor korábban. Az Eszperantó Egyetemes Kongresszusa,
amely most történik Harpaban, ideális hely a jövőre tekinteni, miközben
dicsérjük az eszperantóért végzett tiszteletre méltó mostani munkát. Szívből üdvözlöm kongresszusra
jövetelüket és jövőbeli sikereket kívánok a mozgalomnak.” |
|
A kongresszus fő témája a „Szigetek izoláció
nélkül: nyelvközösségek közötti igazságosabb kommunikációért” volt. Július 20-án
az UEA bizottsága (választmánya) új vezetőséget választott. 27-én a kongresszus
határozatot fogadott el.
A Harpa épülete |
Az Eszperantó 98. Egyetemes
kongresszusának határozata
„Az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusának 1034 résztvevője,
akik 55 országból minden világrészből érkeztek a legészakibb fővárosba,
Reykjavikba Izland szigetén,
Megvitatva
több szekcióban a „Szigetek izoláció nélkül: nyelvközösségek közötti
igazságosabb kommunikációért” témát;
Megállapítja,
hogy szigetek – történetiek, földrajziak és társadalmiak – eredeti forrásai a
biológiai és kulturális különbözőségnek, melyeket érdemes megőrizni és
támogatni;
Kifejezi
nyugtalanságát ennek a különbözőségnek egyre súlyosabb fenyegetettsége miatt,
melyet a világszerte uralkodó gazdasági és politikai rendszerek több
homogenizáló és romboló irányultsága okoz;
Ugyanakkor
üdvözli a határon és kultúrán túli megértés növekvő esélyeit, melyeket a
kommunikációs eszközök – mint az Internet – elterjedése adnak;
Figyelmeztet
a nyelvi különbözőség és nyelvi igazságosság fontosságára a világ szigetei által ránkörökített
kulturális tarkaság támogatásában;
Emlékeztet,
hogy éppen a különbözőségnek ez a támogatása a központi értéke az eszperantó nemzetközi
nyelv mozgalmának;
Megerősíti az
eszperantó mozgalom együttműködési akaratát a „szigetek izoláció nélkül”
világgal, ahol minden nyelv és kultúra együttlétezhet és kölcsönös tiszteletben
továbbvirágozhat;
Felhív
világméretű együttműködésre nyelvileg igazságos eszközökkel történő szembeszállásra
a klímaváltozás és a biokultúra homogenizálódásának veszélyével szemben;
Állítja az
ilyen tevékenység sürgősségét a szigetszerű bolygónk kicseinek megőrzésére.
Reykjavik 2013. július
27.
Forrás: Esperanto, septembro 2013
Eszperantóból fordította: Gados László
Megújított Nemzeti Megállapodás az EU-ról Szlovákiában
2013. május 9-én, az „Európa Nap”-on,
Pozsonyban (Bratislava) Ivan Gašparovič, Szlovákia elnökének védnökségével a
megújított Nemzeti Megállapodás az EU-ról nyitott tanácskozást tartott, melyet
Szlovákia Kül- és Európaügyi Minisztériuma szervezett az Európai Ügyek
Központtal együttműködve a „Milyen Európát szeretnénk?” témában. A tanácskozást
Ivan Gašparovič, Szlovákia elnökének beszéde nyitotta
|
meg. Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke
és Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke bevezető beszédben fejtették
ki nézetüket és ajánlásukat az európai politikáról Szlovákiában. A vitapanel más
megszólalói voltak: parlamenti politikai pártok elnökei, képviselők a nemzeti
és az Európai Parlamentből, össztársadalmi intézmények képviselői, beleértve
állampolgárok szervezeteit, diplomaták és más külföldi vendégek. |
A tanácskozás vitái világosan
megmutatták egy össztársadalmi vitaplatform szükségességét európai témákról és
problémákról. A következő év során a platform három munkacsoportban fog
dolgozni: 1) A jelenlegi európai integráció kihívásai;
2) Szlovákia 10-éves tagsága az EU-ban; 3) Szlovákia elnöksége 2016-ban.
Mindegyik munkacsoportot elnök és három alelnök irányít. A munkacsoportok
mindegyikének három összejövetele lesz. Stratégiai politikai tanácsokat
fogalmaznak meg Szlovákia kormánya számára európai ügyekben, nemcsak az Európai
Unió, hanem a polgárok vonatkozásában is. A javasolt ajánlások Szlovákia építő
hozzájárulásai lesznek az EU demokratizálásához, az európai integráció
folyamatának hatékonyabbá tételéhez és sikeres folytatásához a polgárok
támogatásával és részvételével. Az egyéves munkát követően 2014
május 9-én lesz a Nemzeti Megállapodás az EU-ról tanácskozása, amikor
Szlovákia kormányának előterjesztik a megvitatott és jóváhagyott stratégiai
európai ajánlásokat három fő területre.
A Nemzeti Megállapodás az
EU-ról rendezvényről a tömegtájékoztató eszközök a nyilvánosságot Szlovákiában és
külföldön széles körűen tájékoztatták.
A tanácskozáson három
eszperantista is részt vett: Peter Baláž az Edukado@Interreto képviseletében,
Jan Vajs a Szlovákiai Eszperantó Szövetségtől és Jozef Reinvart az Európai
Eszperantó Uniótól. Mindhárman már korábban, a 2004-2006-os években is,
dolgoztak a Nemzeti Megállapodás az EU-ról egyik, az Egyesülő Európa
nyelvpolitikája munkacsoportjában. Most a megújított Nemzeti Megállapodás az
EU-ról első – a jelenlegi európai integráció kihívásai – munkacsoportjában fognak
dolgozni. A munkacsoportban felvetni tervezik az EU-ban tömegessé vált nyelvi
és kulturális problémák megoldása keresésének sürgős szükségességét.
Jozef Reinvart
Eǔropa Bulteno Junio 2013
Az
Eszperantó 7. Ázsiai Kongresszusa
Az Eszperantó 7. Ázsiai Kongresszusát Jeruzsálemben
(Izrael) rendezték meg 2013. április 18. és 22. között. Az ország nevezetesebb
városaival való ismerkedésre 4 napos előkongresszus (északon: Jaffa, Hajfa,
Akko, Názáret és a Galileai-tenger), a kongresszus után 5 napos utókongresszus
(délen: Jeriko, a Holt-tenger, Masada, Eilat, a Vörös-tenger és a jordániai
Petra) adott lehetőséget.
|
A kongresszus
témája „A béke ökológiája – ember, környezet és
természet együttélése” volt
A kongresszuson 160 fő vett részt 26 országból.
A kongresszusi program három részből állt: reggeltől délutánig kirándulások
voltak Jeruzsálemben és környékén, vacsoráig előadások voltak, utána művészeti
és szórakoztató rendezvények következtek.
A kongresszusi kirándulási program négy
kirándulásból állt: nyugaton a város melleti régióban – Jad Vasem holokauszt
múzeum és Abu Gos arab falu; a város melletti régióban keleten – az Olajfák
hegye és séta a Kelt folyónál; az ősi Jeruzsálemben – a Templom-hegy, a Szent
Sír templom és a Siratófal; a modern Jeruzsálemben – a Knesszet (parlament) és
Izráel Nemzeti Múzeuma.
Délután előadások voltak Indonéziáról, a
gyermeknevelésről Vietnamban, a kínai operáról, a cunami katasztrófáról
Japánban. Vitafórum volt a közel-keleti békéről, valamint előadások az izraeli
modern festészetről. A nap gazdag kulturális rendezvényekkel fejeződött be.
Az
Olajfák-hegyén |
A
Holt-tengeren |
Források: Esperanto junio
2013; Wikipedia;
La
Balta Ondo
http://sezonoj.ru/2013/05/2
46.
ILEI-konferencia
A Herzberg am Harz – az eszperantó
városhoz tartozó kies fekvésű Sieber településen tartották meg 2013. július
12. és 18. között az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI)
46. konferenciáját. A konferencia fő témája „Az eszperantó tanítása minden
generáció számára” volt. A szakmai programrészekkel,
előadásokkal és ülésekkel párhuzamosan ifjúsági program is zajlott német és
lengyel tízenvalahány éves fiataloknak – a 8. Nyári Erdei Iskola tanulóinak –
részvételével A tartalmas szakmai programokon kívül
kirándulásokat, városnézést és hasonlókat szerveztek a konferencia
résztvevőinek (lásd az áprilisi előzetest is). Sieberben az ugyanolyan nevű folyó
feletti híd az ILEI-konferenciához kapcsolódóan a „Remény hídja” nevet kapta,
és egy folyóparti nagy kövön elhelyezett német, lengyel és eszperantó nyelvű
emléktáblát avattak fel. |
|
|
Források: Esperanto, septembro 2013; Wikipedia; Internacia
Pedagogia Revuo 12/4
2014.
évi előzetes
Az Eszperantó
99. Egyetemes Kongresszusa Buenos Airesben (Argentina) lesz 2014. július 26. és
augusztus 2. között.
|
|
Az
Eszperantó Tanárok Nemzetközi Szövetségének 47. konferenciáját Montevideoban
(Uruguay) tartják meg 2014. július 19. és 25. között.
|
|
Az
Európai Eszperantó Unio 10. kongresszusa Rijekában (Fiume) lesz 2014. július 6.
és 12. között.
|
|
2013.
június
Vélemények az eszperantóról
|
Stefan Keller, az Egyetemes Eszperantó
Szövetség (UEA) külkapcsolatokért felelős vezetőségi tagja az eszperantó 125
éves évfordulója kapcsán kérdést intézett nyelvészekhez, jogászokhoz,
kisebbségek és bennszülött népek képviselőihez az Egyesült Nemzeteknél,
valamint magas szintű ENSZ-tisztségviselői körhöz Genfben arról, hogy
hajlandók lennének-e véleményt mondani az eszperantóról és a világ mai nyelvi
helyzetéről. A kapott válaszok közül néhány már megjelent az Esperanto folyóirat
2013 júniusi számában. Az alábbiak az ott
megjelenteket adják közre. |
Rita Izsák [Dr. Izsák Rita] Az Egyesült Nemzetek független szakértője kisebbségi
ügyekben „Egyesülve a sokféleségben”
egy jelszó a célról és kívánt életformáról, melyet gyakran használok
mandátumom keretében a kisebbségi jogokról különböző közösségekkel tárgyalva
az ENSZ független szakértőjeként kisebbségi ügyekben. Éppen ezt törekszik elérni
az eszperantó: egy teremtett nyelv etnikai, nemzeti, vallási és nyelvi
különbségeken való felülemelkedésre és közös vitaalap találására álláspontok
kicseréléséhez, valamint a különböző népek közötti megértés előmozdítására,
tiszteletben tartva tagjaiknak kulturális és nyelvi különbözőségét. |
|
Az Unesco jegyzékbe vett több,
mint 6000 – Földön beszélt – nyelvet, amelyek közül a nagy hányad kisebbségi nyelv és amelyek közül sok fenyegetésnek van kitéve.
2012-ben emlékeztünk meg a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez
tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozat 20. évfordulójáról. Itt van az
alkalmas pillanat az előrehaladásnak és a kihívásoknak, a kisebbségi nyelvek
védelmében még leküzdendőknek megtárgyalására. Ma, amikor az eszperantó 125.
évfordulóját ünnepeljük, gratulálok az Egyetemes Eszperantó Szövetségnek
eredményeiért, elismerve törekvését: dolgozni a népek közötti megértésért, a
kommunikációs demokráciáért, valamint a kulturális és nyelvi különbözőség
támogatásáért. Ezért a fontos tevékenységért volt az UEA Nobel-békedíjra
ajánlva a svájci parlament által 2008-ban.
Feladatomat végezve a nyelvi
kisebbségek jogát a kulcsprioritások egyikeként határoztam meg, mert a
kisebbségi nyelv központi elem és identitás kifejező, és a csoportidentitás
megőrzésében fontos szerepe van. A kisebbségi nyelvek beszélői számára, minden
régióban, jelentős kihívás a kisebbségi nyelvük megőrzése és mind köz-, mind
magánéleti használata. A nyelvi kisebbségek gyakran nemzeti, etnikai vagy
vallási kisebbségek is, következésképpen számukra a kihívások többszöröződnek
nemzeti, etnikai vagy vallási diszkrimináció miatt hovatartozásuktól függően.
Történelmi tényezők, mint a
gyarmatosítás, erős hatással voltak nyelvekre: bennszülött és kisebbségi
nyelvek jelentéktelenné válását és használatuk csökkenését okozva. A
gyarmatosítók nyelvének bevezetése Afrikában, Ázsiában, Észak- és
Dél-Amerikában elindította a bennszülött és kisebbségi nyelvek jelentéktelenné
válását. Az oktatásban, a közigazgatásban, a politikai életben és a
kommunikációban a gyarmatosítók voltak kivételes helyzetben. A kisebbségi és
bennszülött nyelveket gyakran nem fejlődőkként, a gyarmati hegemóniát
akadályozókként, vagy a nemzeti fejlődést fékezőkként kezelték.
Ugyanígy, ma is mondhatjuk,
hogy a globalizációnak közvetlen és romboló hatása van a kisebbségi nyelvekre
és a nyelvi különbözőségre, mert a világméretű kommunikáció és világméretű
piacosítás egymás értését szükségessé teszi.
Ezért fontos megőrizni és
ünnepelni kisebbségi nyelvek ezreit, de – emlékezve az eszperantó teremtőjének
víziójára – megtalálni az egymás közötti tevékenység közös útjait is, támogatni
a barátságot, a békét, az egymás közötti megértést, az együttműködést, a népek
és nemzetek függetlenségét. Remélem, hogy az eszperantó folytatja e kétoldalú
szerepnek való megfelelést: a különbözőséget támogatva és egységességet
teremtve.
Dr. Tove Skutnabb-Kangas Professor emeritus, Roskild egyetem,
Dánia; Abo Akademi Vasa egyetem, Finnország Engem mindig elcsodálkoztat, hogy sok nyelvész és más személy látszólag elutasítja az eszperantót mint alternatív megoldást a mostani nemzetközi kommunikáció számára, többé-kevésbé anélkül, hogy valójában bármit tudna róla. A világ valamennyi tervezett nyelve közül az eszperantó a legismertebb és leghasználtabb. Szerintem, sok előnnyel fog járni, ha majd komolyan tekintetbe veszik. |
|
Először, az eszperantó
kevesebb tanulási időt igényel, mint bármelyik ’természetes’ nyelv, mert szabályos
és logikus – nincsenek kivételei. Mégis, az eszperantóban minden mondható,
amit akarunk, mert mindenki könnyen előállíthat újabb szavakat. Azok mindenki
számára azonnal érthetők, feltéve, hogy ismerik a szógyököt – az eszperantó
szavak viszonylag átláthatók. Továbbá, már sok irodalmi mű létezik eszperantó
nyelven.
Másodszor, vannak tanulmányok,
amelyek az eszperantó tanulást segítő értékét mutatják más nyelvek
tanulásához. Ha valaki először eszperantót tanult, akkor más nyelveket már
gyorsabban tanulhat, mert már sokat tud arról, hogy hogyan működik egy nyelv.
Harmadszor, az eszperantó
tökéletes közös nyelv lenne különböző nyelvű országok és csoportok számára; az
angollal való kezdés helyett, amelynél a valóban jó szint eléréséhez sok-sok év
szükséges, az eszperantót az emberek gyorsan tanulhatnák, és kommunikálást
kezdeni vele annak az időnek töredéke alatt tudnának, amely ahhoz szükséges,
hogy az angolban elég jó készségre tegyenek szert. Nemzetközi együttműködés,
bennszülött népek, többnyelvű országok számára az eszperantó jó megoldás
lenne. Embereket semmi sem gátolna abban, hogy kívüle az angolt is tanulják,
de az évekig tartó várakozás helyett az angol (vagy a spanyol, vagy a kínai,
vagy bármely más nyelv) tanulása esetén az eszperantóval csaknem azonnal
elkezdhetnék a kommunikálást.
Negyedszer, szemben minden
nagy uralkodó nyelvvel, az eszperantónak nincs (és nem lehet) imperialista
irányultsága. Alapjában sem kötődik valakiknek gazdasági vagy politikai
érdekeltségeihez.
Az eszperantót a mai nyelvek
lehetséges alternatívájának tartom a nemzetközi kommunikáció számára.
„Semmibevétel és előítéletek
gátolhatnak hasznos megoldásokat.”
|
Dr. Robert Phillipson Emeritus professor,
Koppenhágai Kereskedelmi Főiskola, Nemzetközi Kommunikáció fakultás Zamenhofot annyira megbotránkoztatta
a nacionalizmus és a kapitalista imperializmus embertelensége, hogy kigondolt
egy nyelvi mozgalommal összekapcsolt békemozgalmat. Az eszperantó létező valóság ebben a válságokkal teljes
modern világban, amelyben erős szükség van több társadalmi igazságosságra. |
A jogok továbberősítése
valamennyi nyelv beszélője számára olyan ügy, amelyhez az eszperantó jelentősen
hozzájárul. Döntéshozóknak
ezt komolyabban kellene tekintetbe venniük.
Gerhard Walter Herzberg am Harz, az eszperantó város
polgármestere Egészen biztos, hogy majdnem mindenki, legalább Európában, már hallott erről a tervezett nyelvről – miként én is. Ténylegesen akkor ismertem meg az eszperantót, amikor polgármester lettem. Bizonyára tudja sok olvasó, hogy Németországban az eszperantótanárok oktatási központja városomban van, így okvetlenül foglalkoznom kellett e nyelvvel. Mert az iskolában angol és francia nyelvet tanultam, tanulás nélkül sem volt nehéz számomra néhány eszperantó szót megérteni. Ma már sokat megértek és valamilyen fokon beszélem az eszperantót. Ha engemet arról kérdez valaki: igaz-e, hogy az eszperantó gyorsabban tanulható, mint bármilyen más nyelv, ezt csak megerősíteni tudom. |
|
Az alapszabályok egyszerűek:
főnevek o-val végződnek, melléknevek a-val, múlt idő –is, jövő: -os stb.
Nem sajnálom, hogy havonta
néhány órát (pl. déli szünetben sütemény evésekor eszperantó-tanárnővel) az
eszperantó tanulásának szenteltem. Ellenkezőleg: büszke vagyok rá, hogy tudok olyan
más országbeli emberekkel beszélgetni, akik nem németül, angolul vagy franciául
beszélnek.
Én is azok közé tartozom, akik
remélik, hogy az eszperantó valóságos második nyelvvé fog válni mindenki
számára a világon. De ez azt jelenti, hogy a tekintélyeknek ne csak a
képviselői jelenjenek meg az eszperantóhoz kötődő nem kevés eseményen, hanem a
döntéshozók maguk is. Leggyakrabban én vagyok az egyetlen polgármester, aki
jelen van azokon az eseményeken. Azért az eszperantó, egy nyelvi kincs, sorsa
sajnos még sok éven át a várakozás lesz.
Egyszer talán, mint nyugdíjas,
válaszolni tudok majd a sok meghívásnak, melyeket az eszperantó által kaptam az
egész világból.
|
Dr. Fernand de Varennes Nyelvi jogok Nemzetközi
Megfigyelőhely,
Monctan Egyetem, Kanada „Már itt az ideje, hogy a
különböző nemzetek megértsék, hogy egy semleges nyelv válhat igazi oltalommá
kultúrájuk számára a csak egy vagy két nyelv monopolhajlamú befolyásával
szemben, amiként ma ez mindinkább nyilvánva lóvá válik. Őszintén
remélem, hogy az eszperantó gyorsan továbbfejlődik, hogy segítse a világ
minden nemzetét.” – Vigdis Finnbogadottir, az Izlandi Köztársaság előző
elnöke. |
Talán nem szólnak riasztók,
mégis válság van: egyáltalán nem természetes a
világon ma beszélt nyelvek több mint felének eltűnése egy évszázad alatt; nem
normális, hogy a nyelvileg kiváltságban részesülő kevesek, saját nyelvüket
használva, uralkodhatnak világszerte a nagyszámú „mások” felett.
Egy semleges segédnyelvnek,
mint az eszperantó, használata, egyike a 125 év előtt ajánlott utaknak az
„egységességet a különbözőségben” igazságos és egyenlő módon történő megőrzésére,
amely nem járul hozzá az egész emberiség nyelvi örökségének tömeges
eltűnéséhez.
Reális ez? Nem tudom.
Egyszerűen le kell mondanunk és semmit sem kell
csinálnunk? Egyáltalán nem.
Aszerint, ahogyan Gandhi mondta, ha „a
kötelesség a rosszal nem együttműködni ugyanolyan erős, mint a kötelesség
együttműködni a jóval”, akkor ugyanennek igaznak kell lennie a kormányok politikájára
és a nemzetközi szervezetekre is, mint az Egyesült Nemzetek és az Unesco. Rossz
lenne – talán erkölcstelen is – semmit sem csinálni
és egyszerűen megengedni a jelenséggel szembesülve, hogy a világon emberek
százmilliói kizártak, hátránytól szenvedők vagy még büntetettek is legyenek,
mert nem képesek folyékonyan beszélni egyet a világ maroknyi nagy nyelvei
közül, amelyeket gyakran tévesen nyilvánítanak a fejlődés és civilizáció
egyedüli nyelveinek.
A 21. században, 125 évvel az
eszperantó létrehozása után, ilyen nyelvre sürgősebben szükség van, mint volt a
19. évszázadban. Az emberiség nagy része ne legyen kizárt néhány kiváltságossá
tett nyelv divatja miatt, amelyek a széles körben terjesztett mítoszok ellenére
nem semlegesek, nem egyesítik a világ nemzeteinek valamennyiét
előnyöket kizárva.
Forrás: Esperanto, junio 2013.
2013.
április
Megújult a
Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért
Az Európai
Bizottság székházában, Brüsszelben, 2013 március 8-án
megtartotta első ülését az újjáalakult Civiltársadalmi-platform a
többnyelvűségért (European Civil Society Platform to Promote Multelinguism),
amely az Európai Bizottság tanácsadó szerve, és amely általában nyelvekkel,
ezek oktatásával, használatával foglalkozó összeurópai szervezetekből tevődik
össze. A 29 tagszervezetből álló előző platform 2009-től 2012 végéig működött.
A tagszervezetek egyike az Európai Eszperantó Unió (EEU) volt, amelyet – két
társával együtt – elnöke, Seán Ó Riain képviselt. Az EEU képviselői – amint
arról a Nyelvi hírek korábbi számaiban szó volt – jelentékenyen
hozzájárultak a platform munkájához, és erre a záródokumentum is kitért.
Az Európai Bizottság
szervezésében 2012. szeptember 26-28-án a ciprusi Limassol városban konferencia
volt, amely értékelte a többnyelvűség szélesítésére irányuló 10 éves
erőfeszítés eredményeit és gondjait. Ezen előzmények után döntött az Európai
Bizottság arról, hogy a Civiltársadalmi-platform újjászervezve folytassa
munkáját. Az új felállásban 23 szervezet (közöttük az EEU) előzőleg is tagja
volt a platformnak, 6 szervezet pedig – melyekre a régi platform tagjai
tehettek javaslatot – új tagként csatlakoztak a platformhoz. Közülük kettőt
(Edukado@Interreto és AEGEE – Association des Etats Généraux des Etudiants de
l’Europe) az EEU javasolt; mindkét szervezetet eszperantisták képviselik.
A márciusi ülés bizottsági
munkadokumentumokat ismert és vitatott meg, továbbá tárgyalt az Erasmus
mindenkinek hétéves projektről, melynek vitája az Európai Parlamentben és a
Tanácsnál most van napirenden.
A következő ülés június 21-én
lesz.
Forrás: Eǔropa Bulteno,
Marto 3013.
Esperanto, aprilo 2013.
Eszperantó
kongresszus és más tervezett rendezvények – 2013
Eszperantó folyóiratok már az év eleje
óta tájékoztatnak 2013. évi rendezvényekről. Az Esperanto című folyóirat
márciusi száma például 110 olyan különféle témájú és nagyságú eszperantó
rendezvény adatát tette közzé, melyekre 2013 márciusától az év végéig kerül sor
a világ különböző részein; és ez a szám egyáltalán nem jelent teljességet. Az
alábbiak néhány tervezett esemény helyszínének és környezetének sajátosságát
mutatják be.
Izland, Reykjavik – az Eszperantó 98.
Egyetemes Kongresszusának vendéglátója
A Magyarországnál valamivel nagyobb
területű, de 350 000-et el nem érő
lakosságú Izlandi Köztársaság fővárosában, Reykjavikban tartják meg
2013. július 20. és 27. között az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusát (UK).
Reykjavik a világ legészakibb fővárosa.
Az ország természeti viszonyai nagyon
sajátosak, az ország belseje nagyon nehezen lakható, kopár, terméketlen vidék.
A közlekedés lehetőségei nagyon behatároltak, ezért az ország települései
majdnem kizárólag tengerparton jöttek létre. A szigetország benépesedésének és
társadalmi fejlődésének története igen érdekes (pl.: 930-ban ott hozták létre a
világ első parlamentjét).
Izland nyelvéről a Wikipédia a
következőket írja:
„Izland hivatalos nyelve az izlandi nyelv, kb. háromszázezren beszélik. Legközelebbi rokonságban a feröeri
nyelvvel áll, azonban közel áll a norvéghoz is, és elszigeteltsége miatt sokat
megőrzött az ónorvégból, melyből kifejlődött. Ez a jelenség lehetőséget nyújt a
skandináv nyelvek nyelvtörténetének tanulmányozásához
A 18. század folyamán az izlandi hatóságok
meghirdették a nyelvi purizmus politikáját. Ennek a politikának a
következményeként számos író és terminológus új szavakat alkotott, hogy az
izlandi nyelvet az élet minden területén, az új kihívásokkal szemben is,
alkalmazni lehessen. Nem engedtek az új szavak kölcsönzésének. Számos, régen
elfeledett szót hoztak vissza a köztudatba, és az óészaki gyökerekből alkottak
új szavakat. Például a rafmagn szó (elektromosság)
szó szerint azt jelenti, hogy borostyánkő erő (a görög elektron
borostyánkő mintájára). Hasonlóan a sími (telefon)
szó is azt jelentette eredetileg, hogy kötél, és a tölva
(számítógép) is eredetileg a tala (adat, szám) és a völva
(látás) kombinációjából származik.
A hagyományőrzés jegyében az izlandi nevek
keresztnévből és apai – esetleg anyai – névből állnak, vezetéknevet általában
nem használnak.”
A 98. Egyetemes Eszperantó
Kongresszushoz Izlandon egy 5 napos előkongresszusi és egy 5 napos
utókongresszusi kirándulás kapcsolódik. Az előbbinél Izland déli része
nevezetességeinek gleccserek, jéghegyek, nemzeti park stb. meglátogatása
szerepel a programban, ennek keretében a Vestmannaeyjar szigetcsoport
legnagyobb szigetének, a 13,4 km2
területű Hemiaey sziget megtekintése. Ez a sziget a szigetcsoport szigetei
közül az egyetlen lakott hely. 1973. január 23-án a
szigeten vulkánkitörés volt, amely a városka nagy részét romba döntötte. Mégsem
halt meg senki sem, mert a lakosság nagy részének sikerült az első éjszakán
átmenekülnie a „nagy” szigetre. Azóta ugyan sokan visszatértek, de a lakosság
száma nem éri el a kitörés előtti lélekszámot.
Az utókongresszusi kirándulók
Izland északi részének nevezetességeivel ismerkedhetnek meg. Azon a részen van
Akureyri, Izland a második legnagyobb városa; megtekinthetnek fortyogó
sártavakat, vízeséseket, halászfalukat.
A kongresszus ideje alatt is
lesznek érdekes kirándulások a Reykjavik környéki természeti jelenségek és
formációk megtekintésére
A Nesjavellir geotermikus erőmű Wikipedia |
Gejzír két kitörés között Wikipédia |
Forrás: Esperanto, marto 2013
Wikipédia
Az
eszperantó városban lesz az ILEI 46. konferenciája
A Herzberg am Harz – az
eszperantó városhoz tartozó Sieberben rendezik meg az Eszperantista Tanárok
Nemzetközi Szövetségének (ILEI) 46. konferenciáját 2013. július 12 és 18 között.
A németországi Herzberg am Harz város
tanácsa 2006. július 11-én a város nevét hivatalosan az eszperantó város
elnevezéssel egészítette ki.
A tartalmas szakprogramokon kívül
kirándulásokat is programba vettek a szervezők, látogatást Goslar, Göttingen,
Hannover városokba.
Forrás: Internacia Pedagogia Revuo 13/1
Wikipedia
Újabb nyelvfesztiválokról
A februári számban (lásd hátrébb) már
szó esett nyelvfesztiválokról. Az Esperanto folyóirat áprilisi száma
arról számol be, hogy 2013. március 2-án az oroszországi Kaluga városban
sikeresen megtartották a második kalugai nyelvfesztivált.
***
Az Ukrajnai Jaltában az idén
is rendeznek nyelvfesztivált. A 2011-ben és 2012-ben rendezett
nyelvfesztiválokra utalva Zefim Zajdman beszámol arról, hogy a
nyelvfesztiválhoz kapcsolódóan 2011-ben megismételtek egy 100 évvel korábbi
versenyt.
1911-ben Tristan Bernard neves
francia drámaíró versenyt kezdeményezett oda-vissza történő fordításra, amelyen
angol, német, orosz, olasz, spanyol és eszperantísta fordítók vettek részt. A
fordítóknak egyoldalas francia nyelvű szöveget kellett nyelvükre lefordítani. A
fordított szövegeket másik fordítói csoportnak kellett franciára
visszafordítani. Az erdményeket a zsűri összehasonlította az eredeti szöveggel.
A legjobb eredményt az olasz és az eszperantó nyelvű áttétel adta, jóllehet, az
eszperantó akkor még csak 24 éves volt, viszonylag szegényebb, mint ma.
A jaltai versenyben angol,
francia, német, japán eszperantista fordítók vettek részt. Az eszperantó
közvetítésével született a legjobb eredmény.
Forrás: Esperanto aprilo 2013
„Az EU legmagasabb hegycsúcsai”
Szlovák eszperantista turisták Az EU legmagasabb
hegycsúcsai címen 2008-ban többéves programot kezdtek meg. A program keretében
felmennek a legmagasabb hegycsúcsokra az EU tagállamaiban. 2013-ig 14 hegyen
jártak, a program felénél tartanak. Ebből az alkalomból 2013. február 11. és
22. között a szlovákiai Partizánske városban fényképkiállítás mutatta be az
eddigi teljesítményt.
|
Forrás: Eǔropa Bulteno Marto 2013
***
2013.
február
Eszperantista
ünnephez kapcsolódóan…
Közösségeknek általában szükségük van közös emlékezésre,
ünnepre, nem kivétel ez alól az eszperantó nyelvközössége sem. De ez a
nyelvközösség diaszpórában létezik. Mi tehát az az esemény, amelyről való
megemlékezést a világ bármely táján élő eszperantista szívügyének tarthatja?
Erre a célra aligha lehet jobb indokot találni, mint a nyelv kezdeményezőjének,
Zamenhofnak születése napját, amelynek évfordulója december 15-én van.
Eszperantista szervezetek szerte a világon december 15-e környékén tartanak ünnepi
megemlékezéseket.
Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) orgánumának (Esperanto)
2012 decemberi számában a világszervezet elnöke, Probal
Dasgupta tágabb horizontra is kitekintő cikket írt. „December 15-e:
örvendetes és szomorú jubileumok” című írásának hátterében az a kérdés áll,
hogy célszerű-e, ha a Bangladesben éppen kibontakozó eszperantó mozgalom is
decemberben tart ünnepi megemlékezést, ugyanis abban az országban december
szomorú emlékekkel terhes. A világszövetség elnöke egyfelől 60 évvel korábbi
időre (1952) utalt, másfelől 1971-es eseményekre. Ezekről a Wikipedia cikkeiből
vett részletek adnak tájékoztatást az alábbiakban.
Az önálló pakisztáni állam 1947. augusztus 17-én jött létre, az indiai brit
uralom megszűntekor, Indiának muzulmánok lakta
területeiből. Az ország függetlenségét 1947-ben kiáltották ki. Pandzsáb és
Bengália tartomány ellentmondásos felosztásának hatására lázadások törtek ki
Indiában és Pakisztánban is. Az Indiától való különválást mindkét részről véres
összecsapások követték. Pakisztán két, egymástól nagy földrajzi távolságra lévő
részből állt, Nyugat-Pakisztánból és Kelet-Pakisztánból, amelyeket India
választott el egymástól. A két országrészt csak a közös vallás kötötte össze. A
lakosság nagyobb része a keleti országrészben élt, de a politikai vezetés
nyugaton összpontosult.
Pakisztánban 1952-ben egyetlen hivatalos nyelvvé az
urdu nyelvet tették. Bangladesben (Kelet-Pakisztán), mely akkor még Pakisztán
része volt, tiltakozások kezdődtek, mivel a bangladesiek anyanyelve nem az
urdu, hanem a bengáli. A bengáli nyelvi mozgalom Dakkában február 21-én nagy
tüntetést szervezett, de a rendőrség keményen lépett fel a tüntetőkkel
szemben és közülük ötöt megölt. Bangladesben ezt a napot azóta
a bengáli nyelvi mozgalom napjaként ünneplik. Az
esemény emlékére és Banglades javaslatára 1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ikét az Anyanyelv Nemzetközi Napjává
nyilvánította. 2000-ben
ünnepelték először, és azóta ezen napon minden évben
rendezvényeket, szimpóziumokat tartanak. |
Dakkai utcakép |
1970-ben súlyos
ciklon okozott károkat Kelet-Pakisztánban, de a központi kormány csak csekély
segítséget nyújtott. A bengáli lakosság dühe tovább nőtt, amikor az 1970-es
választásokon a Mudzsibur Rahman sejk vezette Awami Liga
megszerezte a többséget, de megakadályozták, hogy hivatalba lépjen. 1971-ben
Kelet-Pakisztán Bangladesi Népi Köztársaság néven kikiáltotta a függetlenségét A pakisztáni kormány márciusban katonai támadást indított
ellene. A hadviselés rendkívül véres volt és a háború következtében nagyon sok
volt a civil halott. Célpontok főként az értelmiségiek és a hinduk voltak.
Tízmillió ember elmenekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok
áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé
teszik. Az Awami Liga legtöbb vezetője elmenekült és emigráns kormányt
alakított Indiában. A bangladesi felszabadító háború kilenc hónapig tartott. A
gerillákat és a reguláris bengáli erőket 1971. december
4-től az indiai fegyveres erők is támogatták. Az indiai hadsereg 1971 december 16-án döntő győzelmet aratott Pakisztán
felett, kilencvenezer hadifoglyot ejtett.
Írásában Probal Dasgupta kitér arra, hogy Bangladesben
december 14-ét mártír értelmiségiek napjának tekintik. Internetes forrás
alapján közli, hogy 1971 márciusa és december közepe között a támadók
szisztematikusan meggyilkoltak 991 tanárt, 13 újságírót, 49 orvost, 42 jogászt
és 16 szerzőt, művészt és mérnököt. Közülük több éppen december 15-én esett
áldozatul.
Mindezekre tekintettel: megütközést válthatna ki, ha a
bangladesi eszperantisták decemberben ünnepelnének. Éves ünnepüket tartsák
július 26-án – javasolja a cikk szerzője. (Ennek az időpontnak a magyarázata:
1887. július 26-án jelent meg Varsóban Zamenhof nyelvtervezete, az Internacia
Lingvo.) A cikk arra ösztönzi az eszperantistákat,
hogy sajátítsák el a mások érzelmeire is figyelő cselekvés, a kultúrák közötti
egyensúly fenntartásának művészetét.
Az Európai
Bizottság értékelte a többnyelvűség szélesítésére irányuló 10 éves erőfeszítést
Seán Ó Riain, az EEU elnökének és Jozef
Reinvart, az EEU vezetése munkatársának konferencia beszámolója
A Nyelvek Európai Napja (szeptember 29) és az Európai Tanács Barcelonában 2002-ben elfogadott ajánlásainak – hogy minden
EU-polgár anyanyelvén kívül beszéljen még legalább két idegen nyelvet (1+2) –
10. évfordulója alkalmából az Európai Bizottság (EB) szervezésében 2012.
szeptember 26-28-án Többnyelvűség Európában c. témával nagy nyelvi konferencia
volt Limassolban. A konferencián részt vett Androulla Vassiliou, az EB
oktatásért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságért felelős tagja, valamint
Mikaelo Angelo Martinez, az Európai Parlament (EP) többnyelvűségért felelős
alelnöke.
A konferencia célja az volt, hogy értékelje a
többnyelvűség szélesítésére irányuló 10 éves erőfeszítést, jelezze, hogy miként
lehet új és megújított formákkal továbbjavítani a nyelvoktatást, szélesíteni a
többnyelvűséget, minden nyelvnek és kultúrának megadni a tiszteletet az EU-ban,
és a legmagasabb politikai prioritások közé beemelni nyelvekre és kultúrákra
vonatkozó témákat, melyekkel javítani kellene az EU-polgárok közötti nyelvi és
kulturális megértést, bevonni őket az európai integrációs folyamatba, hogy a
gyakorlatban megvalósuljon az EU „Egyesülve a sokféleségben” jelszava.
A
konferencia résztvevői által megvitatott témák: 1.
Többnyelvűség az „Európa 2020”-ban, és a készülő „Erasmus mindenkinek”
program; 2.
nyelvi szolgálatok és iparok a globalizálódó világban; 3. a
nyelvi képességekről szóló európai közvélemény-kutatás eredményei, és az európai iskolákban az „Euridice”
oktatatási program szerinti nyelvoktatás főbb adatai; 4. a
„Többnyelvűség Európában” c. Eurobarometer 2012 közvélemény-kutatás
eredményei; 5.
nyelvek fontossága a jelenben. |
Limassol középkori vára |
Az Európai Bizottság össze fogja állítani a konferencia következtetéseit
és ajánlásait, és azokat megvitatásra és saját nemzeti munkaterveikbe történő
beépítésre megküldi a tagországoknak a nyelvtanítás és a nyelvtudás jobbá
tételének megvalósítására.
A konferencia egyértelműen rámutatott arra, hogy az EU eddigi
nyelvpolitikájában kezdettől ellentmondás, paradoxon van. Egyfelől, a kezdeti
törvények és az 1/1958 számú direktíva szerint mindegyik tagállam hivatalos
nyelve egyenjogú. Más oldalról, a gyakorlatban, az EU szabadpiaci
nyelvpolitikát alkalmaz, amely a nyelveket az ország nagysága, gazdasági és
politikai befolyása, a beszélők száma szerint osztályozza, amely szerint az
angol a legszélesebben használt nemzetközi kommunikációs nyelv az EU-ban, nem
csak az EU-intézményeknél, de a kommunikáció más szintjein is.
Ezzel az állapottal a tagállamok már 2002-ben sem voltak elégedettek. A
tagállamok politikai vezetői Barcelonában az Európai Tanács csúcsértekezletén
javasolták az állampolgároknak több nyelv tanulását, hogy legyenek
többnyelvűek, vagyis minden állampolgár saját nyelvén kívül tudjon még legalább
két idegen nyelvet. Elutasították, hogy az EU-ban egy nemzeti nyelv legyen
domináns, nevezetesen az angol. A többnyelvűség szélesítésére az elmúlt 10
évben tett törekvések csak tagállamoknak szóló ajánlások maradtak, a szükséges
politikai és gazdasági eszközök nélkül, mert azok az oktatás, a nyelvek és
kultúrák tekintetében nemzeti szinten maradtak, a tagállamok saját
hatáskörében.
Az Eurobarometer 2012 által a nyelvtanulásról, az európai többnyelvűségről
az állampolgárok körében végzett, önértékelésen alapuló, közvélemény-kutatás
eredményei és összevetésük a 2005-ös eredményekkel azt mutatják, hogy a
nyelvtudásra vonatkozó helyzet 1-3%-kal rosszabbodott mindegyik (1, 2, 3 vagy
semmilyen nyelv tudása) kérdésnél. A többnyelvűség nem szélesedett, helyettük
az EU-ban a nagy nyelvek erősítették meg pozíciójukat. Az egyes ülések
résztvevői nem tudtak választ adni ezekre a kérdésekre: hogyan lehet motiválni
embereket nyelvtanulásra, valamint nyelveket gyorsabban, sikeresebben
megtanulni, a többnyelvűséget is szélesítve; hogyan lehet megváltoztatni azt a
negatív tendenciát, amelyet az angol vagy három nyelv (angol, francia, német)
helyzetének folyamatos erősődése mutat.
A konferencia végén a részt vevők vitát folytattak az Európában és a
világban nemzetközi kommunikációra „lingua franca”-ként használt nyelvek – mint
volt a latin (semleges nyelv), utána a francia és most az angol – szerepének
változásáról. A vitázók tudatában voltak annak, hogy egy ideig még az angol
tölti be ezt a szerepet, de az is tudott, hogy az EU-ban egy nyelv nem elég.
Arra a kérdésre, hogy a távoli jövőben a globalizálódó
világban melyik nyelv lesz ebben a szerepben senki sem tudta a választ.
Megállapították, hogy tekintve Kína gyorsan növekvő gazdasági potenciálját és
befolyását a világban, ezt a szerepet talán a kínai nyelv töltheti be. Ezt a
gazdasági és politikai befolyást a világban Kína nyelvi és kulturális téren
való terjeszkedéssel is támogatni szándékozik. 2005-ben, a kínai
világkonferencián Pekingben, stratégiai tervet fogadtak el a kínai nyelv és
kultúra világszerte történő bemutatásáról, terjesztéséről és kibontakoztatásáról.
Végül a vitában említették, hogy ezt a [lingua franca]
szerepet talán játszhatná az eszperantó is, amely az állampolgárok által
„alulról” terjesztődik, különösen az internet használatával.
A konferenciára, egyebek mellett, hivatalosak voltak a Civiltársadalmi
Platform a Többnyelvűség Előmozdítására valamennyi civil szervezetének
képviselői, közöttük dr. Seán Ó Riain, az Európai Eszperantó Unió (EEU)
elnöke. A meghívottak között volt Szlovákia külügyminisztériumától Jozef
Reinvart, aki a Civil Platformban is tevékenykedik. A konferencia alatt
kapcsolatot létesítettek mindegyik témafelelőssel és számos más résztvevővel,
és a vitákban előterjesztették az EEU elgondolásait és ajánlásait, […]
Végül kijelenthető, hogy az EEU képviselői Limassolban a nagy nyelvi
konferenciát valóban jól felhasználták arra, hogy bemutassák két civil
szervezetüknek, az EEU-nak és az E@I-nek a széles többnyelvűség, nyelvi és
kulturális egyenlőség EU-ban való előmozdítására irányuló újító elgondolásait,
amelyekkel a nyelvtanítás jobbításához és gyorsításához a legjobb
tapasztalatokon alapuló mintaprojektekkel igen pozitívan és sikeresen az
eszperantó is hozzájárul. Talán nem számított túl nagy meglepetésnek, hogy a
konferencia utolsó teljes ülésén az eszperantó említve volt a jövőbeni világ
„lingua francá”-jának lehetséges alternatívájaként. Az eszperantó mindinkább
elismert az EEU-nak a Civiltársadalmi Platform a Többnyelvűség Előmozdítására
munkájában és tevékenységében való aktív részvétele, tevékenysége
következtében, amely az Európai Bizottságban nagy elismerésre talált, és az
eszperantót már nem tekintik tabunak. Reméljük, hogy további tevékenységünk a
Civil Platformban, a jelenlegi kétéves szakasz keretében, segíteni fogja néhány
elgondolásunk előre vitelét és megvalósítását, melyeket ajánlottunk a Civil
Platform 2011. júniusi jelentésében. Reméljük, hogy valóban sikerülni fog
továbbépíteni a létrejött személyes kapcsolatokat politkusokkal,
EU-intézmények vezetőivel, nemzeti minisztériumok és nem-kormányzati
szervezetek képviselőivel összeurópai vita indítása érdekében egy új
demokratikus, igazságos és hatékony nyelvi és kulturális politikáról az EU-ban
és az egységesülő Európában.”
Forrás: Eǔropa Bulteno, Oktobro 2012.
Eszperantó híd Bydgoszcz-ban
Esperanto, december 2012
Az eszperantó 125. évfordulója
alkalmából Bydgoszcz-ban a Brda folyót átívelő híd 2012. október 3-án a
„Most
Esperanto" nevet kapta.
Megemlékezés
a lengyel parlamentben az eszperantó 125
évéről
Az
eszperantó 125 éves évfordulója és a Nyelvek Európai Napja alkalmából az Eǔropo–Demokratio–Esperanto–PL
(EDE–PL) szervezet rendezésében 2012. október 17-én
konferencia és kiállítás volt a lengyel szenátusnál [a lengyel parlament
felsőházában]. Az esemény előtt
megalakult az Eszperantót Támogató Parlamenti Csoport 35 taggal.
Jan
Wyrowinski, a lengyel szenátus alelnöke a
kiállítást megnyitó beszédében emlékeztetett L. L. Zamenhof szülővárosának, Byalistoknak sok kultúrájú voltára. Az emberek
megosztottságát áthidaló közös nyelv
értékeit hangsúlyozta beszédében Wanda Nowicka, a szejmnek, a lengyel parlament alsóházának elnöke. Szólt a megjelentekhez Maria
Ponczy-Pozdziej szenátusi alelnök is, és Edmund Wittbrodt szenátor, a lengyel
szenátus európai bizottságának elnöke.
A
konferencián négy előadó fejtette ki nézetét. A résztvevők az eszperantót úgy
tekintették mint Európa kulturális sokszínűsége megőrzésének garanciáját, és
esélyt a valóságos integrációra. Az
Európai Eszperantó Unió (EEU) elnöke, Seán Ó Riain, hivatali elfoglaltsága
miatt nem tudott jelen lenni, ezért előadását megküldte, melyet felolvastak.
Ebben kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy az angol nyelv dominanciája
az Európai Unióban nem felel meg Lengyelország érdekeinek, és nem felel meg
az 500 milliós uniós polgárság 87%-a érdekének, azoknak, akiknek az angol nem
anyanyelve. Ez a helyzet privilégiumot
biztosít a 13% angol anyanyelvűnek.
Hangsúlyozta, hogy az EEU az európai uniós országok politikai támogatásának
elnyerésére törekszik egy az eszperantón alapuló nemzetközi kommunikációs
rendszer létrehozásához. Az EEU törekvése jelenleg a hatékonyság növelésének
elősegítése a nyelvek tanulásánál az eszperantóval, továbbá, hogy az
eszperantó Európa számára szimbólum legyen, például az európai himnusz közös éneklésével. |
Az Europo–Demokratio–Esperanto európai
nemzetközi politikai szervezet, amelynek néhány országban (Franciaország, Németország,
Lengyelország, Magyarország) tagszervezete van. A francia és a
német tagszervezet már résztvevője volt európai parlamenti választásnak. Etsuo Miyoshi japán
üzletember, aki az eszperantó európai terjesztéséhez jelentős anyagi és
erkölcsi támogatást ad. 2002 és 2010 között 23 ízben jelentetett meg egész
oldalas hirdetést rangos európai napilapokban az eszperantóról stb.
2012-ben előadó körúton volt lengyel városokban, jó kapcsolata van
lengyel politikusokkal. Tagja több nemzetközi szervezetnek. |
A
rendezvényen körvonalazódott, hogy Lengyelország mint az eszperantó szülőhazája
törekedhet arra, hogy az eszperantó az EU-ban félhivatalos nyelvi státust
kapjon. Ilyen státusú
nyelvek
vannak az EU-ban (katalán, baszk, skót, gael), de ezeknél a fordítási költségek
azokat a kormányokat terhelik, amelyek hivatalosan kérik a félhivatalos státust.
Etsuo
Miyoshi kérte, hogy az eszperantót tekintsék közös európai kulturális
örökségnek.
Kazimir
Krzyzak beszédében arra mutatott rá, hogy az EU 27 országában az idegen nyelvek tanulásának költsége 350
milliárd euró évente, amelyet minden uniós polgár fizet kivéve a briteket, akik
nem tanulnak idegen nyelveket.
Edmund
Wittbrodt szerint a jubileumi év és a parlamenti csoport létrehozása ösztönzést
adhat az eszperantó újraéledésének. Buzdította az eszperantistákat nyelvük
terjesztésére, nem más nyelvekkel szemben,
hanem azok kiegészítéseként, felmutatva a nyelvtanulással kapcsolatos előnyeit. Úgy vélte, hogy el fog jönni a
pillanat, amikor a növekvő fordításmennyiség miatt a jelenlegi rendszer
gazdasági okok miatt csődöt mond és Európa észreveszi, hogy a minden nyelv használatának elgondolása téves.
Tadeusz
Iwinski képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani globalizálódásban
az angol szerepét nem lehet kétségbe vonni, és az eszperantó más nyelvek elleni
terjesztése nem vezetne jó eredményre. Hátráltató tényezőnek tartotta, hogy az
eszperantó terjesztését nem támogatja egyetlen állam sem, és úgy vélte, hogy az
eszperantistáknak fel kell lépniük az eszperantó adások felújításáért a lengyel
rádiónál, és a nyelv népszerűsítéséért az Európa Tanácsnál.
A
kiállításnak és a konferenciának jó sajtóvisszhangja volt. A kiállítást
megtekintette Japán varsói nagykövete is.
A
politikusokat Etsuo Miyoshi vacsorán látta vendégül, ahol részletesebben szóba
kerültek a további lépések is.
Források:
Esperanto, decembro 2012; Eǔropa Bulteno,
oktobro 2012.
Megalakult
a lengyel Eszperantót Támogató Parlamenti Csoport
Az Eszperantót Támogató Parlamenti
Csoport megalakulásának 2012. október 17-én történt bejelentését követően a
csoport december 12-én megtartotta első ülését, melyen elnöknek megválasztották
Edmund Wittbrodt szenátort, alelnöknek Ligia Krajewska képviselőt a szejmből.
Az ülésre meghívást kapott az Eǔropa–Demokratio–Esperanto–PL (EDE–PL)
szervezet néhány vezetője is.
A csoport első célja az, hogy a lengyel
szenátus hivatalosan elismerje az eszperantót
mint lengyel kulturális örökséget, tehát ezzel mint az Európai Uniónak is
kulturális örökségét, amely segítheti az Európai Eszperantó Unió (EEU)
törekvését is arra, hogy az Európai Parlament
|
fogadja el az Európai
Himnusz eszperantó nyelvű szöveggel történő éneklését. Ugyanis az ilyen célú
referendum kezdeményezését az Európai Bizottság 2012-ben azzal az indokkal
utasította el, hogy az eszperantó nem tartozik semelyik tagállam kulturális
örökségéhez. A csoport
következő, 2013. február 21-i ülésére meghívni tervezik Seán Ó
Riain-t, az EEU elnökét, Jozef Reinvart szlovák diplomatát, továbbá az EDE–PL
vezetőin kívül az EDE–Federacio három tisztségviselőjét is. A februári ülésen
az eszperantó félhivatalos nyelvként való elfogadtatásának stratégiáját
tárgyalják meg. A félhivatalos nyelv esetében gond, hogy a fordítást a
kezdeményező kormánynak kell fizetnie, amely európai parlamenti alkalmazás
esetében mintegy évi tízezer euró. Forrás: Eǔropa Bulteno, decembro 2012 |
Találkozás az Európai Bizottság alelnökével
Jozef Reinvart beszámolója az
Eǔropa Bulteno-ban.
„Brüsszeli hivatalos
tartózkodásom idején 2012. december 4-én sikerült találkoznom külügyminisztériumi
egykori kollégámmal Maroš Šefčovič-csal, aki jelenleg az Európai Bizottság
alelnöke. Hatáskörébe tartozik az EU-intézmények közötti igazgatási
koordináció, a kapcsolattartás az Európai Parlamenttel és a 27 tagállam nemzeti
parlamentjeivel. Ő felel az EU intézményei és ügynökségei 56 ezer
hivatalnokának és alkalmazottjának igazgatásáért is.
Vele való találkozásom célja
az volt, hogy tájékoztassam őt és véleményt cseréljünk olyan területről, amely
nem tartozik ugyan hatásköréhez, de amely az EU-ban mellőzött, mert az nemzeti szinten van, a tagállamok hatáskörébe tartozik.
Az európai integráció kulturális vonatkozásáról (az EU nyelvi és kulturális
problémáiról) van szó. Az alelnök nagy elfoglaltsága ellenére 20 percet tudtunk
beszélgetni.
Tájékoztattam őt az EU
Civiltársadalmi Platform a Többnyelvűség Előmozdítására (Civil Platform) fő
civil ajánlásairól, melyeket átadtak az Európai Bizottságnak. Ilyen például az
a projekt (Springboard to Languages), melyet Anglia négy általános
iskolájában alkalmaznak nyelvtanulási bevezetőként. Átadtam neki Angela
Tellier asszony jelentését a projekt öt éves működéséről, elért eredményekről
és a gyerekek nyelvtanulásra bátorításának és a tanulás könnyebbé tételének
tapasztalatairól. Egyidejűleg tájékoztattam öt a Civil Platform ajánlásáról,
hogy készüljön tudományos kutatás az EU-tagállamokban a nyelvtanulás
hatékonyabbá tételére, megtudni, hogy melyik első idegen nyelv bátorítóbb és
segítőbb második és további nyelv tanulásához.
Tömören tájékoztattam őt és
átadtam jelentésemet az Európai Bizottság „Többnyelvűség Európában” nyelvi
konferenciájáról, amely Cipruson, Limassolban volt megtartva 2012. szeptember 26 és 28 között, és amely értékelte az EU-ban a
többnyelvűség támogatására irányuló 10 éves törekvések eredményeit. […]
Megjegyeztem, hogy 2013 az EU
által a „Polgárok európai évének” lett nyilvánítva. Céljai közül az egyik az
EU-polgárok európai tudatosságának emelése. Emlékeztettem őt az Európai
Eszperantó Unió (EEU) civil kezdeményezésére, amelyet 2012. április 1-jén
nyújtott be az Európai Bizottságnak az Európai Himnusz közös énekléséről
eszperantó nyelven a polgárok európai öntudatának emelése céljából, ha ők
különböző nemzetközi rendezvényeken akarják ezt az éneklést.
Nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Bizottság
alelnöke az EEU polgári kezdeményezéséről nem a valódi javaslat szerint kapott
tájékoztatást. Azt mondta nekem, hogy az illetékes tisztviselő arról
tájékoztatta őt, hogy az eszperantó EU-ban
való bevezetéséről van
szó. Hozzátettem, hogy
meglepődtem, amikor az Európai Parlament tagjainak áprilisi tájékoztatásánál a
beérkezett polgári kezdeményezésekről őket félretájékoztatták azt állítva, hogy
a benyújtott polgári kezdeményezési javaslatok között az eszperantó EU-ban történő
bevezetése szerepelt. […] Sajnálattal állapítottam meg, hogy az Európai
Bizottság nem értette meg (tudatosan vagy sem) az EEU-javaslat lényegét.
Átadtam egy csomagban
anyagokat az eszperantóról, nyelvpolitikáról, DVD-n a „Slovake.eu” soknyelvű EU-portálról. Az E@I által előkészített és
kivitelezett www.slovake.eu portál a szlovák
nyelv többnyelven való tanítását és a Szlovákiáról szóló tájékoztatást teszi
lehetővé. Hasonló portálként a befejezés szakaszában van a német nyelv
tanulására szolgáló portál: www.deutsch.info
Mindkettő az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával készült. Hangsúlyoztam,
hogy ezeknek a projekteknek a létrejötte annak köszönhető, hogy a www.lernu.net internetes portálon 10 év óta tart az
eszperantó 36 nyelven való tanítása. Az alelnök megígérte, hogy tanulmányozni
fogja az anyagokat.
Beszélgetésünk végén arról
kértem tanácsát, hogy milyen módon lenne lehetséges az európai integráció
keretében előrevinni a kul turális kérdést az EU-ban és a nyelvi és kulturális
témákat, problémákat beemelni politikai prioritásaik közé, mert e nélkül a polgárok
nem tudnak közeledni az EU-hoz és nem tudják az
európai integrációt magukhoz közelinek érezni.
Szerinte fontos, hogy
tevékenységünk az Európai Parlamentre és a 27 tagállam parlamentjeire
összpontosuljon politikai támogatás elérésére a képviselőknél, akiknek joga
van az Európai Bizottságtól követelni és neki cselekvésre és újító
kezdeményezés előterjesztésére feladatot adni ezen a politikailag érzékeny
területen, valamint összeurópai vitát indítani a soknyelvűség és
sokkulturájúság problémáiról, és vitát kezdeni az EU új nyelvi és kulturális
politikájáról. Megígérte nekem, hogy az anyagok tanulmányozása után visszatérünk
ezekre a témákra.
Az Európai Bizottság
alelnökével való találkozásom pozitív eredménye volt, hogy módom volt
tárgyilagosan tájékoztatni őt több ügyben és témában, melyekben félre volt
tájékoztatva, és hogy lehetőségem volt több nyelvpolitika anyagot átadni neki,
amelyeknek alapján objektívebben lehet tekintettel politikai témákra, problémákra,
valamint az EEU és a Civil Platform által ajánlott újító megoldásokra”
Forrás: Eǔropa Bulteno, decembro 2012.
Nyelvi projekt uniós támogatással
|
Az Európai Bizottság
400 000 euróval támogatja a „Lingvo.info”
projektet, amelynek céljait 2014 decemberéig kell teljesíteni. A kialakítandó
portál célja, hogy érdekes és szórakoztató formában ismereteket adjon
különböző nyelvekről, a nyelvi sokszínűségről, nyelvekhez kapcsolódó
témákról, mindenekelőtt fiatalok nyelvek iránti érdeklődésének felkeltésére
és megtartására. A projekt vezetője az Európai Eszperantó Unió
(EEU), amely további 133 000 euróval járul hozzá a projekt
költségeihez, rajta kívül még nyolc résztvevő van: oktatási intézetek,
vállalkozások, nem kormányzati szervezetek Szlovákiából, Szlovéniából,
Németországból, Lengyelországból, Dániából és Litvániából. A kilenc partner
közül hétben eszperantisták is dolgoznak, s bár angol a munkanyelv, a közös
munka során az eszperantó aligha fog háttérbe szorulni. A portál anyaga 18 nyelven
lesz hozzáférhető (közöttük eszperantóul is). Tulajdonképpen az E@I
egyesülés 2003-ban kidolgozott „Lingva prizmo” portál teljes körű
felújításáról és nagymértékű bővítéséről van szó. Természetes tehát, hogy az
E@I-re jelentős feladatok várnak a projekt megvalósításában. Források:
Esperanto, decembro 2012; Eǔropa
Bulteno, decembro 2012. |
Ugyanarról
két nyelven
A Nyelvi hírek
írásai általában kapcsolódnak az eszperantó nyelvhez. Olvasókban támadt a
gondolat, hogy jó lenne látni, hogyan néz ki egy szöveg eszperantó változatban
is. Ezt mutatja meg az Eǔropa Bulteno szerkesztőjének rövid írása,
amelyben az Európai Eszperantó Unió (EEU) 2012-ben elért eredményeire tekint
vissza.
Estimataj legantoj! La jaro malantaǔ ni estas ege sukcesa jaro por EEU. Ni havis vere gravajn atingojn. La irlanda prezidanto kaj same la eksterlandministrino skribe atestis gravecon de Esperanto kiel grava kulturheredaĵo de Eǔropo, kio estas kontraǔ al la aserto de EU-burokratoj kiuj malakceptis nian proponon pri popoliniciato rilate Eǔropan himnon. En Triesto ni havis escepte gravan, verŝajne unikan konferencon en kiu Esperanto estis unu el la tri laborlingvoj kaj en kiu partoprenis aro da eminentaj politikistoj. Nia monpeto kadre de EU-koisiono por la projekto LINGVO.INFO estis apobrita kiel la plej financgranda mona aranĝo de EEU iam ajn dis nun (eǔropa financado per 400.000 euroj), Eǔropa Komisiono plilongigis la mandaton de Neregistrata Laborgrupo pri Multlingvismo en kiu EEU estas membro kaj eĉ akceptis plian E-organizaĵon: E@I kiel membro. Okazis aro da politikaj kontaktoj kiujn ĉefe realigis nia prezidanto D-ro Seán Ó Riain kaj Jozef Reinvart je tre superaj niveloj. Nia kongreso en Galivo estis negranda sed ege sukcesa kaj ekzemplodona pro elekto de temo interesa por la irlandaj sciencistoj kaj aǔtoritatoj pro kio en ĝi prelegis eĉ kvar gravaj irlandaj aǔtoritataj prelegantoj – inter kiuj tri en Esperanto. La kampanjo pri Eǔropa himno malgraǔ la formala provizora malsukceso tamen portis multajn bonajn fruktojn. Flory eĉ kantis ĝin antaǔ la prezidanto de EU Van Rompuy, Seán havis intervjuojn pri tio ĉe TV-Arte kaj aperis multaj artikoloj pri tio. Kelkaj korusoj en diversaj landoj jam havas la himnon en sia repertuaro. Tiun ĉi jaron EEU proklamis LA JARO DE TIBOR SEKELJ kaj tiu kampanjo montris bonegajn rezultojn, ĉar ĝi stimulis multajn socieojn kaj asociojn ne nur en Eǔropo fari ion publikan pri kio la publikaj rimedoj interesiĝis. |
Tisztelt olvasók! A mögöttünk levő év nagyon szerencsés év az EEU számára. Nagyon fontos eredményeink voltak. Az írországi elnök, valamint külügyminiszter asszony írásban emelte ki az eszperantó jelentőségét mint Eǔropa fontos kulturális örökségét, szemben az EU-bürokraták állításával, akik nem fogadták el népi kezdeményezési javaslatunkat az európai himnuszra vonatkozólag. Triesztben kivételesen fontos, valószínűleg egyedülálló konferenciánk volt, amelyen az eszperantó egyike volt a három munkanyelvnek, és amelyen részt vett számos jelentős politikus. Pénzkérésünk elfogadást nyert az EU-bizottságnál a LINGVO.INFO projektre, amely az EEU eddigi legnagyobb pénztámogatású rendezvénye (európai pénzügyi támogatás 400 000 euróval); az Európai Bizottság meghosszabbította mandátumát a Többnyelvűségi Nem-kormányzati Munkacsoportnak, amelynek az EEU is tagja, sőt elfogadott tagnak egy további eszperantó szervezetet is, az E@I-t. Történt számos politikai kapcsolatteremtés, melyeket főleg elnökünk, dr. Seán Ó Riain és Jozef Reinvart valósított meg igen magas szinteken. Kongresszusunk Galway-ben kicsi volt, de nagyon sikeres és példaadó az írországi tudósok és szaktekintélyek számára érdekes témaválasztásával, amiért is négy jelentős írországi szaktekintély előadást is tartott – közülük három eszperantóul. A kampány az európai himnuszról a formális átmeneti sikertelenség ellenére nagyon gyümölcsöző volt. Flory még el is énekelte azt az EU elnöke, Van Ramuy előtt; Seán interjúkat adott róla a TV-Arte-nak, és sok cikk is megjelent róla. Különböző országokban néhány kórus repertoárja már tartalmazza a himnuszt. Ezt az évet [2012] az EEU a SEKELJ [Székely] TIBOR ÉVÉ-nek nyilvánította, és a kampány kitűnő eredményeket mutatott, mert sok egyesületet és szövetséget arra sarkalt, nemcsak Európában, hogy nyilvánosságra lépjen olyan témával, amely érdekli a nyilvánosságot. […] |
Forrás: Eǔropa
Bulteno, decembro 2012
Fényképkiállítás
a genfi Nemzetek Palotájában
A genfi Nemzetek Palotájában volt
látható 2012. szeptember 24. és október 12. között Eǔheno Kovtonjuk ukrán eszperantista fotóművész kiállítása, melyet az ENSZ főigazgatója
nyitott meg. A kiállítás témája utakról szólt, melyek közös gyökereinket
mutatják, az egyetemes értékeket, és hidakat mutatnak a különböző élettapasztalatok és kultúrák közötti megértéshez. Több
fénykép az eszperantóhoz és 125 éves évfordulójához
kapcsolódott. A kiállítás katalógusában is szó van az eszperantóról.
A vendégkönyben a benyomások 16 nyelven
jelentek meg.
Eǔheno Kovtonjuk a világ sok országában
ismert művész, több mint tíz kiállítása volt több kontinens városaiban.
Forrás: Esperanto, januaro
Eszperantóul ENSZ-rendezvényen
Az Egyetemes Eszperantó
Szövetség (UEA) 1954 óta hivatalos kapcsolattal rendelkezik az UNESCO-nál, az
ENSZ szakosított szervénél, ennek révén pedig – de már ettől függetlenül is –
az ENSZ főszerveinek egyikénél: a Gazdasági és Szociális Tanácsnál (ECOSOC)
is. Ebből adódóan az UEA jogosult megbízottakat küldeni az ENSZ hivatalaihoz
Genfben, New Yorkban és Bécsben, valamint az UNESCO-hoz Párizsban.
A Nemzetek Palotája
Genfben
Az UEA megbízottai munkájának
lehetőségeit és módját az ENSZ-nél és az UNESCO-nál különböző szabályok
behatárolják. Az ENSZ Közgyűlésének eljárási szabályzata lehetővé teszi, hogy ülésein hivatalos munkanyelvein (angol, arab, kínai,
francia, spanyol, orosz) kívül bármely más nyelven fel lehet szó-lalni,
feltéve, hogy ebben az esetben a felszólaló gondoskodik tolmácsolásról a
hivatalos nyelvek valamelyikére. Ez az eljárási mód alkalmazható az ENSZ alsóbb
szerveinél is.
Az UEA megbízottainak egyik
csoportja Genfben az ENSZ Emberjogi Tanácsának ülésszakain, és szerveinek –
Társadalmi Fórum, Kisebbségi Fórum, Bennszülött Népek Jogai – eseményein vesz
részt. Már régebb óta foglalkoznak a gondolattal, hogy felszólalásukat
eszperantó
nyelven tegyék meg. Az első
eszperantó nyelvű felszólalásukra a kisebbségi ügyekkel foglalkozó 5. Fórumon
került sor, amelyet 2012. november 27-28-án tartottak Genfben a Nemzetek
Palotájában. A fórum a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez
tartozó személyek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1992. december
18-án elfogadott nyilatkozat gyakorlati alkalmazásának problémáit tárgyalta. Az
UEA részéről a „Nyilatkozatban rögzített jogok gyakorlata vonatkozásában
tapasztalt akadályok” ponthoz nyilvánítottak
UEA-megbízottak |
véleményt, mégpedig
eszperantó nyelven. Az eszperantó nyelvű szöveget Stefan Keller olvasta fel
és Cesco Reale fordította spanyolra. A felszólalásban emlékeztettek a huzamos
ideje létező nyelvi diszkriminációra az állásajánlatoknál, amelyre ma
kevesebb figyelem és tiltás van, mint másféle diszkriminációnál, melyeket
említ a kisebbségi jogokról szóló nyilatkozat is. A felszólalást ismerkedés követte az érdekeltekkel és a
felszólalás tartalmáért, meg általában az eszperantóért gratulálókkal. Az
ülés utáni beszélgetésnél az ENSZ kisebbségügyi független szakértője, Izsák
Rita gratulált az UEA felszólalásához, és kifejezte pozitív véleményét az eszperantóról. [Dr. Izsák Rita a Tom Lantos Intézet igazgatója – a szerk.] |
Az UEA megbízottai
felhasználták a fórumot régi ismeretségek ápolására és új kapcsolatok
létesítésére is.
Forrás: Esperanto, januaro 2013
Élesedik a nyelvháború az ibériai félszigeten
2012. december 3-án a spanyol
oktatási miniszter, José Ignacio Wert oktatáról szóló új törvény tervezetét
tette közzé. A tervezet különböző helyekről számos kritikát kapott, de a
leghevesebb tiltakozásokat Katalóniában váltotta ki – Hector Alós i Font beszámolója
szerint.
Civil szervezetek,
szakszervezetek, pártok engedetlenséget hirdettek arra az esetre, ha törvény
megszületik. A katalán miniszterelnök összehívta a jelenlegi [oktatási] rendszert támogató pártokat, akik a katalán parlament 80%-át
adják, és az új törvény ellen közös politikai frontot szervezett meg. December
10-én Barcelonában 5000 ember tüntetett az új törvény ellen, ahol képviselve
volt a Katalán Eszperantó Szövetség is, amely csatlakozott a tiltakozókhoz.
Az új törvény tervezetét a spanyol
többségi társadalom további központosítási hajlama és a katalánok óriási
többségének a jelenlegi autonómia megőrzésére és szélesítésére irányuló
törekvése között meglevő válságot súlyosbító újabb lépésnek kell tekinteni.
Külön megjegyzendő, hogy a törvényt az a miniszter kezdeményezte, aki
legtöbbször nacionalizmusával vétette magát észre, és aki különösen elhíresült októberben a spanyol parlamentben tett kijelentésével, hogy
a spanyol kormány célja „spanyollá tenni a katalán gyerekeket”. Ezért a törvény
megengedné a kormánynak, hogy a tantárgyak tartalmát sokkal nagyobb mértékben
határozza meg, mint eddig. A spanyol nyelv súlyát is növelné az oktatásban, és használatát az oktatásban az egész államban kötelezővé tenné. Egyúttal a
katalán, a galíciai, a baszk és az okcitán nyelvet – amelyek Spanyolország 17
autonóm közösségéből 6- ban hivatalos nyelvek – már csak „speciálissá vált”
tantárgynak tekintenék, s ez jól mutatja a spanyol kormány nézetét ezek
másodrendűségéről és nem kötelező tanításukról.
Katalóniában az oktatási
rendszer – melyet az új törvény lerombolna – fő céljai: egyfelől az, hogy a
tanulók ne legyenek nyelvek szerint megosztva, másfelől, hogy biztosítva legyen
mind a katalán mind a spanyol nyelv elsajátítása. Az általános iskolában lényegében
a katalán nyelv az egyedüli tanítási nyelv, de sajátos pedagógiai eljárások
más anyanyelvűek számára (például bevándoroltak esetében) lehetővé teszik a
zökkenőmentes tanulást. A középiskolai oktatás már spanyol nyelven is történik,
esetenként a katalánnál magasabb szinten. Minthogy a társadalomban a spanyol
hegemón nyelv, a tanulók a jelenlegi rendszerben jól elsajátítják azt is.
Különböző összehasonlító kutatások, mint például a PISA,
szerint a tanítás végén a katalán tanulók jobb eredményeket mutatnak a
spanyol nyelvben, mint Spanyolország átlaga, beleértve azokat a régiókat is,
amelyekben a spanyol nyelv a tanulók nagyon nagy többségének anyanyelve. Ez az
oktatási rendszer mintegy 30 év óta működik és nagyon sok elismerést kapott,
többek között az UNESCO-tól, mert vele problémamentesen sikerült kétnyelvűvé
tenni új generációkat, és elérni, hogy a katalán nyelv társadalmi
kommunikációra normálisan használható legyen csaknem mindenkor. Ezért a
katalán társadalom óriási többsége, származástól és anyanyelvtől függetlenül,
erősen támogatja ezt az oktatási rendszert, amely alighanem az utóbbi évtizedek
fő eredményének tartható a nyelvek békés egymás mellett élése tekintetében
Katalóniában. Nehéz megjósolni a törvény jövőjét.
Az Eǔropa Bulteno 2012. decemberi számában megjelent
cikk alapján.
Nyelvfesztiválok
A nyelvekre irányuló figyelemfelhívásoknak két fajtája ismert: az egyik a
nyelviskolák kínálatát bemutatók (nyelvi vásár, nyelvparádé stb.), a másik
különböző nyelveket mini tanfolyamokon bemutatók (nyelvfesztivál). Ez utóbbit
Dennis Keefe amerikai eszperantista kezdeményezte 1995-ben a franciaországi
Tours városban. Ezt a mintát honosították meg az oroszországi Csebokszári városban, ahol 1996 óta minden évben megrendezik a
fesztivált. Csebokszárit követve más orosz városokban is (Moszva, Szentpétervár, Uljanovszk stb.) tartanak nyelvfesztivált. Szerveznek bizonyos
fajta nyelvfesztivált némelyik amerikai egyetemen is. A legnagyobb méretű
nyelvfesztivál 2008-ban volt a kínai Nanjing-i Egyetemen.
Példák 2012-ből
Az ukrajnai Odessza városban
„Nyelvek szivárványa” címmel 2012. november 10-11-én tartottak nyelvfesztivált.
A „Verdaĵo” ifjúsági eszperantó klub kezdeményezte. Azt kívánták
tudatosítani, hogy a világ minden nyelvének azonos az értéke, ugyanakkor minden
nyelv a maga nemében egyedi és elvitathatatlan részei az emberiség közös
szellemi gazdagságának.
Ebben az évben 31 nyelvet mutattak
be (a magyart is) és, az eszperantó meg a latin kivételével, minden nyelvet
anyanyelvi beszélő mutatott be. Az első nap koncerttel fejeződött be. A
második napon egyetemista és középiskolás „poliglott”-csapatok versenyeztek
egymással. * |
|
Moszvában a 7.
Moszkvai Nemzetközi Nyelvfesztivált 2012. november 18-án tartották meg a
Nemzetközi Kutatói Egyetem Közgazdasági Főiskolán. Hét párhuzamos
programrészben összesen 70 nyelvet mutattak be kétszer, elhangzott 20
nyelvészeti előadás és sor került 10 nemzeti kulturális bemutatóra is. A
nyelvfesztiválnak, amelyet a Moszkvai Eszperantó Szövetség szervezet, mintegy
1400 résztvevője volt. (2012-ben volt megrendezve a 6. fesztivál is február
12-én az Oroszországi Népek Barátsága Egyetemen.)
Forrás: Esperanto,
januaro 2013
Röviden
A bulgáriai Karlovo–Sopot-ban
2012. június 15-22-én tartották meg az „Eszperantó alkalmazása a hivatásos
tevékenységben” téma negyedik nemzetközi konferenciáját, melyet a Bolgár
Eszperantó Szövetség, az AIS-Bulgária, a Karlovo Nemzetközi Egyetem és egy
további szervezet együttesen rendezett meg, megemlékezve az eszperantó 125.
évfordulójáról is.
2012. november
17-18-án tartották meg az eszperantisták 24. észak-franciaországi őszi hétvégi
találkozóját, amelyre hét országból százan jelentkeztek
A Konferencia az Eszperantó
Alkalmazásairól a Tudományban és Technikában (KAEST) 2012-ben „Modern oktatási
módszerek és technológiák” címmel november 15 és 18
között a szlovákiai Modra-Harmóniában volt megtartva 45 résztvevővel 11
országból. Különböző témákból több mint 30 előadást tartottak.
A
mexikói Querétaro városban 2012. november 16-19-én tartották meg a 12. mexikói
eszperantó kongresszust az eszperantó 125. évfordulója jegyében.
Forrás: Esperanto, januaro 2012
***
2012. június-november
2012
– 125 ÉVES AZ ESZPERANTÓ
(3. rész)
A Nyelvi hírek a világból februárban Visszatekintés a kezdeti időkre címmel az eszperantó útjára
bocsátását követő éveknek néhány fontosabb fejleményére engedett betekintést.
A nyelv életre keltésében és terjesztésében főleg lengyelek, oroszok,
németek és svédek voltak Zamenhof segítőtársai. Törekvéseik az eszperantó
irodalom és sajtó megteremtésére, és a nyelv megismertetésére irányultak.
Megalakultak az első eszperantó klubok is. A folytatásban (a 2. részben) az
eszperantó sorsának a 20. század első évtizedében történt alakulásáról és
alakítóiról volt szó. Az eszperantó további kibontakozásának színtere
Franciaország és Svájc lett. 1905-ben megtartották az első egyetemes
kongresszust (UK). 1908 áprilisában megalakult az Egyetemes Eszperantó
Szövetség (UEA). Ugyanazon év májusában Louis de Beaufront és néhány más neves
eszperantista szakított Zamenhoffal és létrehozta az Ido nyelvet. Az eszperantó
mozgalom ennek ellenére tovább fejlődött mind a mai napig.
Az első
világháború kitörése megakasztotta az eszperantó terjesztésére irányuló
törekvéseket és a háborúban álló kormányok „jóvoltából” a frontokon
eszperantisták ellenségként kerültek szembe egymással. Ugyanakkor az UEA
Genfben lévő hivatala a háború ideje alatt mintegy 100 000 esetben adott
segítséget nehéz helyzetbe került eszperantisták vagy családjaik számára.
A háború után Edmond Privat
–nak sikerült megszerveznie, hogy az eszperantó tanítására és hasznosítására
vonatkozó javaslat szerepeljen a Nemzetek Szövetségének közgyűlésein. Az igen
kedvező szakmai ajánlások ellenére a francia kormánynak sikerült megakadályoznia,
hogy a javaslat elfogadásáról közgyűlési határozat szülessen. A két világháború
közötti időszakot az eszperantó fejlődésében leginkább a Budapesti iskola
néven ismert irodalmi tevékenység és eredményei jellemezték. Hamarosan azonban,
az 1930-as években, Németországban és más diktatúrákban betiltották
és üldözni kezdték az eszperantó mozgalmat.
***
2012
Richard Sulik szlovák politikus a német Stern internetes újságnak adott
nyilatkozata során mondta: „Ha egyenesen azt kérdezi, európai polgár vagyok-e, az számomra olyannak látszik, mint az eszperantó. Ami egy
mesterséges nyelv, és ma halott.” (2012.08.30.)
Valóban halott az
eszperantó? Vagy csak az illető úr tájékozatlan? A választ megadják a következő
oldalak.
Áttekintő táblázat az eszperantó mozgalom néhány fontos eseményéről
2012-ben (részletek a további oldalakon)
Az Eszperantó 97. Egyetemes Kongresszusa (UK) Hanoi (Vietnam), 2012. júl.
28.-aug. 4. 62 országból több mint 800
résztvevő |
68. Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus (IJK) Hanoi (Vietnam), 2012, aug.
5-12. 150 résztvevő |
Eszperantista Tanítók Nemzetközi Szövetségének (ILEI) 45. Konferenciája Kunming (Kína), 2012. júl. 20-26. 19 országból 104 résztvevő (113
jelenkezett). |
Az Európai Eszperantó Unió (EEU) 9, Kongresszusa Galway [Gaillimh] (Írország),2012. júl. 16-20 28 országból 157 résztvevő |
6. Nyári EszperantóTanulás (SES) Nyitra (Szlovákia), 2012. júl. 21-29. 23 országból 250 részvevő |
A fenti és sok
tucat más nemzetközi rendezvény résztvevői a „halott”-nak mondott nyelven
beszéltek egymással.
VIETNAM – HANOI – ADOTT OTTHONT
A 97. ESZPERANTÓ
VILÁGKONGRESSZUSNAK
2012-ben, öt év után, ismét
ázsiai országban, Vietnamban, ennek fővárosában, Hanoiban rendezték meg az
eszperantó esedékes (97.) egyetemes kongresszusát. A július 28-a és augusztus
4-e között megtartott kongresszus fővédnöke Vietnam alelnöke, Nguyễn Thị
Doan asszony volt. Az eszperantó Vietnamban már korán megjelent (Ho Shi Minh
angliai tartózkodása idején tanulta meg és használta) – emlékeztetett a múltra
kongresszusnak küldött üzenetében, amelyben elismerően szólt az eszperantó
nyelvről:
|
„Tisztelt Hölgyeim
és Uraim, az eszperantó, a Nemzetközi Nyelv, a jóakarat és egyenlőség
nyelveként ismert. Használatánál minden ember és nép egyenlő, a közös
nyelvnek köszönhetően, és nincs kulturális különbözőségektől befolyásolva.
Biztosítom Önöket, hogy Vietnam
támogatja mind helyi, mind világméretben az eszperantó terjedését, […].
Biztos vagyok abban, hogy az eszperantó továbbra is a Nemzetközi Nyelv lesz,
amely magához köti a világ különböző államainak népeit a béke, fejlődés és
együttműködés érdekében.” Az ünnepi beszédet az
Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) elnöke, Probal Dasgupta mondott. Érdekes
gondolatmenettel Vietnam múlt századi történetére emlékeztette a fiatal
generációkat. Előadását a következővel fejezte be: |
|
„Mindannyian láttuk, hogy a
vietnamiak fényesen példázzák a hídépítés művészetét a volt ellenségekkel
való hatékony együttműködésre ’békés
munkában’. Ennek a művészetnek a gyakorlása talán nem mutat érzelmi nehézséget
a fiatal generációnak, amely maga nem tapasztalta meg a háborút. Talán.
Közülünk senki sem bátorkodhat megítélni mások tapasztalatait és érzéseit.
Mindig sokat kell tanulnunk egymástól. Ez az eszperantó pedagógia fő
feladata.” |
|
|
Kongresszusi témát Eszperantó
– híd a békéhez, barátsághoz, fejlődéshez Mark Fettes előadása vezette be.
A kongresszusi
hét számos – közöttük kulturális – programot foglalt magába.
r
Forrás: Esperanto septembro 2012
***
AZ EURÓPAI ESZPERANTÓ UNIÓ
9. KONGRESSZUSA
Írországi tengerparti város:
Galway, írül Gaillimh volt a helyszíne július 16-20. alatt az Európai
Eszperantó Unió 9. kongresszusának.
Galway Írország nyugati részén, az Atlanti-óceán partján elterülő kikötőváros,
a Corrib folyó torkolatánál. (Az angol polgári forradalom során a monarchia oldalára álló várost Cromwell
Oliver ostromolta. A háború elől menekült el Walter Lynch püspök, aki hosszas
hányódások után végül győri segédpüspök lett, ő adományozta a győri székesegyházban elhelyezett Könnyező
Madonna képet a győri püspökségnek, amely a legenda szerint minden alkalommal könnyezni kezd, amikor Írországot valamilyen
veszély fenyegeti. [Wikipedia])
|
|
A kongresszus fővédnöke
Írország elnöke, Michael D. Higgins volt, aki igen megnyerő tartalmú üzenettel
köszöntötte a kongresszust.
|
“Is mór an chúis
áthais dom fíorchaoin fáilte chun na hÉireann agus chun na Gaillimhe a
fhearadh ar na toscairí atá tagtha chuig comhdháil Esperanto na hEorpa. Tá
súil agam go mbainfidh sibh taitneamh as bhur dtréimhse in Éirinn agus go
n-éireoidh go geal le bhur gcomhdháil. |
„Ahogyan nyelvünkön, írül fent
írtam: nagy örömmel fogadjuk az Európai Eszperantó Unió 9. Kongresszusát
Írországban és Galway-ben, Remélem, hogy tartózkodásuk Írországban kellemes, kongresszusuk pedig sike-res lesz. Az eszperantó,
létezésének 125 éve alatt, kicsi, de figyelemre érdemes része lett a mi közös
európai kulturális örökségünknek. Amikor Dr. Ludoviko Zamenhof új nyelvét útra
bocsátotta 1887-ben Varsóban, aligha képzelhette el
annak következő történetét: lassan több mint 120 országban rendszeres használók
közösségének létrejötte; gazdag eredeti és fordított irodalom létrehozása;
elfogadtatására törekvések a Népek Szövetségénél az 1920-as években; elnyomatás
a totalitárius rezsimek által, különösen Németországban és a Szovjetunióban az
1930-as években. De ő boldog lenne szolid sikeréért is nyelvének, amelynek
folyékony beszélői vannak a világ legtöbb országában.
Az eszperantó mozgalom
Írországban sohasem rendelkezett tömeges követőkkel, de voltak olyan támogatói,
akiket minden ír ismer; ketten azok közül a férfiak közül, akik aláírták az
írországi köztársaság kiáltványát a lázadás kezdetén 1916-ban, és akiket utána
agyonlőttek, James Connolly és Joseph Mary Plunkett, tanultak eszperantót, és
támogatták ennek az egyenlőségen alapuló nemzetközi békéről és barátságról
szóló üzenetét. A világban, ahol az összeütközések még olyan gyakoriak, ez az
azonos szintűség és tisztelet alapján álló békeüzenet annyira fontos maradt,
amennyire a béke helyreállításában saját országunkban
is volt.
Minden résztvevőnek eredményes
konferenciát és élvezetes tartózkodást kívánok Galway-ben.
Micheál D. Ó hUiginn
Uachtarán na hÉireann [ Írország elnöke]”
Üdvözletet küldött a kongresszusnak
az ír kormány európai ügyekért felelős miniszterasszonya, Lucinda Creighton is.
Terry O Flaherty, Galway polgármester-asszonya nyitotta meg a kongresszust,
amelynek központi témája egy európai ügy volt, az idegennyelv-tanulás.
Ezt fejezte ki a kongresszus
jelmondata is: „Nyelvtanulás Európában – többet tanulni, olcsóbban”. Nem
eszperantista szakértők is előadást tartottak a helyi, valamint a belfasti
egyetemekről. A fő téma keretében az eszperantót propedeutikai (további
tanulást segítő) szerepe és működése oldaláról vizsgálták.
A kongresszusi határozat
megállapításai céljuk szerint az ír kormánynak, továbbá a többnyelvűséggel
szeptemberben foglalkozó ciprusi konferenciának szóló ajánlások.
Az írországi tömegtájékoztatás
nagy figyelmet szentelt a kongresszusnak (11 televíziós interjú, számos
rádióközlemény ír és angol nyelven, cikkek országos és helyi lapokban).
Forrás: Eǔropa
Bulteno, Julio-Aǔgusto, Septembro 2012
***
AZ ESZPERANTISTA TANÁROK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGÉNEK (ILEI) 45. KONFERENCIÁJA
KUNMINGBAN
Kunming Kína DNy-i részén
fekvő Yunnan tartomány székhelye.
|
A város kb. 1900 m-re van a tengerszint felett. A konferencia vendéglátója
a Hivatásbeliek Művészkollégiuma volt, amely minden segítséget megadott a
szervezésben. A konferenciát támogatta a tartományi kormány is. A megnyitón
jelen volt az előző és a jelenlegi tartományi vezetőhelyettes. A megnyitó előtt kétórás, 14
részes lélegzetelállítóan csodálatos, Kína legkülönbözőbb régióinak (tánc)mű- vészetét bemutató koncert
bűvölte el a konferencia résztvevőit. |
Kölcsönös köszöntés a koncert
után |
A város kb. 1900 m-re van a tengerszint felett. A konferencia vendéglátója a
Hivatásbeliek Művészkollégiuma volt, amely minden segítséget megadott a
szervezésben. A konferenciát támogatta a tartományi kormány is. A megnyitón
jelen volt az előző és a jelenlegi tartományi vezetőhelyettes.
A megnyitó előtt kétórás, 14
részes lélegzetelállítóan csodálatos, Kína legkülönbözőbb régióinak (tánc)művészetét bemutató koncert bűvölte el a konferencia
résztvevőit.
A konferencia központi témája:
„A kommunikálás művészete, a művészet kommunikációja” volt. Yunnan
tartományban nagyon időszerű volt ez a téma, ahol kb. 25 népcsoport él,
többségében saját nyelvvel, írásmóddal, szokásokkal és művészettel.
Az ILEI-konferenciákra
rendszeresen párbeszédet is szerveznek nyelvi és kulturális felkészültségű nem
eszperantista egyetemi előadókkal. Az előadások kínai és eszperantó nyelven
történtek fordítással (kivetítőkre).
Néhány cím az elhangzott
előadások sorából:
·
Nevelés a kultúrán túlnyúló kommunikációban.
·
Szembesülni a problémával: kulturális különbségek
tanulása a kultúrán túlnyúló kommunikációban Kína és Nyugat között.
·
Művészek miként tudják előrevinni a világbékét.
·
Yunnannak szükséges az eszperantó.
·
A lélek és a művészetek összhangja.
Elhangzott még további hat
érdekes előadás. Az előadók többsége kínai volt, de voltak előadók
Ausztráliából, az Egyesült Államokból és Svájcból is.
Az utolsó napon Nyelvi
Fesztivált tartottak 18 nyelv bemutatásával, ezen a kollégium tanulói is részt
vettek.
A konferencia az ILEI
szekcióinak sorába felvette Mongólia, Nepál és Vietnam szekcióit, valamint
megtartotta az esedékes vezetőségválasztást.
Az ILEI újraválasztott
elnökének, Stefan McGill-nek értékelése szerint ez az ILEI-konferencia volt a
legnagyobb az Európán kívül tartott konferenciák közül.
Forrás: Esperanto, septembro 2012
***
VÁROS, AHOL AZ OLASZ ESZPERANTÓ KONGRESSZUST TARTOTTÁK
Az Olasz Eszperantó Szövetség 79. kongresszusát
Mazara del Vallo-ban tartotta 2012. augusztus 17-e és 25-e között.
Mazara del Vallo tengerparti város Szicilia Ny-i részén.
A város önkormányzata és az Olasz Esz-perantó Szövetség megállapodott egymással
Interkultúra és Eszperantó Központ létesítésére a városban Ennek jegyében az
Eszperantó Szövetség tanfolyamok és szemináriumok szer-vezését vállalta. Január
végén tanrendbe iktatott eszperantó tanítás kezdődött a város iskoláiban.
Önkéntes külföldi tanárok tanították a nyelvet. Erre az európai
Grundtvig-program adott lehetőséget. A város polgármestere,Nicolo
Kristaldi nemcsak készséges volt az együttműködésben, de lelkesedett is az eszperantista eszmékért, amelyek
megfelelnek a többetnikumu, többkultúrájú, vendégszerető és
|
|
|
nyitott város
jellegzetességeinek. Az év első felében az iskolákban
és azokon kívül mintegy 600-an tanulták az eszperantót. A város önkormányzata a
környező települések figyelmét is felhívta az eszperantóra és a kongresszusra.
Magától adódó döntés volt, hogy az eszperantó kongresszust Mazara del Vallo-ban
rendezzék meg.
A kongresszusra 34 országból 340-en jelentkeztek. A
külföldi eszperantisták többségben voltak. A szokásos kongresszusi
rendezvényeken kívül – amelyek turisztikai programot is tartalmaztak – az esti
órákban szabadtéri kulturális események voltak:
eszperantista együttesek koncerteztek
eszperantista és nem eszperantista hallgatóság szórakoztatására és örömére.
Forrás: Esperanto, oktobro 2012; Wikipedia
***
CSAK KÍSÉRLETNEK BIZONYUL VAGY ÚJ ÚT KEZDETE?
A Grupo Cooperativo de las
Indas szellemi szolgáltatásokat (tanácsadás, újdonságok terjesztése, szabad
programok stb.) végző szövetkezeti (kis)vállalkozások
transnacionális hálója. A szövetkezetek alapeszméje a kapcsolatok egyenlőségén
alapuló demokratikus kereskedés. A hálózatban „első az egyenlők között” a stratégiai
vezetést magáravállaló Sociedad de las Indas Electrónikas 2002-ben alapított
szövetkezet Bilbao, Madrid és Montevideo székhelyekkel. A csoport más
nyelvterületeket is érintően bővíteni kívánja tevékenységét, ezért keresték,
hogy mi legyen a kapcsolatok nyelve. Nemzetközi tanácskozásokon,
konferenciákon, ahol az angol nyelv uralkodik, tapasztalták az ebből eredő
hátrányokat a nem angol nyelvűek számára. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak,
hogy ugyanilyen igazságtalanságokra vezetne, ha bármelyik nemzeti nyelvet
választanák. Semleges nyelvet kerestek, és viták után az eszperantót
választották. Ezt a döntést feltehetőleg az is elősegítette, hogy egyik
munkatársuk, Manuel Ortega már 2003-ban megismerkedett az eszperantóval. Erről
az időszakról így emlékezett egyik írásában: „Ahhoz, hogy a folyékony
társalgási szintet elérjem szenvedélyes mindennapi tanulással három hónapra
volt szükségem. Ebben sokat segített hetenkénti virtuális találkozásom eszperantistákkal
a Skype-on vagy internetes csevegéssel.” A virtuális találkozások során Ortega
meghívást kapott Portugáliába, amely látogatás nagy hatással volt rá. „Négy
felejthetetlen napot töltöttem Lisszabonban, ahol megismerkedtem több
eszperantistával, a várost pedig megismertem azoknak a
szempontjából is, akik együtt élnek a város legintimebb viszonyaival. De ami a
legfontosabb, egy teljesen új felismerés bontakozott ki bennem: a szociális
viszonyok modellje. Azoknak a napoknak köszönhetően kezdtem megérteni Zamenhof
híres mondatát, melyet az eszperantó első kongresszusán mondott: »Legyünk tudatában a mai nap nagy fontosságának,
mert ma Boulogne sur Mer vendégszerető falai között nem franciák angolokkal,
oroszok lengyelekkel jöttek össze, hanem emberek emberekkel.«”
Az eszperantó választását követően megkezdődött a csoport
munkatársainak nyelvtanulása. Akkor nem gondoltak arra, hogy néhány hónap múlva
nemzetközi konferencián eszperantó nyelvű előadással fognak előrukkolni,
melynek témája maga az eszperantó. Pedig ez történt. 2012. szeptember 15-én
David de Ugarte eszperantó nyelven előadást tartott a TEDx Madrid konferencián
arról, hogy az eszperantó valójában a szabad programok nyelvi megnyilvánulása,
valamint arról, hogy miért az eszperantót választották (az előadás videón
megtekinthető: www.ipernity.com/blog/berga/415180).
De mi ez a TEDx? Válasz az
Internetről:
„A TED, mely 25 éve indult Californiában egy kis, exkluzív
és különleges konferenciaként, mára világszerte fogalommá vált. A konferencák fővárosának is nevezik, mivel teljesen megváltoztatta, más dimenzióba emelte a korábban megszokott konferenciaélményt. Így mára a TED a
világ talán legizgalmasabb, legkeresettebb és legkomolyabb, nem szigorúan
szakmai jellegű konferenciája, amelyet az Ideas Worth Spreading (gondolatok,
amelyeket érdemes terjeszteni) szlogen fogalmaz meg legtömörebben. A TED
konferenciák 18 perces vagy rövidebb, gondolatébresztő és szórakoztató
előadásokkal rendkívül intenzív és inspiráló élményt jelentenek. Közönségük
jellemzően heterogén háttérből érkezik, nyitott, intelligens, jó szándékú és
potens. […] A négy napos TED konferenciákra egy évben kétszer kerül sor: a
TEDLongbeach februárban Californiában és a TEDGlobal júliusban
Oxfordban.”
“A TEDx új fejezetet nyitott a TED életében 2009
során: a TEDx programot, az arra érdemes gondolatok terjesztése (Ideas Worth
Spreading) jegyében alakította ki, és a licensz alapú, önálló szervezésben
megvalósuló TED-szellemiségű eseményeket fogja össze világszerte. Erre
utal az x a TED mellett.”
David de Ugarte előadását a hallgatóság kitörő lelkesedéssel fogadta. Ez a technológiai szakértő és vállalkozó az
eszperantó tanulását az előadását három hónappal
megelőzően kezdte el. Előadásának
igen nagy visszhangja volt, a csoport számtalan bátorító üzenetet és gratulációt kapott.
Mindez erősítette azon tervüket, hogy Herzberg am Harz-hoz, valamint Mazara
del Vallohoz hasonlóan eszperantó várost alakítsanak ki Bilbao környékén
turisztikai célú fejlesztés részeként.
Források: Libera Folio; La Indjana Kuriero;
Internet
HALADÁS BRAZÍLIÁBAN
Elfogadás előtti állapotban
van a Brazil Parlamentben a 6162/2009. számú törvényjavaslat, amellyel választható
tárgyként bevezetik az eszperantót a középiskolákban.
A Brasíliai Egyetemen (UnB) az
eszperantót felveszik a tanított 12 nyelv mellé. Idegen nyelvek tanárai 180
órás tanfolyamon szerezhetnek képesítést az eszperantó tanítására.
Forrás: Josias Barboza
A 6. NYÁRI ESZPERANTÓTANULÁS (SES)
A képen látható
szóra keresve a Wikipedia a következőkről tájékoztat:
„A lernu! egy
ingyenes, szabad hozzáférésű többnyelvű honlap, melynek célja az eszperantó nyelv tanulásához és terjesztéséhez
való
segítségnyújtás. Többféle tanfolyamot,
tankönyvet, nyelvtani áttekintést, gyakorlatokat, nyelvi játékokat kínál a
tanulni vágyóknak, eszperantó nyelvű szövegeket és médiát tartalmaz, valamint
közösségi oldalként funkcionál. Az RSS-hírcsatornája az eszperantó világ főbb
eseményeiről tájékoztat.
A honlapot
folyamatosan fejlesztik; ma már több mint 37 nyelven használható. A honlapon
adott tanfolyamokon sokan és sikeresen megtanulták a nyelvet. A nyelvtanulást
és –használatot a honlap gondozói tanulási, gyakorlási célú találkozók
szervezésével is támogatják. 2012-ben a 6. ilyen találkozót tartották
július 21. és 29.-e között a szlovákiai Nyitrán. Új és régi tanuló egyaránt
volt a 23 országból érkezett 250 résztvevő között.
Forrás:
Esperanto oktobro 2012
A Le Monde
diplomatique 10 ÉV ÓTA ESZPERANTÓUL IS
|
A francia havi lap
eszperantó nyelvű változata létrejöttének történetét e változat
főszerkesztője vázolta egy cikkében, mely abból az alkalomból íródott, hogy
a Nemzetközi Eszperantó Intézet díjban részesítette a szerkesztőséget. Vilhelm
Luterman főszerkesztő
2001-ig főleg német irodalom fordításával foglalkozott. 2001 januárjában a
Le Monde diplomatique-ban politikai elemzést olvasva jutott arra az
elhatározásra, hogy a továbbiakban a folyóirat
cikkeit fogja eszperantóra fordítani és saját honlapján megje lentetni. 2002 januárjában kezdte valóra
váltani elhatározását. Néhány hónap elteltével a párizsi szerkesztőség
hozzájárulását hivatalosan is megkérte a cikkek fordítására. |
A Le Monde diplomatique
szerkesztősége ehhez nemcsak hozzájárulását adta, de szerződést is ajánlott,
amelynek aláírására 2002 szeptemberében került sor. Decemberben
pedig a szerkesztőség által rendelkezésre bocsátott portálon megjelent a
folyóirat eszperantó nyelvű változata.
Forrás: Esperanto, novembro 2012
***
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG FOLYTATÁSRÓL DÖNTÖTT
2011. július hónapban honlapján az Európai Bizottság –
angol nyelven – közzé tette 29 európai civil szervezet –
Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért – közös ajánlását a
többnyelvűség előre vitelére.
http://ec.europa.eu/education/languages/pdf/doc5088_en.pdf
(A közös munka eredményeit összefoglaló 200 oldalas dokumentum több helyen
is bemutatja mind érvekkel, mind gyakorlati példákkal az eszperantó előnyös alkalmazhatóságát a többnyelvűség
előre vitelében.)
Az Európai Bizottság 2012. június
29.-re plenáris ülésre hívta meg a Civiltársadalmi-platform 29 tagját, közöttük
az Európai Eszperantó Uniót (EEU). Az ülésen 23 szervezet volt jelen. Az EEU-t
Seán Ó Riain elnök és Jozef Reinvart, a vezetés segítője képviselte.
A közgyűlés bevezető részében Belén Bernaldo de Quirós asszony,
az Európai Bizottság többnyelvűséggel foglalkozó egységének vezetője
tájékoztatást adott a Bizottság többnyelvűséget előre vivő stratégiájáról,
valamint az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportminiszterek Tanácsának
2011. november 28-29.-i ülésén elfogadott következtetésekről. Ebben az
okmányban a miniszterek nagyra értékelték a Civiltársadalmi-platform
tevékenységét és ajánlásait, egyúttal javasolták az Európai Bizottságnak a
tevékenység folytatását, amely „alulról történő meglátás” és „a civilek
hangja”.
Tájékoztatás hangzott el az Eurobarometer 2012-es „Európaiak és
a nyelvek” és „Európai áttekintés a nyelvi kompetenciákról” témájú felmérések
eredményéről (mely most sem mérésen, hanem a válaszolók önértékelésén
alapult).
Az Európai Bizottság 2012-2013-ban is építeni kíván a Civiltársadalmi-platform
tevékenységére, további civil szervezetekkel bővítve a platformot. Az eddigi
szervezetek javaslatot tehetnek szervezetek bevonására.
Jozef Reinvart tájékoztatta a plenáris ülést a „Slovake.eu” portálról, melyet Szlovákiának egy kreativitásban
gazdag európai civil szervezete az Edukado@Interreto (E@I) készített és gondoz,
és amely a hálón, ingyen hét nyelven tanítja a szlovákot, és tájékoztat
Szlovákiáról. Ismertetésében szólt e szervezet tevékenységének más
eredményeiről is. Végül ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy az E@I legyen
tagja a Civiltársadalmi-platformnak.
A platform megegyezett a 9 tagú „irányító bizottság”-ról,
melynek tagja lett Seán Ó Riain, az EEU elnöke is. A plenáris ülés zárásaként
Belén Bernaldo de Quirós tájékoztatást adott tervbe vett rendezvényekről.
Forrás: Eǔropa Bulteno, junio 2012
RÖVIDEN
Horvát eszperantisták 10.
kongresszusa
10. kongresszusukat a horvát eszperantisták Koprivnicán
tartották június 22-24-én. 140 résztvevője volt 14 országból. Szita Károly
Kaposvár polgármesterének levelét Kovács Béla adta át a testvérváros, Koprovnica városvezetőjének,
Vesna Želježnjaknak
Szomszédok találkozása
Ausztria, Csehország és Szlovákia eszperantistái
tartottak találkozót a cseh Břeclav városban 2012. szeptember 27. és 30. között.
Hét országból 100-an vettek részt a találkozón. A találkozó nagy figyelmet
kapott a polgármestertől, dr. Oldřich Ryšavý-tól. Köszöntötte a résztvevőket
és bemutatta városát, amelynek honlapján eszperantó változat is helyt kapott.
Forrás: Esperanto, novembro 2012
***
2012. április
2012
– 125 ÉVES AZ ESZPERANTÓ
(2. rész)
A Nyelvi hírek a világból
februárban Visszatekintés a kezdeti időkre
címmel az eszperantó útjára bocsátását követő éveknek néhány fontosabb
fejleményére engedett betekintést. A nyelv életre keltésében és terjesztésében
főleg lengyelek, oroszok, németek és svédek voltak Zamenhof segítőtársai.
Törekvéseik az eszperantó irodalom és sajtó megteremtésére, és a nyelv
megismertetésére irányultak. Megalakultak az első eszperantó klubok is. Az itt
következő folytatásban az eszperantó sorsának a 20. század első évtizedében
történt alakulásáról és alakítóiról lesz szó.
Az eszperantó további sikere
és egy válsága is egyaránt francia eszperantisták nevéhez fűzödik. Mindkét
vonatkozásban kiemelkedő szerepe volt a francia Louis de Beaufront-nak (1855-1935),
aki teológiai képzettség megszerzése után nem pap lett, hanem magántanári
állást vállalt. Több nyelvet beszélt. Az eszperantóval még 1888-ban ismerkedett
meg, ő volt az első francia eszperantista. Azonnal propaganda tevékenységbe
kezdett Dél-Franciaországban.
Louis de Beaufront |
Kiadta az első eszperantó
tankönyvet franciák számára. 1898-ban létrehozta az L’Esperantiste
újságot, és társaságot alapított az eszperantó propagandájára (Societo
Franca por la Propagando de Esperanto; SFPE),
amelynek ő lett az elnöke. Az SFPE kezdeményezője lett eszperantó csoportok
alakításának és az eszperantó tanításának. Beaufront a további években
részletes nyelvtant, tankönyveket és szótárakat jelentetett meg. Az eszperantó
támogatására megnyert sok ismert és befolyásos személyt és különféle
társaságokat. Széles körű tevékenysége
alapján eszperantisták az „eszperantó második apjának” nevezték. Fenntartás nélkül
támogatta Zamenhofot, Zamenhof pedig fenntartás nélkül bízott benne mindaddig, ameddig... – e történet befejezése
előtt azonban még más történésekre is ki kell térni. |
|
Hippolyte
Sebert |
Charles Lambert (1866–1943) francia
egyetemi tanár 1899-ben Beaufront egyik munkájából ismerte meg az
eszperantót. A következő évben már nyilvános előadást tartott Dijon-ban az
eszperantóról, és az nagy hatással volt Charles
Mérey (1835–1911) neves francia matematikusra, aki, túl azon, hogy ennek
következtében eszperantista lett, különböző egyetemeken és a Tudományos
Akadémián tucatnyi kiválóságot nyert meg
(végleg vagy átmenetileg) az eszperantó ügyének. Néhányan közülük hamarosan
igen jelentős szerepet játszottak az eszperantó mozgalomban. Ilyen volt
például: Émile Boirac (1851–1917) filozófus, aki előbb Grenoble majd
Dijon egyetemén volt rektor; továbbá Hippolyte Sebert (1839–1930)
francia tábornok, tudós; számos tudományos társaságnak és 1896-tól a francia Tudományos Akadémiának is a tagja; befolyásos
támogatója az egyetemes tudományos bibliográfia fejlesztésének és az eszperantó
alkalmazásának. 1898-tól volt eszperantista. Carlo Bourlet
(1866–1913) híres francia mate- |
Émile BOIRAC |
matikaprofesszor, a francia
Touring-Club technikai bizottságának tagja; az ő hatására ismerkedett meg az
eszperantóval Théophile Cart (1855–1931) francia nyelvészprofesszor, aki
később az eszperantó nyelv eredeti formában való megtartásának
megvesztegethetetlen őrzője lett. (Lásd később.) Az eddig felsorolt személyek
közvetlenül vagy közvetve Beaufront hatására lettek eszperantisták. Mások tőle
függetlenül, mint például a poliglott Gaston Moch (1859–1935), aki a
tiszti pályát elhagyva pacifista lett; 1889-től eszperantista, a franciák közül
harmadikként. 1903-ban lett eszperantista Maurice Rollet de l’Isle
(1859–1943) a francia haditengerészet hidrográfiai főmérnöke, aki azután a
franciaországi eszperantó mozgalomban igen jelentős tevékenységet fejtett ki.
A. Michaux és Zamenhof |
1904. augusztus 7-8-án az
eszperantisták nemzetközi összejövetelt tartottak a franciaországi Calais
(első nap) és az angliai Dover (második nap) városokban Auguste Montrosier
(1868-1916) francia kapitány, tevékeny eszperantista elnökletével. Az
összejövetel sikerén felbuzdulva a résztvevők javasolták, hogy a következő
évben is rendezzenek nemzetközi
találkozót. A találkozó megszervezését Alfred Michaux francia
ügyvéd vállalta magára (aki szintén Beaufront hatására lett eszperantista).
A tengerparti Boulogne-sur-Mer városban 1905. augusztus 7
és 14 között tartották meg az eszperantisták első nagyobb szabású
nemzetközi találkozóját, az első egyetemes kongresszust (Universala Kongreso,
UK), amelyen 20 országból 688-an vettek részt. A kongresszus idején Michaux
látta vendégül a Zamenhof-családot.
A kongresszus – amely egyébként
kulturális, turisztikai és más |
M. Rollet
de l’Isle (karikatúra) |
programrészeket is tartalmazott – az
eszperantó további sorsát hosszú távon meghatározó nyilatkozatot (Deklaracio) fogadott
el. Az öt pontból álló nyilatkozat első pontja az
eszperantizmusról szól, amely szerint: Az eszperantizmus egy semlegesen
emberi nyelvnek az egész világon való elterjesztésére irányuló törekvés, amely
„a népek belső életére magát rá nem erőszakolva és a létező nemzeti nyelvek
eltávolítását semennyire sem célozva”, a különböző nemzetek tagjainak
lehetőséget adna az egymás közötti megértésre, amely közintézmények számára
békítő nyelvként szolgálna olyan országban, amelyben különböző nemzetek a nyelv
miatt hadakoznak egymással, és amelyben publikálni lehetne azokat a műveket,
amelyek minden nép számára egyaránt érdekesek. Minden más eszme
vagy remény, melyet egyik vagy másik eszperantista az eszperantizmussal
összeköt, teljesen magán ügye lesz,
amelyért az eszperantizmus nem felelős. A negyedik pont az eszperantó meg
nem változtatható alapját tartalmazó „Fundamento de Esperanto”
szerepéről szól. A nyelvvel kapcsolatos kérdések vizsgálatára és eldöntésére a
kongresszus Zamenhof javaslata alapján megválasztott egy 102 tagú nyelvi bizottságot (Lingva Komitato, L.
K.), amelynek tagjai 28 országhoz tartoztak.
A kongresszuson közreadtak
több olyan gondolatot is, amelyek hamarosan gyakorlati fejleményekhez is elvezettek.
Théophile Rousseau (1879-1916) francia eszperantista
szorgalmazta az eszperantó gyakorlati alkalmazását, valamint egy központi szerv
létrehozását. Különösen a turisztika területén gondolta a gyakorlati
hasznosítás megvalósítását; maga fel is keresett szállodákat és más turisztikai
helyeket propagandát kifejtve az eszperantónak. Paul
Bertholet (1882-1910) francia eszperantista pedig
1905 júniusában létrehozta az Esperanto újságot.
A Boulogne-sur-Mer-i
eszperantó világtalálkozó hagyományt alapozott meg. Évente újabbak követik,
kivételek a világháborús évek. 1906 Genf (Genève), Svájc; 1907
Cambridge, Nagybitannia; 1908 Drezda, Németország; 1909 Barcelona,
Spanyolország; 1910 Washington, Amerikai Egyesült Államok...
Edmond
Privat (karikatúra,
1913) |
Ezeken a kongresszusokon tűnt fel két igen tehetséges svájci
fiatal, akik hamarosan meghatározó szerepet játszottak az eszperantó
történetében. Hector Hodler (1887-1920) – a híres svájci festő, Ferdinand
Hodler fia –, valamint Edmond Privat (1889-1962) iskolatársak voltak,
és 1903-ban együtt tanulták az eszperantót. Még abban az évben klubot
alapítottak és létrehozták a Juna Esperantisto lapot. Hodler cikkeket
írt és lefordított egy novellát. Privat gyalog vándorolt el az 1905-ös
kongresszusra, ahol a 16 éves ifjú ember érett és ékesszóló felszólalása nagy
elismerést aratott. Az emberszerető Hodlert főleg társadalmi kérdések
foglalkoztatták. Úgy vélte, hogy a nyelvi mozgalmat nem szabad elválasztani
más társadalmi mozgalmaktól. A genfi kongresszuson (1906) véglegesítették a nyelvi
bizottságot (L. K.) és nyilatkozatot fogadtak el a kongresszusok semlegességéről.
Alphonse Carles francia eszperantista javasolta, hogy legyenek eszperantó
konzulok kölcsönös szolgáltatásokra, aki- |
Hector
Hodler (karikatúra,
1912) |
ket a társaságok és csoportok
választanak meg. Carles javaslata a konzulokról és Rousseau korábbi javaslata
nemzetközi szervezet létrehozásáról Hector Hodlernál
összekapcsolódott. Szorgalmasan gyűjtötte azokat az eszperantistákat, akik a
nyelvről való vitatkozás helyett gyakorlatilag kívánták hasznosítani az eszperantót.
Rousseau-val és másokkal összefogva megszervezte az eszperantó nemzetközi szervezetének
létrehozását. 1908 április 28-án megalakult az Egyetemes Eszperantó
Szövetség (Universala Esperanto-Asocio, UEA). Ez fogta
össze a konzulokat is, akiknek száma 1906-ban 120, 1907-ben 232, 1908-ban 303
volt. Hodler lett a főigazgató. 1906-ban átvette Bertholet-től az Esperanto
lapot, így az újonnan létrehozott szervezetnek sajtója is lett. Edmond Privat,
aki a lap szerkesztésben is részt vett, 1907-ben és 1908-ban hosszú propaganda
utakat tett az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban, kiváló szónoki
képességeit kamatoztatva.
Annak érdekében, hogy az előbbiekben
félbehagyott történet eljuthasson a végéhez vissza
kell lépni 1900-hoz, a párizsi világkiállítás idejére. A világkiállítás
folyamán tartott nemzetközi konferenciák kommunikációs gondjaira hivatkozva Louis
Couturat (1868-1914) francia filozófia- és matematika-professzor és Léopold
Leau (1868-1943) francia matematikaprofesszor egy nemzetközi testület –
Delegáció – megalakítását kezdeményezték egy nemzetközi segédnyelv kiválasztására.
Előkészítésként 1903-ban könyvet jelentettek meg Histoire de la Langue
Universelle (Egyetemes nyelvek története) címmel, amelyben mintegy 60
nyelvtervezetet elemeztek. Az általuk kezdeményezett Delegáció 1906-ban az
Akadémiák Nemzetközi Szövetségét kérte fel a nyelvválasztásra, amely azonban
elhárította a felkérést. Ezért Couturat 1907 májusában választást szervezett
a Delegáció döntést hozó 12 tagú Bizottságának
megalakítására. |
|
A
Bizottság neves tudósokból állt. (Tagjául választották Eötvös Lorándot is,
aki azonban Rados Gusztáv matematikust küldte maga helyett.) Egy a nemzetközi
nyelv szükségességéről szóló nyilatkozathoz Couturat 1907 októberéig
megszerezte 307 társaság és 1251 tudós aláírását.
Az eszperantisták jóhiszeműek voltak a De-legáció szándékát
illetőleg, ezért segítették az aláírásgyűjtést, sőt anyagi támogatást is adtak hozzá.
Zamenhof Louis de Beaufront-t bízta meg az eszperantó ügyének képviseletével.
A Delegáció Bizottságának 1907. október 29-i utolsó ülésén egyhangúlag az eszperantó mellett döntöttek, de azzal a
feltétellel, hogy a nyelvnél néhány olyan változtatást kell végrehajtani,
melyeket a szűkebb körű állandó bizottság határoz majd meg. Az állandó
bizottság elnöke Wilhelm Otswald híres kémikus, titkárai Couturat és
Leau lettek; tag volt két ismert nyelvész: Baudouin de Courtenay és Otto
Jespersen. Az állandó bizottság elnöke felszólította Zamenhofot és a Nyelvi
Bizottságot nyilatkozattételre, hogy elfogadják-e a változtatási feltételeket.
Az Eszperantista Nyelvi Bizottság elnöke, Emil Boirac 1908. január 18-án
közölte a választ, hogy – egyetértésben Zamenhoffal – elutasítják a
változtatást. A Delegáció állandó bizottsága a Delegáció által kidolgozott – ám
ismeretlen szerzőjű – nemzetközi nyelvként az Idot nevezte meg elfogadottnak.
Az Ido alapja az eszperantó nyelv, ennek jelentősebb és kevésbé
jelentős megváltoztatásával. A feltevések szerint Couturat alakította ki, de ez
hosszú ideig titokban maradt, mert nyelvtervezet kezdeményezője nem lehetett
volna a Delegációban döntéshozó. Amikor végül is meg kellett a szerzőt nevezni,
a szerzőséget 1908 májusában Louis de Beaufront vállalta magára, aki addig az
„eszperantó második apja”, Zamenhof feltétlen bizalmat élvező munkatársa volt.
Pálfordulása meglepetést keltett az eszperantisták soraiban.
A Couturat és társai által szorgalmazott feltétel elfogadása Zamenhof
és a Nyelvi Bizottság részéről az eszperantó önálló nyelvként való megszűnését
jelentette volna, azt hogy helyére az Ido lép, következményeivel együtt.
(Tervezett nyelvek esetében kísérő jelenség az állandóan tapasztalható
„jobbítási” törekvés, amely, ha felerősödik, bizonytalanságot teremt. Az
eszperantisták erről már korábban is szereztek tapasztalatot és ez bizonyára
befolyásolta a Nyelvi Bizottság elutasító döntését).
Az eszperantista vezetőknek kb. 20%-a,
a tagságnak 3-4%-a pártolt át az Idohoz. Mindez okozhatott némi
bizonytalanságot, de nem akadályozta meg az eszperantó további kibontakozását,
mint ezt mutatták az előbb már ismertetett olyan tények is, mint a konzuli
(napjaikban delegátusinak nevezett) hálózat létrehozása, az Egyetemes
Eszperantó Szövetség megalapítása és más fejlemények.
Az eszperantó Nyelvi Bizottságán belül, munkájának hatékonyabbá
tétele érdekében, fő szerveként létrehozták az Eszperantó Akadémiáját.
Mindkettő elnöke Émil Boirac volt. A nyelvi műhely legfontosabb
könyveinek egyikeként tartották számon Eszperantó–Eszperantó Szótárát, mely
1909-ben jelent meg. A Nyelvi Bizottságon belül, az Akadémia mellett munka-
(Közös Szótár, Grammatika, Műszaki Szótárak) szekciókat is létrehoztak. A nyelv
megváltoztatása elleni Theophile Cart lépett fel igen következetesen és
keménységgel. Tagja volt az Eszperantó Akadémiájának, és tisztségeket viselt más eszperantista szervezetekben is. A
fordítások során a nyelvbe kerülő új
szavakkal történő gazdagodásról ezt jósolta:
Theophil Cart (karikatúra,
1912) |
„Ez a rendszeres,
határtalan, érzékeny gazdagodás az eszperantónak nemzeti dialektusokra való
nagyon gyors szétesésére fog vezetni! Néhány év után a Fundamento
nyelve olyan archaikussá fog válni, ha nem állunk meg, hogy azt az új
eszperantisták többé nem fogják megérteni.” Cart fáradhatatlanul írta a cikkeket. A Fundamento védelme
mellett különösen szívén viselte a vak emberek nemzetközi kommunikációjának
segítését. (1904-ben Braille-újságot – Esperanta Ligilo – hozott
létre.) Az ifjú Edmond Privat-t 1908-as amerika útja során
fogadta Theodor Roosevelt elnök is. 1909–1911-ben a Sorbonne-on tanult
és irodalmi tevékenységbe is fogott. Az egyetemi évek után Oroszországban és
más európai országokban járt propaganda úton. Történész és diplomáciai
újságíró lett. 1913-ban ismét járt az Amerikai Egyesült Államokban, ekkor Woodrow
Wilson elnök is fogadta. 1912-től az UEA-nál bizottsági tag. |
Bár az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) létrehozását követő
kezdeti években Zamenhof és más jeles eszperantisták nem fűztek nagy reményt a
szervezethez, Hector Hodler optimizmusa és fáradhatatlan munkálkodása meghozta
az eredményt. Az UEA-ban Hodler a különböző nyelvű emberek közötti szolidaritás
erős összekötő eszközét látta. Az UEA delegátusi hálózata 1909 és 1913 között
45 000 gyakorlati szolgáltatást (segítséget) nyújtott az UEA tagjaink. A tagok
száma 1914-ben több mint 7000 fő volt.
1914-ben, a világháború kitörésekor az UEA már a legjobb állapotban
volt. A háború váratlanul érte. A Párizsba tervezett 10. Egyetemes Kongresszus
elmaradt, a részt venni szándékozók közül sokakat útközben ért a háború kitörése,
és nem kevesen nem, vagy csak körülményesen jutottak haza. Az UEA –
szellemiségéből következően – 1914 szeptemberében körlevelet küldött a delegátusoknak
(szerencsére őket nem kapta el a háború szellemisége), hogy a körlevél
tartalmát nemzeti nyelven újságokban tegyék közzé. Nevezetesen: „Mert a háborús
napok csaknem váratlanul történtek, sok személy meglepetéssel találja magát
ellenséges országban, és nincs többé lehetősége levelezni rokonaival és barátaival.
Lehetőség szerinti segítésük céljából az UEA Genfben lévő hivatala most
értesítette az ellenséges országokban lévő delegátusokat, hogy privát
levélküldemények ellenséges országok közötti továbbítására közvetítőként
szívesen rendelkezésre áll. A genfi Hivatalba érkezett levelek onnan a címzettnek
lesznek átadva, ha szükséges, fordítás után. [...]”
A háború idején az UEA Központi Hivatala évenként több mint 100
000 szolgálatot teljesített. A segítő tevékenységnek többféle fajtája és
érintettje volt: egyszerű továbbítás, különleges szolgálatok, pénzküldés;
katonák, civil foglyok, civilek hazatelepítése háborús ővezetekben,
hadifoglyok, kapcsolat vörös keresztes szervezetekkel stb.
. Az UEA-nak ez a
tevékenysége az eszperantó szépirodalomban is nyomot hagyott. Julio Baghy
(Baghy Gyula) La verda koro című (személyes
élményeken alapuló) regényében a főszereplőt egy szibériai hadifogolytáborban
arról értesítik, hogy csomagot kapott. Előbb nem akart hinni az értesítésnek,
de végül meggyőzték:
„No,
elmentem és átvettem a csomagot. Genfből jött. Az Egyetemes Eszperantó
Szövetség küldte nekem. Oh, könyvek! Eszperantó könyvek! Még magyar könyvet sem tudok kapni , mert az orosz cenzúra tűzre veti azokat. A cenzorok nem ismerik a magyar
nyelvet.
A laktanyában barátaim kiváncsian
szemlélték a csomagot. Kibontottam. Tíz szép könyvet
találtam benne és egy másik csomagot, amelyet a
francia posta küldött Genfbe. Azt is kicsomagoltam és meleg ruhát,
pipát, dohányt, csokoládét, cigarettákat, két jó cipőt, katonák számára hasznos
különböző tárgyakat, egy eszperantó nyelvű Bibliát és egy levelet találtam
benne. Néztem a csomagot, de nem láttam azt. Könnyeim meggátoltak benne.
Sírtam, mint egy gyermek. Miért?...Várj egy
pillanatot! [...] Íme a levél! Hallgasd! »Kedves
barátom, vagy ellenségem (?), az ’ESPERANTO‘
újságban olvastam nevedet és most tudom, hogy
hadifogoly vagy Oroszországban. Gondoltam rád és a háború előtti baráti
levelezésünkre. Küldöm neked, amit egy szegény francia katona katonának küldeni tud. Fogadd el és maradj
egészséges. A te Alfred Pitois-d, most gyalogos káplár a ...-ban...«
A dátumot, helyet és az ezred nevét a francia
cenzúra vastag kék ceruzával eltüntette.”
Az
első világháború nehézségeket és visszaesést okozott a nemzetközi eszperantó
mozgalomban. A háborút követően azután új színtéren fejlődött tovább.
Források: Enciklopedio de
Esperanto.
http://eo.wikipedia.org/wiki/....
revuo
Esperanto n-ro 1213(4)
Julio
Baghy: La verda koro (p.35-36)
SZÉKELY
TIBOR NYOMDOKÁN
A 100 éve született világutazó
eszperantista Székely Tibor útjai során fáradhatatlanul népszerűsítette és
tanította az eszperantó nyelvet, sőt eszperantó klubokat is szervezett.
(Életéről, útjairól lásd a Nyelvi hírek a világból 2012
februári számát.) Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) Amerikai
Bizottsága ismeretterjesztő és nyelvtanítási utazási programot hirdetett meg
az eszperantó népszerűsítésére Közép- és Dél-Amerikában. A jelentkezők közül
2010-ben az akkor 23 éves Anneleen Nys belga eszperantista hölgyre esett
a választás, aki a Barcelonai Egyetemen szerzett mesterfokozatot kommunikációs
tudományokból. Tanulmányival összefüggésben már járt Ecuadorban és
Nicagauraban. Az utazást 2010 nyarán kezdte el. Útját alapítványok támogatták.
2010-ben Kubában (Havanna) tartották
meg az eszperantó 95. Egyetemes Kongresszusát (UK), és ugyancsak Kubában
(Mantanzes) volt az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének 43. konferenciája.
Anneleen Nys mindkettőn jelen volt, ahol egyfelől bővítette oktatásmódszertani
felkészültségét, másrészt összeismerkedett közép- és dél-amerikai
résztvevőkkel.
Mexikóban Anneleen Nys 5 hetet töltött Martin
Schaeffer család,jánál,
aki a program felelőse. Közösen tervezték meg az útiprogramot, és készítették
el a tan- és progandaanyagokat. Martin elkísérte Annaleent több egyetemre,
bemutatta neki a gyakorlatban is a tanfolyamok szervezésének módját,
lehetőségeit. A mexikói tartózkodás a következő városokat érintette: Pachuca,
Querétaro, Mexikóváros Puebla, Oaxaca,San Cristobal de
las Casas.
Az eszperantót előadásokkal és
rövid tanfolyamokkal ismertető, népszerűsítő program az egész út során az
egyetemekre, az egyetemi ifjúság fogékonyságára épített. A szervezők
számítottak a helyi eszperantisták, eszperantó csoportok együttműködésére,
másfelől a propaganda tevékenységgel segíteni is kívánták őket.
Martin
Schaeffer családjánál |
Mexikóváros
UNAM egyetemén |
||
Nyelvbörzén
Managuaban (Nicaguara) |
Tanfolyam
Managuaban |
||
Guido
Hernandez csoportja (Costa Rica) |
) Tanfolyam Quitoban (Ecuador |
||
Rövid
tanfolyam Huarazban (Peru) |
Tanfolyam
cuzcoi egyetemen (Peru) |
Tanfolyam felnőtteknek
„Andina” |
cuzcoi egyetemen |
Érdeklődők
körében, Lima (Peru) |
Forrás: |
http://www.ameriko.org/files/Sur%20la%20spuroj%20de%20Tibor%20Sekelj.pdf
Sajtóközlemény
Az EEU a tegnapi napon
élt a Lisszaboni Szerződés által a polgárok részére biztosított azon joggal,
hogy javaslatokat tehetnek az EU szerződések hatékonyabb működtetésére, ezért
jegyzékbe vétel céljából megküldte az Európai Bizottság számára a javaslatát,
miszerint:
„Az EU adjon ki ajánlást a tekintetben, hogy az Európa Himnuszt a semleges
eszperantó nyelven énekeljék Umberto Brocatelli szövegével minden olyan alkalommal,
amikor a tagállamok képviselői együttesen akarják kifejezni a közös, egyenrangú
Európához való tartozásukat.”
E polgári kezdeményezés céljai:
Az
Európai Bizottság elutasította
1./
segíteni tovább erősíteni a közös európai identitást a nemzeti, regionális és
más identitásokkal összhangban, s ezáltal még
hatékonyabbá tenni az EU-t a polgárok számára;
2./ növelni a polgárok részvételét az
európai integrációban;
3./ segíteni
elérni az 1. és 2. célt egy semleges összeurópai nyelv szavaival, lehetővé
téve, hogy a polgárok együtt énekeljék;
4./ biztosítani az azonos
megbecsülést minden európai nyelv számára;
5./ újfent megerősíteni és
kiegyensúlyozni az EU jelmondatának két elemét, az „egység a sokféleségben”-t,
biztosítandó, hogy ne hangsúlyozzák túl a sokféleséget
és ne kicsinyeljék le az egységet.
Az EU hét különböző
tagországában lakó héttagú támogatói bizottságban részt vesz a Nobel díjas
Reinhardt Selten professzor Németországból és az ismert politikus,
Marco Pannella Olaszországból.
Az EEU tradicionális
Európai himnuszát meghallgathatják a www.europo.
eu/eo/euhropahimno oldalon, ahol megtalálható az EU 23 hivatalos nyelvére,
továbbá horvátra és több regionális kisebbségi nyelvre, illetve a világnyelvekre
(kínai, arab, orosz, japán, hindi, bengáli, indonéz) lefordított szövege is.
Az Európai
Bizottságnak most két hónap áll rendelkezésére annak eldöntésére, hogy
elfogadja-e a javaslatot regisztrációra. Ha a Bizottság elfogadja, hogy az EEU
javaslata ténylegesen segíti az EU szerződések működését, és hogy egy ilyen
javaslat megtétele a Bizottságnak hatalmában áll, az EEU el fogja kezdeni az 1
millió aláírás összegyűjtését a 27 EU országban, hogy lehetővé tegye az Európai
Bizottságnak a törvényjavaslat véleményezését. Fontos hangsúlyozni, hogy az
aláírások majd a világhálón keresztül is megtehetők lesznek.
További
információkért forduljon sean.oriain@web.de (0032496-597763) vagy
jozef.reinvart@gmail.com címekhez.
Brüsszel, 2012.
április 2-án
A kínai Hainan sziget Haikou városa 2012. január 11. és február
12. között négyhetes eszperantó kísérleti program színhelye volt.
A program
azonos időben és helyen lebonyolított három intenzív tanfolyamból állt, melyek
a folyamat bizonyos pontjain kapcsolódtak egymáshoz: a) 200 órás
nyelvtanfolyam kezdők részére; b) 144 órás módszertani tanfolyam eszperantót
tanítóknak; c) előadássorozat Eszperantó
Egyetem név alatt.
Összesen 131
résztvevő volt 23 országból. Ezen belül 68-an Kína különböző városaiból, a
többiek 14 európai, 5 ázsiai, 2 észak-amerikai országból, valamint
Ausztráliából érkeztek.
A kezdők
eszperantó tanfolyamát Dennis Keefe amerikai eszperantista vezette az
általa kidolgozott, Európában és Amerikában már kipróbált módszerrel. Ő
kezdeményezte és szervezte kínai eszperantista tanárok közreműködésével magát
a kísérleti programot is. A kezdők tanfolyamán 70 fő vett részt, 14 országból,
többségükben ázsiai országokból.
|
|
|
|
A kezdő
nyelvtanulók naponta, kivéve vasárnapot, amikor kirándultak, 8 órát foglalkozás
keretében tanultak, majd esténként, étkezések és kirándulások alkalmával
további órákat gyakoroltak, a másik két tanfolyam résztvevőitől is segítve. Az
eredmény Keefe értékeléseszerint:
„Sohasem lehetett még látni Kínában európaiakat, amerikaiakat
kínaiakat, mongolokat és koreaiakat együtt tanulni ugyanazon az
alaptanfolyamon, ugyanannál az asztalnál, ugyanazt a gyakorlatot végezni, annak
a ténynek ellenére, hogy az eszperantó az ázsiaiak számára nehezebben
tanulható. Még sohasem lehetett látni annyi eszperantót addig még nem tanult
tanulót egy hónap után órákon át beszélni
külföldiekkel. Ilyen valószínűleg sohasem történt Kínában az angollal, sem
bármilyen más nyelvvel az ország ötezer éves története során.”
|
A
módszertani tanfolyamot a Hollandiában élő magyar Kováts Katalin
tanárnő vezette, aki szerkesztője az eszperantó tanítását igen széles körűen,
napra kész ismeretekkel, módszertani és más pedagógiai anyagokkal támogató
www.edukado.net weblapnak (is). A módszertani
tanfolyamon 30 fő vett részt, főleg Európából, de Ausztráliából és voltak
Kínából is. Közreműködtek az alaptanfolyamnál is, gyakorlásként és
segítésként. Az egyetemi
szintű fanfolyamon a Szembeszállni a
háborúval témakör foglalkozásait Ronald Glossop amerikai
professzor, Az informatika filozófiája és története témakör
foglalkozásait Federico Gobbo olasz professzor vezette. A kísérletet
szervezői és résztvevői igen eredményesnek ítélték és tervezik folytatását
2013-ban.
Dennis Keefe a legfiatalabb
résztvevővel |
Források: [ilei-hu] közleményei
www.edukado.net
revuo
Esperanto aprilo 2012
***
2012. február
2012 – 125 ÉVES AZ ESZPERANTÓ
1887 nyarán, akkor még a cári Oroszországhoz
tartozó Varsóban, orosz nyelven megjelent egy vékony könyv Международный
языкъ.
Предисловіе
и полный учебникъ,
vagyis Nemzetközi nyelv. Bevezetés és teljes tankönyv címmel. A könyv
szerzője: Dr. Esperanto. A borító utolsó oldalán
pedig ez volt olvasható: „A szerző címe: Dr. L. Zamenhof úrnak dr. Esperanto
számára Varsóban. E brosúra fő árusító helye V. A.
Istomin könyvkereskedése Varsóban.”
|
VISSZATEKINTÉS
A KEZDETI IDŐKRE |
Később ismertté vált, hogy a
szerző zsidó etnikumú fiatal varsói szemorvos, akit Lazar Markovics
Zamenhof néven anyakönyveztek 1859-ben Byalistock városban, de aki munkássága
során a Ludovik(o) Lazar(o) Zamenhof vagy az L.
L. Zamenhof nevet használta. |
||
A 19. század
utolsó harmadában műveltebb körökben felkapottá vált
az univerzális vagy nemzetközi nyelv témája, különösen a
volapük megjelenése (1879) után. A Johann Martin Schleier katolikus
prelátus által útjára bocsátott volapük akkoriban érte el fénykorát, amikor
Zamenhof könyve megjelent, majd híveinek száma elég rohamosan fogyni
kezdett. Ez alapvetően belső problémák (nyelvi nehézségek, erős személyi
ellentétek, változtatási törekvések) miatt következett be, de a bomlási
folyamatot meggyorsította a Zamenhof által kezdeményezett nemzetközi, később
eszperantónak nevezett nyelv megjelenése is. Nyelvtervezetének első
változatát Zamenhof már középiskolás korában kidolgozta, és társaival együtt
ki is próbálta. |
L. L.
Zamenhof |
|
||
Ámde: „Akkor még nagyon fiatal
voltam ahhoz, hogy munkámmal a nyilvánosság elé lépjek, ezért elhatároztam,
hogy még várok 5-6 évet, és az alatt az idő alatt a nyelvet alaposan kipróbálom
és gyakorlati oldalról teljesen kidolgozom.
Készítettem sok fordítást erre a nyelvre, írtam eredeti műveket, és ezek a
kiterjedt próbálkozások megmutatták, hogy az, ami nekem elméletileg teljesen
késznek mutatkozott, a gyakorlat oldaláról még nincsen készen” – emlékezett
később arra az időre.
Elvégezvén az egyetemet Zamenhof elindult az orvosi pályán, amely
csak nagyon szűkös megélhetést nyújtott számára. Művének kiadását végül is
felesége családjának segítsége tette anyagilag lehetővé. Könyve még ugyanazon
évben (1887) megjelent lengyelül, németül és franciául, a következő évben
angolul és eszperantóul. Zamenhof nem minden félelem nélkül vállalkozott arra,
hogy művét nyilvánosságra hozza. „Nagyon izgatott voltam
előtte; éreztem, hogy a Rubicon előtt állok, és hogy brosúrám megjelenésének
napjától már nem lesz lehetőségem visszalépni; tudtam, hogy milyen sors vár egy
orvosra, aki a közönségtől függ, ha ez a közönség egy fantasztát lát benne, egy
olyan embert, aki »mellékes dolgokkal« foglalkozik; éreztem, hogy egy lapra
teszem föl magam és családom egész jövőbeli nyugalmát és létét; de nem tudtam
megválni az eszmétől, amely beivódott testembe és vérembe ... átléptem a Rubicont.”
Egy nyelvtervezet még nem nyelv, használói által válhat azzá.
Zamenhof nagyon tisztában lehetett ezzel a
törvényszerűséggel, mert kezdettől fogva igen tudatos törekvése volt, hogy a
nyelv végső
formáját a nyelvhasználók közössége alakítsa ki és igazítsa a kommunikációs
szükségletekhez. Könyvében, annak érdekében, hogy műve fogadtatásáról és a
nyelvhasználók körének alakulásáról minél teljesebb áttekintése legyen,
kivágható szelvények is voltak, amelyeknek visszaküldésével lehetett jelezni
számára a tanulás megígérését vagy elutasítását. Az így kapott címeket a
későbbi években időről időre kiadták a levelezési kapcsolatok segítése
céljából.
Az eszperantó ügyének előrevitelében Zamenhofhoz hamarosan
tehetséges és az ügyért önzetlenül munkálkodó, alkotó személyek is
csatlakoztak. Néhány példa.
Antoni
Grabowski
(1857-1921). Lengyel vegyészmérnök. Szakmájának Európa-szerte ismert
kiválósága, a lengyel műszaki szótár megalkotója, számos technológiai
találmány kidolgozója. Poliglott: mintegy 30 nyelvet ismert jól
és kevésbé jól. Tökéletesen beszélte a volapüköt és meglátogatta Schleyert
is, de kiábrándítólag hatott rá, hogy a volapük létrehozója nem uralja saját
nyelvét. Grabowski az eszperantót még 1887-ben megtanulta és fel is kereste
Zamenhofot. Az ő beszélgetésük volt az első eszperantó nyelvű társalgás.
Kölcsönösen hangoztatták az irodalom fontosságát a nyelv fejlődésében. Grabowski ennek szellemében hamarosan tevékenykedni kezdett.
1888-ban Puskin, 1889-ben Geothe egy-egy művének fordítását jelentette meg.
Jelentős lengyel irodalmi műveket (drámát, operát stb.) fordított le
eszperantóra. A Parnaso de Popoloj (Népek Parnasszusa) kiadvány 28
nyelvből fordított 104 költeményt tartalmaz Grabowskitól. Fordító
művészetének csúcspontját Mickiewicz Pan Tadeusz című eposzának
formahű, tökéletes lefor |
Antoni
Grabowski |
dítása jelentette. Ezzel a
fordítással érdemelte ki, hogy az „eszperantó költészet atyjának” tekintsék.
1904-től a Varsói Eszperantó Egyesületnek, 1908-tól a Lengyel Eszperantó
Szövetségnek volt elnöke. Gyakran meglátogatta Zamenhofot, annak halála (1917)
után nagyon magányosnak érezte magát.
Vasilij Devjatnin (1862-1938), orosz; a latin és az
orosz nyelv tanára. Volapükista volt, az eszperantót 1891-ben ismerte meg. Még
abban az évben megjelent egy Lermonovtól fordított költeménye a La Esperantisto-ban. Kitűnő stilusú költő és
műfordító volt; eredeti és fordított költemények és más irodalmi műfajú művek
alkották kiterjedt irodalmi munkásságát. Fordított eszperantóra Puskin, Krilov,
Schiller és mások műveiből.
Abram Kofman (1865-1940) könyvelő Odesszában. 1892-ben
lett eszperantista. Az eszperantó irodalmat eredeti költeményekkel és
műfordításokkal gazdagította. Fordított Byrontól, Homérosztól, Geothetől,
Heinétől. 1896-ban verses kötetet tervezett kiadni 18 nyelvből fordított
költeményekkel. „Az irodalmi nyelv kezdeti időszakában csodálatot keltett
kifejezőkészségével.” (Baghy). 1910-ben az ido, majd az occidental híve lett,
de eszperantó nyelvű munkássága változatlanul értékes eleme maradt az
eszperantó irodalomnak.
Kazimierz
Bein / Kabe (1872-1959) lengyel szemorvos. Egyetemista korában politikai
ügy miatt száműzetésben volt, ezért csak 1899-ben fejezhette be az egyetemet.
Kitűnő, elismert szakember volt. Az eszperantó mozgalomban
1903-ban aktivizálódott és hamar elismerést szerzett. Munkáit tiszta, világos,
egyszerű és nagyon elegáns modellértékű nyelvi stílus jellemezte. Kabe álnéven
írt. Fő művei: egy nyelvű (értelmező) eszperantó szótár, valamint Bolesław Prus
regényének, A fáraónak fordítása (1907).
Csak fordításokat készített, mert az volt az elve, hogy az a nyelvnek több
hasznot ad, mint eredetik írása (fordításnál nem lehet megkerülni a nehéz
kifejezéseket). Bein 1911-ben váratlanul elhagyta az eszperantó mozgalmat.
Henri Valliene (1854-1908), irodalmi hajlamú francia
orvos. 1903-ban ismerkedett meg az eszperantóval. Előtte már francia nyelven
jelent meg verses kötete. Az eszperantót nagyon alkalmasnak találta irodalmi
művek létrehozására, ez írói tevékenységre késztette.
1905-től súlyos betegség
tolószékhez kötötte. Ezt az állapotot is termékeny alkotásra használta fel. Egyebek mellett
eszperantóra fordította Vergilius Aenais-át. Ő írta az első regényt eszperantó
nyelven (Kastelo de Prelongo; 515 old.) 1907-ben. A következőt (Ĉu
Li?) 1908-ban, halála évében.
A bemutatott személyek tevékenysége csak példa az eszperantó
irodalom alakulására, az élő nyelvvé válás fontos feltételére. 1903-ban
Zamenhof Fundamenta Krestomatio de la lingvo Esperanto című kötetben
válogatást adott közre példaértékű eredeti és fordított irodalmi alkotásokból;
egyébként maga is jelentős irodalmi tevékenységet végzett.
Az eszperantó
nyelv élő nyelvvé válásához és terjedéséhez más eszközökre is szükség volt. A
történéseknek egy másik vonalát mutatják be a következők.
Az
eszperantó megjelenéséről és jellemzőiről való tudósításban jelentős szerepet
töltött be Leo Belmont (szül. 1865; valódi nevén: Leopold Blumenthal)
lengyel újságíró, író (mintegy 100 könyve jelent meg lengyelül), műfordító. Jó
szónok is volt. Az eszperantóról számtalan cikket jelentetett meg lengyel és
orosz nyelven. Híressé vált levelének az a mondata, melyet 1887-ben írt
Zamenhofnak: „Ön győzni fog, uram!” Az első orosz eszperantó csoportnak Petrogradon,
majd az első lengyel eszperantó csoportnak Varsóban volt elnökhelyettese.
Később a nemzetközi eszperantó mozgalomban is viselt tisztségeket. Eszperantó
nyelvű költeményeinek gyűjteménye 1908-ban jelent meg könyvalakban.
Nem szokványos történet volt az
első eszperantó újság létrejötte és léte. A La
Esperantisto című lap próbaszáma 1889. szeptember 1-jén Nürnbergben,
Németországban jelent meg. A nürnbergi Világnyelv Társaság elnöke, Christian
Schmidt adta ki. Ez a szervezet volt a volapükisták legjelentősebbike, de
1888 decemberében tagsága úgy döntött, hogy a volapükről áttérnek az
eszperantó nyelvre.
Trompeter |
Az újságot Schmidt és Zamenhof
együtt szerkesztette. A lapnak 1889 végén 113 előfizetője volt, főleg
oroszok. A lap írásai jól szolgálták az olvasók nyelvtanulását, az újság az
olvasók és Zamenhof közötti kapcsolatra is lehetőséget adott. 1890-ben
Zamenhof lett az újság kiadója, de ez számára olyan anyagi nehézséget
jelentett, hogy az 1891-re már a lap megszünésével fenyegetett. Ezt a veszélyt hárította el
néhány évre egy önzetlen segítő: Wilhelm Heinrich Trompeter (1839-1901) földmérőmérnök, volt volapükista,
aki három évre (1892-1894) a lapkiadás minden költségét magára vállalta és a
szerkesztőt tiszteletdíjban is részesítette. Ch. Schmidttel közösen tankönyvet
írt; segítette több fontos könyv kiadását is. Zamenhof megemlékezése róla:
„Az eszperantó történetének a legfontosabb, soha el nem téphető, soha ki nem
húzható lapja róla szól.” |
|
A La Esperantisto1895. évi 2. száma közölte
Tolsztoj (Ész és hit című) cikkét, ezért a cári cenzúra megtiltotta a lap
bevitelét Oroszor-
országba, ahol pedig a legtöbb előfizetője volt. Így 714 előfizetőből csak 172
maradt. Ez megpecsételte a lap sorsát.
Ekkor váratlanul új szereplők léptek színre. Valdemar
Langlet (szül. 1872), Uppsalában (Svédország) az eszperantista klub egyetemista
elnöke, 1895 nyarán orosz eszperantista barátaihoz Odesszába látogatott. Ott, a
lap megszünése okozta krizis áthidalására, megállapodott Vladimir Gernet
(szül. 1872) orosz kémikussal abban, hogy az uppsalai eszperantó klub Gernet
pénzügyi támogatásával új, havonta megjelenő lapot ad ki Lingvo Internacia
címmel, a főszerkesztő pedig Gernet lesz.
Az anyagok továbbítását
Odessza és Uppsala között Langlet intézi. A próbaszám 1895 végén kész volt, a
következő évtől a lap megjelent.
Valdemar
Langlet |
Közbevetőleg: arról
a Valdemar Langletről van szó, aki 1932-től budapesti egyetemen a svéd nyelv
lektora volt; a második világháború idején második feleségével együtt – Raul
Wallenberggel párhuzamosan – folyamatosan mentette az üldözötteket. 2010 óta
Budapesten
a budai oldalon nevét, nevüket rakpart viseli. Az első
eszperantista házasság is Langlet nevéhez fűződik. 1889-ben vette feleségül
a finn Signe Blomberget, aki 1921-ben meghalt. 1925-ben
pedig az orosz Nina Borovkoval kötött házasságot. Mindkét felesége eszperantista
volt. A nagy földrajzi távolság a
szerkesztőség és a kiadó között sok késedelmet okozott, ezért a főszerkesztői
feladatokat 1897-től az uppsalai klub elnökhelyettes, Paul Axel Nylén (szül. |
|
1870) svéd lapszerkesztő vette
át és végezte 1901-ig. A lap nyomtatását és szétküldését 1900- tól Lengyel Pál
(szül. 1868) végezte
Lengyel Pál |
Szekszárdról. A főszerkesztői feladatokat 1902-től 1907-ig Paul
Fruictier (szül. 1879) francia orvos, orvosi szaklapok főszerkesztője látta
el. aki az eszperantót 1900-ban tanulta meg. Még abban az évben fogadta Krikortz
svéd eszperantista orvost Párizsban és kalauzolta őt a párizsi
világkiállításon. Lengyel Pál
1904-ben Párizsba költözött és magával vitte a Lingvo Internacia lapot, amely az első világháborúig jelent
meg. A
Lingvo Internacia a mozgalom fő sajtóterméke volt. Már 1889-től kezdtek
eszperantó körök, klubok, egyesületek megalakulni. Ezek némelyike újság
megjelentetésére is vállalkozott, amely újságok vagy nemzeti vagy eszperantó
nyelvűek, esetleg kétnyelvűek voltak. Többnyire nem voltak hosszú életűek,
majd újabbak jelentek meg. |
Az újságok száma a
századforduló táján és azt követően kezdett nőni. A szépirodalmi műveken és
újságokon kívül gyarapodott a tanönyvek és ismeretterjesztő kiadványok száma
is. A nyelv kibontakoztatásában nagy szerepe volt Zamenhof azon nyilatkozatának,
amely az 1887-es első könyvének borítóján szerepelt: „A
nemzetközi nyelv, mint minden nemzeti is, közös tulajdon, a szerző minden
személyes jogát átengedi annak.” (2. old.) „E brosúra bármelyik nyelvre
történő fordítására mindenki jogosult.” (3. old.).
A
nyelv igazi főpróbája 1905-ben érkezett el. A franciaországi tengerparti
Boulogne sur Mer városban megtartották az első
egyetemes kongresszust. Sikere várakozáson felüli volt. 688 résztvevő 20
országból egy nyelvet használt, és tökéletesen megértették egymást.
1905 A kongresszus bejárata előtt
Az első magyar, aki megtanulta az eszperantót és előmozdította
magyarországi elterjesztését a keleti nyelvek neves kutatója és oktatója, a 21
nyelvet beszélő Bálint Gábor nyelvész volt. Az eszperantóról egy
belgiumi folyóirat cikkéből értesült. Ennek főszerkesztőjétől kapott azután
tankönyvet és címeket, Zamenhofét is, 1897 tavaszán. Eszperantó nyelvű
levélváltás során Zamenhof hibátlannak találta Bálint Gábor levelét és
kifejezte reményét az együttműködésre. Bálint professzor Kolozsvár egyetemén
még abban az évben, 1897-ben elkezdte tanítani az eszperantót. Az eszperantó
történetében ez volt az első eset, hogy egyetemi tanfolyamon tanították az
eszperantót. 1898-ban Barabás Ábel, Bálint Gábor ösztönzésére és
segítségével, kiadta az első magyar nyelvű eszperantó tankönyvet. Lengyel Pál
ebből a tankönyvből tanulta meg az eszperantót és vált nemsokára terjesztőjévé.
Bálint Gábor az Internacia Scienca Revuo (nemzetközi tudományos szemle)
megalapításától (1904) tagja volt a lap nyelvi és tudományos vezetőségnek.
Az első magyarországi eszperantista
csoport 1901-ben alakult meg Budapesten (1902-ben Langlet látogatóban volt
náluk). A mozgalom magyarországi kibontakozása után, különösen a két világháború
között, magyar kiemelkedő képeségű eszperantisták jelentősen hozzájárultak az
eszperantó kultúra és nyelvhasználat teljesebbé válásához. De ennek története
már nem a kezdetekhez tartozik.
Források: Enciklopedia de Esperanto I. Volumo
Represo de la unua eldono
Z. Adam: Historio de Esperanto 1887-1912
Gvidlibro por supera Ekzameno
eo.wikipedia.org/wiki/Vikipedio
***
***
Hirosimában készülnek a Nemzetközi Nőnapra
Eszperantista nők
Hirosimából, miként az előző években is, a világ minden tájáról üdvözleteket
kértek és vártak. Az üzenetekből a Nemzetközi Nőnapra kiállítást készítenek.
Az idén 62 országból 227 üzenetet kaptak.
A legtöbb (166) Európából érkezett; Latin-Amerikából 21, Észak-Amerikából 5.
Osioka
Taeko közlése
***
100 ÉVE SZÜLETETT
a
szenvedélyes világjáró eszperantista
SZÉKELY TIBOR
Ki volt Székely Tibor (Tibor
Sekelj)? Páratlanul sokoldalú és fáradhatatlan világutazó és világpolgár:
újságíró, televíziós újságíró, földrajzi és néprajzi kutató, író, filmrendező,
folyóirat-szerkesztő, jogász, muzeológus, az eszperantó mozgalom kiemelkedő
egyénisége, az eszperantó nyelv széles körű terjesztője.
Székely
Tibor |
Járt 90
országban; utazásairól és tapasztalatairól mintegy 7500 előadást tartott és
számtalan cikket írt különböző országokban; könyveit – melyeket spanyol,
eszperantó és szerbhorvát nyelven írt – több nyelvre lefordították. Élete
során mintegy 30 nyelvet tanult meg, s bár számosat elfelejtett, de kilenc
nyelvet – magyar, szerb, német, eszperantó, olasz, angol, francia, spanyol és
portugál – élete végéig aktívan használt. Útjai során találkozott ismert
államférfiakkal és neves tudósokkal
– másfelől kapcsolatba került számos indián és más bennszülött törzzsel. Székely Tibor két évtizeden át tagja volt az eszperantó
világszövetség (UEA) választmányának; Unesco-konferenciákon képviselte az
UEÁ-t; és kitartó fáradozásainak |
|
eredményeként született meg 1985-ben az eszperantó
mozgalom érdemeit elismerő Unesco-határozat. Az eszperantó világkongresszusok
gyakori résztvevője volt. Útjai során elősegítette országos eszperantó
szövetségek megalakulását Dél-Amerikában és Ázsiában; továbbá eszperantó
egyesületeket hozott létre 50 városban a világ különböző részein. Mindenfelé
fáradhatatlanul tanította az eszperantót.
Székely Tibor 1912. február 14-én Szepesszombaton (Spišska Sobota)
született. A család 1922-ben Szerbiába, Kikindára költözött, majd 1926-ban a
montenegrói Nikšićbe. Székely Tibor ott végezte el a gimnáziumot, bővítette
nyelvtudását, és megismerkedett a hegymászás örömeivel. 1929-től jogot tanult
Zágrábban, mellette tanult festészetet, szobrászatot, eszperantót,
filmrendezést és újságírást. Már ekkor több nyelvet beszélt. Az egyetem után
újságíróként kezdett dolgozni. 1937-től filmdramaturg volt, 1939-pedig
világutazó lett.
Európa elhagyása után 1954-ig Székely Tibor Dél- és
Közép-Amerikában (Argentína, Brazília, Bolívia, Venezuela, Panama, Salvador,
Honduras, Guatemala, Mexikó) élte változatos és kalandokban is gazdag életét.
Létfenntartását változatos tevékenységekkel biztosította: újságoknak
dolgozott, könyveket írt, előadásokat tartott, festett, alkalmi munkát végzett
stb.
Argentínában (1944) részt vett egy hegymászó expedícióban a
csaknem 7000 m magas Acongaua tetejére. Négy társa a csapatból eltűnt a
hóviharban. Az expedíció történetét Székely Tibor spanyol nyelvű
könyvben örökítette meg. (Ezt a könyvet később az alpinisták
tankönyvként forgatták.) 11 hónap múlva ugyancsak részt vett az argentín
hadsereg által szervezett második expedíción, amikor is megtalálták
a hóviharban eltűntek maradványait. Érdemeit az argentín kormány kitüntetéssel
ismerte el.
Székely Tibor a brazíliai Mato Grosso államban őserdei kutatást
végzett, ennek során kapcsolatba került különböző indián törzsekkel is. Sok
földrajzi adatot gyűjtött. Brazíliában egy folyócska, a Rio Tibor róla
lett elnevezve. Itt szerzett élményeit újabb könyvben írta meg. Bolíviában olyan
indián törzsre talált rá, amely öt évvel korábban még emberevő volt. Négy
hónapon át élt velük.
Székely Tibor Közép-Amerikában földrajzi, régészeti és antropológiai
megfigyeléseket végzett és adatokat gyűjtött. Mexikóban az alpinisták
mesterükként fogadták és meghívták őt expedícióikra. Ott léte során több
társával kockázatos vállalkozásként átúszta a San Heronimon folyó 14 kilométer
hosszú földalatti járatát.
A világutazó 1954-ben letelepedett
Belgrádban, de nem azért, hogy a világjárással felhagyjon, hanem hogy további
útjainak itt legyen támpontja. 1956-ban Székely Tibor útja Indiába vezetett,
ahol az eszperantó világszövetség képviseletében Unesco-konferencián vett
részt. Találkozott Nehru miniszterelnökkel és annak lányával, Indira Gandhival.
Segített Ljubomir Vukotićnek, a Síketek Világszövetsége elnökének az ázsiai
hivatal felállításában, majd 1957-ben követte őt Kínába. Fél évet Nepálban is
időzött. A nepáli király köszönetet mondott neki a népi egyetem megalapításáért
és az eszperantó tanításért. (A nepáli eseményekről is könyv született.)
Hat hónapi európai tartózkodás után Székely Tibor ismét Indiába
utazott, hogy eszperantót tanítson Vinoba Bhave-nak, Mahatma Gandhi szellemi
örökösének, „India nemzeti tanító”-jának, aki egy hónap múlva teljesen uralta a
nyelvet. Székely 1960-ban továbbrepült Japánba, ahol előadást tartott 30 városban és ahol eszperantisták látták vendégül őt. Onnan
útja Sri Lankába vezetett, majd Izrael érintésével érkezett haza.
A következő három évet két afrikai karavánút tette változatossá
számára. 1961-ben tuareg karavánnal utazott Marokkóban, 1962-ben
pedig Székely Tibor részt vett a „Barátság Karaván” programjában, amely több
mint egy évig tartott és érintette Egyiptomot, Szudánt, Etiópiát, Szomáliát,
Kenyát és Tanzániát. A hegymászások sorából nem maradhatott ki a Kilimandzsáró
megmászása sem.
1965-ben az út állomásai: Szovjetunión át Japán, majd
visszafelé Mongólia. Az ezt követő években csaknem valamennyi európai ország
meglátogatása volt napirenden. 1970-ben Székely Tibor Ausztráliába repült,
onnan Új-Zélandba, majd Új-Guinába, ahol fél évet töltött az őslakosság
tanulmányozásával. Veszélyes helyzetekbe is került, melyekből kijutni
tapasztalata és a különféle erkölcsökhöz és szokásokhoz történő alkalmazkodási
készsége és képessége – meg olykor némi szerencse is – segítette.
Székely Tibor 1972-ben, Csikágóban
nemzetközi néprajzi konferencián vett részt és ennek során meglátogatta
Kanada és az Egyesült Államok keleti felét. 1977-ben
a Szovjetunióban járt, majd részt vett Nigériában a Néger és Afrikai Kultúrák
fesztiválján. 1978-ban ismét meglátogatott néhány dél-amerikai országot. 1972-től Szabadkán a városi múzeum
igazgatója volt négy éven át. A Zágrábi Egyetemen muzeológiát tanult és abból
doktorált 1976-ban. Székely Tibor házasságot kétízben kötött. Először dél-amerikai
tartózkodása idején házasodott össze Meri Reznikkel. 1949-ben fiúk született.
Öt év után elváltak. Másodszor Székely Erzsébettel kötött házasságot
1987-ben. 1972-től haláláig Szabadkán lakott. 1988. szeptember 20-án halt
meg. A város díszpolgáraként nagy tisztelettől |
|
ővezve temették el. A város 2012 májusában konferencia keretében,
nemzetközi résztvétellel fog emlékezni Székely Tiborra.
Források: eo.wikipedia.org/wiki/Tibor_Sekelj
revuo
Esperanto januaro 2012
***
A Magyarországi Eszperantó
Szövetség az Eszperantista Pedagógusok Magyarországi Egyesületével, a Magyar Ifjúsági
Eszperantó Szövetséggel, az Országos Orvos-Egészségügyi Szakcsoporttal és a
Magyar Vasutas Eszperantó Egyesülettel közösen 2011. november 3-6. között
Szolnokon tartotta meg a 35. magyarországi eszperantó kongresszust. A
kongresszust fővédnöke, Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke,
levélben köszöntötte, melynek tartalmát személyes képviselője ismertette a
kongresszussal. Részlet a meleg hangú levélből:
„Ahogy lassan húsz éve, egy
korábbi rendezvényükre küldött üzenetemben írtam, »...Az
eszperantó, mindig is a NYELV volt számomra, a kivételtelenség, a
kiszámítható, betartható nyelvi szabályok és törvényszerűségek idealizált
nyelvi állapota, amely, legalábbis lehetőségként, magában rejti a tökéletes
elsajátíthatóságot. Ennél is fontosabb, hogy az eszperantó, mint nyelvek,
határok fölötti nyelv, képes összekötni népeket, embereket, sorsokat és
kultúrákat. Mozgalmuk, több mint százéves története során mindig a
szolidaritás és a bizalom elvét vallotta, a belső szabadságot erősítette egyes
országokban, és hozzájárult a különböző államok és népek békés kapcsolatához.«”
Forrás: esperanto.t-online.hu
2011. december 24-én a kelet-kínai
Anhuj tartomány Hefej városában vette kezdetét a három napos 9. kínai
eszperantó kongresszus. A kongresszus megnyitása előtt bemutatták a Kínai
Eszperantó Szövetség 60 éves történetéről készült videofilmet. A kongresszus
keretében december 25-én a Kínai Eszperantista Pedagógusok Szövetsége is
tanácskozott. Megállapították, hogy minden szinten élénkül az eszperantó
oktatása Kínában.
Forrás: Esperanto februaro
2012
A hagyományos Ifjúsági
Eszperantó Hetet váltakozva Németországban és Lengyelországban rendezik meg. A
múlt évvégi rendezvény 2011. december 27. és 2012. január 1-je között a
lengyelországi Dańskban volt. A
változatos programnak több, mint 160 résztvevője volt 30 or
szágból. A résztvevők számára a hét
kiemelkedő eseménye volt találkozásuk Lech Wałęsa volt lengyel
elnökkel, a Szolidaritás hajdani alapítójával, aki előadását követően szívesen
válaszolt a fiatalok sok – múltra és jelenre vonatkozó – kérdésére. Az egyik
résztvevő, Chuck Smith az eseményről így emlékezett: „Valamennyien tartottunk
attól, hogy csak monológ lesz, de kérdések és válaszok sorozata következett,
melyet [Wałęsa] azzal vezetett be, hogy őt leginkább a kendőzetlen kérdések
érdeklik. A kérdések pedig mindenről szóltak, a demokráciától a szerzői jog
fenntartásának reformjáig [...]. Nagyon jó, hogy az eszperantó esetenként
lehetőséget ad az ilyen érdekes emberekkel való találkozásra.” |
Lech
Walesa |
Forrás: Esperano,
februar 2012; Europa Bulteno Januaro
A Nyelvi híreket összeállította:
Gados László
oreg.gados@t-online.hu
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx