Nyelvi hírek a világból II.

[Tartalommutatóhoz,-2014 előtthőz]

Összeállította: Gados László

oreg.gados@t-online.hu

2014/4 (október)

Konferencia a WikiTrans projektről

A WikiTrans gépi fordítási projektről való tájékoztatás volt a témája annak a konferenciának, amelyet az Európai Eszperantó Unió és a Horvátországi Eszperantó Szövetség rendezett 2014. június 24-én Zágrábban a közmédia képviselői számára. A konferencia vendége volt dr. Eckhard Bick projektvezető a dél-dánia egyetemről. A konferencián a horvát tömegtájékoztatás fontos intézményei (HINA hírügynökség, nemzeti televízió, napilapok stb.) képviseltették magukat. A konferenciának igen jelentős sajtóvisszhangja volt.

Forrás: Eǔropa Bulteno Junio/Julio 2014.

Bővebben a WikiTransról

A WikiTrans-projekt a dán GrammarSoft ApS nyelvtechnológiai cégnek az University of Southern Denmark (dél dán) egyetemmel együttműködésben létrehozott kutatási és fejlesztési projektje. A projekt célja, hogy lehetővé tegye Wikipedia-cikkek nyelvközi használatát.

Az elgondolás elsősorban a legnagyobb Wikipediához, vagyis a több mint négymillió cikket tartalmazó angolhoz való hozzáférést célozta meg eszperantó és dán nyelven. Habár a mindkét nyelven létrehozott (eredeti) Wikipedia a mintegy 190 000 – 190 000 cikkel a nagyobbak közé tartozik, de ez a szám nagyon szerény az angol cikkek számához képest. E mellett egyes cikkeik gyakran jelentősen kisebbek, mint angol megfelelőik.

A WikiTrans-fordítás magas minőségű gépi fordítás a GramTrans szabályalapú rendszerrel, amely mély nyelvészeti elemzést (Constraint Grammar) szövegfüggő fordítási szabályokkal kombinál.

Mind a gépi fordítási rendszer fejlesztése, mind az a tény, hogy a Wikipedia-cikkeket folyamatosan aktualizálják szükségessé teszi munkaterv alkalmazását a szabályszerű naprakészség biztosítására. Az új cikkek megjelenésük után lefordítódnak, a régi cikkek néhány hónapos időközökkel újrafordítódnak.

2010 decembere óta az angol Wikipedia mindegyik – mintegy négy millió – cikke lefordítódott és elérhető eszperantó nyelven. A rendszer naponta kb. 40 000 cikket lefordít vagy újrafordít az információk és a fordítástechnológia naprakészsége érdekében.

Forrás: epo.wikitrans.net

Megjegyzés: A fent említett konferencia során Damur Mikuličić elmondta, hogy tapasztalata szerint az eszperantóra fordított szövegek 99%-ra pontosak és csak 1%-nyi a hiba, azonban átlag olvasó ezek többségét is a szövegkörnyezet segítségével korrigálni tudja. Ez a megállapítás megegyezik mások tapasztalatával is.

***

ESZPERANTÓ MOZGALMI KALEIDOSZKÓP 2014

Visszatekintés 2013-ra:

Az Eszperantó 98. Egyetemes Kongresszusa (UK) megválasztotta az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) új vezetőségét, amely a 2013–2017-es időszakra stratégiai munkatervet fogadott el. Ebben négy főirány szerint (erősebb kapcsolatépítés a külvilággal, képességek fejlesztése, közösségfejlesztés, együttműködés erősítése) jelöltek meg célokat. Az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA), az Eszperantó Tanárok Nemzetközi Szövetsége (ILEI), valamint az Eszperantó Ifjúsági Világszövetség (TEJO) kifejezte készségét a szorosabb együttműködésre.

2014 főbb mozgalmi eseményeinél érzékelhető volt, hogy megkezdődött a stratégiai célok (legalább is némelyikének) megvalósítása. Ezen célok egyike az Aktivista Felkészítés (AMO), amely arra irányul, hogy a mozgalom aktivistái elméleti és gyakorlati képzéssel elsajátítsák azokat az ismereteket, megszerezzék azokat a képességeket, amelyek a mai korban szükségesek a mozgalom erősítéséhez, hatékonyságának növeléséhez. Felkészítésre – szemináriumok és gyakorlások formájában – felhasználnak minden lehetséges alkalmat, ami ki fog tűnni az alábbi ismertetésekből is.

Az előbb említett három szervezet mindegyike 2014. évi fő rendezvényét Dél-Amerika különböző államaiban tartotta meg, ám egymással szoros együttműködésben..

A 70. Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus (IJK) színhelye a brazíliai Fortaleza város volt (2014. július 18–25.).

A vidám, játékos és sok szórakoztató programelemek mellett a kongresszus egyik kiemelkedő eseményét jelentette a kétnapos AMO-szeminárium, amelyen szakértők közreműködésével olyan témák szerepeltek, mint projektvezetés, időgazdálkodás, stratégiaalkotás, célkitűzés stb.

Források: www. facebook. com/ijk2014 és Veronika Poor tájékoztatója

Az UNESCO közgyűlése 60 évvel korábban, 1954 november–december havában fogadta el Montevideóban (Uruguay) első, elismerő határozatát az eszperantó mozgalomról. Ez a 60 évvel korábbi esemény indította most arra az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségét (ILEI), hogy 47. konferenciáját Montevideóban tartsa meg (2014. július 19–25.), felidézve a 60 évvel korábban történt eseményeket is. Az ILEI-konferencia kulturális jelentőségét hivatalosan is elismerte Uruguay oktatási és kulturális minisztériuma, valamint sport és idegenforgalmi minisztériuma. A védnökséget az UNESCO ottani nemzeti bizottsága és az állami egyetem vállalta magára.

Az ünnepélyes megnyitót a nemzeti parlament épületében tartották meg, ahol annak idején az UNESCO-közgyűlés is ülésezett. A megnyitón jelen volt és köszöntötte a konferencia résztvevőit Montevideo polgármester-asszonya, Ana Olivera, továbbá az UNESCO regionális hivatalának igazgatónője, Lidia Brito. A konferenciának további kiválóságok is vendégei voltak.

Foto: A montevideói parlament fotószolgálata

Marija Jerković (Horvátországból) vetítettképes előadásban idézte fel a 60 évvel korábbi közgyűlési határozat többéves előkészítésének és elfogadtatásának történetét. Nagyobb történeti időszakot átfogva tért ki az akkori eseményekre Mireille Grosjean, az ILEI elnöke.

A konferencia egyik napját a Nyelvi igazságosságot a gyakorlatban téma kifejtésének és megvitatásának szentelték.

Julius 24-én a konferencia határozatot fogadott el, amely: utal azokra a pozitív lépésekre, amelyekkel az UNESCO kinyilvánította elismerését az eszperantó iránt; az UNESCO figyelmébe ajánlja az eszperantónak a békére nevelésben és az emberi jogok ismertetésében meglévő szerepét; végül számba veszi azokat a lehetőségeket és teendőket, amelyek által az ILEI erősítheti kapcsolatát az UNESCO-val.

Forrás: ILEI-közlemények (Stefan McGill, Radojica Petrović, Mireille Grosjean, Marc Fettes)

Az Eszperantó 99. Egyetemes Kongresszusát (UK) Buenos Airesben (Argentína) tartották meg (2014. július 26.–augusztus 2.). A kongresszus munkájában – a hagyományos elemek mellett – erőteljesen jelen voltak a stratégiai munkatervben előirányzott célok és tevékenységi formák. Bár az aligha tekinthető szerencsés körülménynek, hogy minderre – a nagy távolság miatt – a szokásosnál jelentősen kisebb létszámú (706 fő 57 országból) kongresszuson került sor. A külföldi vendégek között a megnyitón jelen volt mások mellett Ukrajna és a Koreai Köztársaság nagykövete és Svájc kulturális attaséja.

A kongresszus fő témája: Vajon unokáink áldani fognak minket? Törekvések a fenntartható jövőre. A téma tárgyalását több szekcióban folytatták le. A képességek fejlesztése stratégiai munkatervi feladat természetesen a kongresszuson is hangsúlyosan megjelent. Az AMO-szemináriumon Stefan McGill UEA-alelnök jellemezte a célokat, a szükségletek és a teendőket, ismertetést adott a három (Magyarországon, 70. IJK-án és Kanadában) már megtartott AMO-szemináriumról, valamint az év során megtartandó további háromról (Kína, Olaszország, Togo). A továbbiakban több munkacsoportban tárgyalták, hogy célszerűen milyen szükségletek kielégítésére, milyen formákban irányuljon a felkészítés. A nap további programpontjaiban szó volt az UEA-alelnök kifejtésében az UEA és az ILEI együttműködéséről is, valamint Kováts Katalin ismertetésében a Közös Európai Referenciakeret (KER) szerinti vizsgák szervezéséről. (A minél egységesebb és magasabb szintű nyelvismeret elérése érdekében az UEA és az ILEI évek óta szorgalmazza az eszperantisták körében KER-vizsga letételét.)

Az UEA legfelsőbb szerve, a Bizottság hagyományos teendőin (költségvetés, beszámolók, javaslatok elfogadása stb.) kívül, meghallgatta annak a négy bizottsági fórumnak a beszámolóját, amelyek a stratégiai munkatervvel kapcsolatos tapasztalatokat gyűjtötték.

Kongresszust záró beszédében Marc Fettes UEA-elnök egyebek mellett kijelentette, hogy ezen a kongresszuson több stratégiai vita volt, mint bármelyik más kongresszuson, amelyen jelen volt. A 60 éves UNESCO-határozat kapcsán pedig költői kérdésre válaszolva megállapította: „Mivel jellemezhetjük az UNESCO-határozattól eltelt évtizedeket? Szerintem, éppen az eszperantónak az utóbbi hatvan évben a nevelés, a tudomány és kultúra területén elért tényleges eredményeinek kiemelésével. Ezekben az évtizedekben az eszperantó számottevően terjedt Európán kívül is, létrejött az eredeti és a fordított irodalom és más kulturális produktumok nagy része, továbbá rátalált néhány teljesen új használati területre is. Sok dolog van, amellyel büszkélkedhetünk, és e büszkeség és eredményeink ismerete alapján magabiztosan és figyelmet ébresztően fordulhatunk a világban azon eszmetársainkhoz, akik még nem beszélik az eszperantót, de akik értékeik és szellemiségük szerint már eszperantisták.” Mostantól egy új év, a „Montevideo 60” év kezdődik, amely 2015-ben Lille-ben (Franciaország) az Eszperantó 100. Egyetemes Kongresszusával fog véget érni.

Források: http://uea.org/kongresoj/uk_2014.html ; Kongresaj komunikoj de Stefan MacGill

hagyományos és új utakon Dél-Amerikán kívül is

A világ eszperantó mozgalmának 2014-ben is több száz jelentősebb vagy kevésbé jelentős rendezvénye volt szerte a világban, melyek közül csak néhányra térhet ki ez a kaleidoszkóp-jellegű bemutatás

2014. július 6-a és 12-e között Rijekában (Fiúme) tartották meg az Európai Eszperantó Unió (EEU) 10. kongresszusát, amelynek fővédnökségét Ivo Josipović államelnök vállalta magára (lásd: 2014/2-nél), de védnöke volt a kongresszusnak Rijeka önkormányzata és a régió vezetősége is. Mindez elősegítette, hogy az esemény jelentős sajtóvisszhangot kapjon.

Az EEU közgyűlése újraválasztotta és megkétszerezte a vezetőséget, továbbá megvitatta az öt stratégiai célt. A kongresszusnak az előadásokon kívül hangsúlyos részei voltak a kulturális rendezvények és a kirándulások. A helyi cselekvésekről szóló június 11-i összejövetelen ismertetések és javaslatok hangzottak el a helyileg megvalósítható tevékenységekről.

Az utolsó napon a kongresszus 10 pontba foglaltan következtetéseket fogadott el a nyelvi igazságosság fontosságáról, a 28 EU-tagország egyenlősége gyakorlati érvényre juttatásának szükségességéről, a többnyelvűség támogatásáról és hasonlókról.

*

Az EEU 10. kongresszusán a résztvevők száma – 146 fő 21 országból – jelentősen alatta maradt a várakozásnak. Ennek okát kezdte vizsgálni Zlatko Tišljar, az EEU titkára a Libera Folio internetes újságban megjelent írásában. Az eseményre visszatért az Eǔropa Bulteno 2014. augusztusi számában:

„Az EEU kongresszushoz kapcsolódó, a Libera Folioban megjelent cikkemre az olvasók élénken reagálva mondtak véleményt arról, hogy mi az okozza a kongresszusi résztvevők számának csökkenését.

Nyolcvan vélemény alapján hozzávetőleges következtetésem a következő.

Az elmaradás fő okai: a körülmények változása az emberek közötti kommunikációnál, és a gazdasági válság.

Az első körülményből adódik, hogy

– Az emberek többé nem hajlandók drága kongresszusokra menni, hogy találkozzanak barátaikkal, akikkel naponta beszélhetnek, sőt találkozhatnak ingyenesen a modern technikák segítségével.

– Az emberek nem hajlandók tartalmilag érdektelen rendezvényekre menni, mert ők sokkal inkább a szórakozást kedvelik és kevésbé a komoly »unalmasságokat«,

– amelyekben főleg az »ex catedra« mód az uralkodó, ahol szakemberek előadást tartanak és alig történnek viták.

A második körülmény okozza, hogy az emberek nem akarnak távolra utazni.”

Forrás: Eǔropa Bulteno Junio/Julio 2014, Aǔgsto 2014,

Közép-Európa évente megrendezett Gazdasági Fórumán a lengyelországi Krynicán több ezer gazdasági vezető és politikus fordul meg. Ez egy lehetőséget jelent az európai nyelvi kérdések és az eszperantó iránti figyelemfelkeltésre is. 2014-ben (szeptember 2-4.) az Európai Eszperantó Unió (EEU) már kilencedszer tudott élni az alkalommal. A szervezők a korábbinál is nagyobb információs standra és 90 perces pódiumvita megtartására kaptak lehetőséget.

A pódiumvitát Seán Ó Riain, az EEU elnöke vezette, további résztvevői voltak: Jan Figel, Szlovákia Nemzeti Tanácsának alelnöke, Edmund Wittbrodt lengyel szenátor, korábban oktatási miniszter, Stefan McGill, az UEA alelnöke és Jozef Reinvart, a szlovák Külügy- és Európaügyi Minisztérium főtanácsosa.

Jan Figel – aki 2004 és 2009 között az oktatás, kultúra és a többnyelvűség felelőse volt az Európai Bizottságban – az uniós nyelvi szolgálat költségeiről szólva azt mondta, hogy azok egy uniós állampolgárra vetítve egy csésze kávé árának felelnek meg. Európa egyes nyelvei világnyelvként szerepelnek, fontos átgondolni ezt a világszintű szerepet. Kiemelte, hogy a nyelvi és kulturális különbözőség, amely az állampolgárok jogain alapszik, lényeges része az EU-családnak. Hangsúlyozta a nyelvtudás és a nyelvtanítás fontosságát. Végül megállapította, hogy új megközelítésekre, új kezdeményezésekre van szükség, amelyek tekintetbe veszik a legkülönbözőbb lehetőségeket, beleértve az eszperantó lehetséges szerepét is; okvetlenül szükség van olyan módszerre, amely kevesebb pénzbe kerül és jobb eredményt ad.

Edmund Wittbrodt szenátor szerint meg kellene gondolni az eszperantó [esetleges] európai bevezetésének következményeit. Talán gazdagodást jelentene. A latin nyelv elősegíti más nyelvek tanulását, az eszperantó, amely könnyebb nála, talán nyújthatna hasonló eredményt; ha igen, az nyelvi gazdagodás lenne. Bár a számítógépkorszak az angol előretörését hozta, mégis próbálkozhatnánk az eszperantónak mint nyelvi katalizátornak a bevezetésével. Az eszperantó Első könyv-e kiadásának századik évfordulója alkalmával tartott ünnepségeken személyesen meggyőződött arról, hogy az eszperantót Európán kívül beszélik Japánban, Kínában, Brazíliában és más latin-amerikai országokban.

A szenátor beszélt a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökségi Minisztériumnál tett kezdeményezésről, egy nem anyagi világörökségi lista létrehozásáról, benne az eszperantó eszméjét is szerepeltetve. Végül megállapította, hogy új kötelező nyelvet bevezetni az oktatási rendszerbe nagyon nehéz lenne, de létezniük kell kevésbé formális lehetőségeknek, és fel kell kutatni ezeket.

Stefan McGill UEA-alelnök is kitért az eszperantó előkészítői (propedeutikai) szerepére, de azt is hangsúlyozta, hogy interkulturális értékeit ugyanilyen jelentőségűnek és kihasználtnak kell tekinteni és hasznosítani, először a nyelv 120 év alatt létrehozott saját kulturális értékei tekintetében, de még inkább költséghatékony hídként való közvetítésre más kultúrák között. Ennek alátámasztására konkrét európai programokban (pl. Comenius) való részvételt ismertetett. Végül segítséget ajánlott egy tervezett program megvalósításához.

Jozef Reinvart minisztériumi főtanácsos beszédében idézett a nyelvtudásra vonatkozó 2012-es és 2005-ös uniós statisztikákból. Az összehasonlítások különböző mértékű visszaeséseket mutattak. Ezt követően idézett abból az ajánlásból, amelyet a Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért munkacsoport 2011-ben az Európai Bizottságnak átadott.

A pódiumvita Seán Ó Riain zárszavával ért véget, amelyben kitért arra, hogy a többnyelvűség témája napirenden lesz a 2016-os eszperantó világkongresszusra való felkészülés során, amelyet Közép-Európában (Szlovákiában) fognak megrendezni.

Forrás: Eǔropa Bulteno Septembro 2014 (Jozef Reinvart).

Az olaszországi Trento tartomány Fai della Paganella városkájában tartották meg (2014. augusztus 23-30.) az eszperantó 81. Olasz Kongresszusát. Mint az már néhány év óta tapasztalható, ez is – tudatosan – sokkal inkább nemzetközi kongresszus volt (220 résztvevő 26 országból), semmint országos. Az „Eszperantó és új technológiák” témát napirendre tűző kongresszus bevezető előadását Stefan McGill UEA-alelnök tartotta meg.

A bőséges hagyományos kongresszusi programelemek (előadások, összejövetelek, nyelvtanfolyamok, ígéretes kirándulások kulturális és szórakoztató műsorok stb.) mellett, itt is jelentős szerepet kapott az AMO-szeminárium. A szemináriumon résztvevők olyan gyakorlati feladatokat oldottak meg, mint egy tájékoztatás célcsoportjainak kiválasztása és a számukra továbbítandó üzenetek megfogalmazása; avagy az előítéletek okainak és természetének vizsgálata stb.

Források: esperanto Oktobro 2014 (Renato Corsetti);

Eǔropa Bulteno Septembro 2014 (Amerigo Iannacone);

[ilei-hu] (Stefan McGill)

Magyarországon

A 2014. évi Ifjúsági Eszperantó Találkozóhoz (JER) kapcsolódóan került sor (március 21-23/24) Horányban az első Aktivista Felkészítő (AMO) szemináriumra. A találkozó keretében a Magyar Eszperantó Ifjúság (HEJ) megtartotta éves közgyűlését, amelyen módosították a szervezet alapszabályát is. Egyebekben az ifjúsági találkozót a hagyományosan kedvelt programok és elfoglaltságok jellemezték.

A három napon át tartó AMO-szeminárium résztvevői tapasztalt szakértők vezetésével (Stefan McGill, Veronika Poór, Lu Wundsch-Rolshovan, Peter Baláž, Orlando Raola) elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek olyan témákban mint helyi csoportok szervezése, motiválás az eszperantó tanulására, mondern kommunikációs eszközök, sajtóközlemény készítése, kapcsolat újságírókkal …

Források: www.jer.hu; www.esperanto-junularo.hu; [ilei.hu] (Stefan McGill)

***

A Magyarországi Eszperantó Szövetség szervezésében 2014. július 7-től 13-ig Jászberényben a 4. Nemzetközi Ifjúsági Nyelvtábor résztvevői gyakorolták az eszperantó nyelvet, ismerkedtek a várossal és a helyi nevezetességekkel és szokásokkal, mellette vidáman szórakoztak is a színes program keretében.

Forrás:esperantohea.hu/hea/news.php

***

A 19. Nemzetközi Egészségügyi Eszperantó Kongresszust az 1. Közép-Európai Bioegészségügyi Kongresszussal együtt 2014. július 16-a és 20-a között Budapesten tartották meg orvosprofesszorok, egészségügyi dolgozók, gyógyszerészek, természetgyógyászok részvételével (183 fő hat országból). Hivatalos nyelvek az angol, eszperantó és magyar, esetenként lengyel voltak. 11 szektorban 58 előadást tartottak, melyeket 39 poszterbemutató egészítette ki. A tudományos programokat sajátos egészségügyi vonatkozású intézménylátogatások és Budapest néhány nevezetes helyének – hajóról is történt – megtekintése egészítette ki. A kongresszus megnyitása előtt eszperantista művészek nemzetközi kiállítását élvezhették a résztvevők. A Pécsi Művészkör elnöke és a komlói „FŐNIX” kamarakórus igen színvonalas műsorral, több nyelvű énekekkel a kongresszus folyamán több alkalommal örvendeztette meg a kongresszusi résztvevőket.

Forrás: esperantohea.hu/hea/news.php (Dr. Molnár Lajos és Dr. Farkas Julianna)

***

2014. július 25-e és augusztus 1-je között az ifjúság ismét Horányban találkozott a 25., jubileumi Nemzetközi Ifjúsági Hét (IJS) alkalmával, melyet a Magyar Eszperantó Ifjúság szervezett meg.

Forrás: www.eszperanto-ifjusag.hu

***

Folytatódott az „Európai sokkulturájúság tanítása”

A Nyelvi hírek előző (2014/2 és 2014/3) számai hírt adtak arról, hogy eszperantó irányultságú szervezetek négy országból – Interkulturális Oktatás Központja (CEM; Lengyelország, Nowy Sącz); Edukado.net (Hollandia, Hága); a Német Eszperantó Szövetség művelődési és kulturális fiókintézménye (Németország, Herzberg am Harz); Kulturális Eszperantó Szövetség (KEA; Magyarország, Budapest) – résztvevői az Európai sokkultúrájúság tanítása Gruntwig-projektnek, melyet az Európai Unió finanszíroz, és amelynek fő célja a résztvevő országok sokirányú kultúrájának (folklór, hagyományos szokások, történelem, kultúra stb.) egymásnak történő bemutatása. A projekt első rendezvényét a lengyelországi Nowi Sącz városban tartották meg 2014. január 18-a és 20-a között, a projekt résztvevőinek újabb találkozója Hollandiában volt 2014. május 22-e és 25-e között az Edukado.net szervezésében.

A harmadik találkozásra Magyarországon került sor Szilvási László és Szilvásiné Horváth Kata szervezésében.

A találkozó témáját a nagyon szép és gazdag kultúrprogram keretében a szőlőművelés, borkultúra, szüretelési szokások és a magyarországi folklór képezte. A mintegy 30 fő résztvevő Balatonszárszón volt elszállásolva; ott tartották meg a szemináriumi előadásokat, és autóbusszal onnan tettek kirándulásokat. Buzsákon megcsodálták a sajátos hímzéseket, fafaragásokat, néphagyományokat; megnézték a helyi látnivalókat (tájház, kiállítás) és megkóstolták a helyi ételspecialitásokat. Hévízen megtapasztalták a gyógyvizet, Keszthelyen a Népviseleti Babamúzeumban gyönyörködtek a gazdag népviseleti szokásokban, Zalakaroson részt vettek szüreti mulatságon és népitánc-bemutatón. Budapesten megnézték a város néhány nevezetességét. Éttermi étkezések is lehetőséget adtak a magyaros ízek és a magyar borok megismerésére.

Foto: J Skalski

Foto: A. Sochacki

Forrás: http://edukado.net/novajhoj?id=488

és további eszperantó rendezvények is voltak Magyarországon, miként máshol is

és AMO Kínában is

2014. augusztus 17-én volt a nyolcnapos Aktivista Felkészítés (AMO) szeminárium megnyitója Kína Xian városában. Egy másik nevet is kapott a rendezvény: Keleti Eszperantó Szeminárium. 65 résztvevő volt, Kína különböző tartományain (Taiwant is idesorolták) kívül más országokból is (Brazília, Japán, Korea, Mongólia, Nepál).

A rendezvény hosszúságát azzal indokolták, hogy a kínai eszperantisták nem elég gyakorlottak a nyelvhasználatban, ezért a tervbe vett tárgyú felkészítés előtt javítani kell az aktivisták nyelvtudását.

A 30 előadáson és a gyakorláson kívül városnézés és esti közös szórakozás is szerepelt a programban. Annak külön örültek a résztvevők, hogy jutott idő a kínai és más ázsiai országbeli eszperantó mozgalmi gondok nyílt megvitatására, amire más rendezvényeken nincs vagy alig van lehetőség.

Forrás: http://www.espero.com.cn/2014-08/20/content_33288616.htm

Cikksorozat az interlingvisztikáról

Az Esperanto folyóirat 2014 júniusától kezdve egy éven át közli Federico Gobbo olasz professzor cikkeit Interlingvisztika eszperantistáknak sorozatcímmel. Szemelvényes ismertetés az első három írásból.

Interlingvisztika: egy szó, sok jelentés

„A szavak jelentése ellentmondásos: jelentésük annál homályosabbá válik, minél használtabbak különböző szövegkörnyezetben. Az »interlingvisztika« sem kivétel. Habár az interlingvisztikát 1911-ben feltalálták, csak 1931-ben kezdett el csiszolódni, amikor azt Otto Jespersen dán filozófus és anglista Genfben a nyelvészek konferenciáján a nyelvészek figyelmébe ajánlotta. Jespersen ott hirdette meg a nyelvészet (lingvisztika) új ágának létrehozását, amelynek célja a különböző nyelvek közötti hasonlóság tanulmányozása egy közös nyelv (interlingua) tervezése céljából. Nos, az ’interlingua’ az ő számára közös nyelvet jelent, melyet különböző anyanyelvű emberek használnak. Konkrétan: akkor fordult a nyelvészekhez az eszperantónak és konkurenseinek tudományos tanulmányozására szóló felhívással, amikor az jelentős következménnyel járt. Ugyanis akkor fennállt annak a kockázata, hogy az általános nyelvészet figyelmen kívül hagyja az egész alágazatot, hogy kizárólag csak a »szabályszerű« nyelveket tanulmányozzák.”

A cikkben Federico Gobbo ezután rámutat azokra a fejleményekre, amelyek az interlingvisztika szónak legalább öt további egymástól eltérő jelentést adtak (a Latino sine Flexione szinonimája, interlingua (1951), mesterséges inteligencia stb.).

„Cikksorozatunkban leggyakrabban Jespersen 1931-ben adott meghatározását használjuk. Az ettől való eltérések világosan lesznek jelezve és alkalmasan magyarázva. E mellett fontosnak tekintem, hogy az eszperantisták legalább felszínesen tudják, hogy léteznek meggyökerezett más használatai is az »interlingua«, »interlingvista« és »interlingvisztika« szavaknak, szakközösségektől függően, mert így elkerülhetők a külső világgal való kellemetlen félreértések.

Mit mondjunk az eszperantológiáról? Az bizony az interlingvisztika része; mondhatjuk, hogy a legfontosabb része, mert semelyik tervezett nyelv sem terjedt el a történelemben gyakorlatilag annyi időre, mint az eszperantó, két világháborút is túlélve. Cikksorozatunkban állandóan kapcsolódni fogunk az eszperantóhoz mint ami referenciapont minden más tervezett nyelvi jelenséghez. Cikksorozatunk egy éven át fog folytatódni, pontosan száz évvel nyelvünk tudományos kutatásának René de Soussure általi megalapozása után, aki 1914-1915-ben létrehozta ennek szabályzatát az eszperantó szóalkotásáról szóló elméletével.”

Tervezett nyelvek osztályozásának nehéz feladata

„Mi egy tervezett nyelv lényege, amely azt más emberi nyelvektől megkülönbözteti? Erre a kérdésre a válasz azokból a törekvésekből adódik, amelyek a tervezett nyelvek alkalmas osztályozásának megtalálására irányulnak. A szakirodalomban nincs végleges meghatározás; ellenben létezik legalább három, mindegyik más oldalról közelít. Ez a tarkaság az interlingvisztika élénkségét bizonyítja.”

Az első osztályozás Louis Couturat és Léopold Leau 1903-ban megjelent könyvében volt adott: a priori, a posteriori és kevert tervezett nyelvek. Ennek az osztályozásnak fontosságát az adja, hogy kapcsolatot teremtett az egyetemes és tökéletes nyelvről szóló tizenhetedik századi filozófiai elméletekkel és a későbbi nemzetközi segédnyelvekkel, mint a semleges nemzetközi kommunikáció elméletének részével. „Ez az osztályozás nyilvánvalóan semmit sem mond a tervezett nyelv szociolingvisztikai státuszáról” – állapítja meg Federico Gobbo.

„A tervezett nyelvek második osztályozása Detlev Blanke ismert interlingvistától származik (1985). Az előző osztályozástól eltérően Blanke érdeklődik a szociolingvisztikai státusz iránt, és lépcsősort javasol a tervezett nyelvek különböző élénkségének kimutatására”.

A tizenkilenc lépcsőjű rendszerben az első lépcső a tervezet publikálása. A 19. lépcsőt a nyelv családi használata jelenti. A 13. lépcső a nyelv iskolai oktatásának nyilvános támogatottsága. A nyelvhasználatnak valamennyi lépcsője csak az eszperantónál valósul meg.

A harmadik osztályozás megalkotója maga a cikk szerzője, Federico Gobbo volt (2009) Alessandro Bausani ötletére építve. Az osztályozás két, egymásra merőleges tengelyhez viszonyítva történik. A függőleges tengely a tervezett nyelv célját mutatja: segítő célú (felső ág) vagy fiktív célú (lefelé mutató ág). A vízszintes tengely azt mutatja, hogy a nyelv nyilvános-e (jobbra mutató ág) vagy titkos. Az eszperantó, interlingua, ido és néhány más tervezett nyelv a segítő cél és a nyilvános használat által határolt negyedben helyezkedik el. A klasszikus interlingvisztika tárgykörébe főleg az ebbe a negyedbe sorolható tervezett nyelvek tartoznak. (A segítő cél és a titkos használat kizárja egymást, így az általuk határolt negyedbe nem kerülhet tervezett nyelv.)

A nyelvtervezés és a tervezett nyelvek egybefolyása

„Az olvasók már tudják, hogy az Otto Jespersen által a nemzetközi segédnyelvek tudományaként alapított interlingvisztika feladata az eszperantó és a konkurens tervezett nyelvek összehasonlítása, főleg strukturális szempontból. […] A struktúraközpontúság a modern nyelvészet alapítójától, Ferdinand de Soussere-től származik. Viszont, a jelenlegi interlingvisztika – és eszperantológia – a tervezett nyelveknek etnikus nyelvekkel való összehasonlítására irányul az azonosságok és a különbségek tisztázására […]. Ezeknek az összehasonlításoknak az elméleti alapja a nyelvtervezés, a szociolingvisztika ága, amely rögtön a második világháború után jött létre, amikor a klasszikus interlingvisztika véget ért – 1951-ben az interlingua publikálásával az IALA [Internacional Auxiliary Language Assotiation] által.”

A nyelvtervezés úttörői egyfelől a nyelvi kisebbségek kutatói (pl. Heinz Kloss, Joshua Fishman), másfelől az északi országok nem szokásos nyelvcsoporti helyzetének kutatói (Einar Haugen Valter Tauli) voltak.

„De mi a nyelvtervezés pontosan? Tudatos tevékenységek csoportjáról van szó, melyek nyelvek életben tartására, mentésére vagy rangjuk emelésére irányulnak, egészségi állapotuktól függően.” Fishman kidolgozott egy lépcsős eljárást, amely igen hasznos a nyelv egészségi állapotának megítélésére és kezelésére, különösen veszélyeztetett nyelvek esetében.

„Nyelvtervezésről szólni egy meghatározott nyelvközösségben többnyelvűségről való szólást is jelent, ahol a nyelvek közül legalább egy erős és a többiek gyengék. Cél a kiegyensúlyozott nyelvpolitika megtalálása, amelyben mindegyik nyelvhez tartozó személyek joga garantált.” Ezt elérni nem könnyű, ezért a nyelvtervezőknek igen alaposan ismerniük kell a helyzetet, belépve a közösségbe is, ha nem belőle származnak. A nyelvtervezők gyakran elvetik a „dialektus” szót, pejoratívnak tartják, és előnyben részesítik Kloss terminológiáját , amely ugyanazon közösségben két nyelv összehasonlítására két paramétert ad meg. „Megegyezésszerűen tekintsük az A-nyelvet erősnek, a B-nyelvet gyengének. A és B meghatározott strukturális különbséggel rendelkezik; ha ez magas, akkor A és B összekeverésének nincs kockázata külső személy szempontjából sem.” Jelentős távolságban lévő nyelvek például a walesi és az angol Walesben. Alacsony fokú a távolság az északi nyelvek (norvég, dán, svéd) között. Például egy norvég és egy svéd akkor is érti egymást, ha mindegyik a saját nyelvén szól a másikhoz. A nyelvtervezés ilyen esetekben a nyelvek között lévő távolság növelésére irányul (pl. a szlovák nyelv távolítása a cseh nyelvtől).

„Egy jó nyelvtervező a többnyelvűség megőrzésére törekszik, ahol mindegyik nyelv eléggé kidolgozott és távoli a többitől, úgy, hogy a beszélők viszonylagos nyelvi biztonságban érzik magukat.” Ritkábban sikeres az ellenkező irányú változtatás: két nyelvből egy létrehozása (ilyen például az albán nyelv egyesítése a második világháború után).

A nyelvtervezés klasszikus felosztása szerint (Cooper) megkülönböztetnek státusztervezést és korpusztervezést. Egy nyelv státusza hivatalos vagy nem hivatalos presztízsével kapcsolatos. A hivatalos státusz akkor a legerősebb, amikor a nyelv hivatalossá válik az államban, és a nyelv szavai esetenként megjelennek pénzjegyeken. A világon beszélt hatezer nyelv között ilyen erős értelemben csak kevés hivatalos van. Legalacsonyabb hivatalos státusza egy nyelvnek cenzurális törvény esetén van, amikor használata tiltott. Sok kisebbségi nyelv középen van, mert hivatalosan csak az országnak abban a részében elismert, amelyhez tartozik. A hivatalos státusz emelésének különböző hivatalos és nem hivatalos lehetőségei, eszközei vannak.

„Természetesen, a nyelvi státusz támogatása csaknem elképzelhetetlen a nyelv korpuszának átdolgozása nélkül. A korpusz említésekor szokásosan a szótárra és a neologizmusokra gondolnak. Ez helyes, de előtte egy másik nyelvtervezési tevékenység van: döntés az írásmódról. Az írást illető szabály nélkül a nyelv nincs biztonságban.” Gyakran a B-nyelv beszélői bár ismerik az A-nyelv ábécéjét, identitási ok miatt nem hajlandók azt átvenni. (Például a spanyol ñ a katalánban ny.) „Az ábécék megváltoztatása csak a nyelvközösség életében politikailag erős pillanatok idején történik: például, amikor a török adaptálta a latin ábécét, az ország Mustafa Kemal Atatürk vezetése alatt állt, aki köztársaság létrehozásával modernizálta Törökországot.

A korpusztervezés következő lépése a szabályozás (normalizálás), amely lényegében két módon lehetséges: egy változatnak vagy több változat ügyes keverékének magas rangra emelésével. Az előbbire példa az irodalmi nagyságai (Dante, Petrarca, Boccaccio) által nagy presztízsű firenzei beszédmódból kidolgozott olasz nyelv; az utóbbira példa a Limba Sarda Comuna (szárd közös nyelv), amely Szardínia olasz régió regionális közigazgatásában használt egységesített nyelv (2006).

A korpusztervezés harmadik és utolsó lépcsője a modernizálás: gyakran a B-nyelvek hagyományos, régi szókincshasználathoz kötődnek. Az ilyen nyelvek segítésére szükség van neologizmusok bevezetésére a modern élet jelenségeinek kifejezésére. Az A-nyelvhez történő hasonlítás itt is lényeges. A nyelvkidolgozás „arany szabálya” (Tosco, 2012): a belső különbségek (B-nyelvi változatok) minimalizálása, egyidejűleg a külső különbségek (az A-nyelvtől való távolság) maximalizálása. A neologizmusok tekintetében fennáll a csábítás az A-nyelvi szó egyszerű adaptálására.

Az olvasók a továbbiakban majd láthatják, hogy a nyelvtervezés által felvetődő problémák és kérdések hasonlatosak az eszperantó esetében is.

Forrás: Esperanto Junio 2014, Julio-Aǔgusto 2014, Septembro 2014

2014/3 (június)

Szervezik a 3. világkonferenciát az eszperantó tanításáról

Az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetsége (ILEI) elnökének 2014. március 1-jei közleménye szerint megkezdődött az eszperantó tanításáról szóló nemzetközi konferencia előkészítése. Svájc Neuchâtel kantonjának (szövetségi államának) kormánya – a 2013. november 20-i határozata alapján – hívja meg a konferenciára a világ kormányainak küldöttségét. A konferenciára 2015. május. 13-a és 16-a között kerül sor Neuchâtel és Chaux-de-Fonds városokban. A konferencia céljai: a jelenlegi tanulási és tanítási módok, valamint az eszperantó tanulása eredményeinek és következményeinek különböző (társadalmi, szakterületi stb.) szempontú áttekintés.

Forrás: Mireille Grosjean ILEI-elnök közlése

Neuchâtel

Chaux-de-Fonds

A hírhez kapcsolódva:

Az első világkonferencia megrendezésére az egykori Nemzetek Szövetsége Közgyűlésének egyik határozata adott alapot. 1920-ban, az első közgyűlésen javasolták az eszperantó tanításának napirendre vételét. Miután a javaslat ellenállásba ütközött, azt 1921-ben megismételték. Ekkor született határozat a téma következő évi napirendre vételéről. Ennek előkészítését szolgálta Rousseau Intézet által összehívott nemzetközi konferencia az eszperantó oktatásáról és hivatalossá tételének lehetőségéről. A konferenciát Genfben, a Nemzetek Szövetségének székházában tartották meg 1922. április 18-a és 20-a között. A konferencián 24 országból vettek részt szakemberek és 16 állam kormánya képviseltette magát. A konferenciát a Nemzetek Szövetségének főtitkára, Sir Eric Drummond nyitotta meg. Az utolsó ülésén a konferencia nyilatkozatban foglalta össze a szakvizsgálat következtetéseit, amely bekerült a Nemzetek Szövetsége főtitkárának a szeptemberi közgyűlés elé terjesztett jelentésébe. (Az eszperantó tanításáról végül némely államok, mindenekelőtt Franciaország nemzeti önzése miatt nem született döntés.)

A második világkonferenciát az eszperantó tanításáról Prágában tartották 1927. április 18-a és 20-a között Béke az iskolával címmel. A fordítás nyelve egyedül az eszperantó volt. A konferencia fővédnöke a Csehszlovák Köztársaság elnöke, T. G. Masaryk, tiszteleti elnöke Dr. E. Beneš volt, de a konferenciát ténylegesen ismét a J. J. Rousseau Pedagógiai Intézet igazgatója elnökölte.

*

Folytatódott az „Európai sokkulturájúság tanítása”

A Nyelvi hírek előző (2014/2) száma hírt adott arról, hogy eszperantó irányultságú szervezetek négy országból – Interkulturális Oktatás Központja (CEM; Lengyelország, Nowy Sącz); Edukado.net (Hollandia, Hága); a Német Eszperantó Szövetség művelődési és kulturális fiókintézménye (Németország, Herzberg am Harz); Kulturális Eszperantó Szövetség (KEA; Magyarország, Budapest) – résztvevői az Európai sokkultúrájúság tanítása Gruntwig-projektnek, melyet az Európai Unió finanszíroz, és amelynek fő célja a résztvevő országok sokirányú kultúrájának (folklór, hagyományos szokások, történelem, kultúra stb.) egymásnak történő bemutatása. A projekt első rendezvényét a lengyelországi Nowi Sącz városban tartották meg nagy sikerrel 2014. január 18-a és 20-a között.

A projekt résztvevőinek újabb találkozója Hollandiában volt az Edukado.net szervezésében. A szeminárium (találkozó) fő témáját a Frízföld és a fríz kultúra képezte. A találkozó programját Kováts Katalin és Sylvian Lelarge készítette elő. A 2014. május 22-e és 25-e között megtartott találkozón a négy csoportból 60 fő vett részt, de csatlakozott hozzájuk mexikói, spanyol és svéd eszperantista is.

A lengyel és a magyar csoport az első két napon Amszterdammal és Hágával ismerkedett, ezt követően indultak Frízföldre, ott találkoztak a német csoporttal.

A fríz program fő vendéglátója az eszperantó rendezvények kedvelt fríz-eszperantó popzenei együttese, a Kajto volt. Tagjai mutatták be Sneek, Hidenloopen és Leeuwarden nevezetességeit. Ez utóbbi városban a látogatók utcai ünnepségen is részt vettek.

Sneek város szállodájában a De Ljouwerter Skotsploech népitánc együttes mutatta be programját és adott ismertetést szokásokról és viseletekről. A következő napon a Kajto és a másik ismert popzenei együttes, a Kapriol’ tagjai vezették a szemináriumot zenei kísérettel.

A Kapriol’ a Frízföldről és a fríz nyelvről tartott előadást, a Kajto a Frízföld és kultúrájának (sport, állatok, étkezési szokások, italok) sajátosságait mutatta be.

A gazdag és élményekkel teli találkozóról film is fog készülni.

A Grundtwig-projekt következő állomása Magyarország lesz 2014. szeptemberében. Témája: a Bor (szőlőtermelés, borkészítés).

Forrás:http://edukado.net/novajhoj?id=460

http://edukado.net/novajhoj/montri?id=461

A hírhez kapcsolódva

Frízföld (hollandul Friesland, fríz nyelven Fryslân) Hollandia északnyugati tartománya a Fríz-szigetekkel együtt. Fővárosa Leeuwarden.

A frízek Nyugat-Európában több mint kétezer éve élnek, korábban a jelenleginél nagyobb területen. A fríz népnek változatlan jellemzője az identitásának megőrzésére való törekvés amellett, hogy jól együttműködnek a hollandokkal. (Bizonyára a függetlenség tiszteletének volt köszönhető, hogy Frízföld volt az első ország, amely 1782. február 26-án elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét Nagy-Britanniától.)

„A tartományban a két legjelentősebb nyelv a holland és a fríz. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának megfelelően a frízt is elismerik hivatalos nyelvként, használják kormányzati szinten, a közigazgatásban, az oktatásban és a médiában.

Kollumerpompban és Stellingwervenben egy alsószász nyelvjárást használnak, amit az említett karta alapján szintén elismernek regionális nyelvnek. Egyes városokban nem frízül, hanem az ún. stadsfries (városi fríz) nyelven beszélnek, ami valójában egy holland nyelvjárás erős fríz hatással. Bizonyos helységek egészen sajátos dialektussal büszkélkedhetnek.

A fríz nyelv hivatalos volta miatt szinte minden településnek van egy holland és egy fríz hivatalos neve. A tartományban gyakorlatilag minden helységnév- és utcanévtábla, a középületek feliratai kétnyelvűek.

Az általános iskolákban kötelező a fríz nyelv oktatása, de a többi órákat hollandul tartják. Saját rádió- és televízióadásuk (Omrop Fryslân) is van számos helyi fríz nyelvű újság mellett. Egyik legismertebb ma élő drámaírójuk, festőművészük és zenészük Gerrit Breteler. Drámai és zenei művei, kizárólag frízül, egyre népszerűbbek.

Bár a lakosság nagy része beszél frízül, írni-olvasni csak jóval kevesebben tudnak az anyanyelvünkön.”

„Frízföld kifejezetten mezőgazdasági jelleggel bír, jelentős a marhatartás és az ehhez kapcsolódó tejgazdaság. A tájhoz hozzátartoznak a fekete-fehér tehenek, csakúgy, mint a híres fekete fríz lovak. A másik nagy bevételi forrás a turizmus, főleg a délnyugati tavakhoz és a Watt-tengeri szigetekre várják a vízisportok kedvelőit.”

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fr%C3%ADzf%C3%B6ld

Sneek városról:

„A fríz tóvidék központja, egyben a vizisportok centruma Sneek.  A 33 ezer lakost számláló városban találkoznak ugyanis a tavakat összekötő csatornák. A város műemlék-büszkesége a Waterpoort, a Vízikapu, amely 1613-ban került az egyik csatorna fölé, hogy két tornya között ellenőrizhető legyen a város vízi bejárata. A Stadhuis 1760-ból való, ezért borítja bájos rokokó dísz. Különösen a kapubejárat feletti rész díszes. A városban található a Fríz Hajózási Múzeum, ahol kicsinyített hajómodellek és tengeri térképek emlékeztetnek arra, hogy évszázadokon át fríz tengerészek is bejárták a világtengereket.

Sneek és Leuuwarden között félúton egy kis falu, Wieuwerd protestáns templomának kriptájáról híres. Itt fekszik ugyanis üvegkoporsóban négy 17. században élt és elhunyt polgár, akik – a földből feltörő gázoknak köszönhetően – teljesen épen konzerválódtak.”

http://www.hollandia.co/tartomany/friesland

a Vízi kapu

Leeuwarden városról:

„Leeuwardent, a frízek nyelvén Ljouwert, közel 100 ezren lakják. Már település volt itt a 10. században is, 1190-ben már városfalak veszik körül. A 13. században még víz hömpölygött a város alatt, az eliszaposodás azonban itt is kezdetét vette. A 16. században Leeuwarden Friesland és Groningen kormányzójának a székhelye lett. Vilmos Lajos, Nassau grófja népszerűvé vált, a frízek „Us Heit”, azaz „Apánk” néven emlegették.

[…]

Fontos még megemlíteni a Fríz Múzeumot, amely a fríz földre vonatkozó történelmi és művészeti emlékek legteljesebb gyűjteménye. A házat 1781-ben építették. A múzeum bemutatja a büszke nép őstörténetét: Tacitus írásaiból hallunk először a frízekről. A népvándorlás korában már a frankokkal csatáznak. Bonifác angol pap, vagy más néven Winfried kezdi el téríteni a frízeket, ő Germánia apostola, később Mainz érseke lesz, de ezen a földön lesz gyilkosság áldozata is. Az utrechti püspök, Willibrord fejezi be a keresztény hitre térítését a frízeknek.

A múzeum régészeti leletei ezt a korszakot eleveníti fel, majd a középkori fejlődést követően a 16-18. századi ezüst- és aranyművesség gyönyörű darabjait mutatja be. A képtár igazi kincse Rembrandtnak egy Saskiát megörökítő festménye. Saskia van Uylenburg egyébként fríz származású volt, esküvőjüket is egy észak fríz faluban, Saint Anna Parochie-ben tartották.  A múzeumban találhatunk még fríz népviseleti és népművészeti tárgyakat is, amelyek közül kiemelkednek az ötvösművészeti darabok. Különösen a doktor Popta kincsének nevezett gyűjtemény a híres. Hasonlóan népszerű a Hindeloopen-szoba: a 17. századi bútorok láthatóak a bölcsőtől a tölgyfa-szekrényekig.

 A múzeummal szemben található levéltárban és könyvtárban, a Kanselarij reneszánsz épületében még többet meg lehet tudni a frízek múltjáról. Az épület 1566 és 1571 között épült, először bíróságként funkcionált. Ma több mint 200 ezer kötet és hozzávetőlegesen 2000 kéziratot és térképet tanulmányozhatunk e falakon belül.”

Igazságügyi palota

http://www.hollandia.co/tartomany/friesland

Még néhány érdekesség:

„Ma a vizisport kedvelőinek paradicsoma ez a hely, van itt lehetőség evezésre, vizisíre, motorcsónakozásra, vitorlázásra: a sok tó vize rengeteg lehetőséget kínál az ide látogató sportembernek. A hollandok szívesen töltik itt szabadságukat, s a németeknek is kedvelt üdülőhelye ez.

Sajátos helyi sportokat is találunk itt, például a Wadlopent. Ekkor apálykor átgyalogolnak a vizes földön a tengerpart közelében található szigetek egyikére. A csatornát rúddal átugrani szintén fríz testedzés. Winsumban rendeznek ilyenfajta ugróbajnokságot. Télen korcsolyázni lehet a befagyott tengeren vagy a csatornák jegén, hiszen a csatornák adta természetes jégpályákon akár 200 kilométert is le lehet korcsolyázni egyhuzamban.

A frízek büszkék hírességeikre. Például Pieter Stuyvesantra, a cigaretta-fajta névadójára, aki New York (az akkori Új Amszterdam), első kormányzója volt.  Margaretha Geertrudia Zelle, a híres kémnő is fríz volt, ismertebb nevén Mata Hari.”

http://www.hollandia.co/tartomany/friesland

Egy kis ország soknyelvűsége

A Disvastigo kétnyelvű (olasz, eszperantó) portálon 2014. január 14-én szerkesztőségi cikkben foglalkoztak Kelet-Timor nyelvi helyzetével. Néhány érdekes tény a cikk alapján.

Kelet-Timor 1975. november 28-án szűnt meg portugál gyarmat lenni. Néhány nap múlva azonban Indonézia megszállta az országot, amely végül is csak 2002-ben vált független állammá. Az ország hivatalos nyelveinek ekkor a tetum és a portugál nyelveket fogadták el. A mindennapi életben 16 nemzeti nyelvet és több tucatnyi nyelvjárást használnak a 14 874 km² nagyságú országban.

Forrás: Fataluku Language Project

Gyakorlatilag egész Kelet-Timorban a tetum a legelterjedtebb közvetítő nyelv. A portugál ugyan a másik hivatalos nyelv, mégis a lakosságnak csak kb. 5 százaléka használja. Úgy vélik, ennek oka, hogy sokan Indonéziában vagy Ausztráliában tanultak éa az ottani nyelvet részesítik előnyben a portugállal szemben.

Kelet-Timor néhány nyelve veszélyben van, más nyelvei pedig a kommunikációs technológiai fejlődés eredményei által kerülhetik el az eltűnést.

Forrás: Disvastigo, 2014. január 14.

Kínai eszperantótanárok szemináriuma

A délkelet-kínai Jiangsu tartomány Changzhou városában tartották meg 2014. május 16-a és 18-a között az 5. Kínai Szemináriumot az eszperantó oktatásáról. A Pekingből és őt kínai tartományból jelenlévő kínai eszperantistákon kívül a szemináriumon részt vettek még Kínában dolgozó koreai, olasz és francia eszperantisták is.

Ezek a szemináriumok hídként kötik össze a Kína-szerte eszperantót tanító tanárokat. Az 5. szeminárium is fóruma volt a tartalomban gazdag tapasztalatcserének és elméleti vitáknak.

A rendezvény programja négy nyilvános tanítást is tartalmazott négy általános iskolából, melyeken különböző tanítási módok kaptak bemutatást.

„A szeminárium alkalmával a fent említett négy iskola igazgatója ismertette az eszperantó tanításának rendjét és tapasztalatát. Így a Dongfang általános iskolában az eszperantó tanításának 30 éves története van. Az iskolában már 1984-ben eszperantócsoport alakult, megkezdődött a nyelv tanítása is, és az eszperantó révén az iskola ikertestvéri kapcsolatba került a japán Takatsuki városban lévő Yosumi általános iskolával. Az iskola jelenleg kötelező tantárgynak tekinti az eszperantót a 4., 5. és 6. osztályos tanulóknál, akik számára az eszperantó ablakot nyitott egy teljesen más világra.

Hasonlóképpen a Baiyangshujie és Yontai iskolák is kötelező tantárgyként vették tekintetbe az eszperantót. Erről Wei Yubin iskolaigazgató azt mondta, hogy iskolájában a tanulók az eszperantótanulás tapasztalatával felvértezve jobban megtanulják az angol nyelvet, mint azok akiknél hiányzik az eszperantótanulással szerzett tapasztalat. Továbbá, az eszperantó az iskolába nyitottabb és nemzetközi légkört hozott. […] A szemináriumon Zhenjiang város Baotalu iskolájának és Pekingből a Yongtai iskolának a vezetője is tájékoztatást adott az eszperantó oktatásáról iskolájában.”

A második napon hét gazdag tapasztalattal rendelkező tanár tartott előadást az eszperantó tanításáról.

Forrás: http:// esperanto.china.org.cn/2014-05/19/content_32429678.htm

MONTEVIDEO – 1954 és 2014

Az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetsége (ILEI) 47. konferenciáját Uruguay fővárosában, Montevideoban tartja 2014. július 19-e és 25-e között. A konferencia előkészítésének keretében az ILEI titkára és a helyi előkészítő bizottság tagjai májusban felkeresték az UNESCO regionális székhelyét Montevideoban.

Wikipedia

60 évvel korábban, 1954-ben Montevideoban volt az UNESCO-nak az a közgyűlése, amely határozatot fogadott el az eszperantóról.

Az UNESCO közgyűlésének határozata

IV. 1. 4.422.–4224

Montevideo, 1954. december 10.

A Közgyűlés, miután megvitatta a Főigazgató jelentését az eszperantó érdekében benyújtott kérelemmel kapcsolatban,

tudomásul veszi a nemzetközi szellemi kapcsolatok és a világ népeinek egymáshoz való közeledése terén az eszperantó által elért eredményeket;

elismeri, hogy ezek az eredmények megfelelnek az UNESCO céljainak és eszméinek;

tudomásul veszi, hogy több tagállam közölte, miszerint kész bevezetni az eszperantó tanítását az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben, és kéri ezeket a tágállamokat, hogy ezen a téren elért eredményekről a Főigazgatót tájékoztassák;

utasítja a Főigazgatót, hogy kísérje figyelemmel az eszperantó folyamatos fejlődését, felhasználását a tudományban, a nevelésben és kultúrában, és ebből a célból működjék együtt az Eszperantó Világszövetséggel a mindkét szervezetet érintő kérdésekben.

Az UNESCO-hivatalban folytatott megbeszélésen az is szóba került a konferencia kapcsán, hogy a konferencia programjába bekerülhet annak a helynek, a Törvényszéki Palotának meglátogatása is, ahol az UNESCO közgyűlése a fenti határozatot elfogadta. A hivatal oktatásért és kultúráért felelős főtisztviselői segítőkészen fogadták az ILEI küldöttségét és a konferencia előkészítéséhez támogatást ígértek.

Forrás: Radojica Petrovič közlése

Eszperantisták Különleges Találkozója Nepálban 2014

A Különleges Találkozó 2014. március 6-tól 17-ig tartott. A teljes programon 35-en vettek részt és kb. ugyanennyien részeseményeken voltak ott. A találkozón részt vett Belgiumból 5 fő, Franciaországból 4fő, Svájcból, Bulgáriából és Kínából 2-2 fő, Dániából és Lengyelországból 1-1 fő, a többi résztvevő nepáli volt.

A program idei célja eszperantisták meghívása volt minden életkori csoportból, hogy élvezzék Nepál világhírű helyeit, és hogy élénkítsék az eszperantó mozgalmat Nepál középnyugati részén, Pokhara idegenforgalmi városban.

A találkozóra érkezőket március 6-án fogadták Nepál fővárosában, Katmanduban. 7-én a Nepáli Eszperantó Szövetség (NEspA) rendezésében megnyitották a programot. 8-án a csoport látogatást tett a Katmandu-völgybe. Utána a csoport a Csitván Nemzeti Parkba utazott és ott időzött két napig, ahol elefánton lovagolhattak, csónakáztak, kulturális programban és más tevékenységben vettek részt. A külföldi résztvevők részéről előadások hangzottak el.

Katmandu	Katmandu-völgy	Örök békeláng Lumbiniben (Wikipedia)

11-én a csoport Buddha szülőföldjére Lumbinibe utazott, majd ugyanazon a napon elérte Palpa hegyi várost, amely természeti szépségéről és a sajátos nepáli férfi fejfedőnek, a „topi”-nak gyártásáról nevezetes.

12-én a csoportot Pokhara idegenforgalmi városban, amely Nepál második legnagyobb városa, Himalal Paruji (NEspA-alelnök) fogadta. A csoport két napon át a város nevezetességeivel ismerkedett. 14-én látogatást tettek arra a helyre (Sarankot), ahonnan a régió minden nevezetes hegyét látni lehet. Délután több előadás volt és filmet vetítettek a japán Oomoto vallási szervezetről, amely nemzetközi kapcsolataiban az eszperantót használja.

15-én a találkozó részvevői ismét Katmanduban voltak, ahol egy esküvői szertartáson is jelen voltak. 16-án a vendégek és a nepáli eszperantisták együtt élvezték a színes Holi ünnepséget (amely a hamisság elleni győzelem ünnepe). A helyi eszperantisták által rendezett közös ebéd majd búcsúest következett, amelyen Ilse Jesques, mozgássérült hölgy Belgiumból, meghatottan mondott köszönetet a részvétel lehetőségéért.

„Az idei találkozó sikeres volt több okból. Propagálni tudtuk nyelvünket Nepál középnyugati részén, volt 7 előadás Katmanduban, Csitvanban és Pokharában, Ilse asszony kerekesszékkel az egész programon részt tudott venni. Reméljük, hogy a találkozó célja, nevezetesen az eszperantó terjesztése országunkban, egyre inkább sikeres lesz.”

Forrás: Bharat K. Ghimire beszámolója

2014/2 (április)

Az EEU 10. kongresszusának védnöke a horvát államelnök

Az Európai Eszperantó Unió (EEU) 2014. július 6-a és 12-e között a horvát tengerparti városban, Riekában (Fiume) tartja meg 10. kongresszusát. Az EEU vezetése Ivo Josipovićot, a Horvát Köztársaság elnökét kérte fel arra, hogy a kongresszus védnöke legyen.

Az államelnök 2014. január 21-én kelt levelében közölte, hogy az EEU 10. kongresszusa feletti védnökséget örömmel elfogadja, a kongresszus sikeres megszervezéséhez jókívánságát fejezte ki

Ivo Josipović 2014. március 25-i keltezéssel megküldte továbbá az EEU-nak a 10. kongresszusra szánt üzenetét. „Nem kétséges, hogy az eszperantó a jövőben is hozzájárul az európai identitás erősítéséhez, amely támogatja valamennyi ország nemzeti identitását, és segíti idegen nyelvek gyorsabb tanulását és a könnyebb megismerkedést egymással” – mondja egyebek mellett az üzenet. A szervezőket az az öröm és megtiszteltetés is érte, hogy egy hónappal a kongresszus előtt az államelnök hivatalában fogadni fogja az EEU küldöttségét. Forrás: Eǔropa Bulteno, No. 134., No. 136.

Európa sokkultúrájúságának tanítása

Eszperantó irányultságú szervezetek négy országból – Interkulturális Oktatás Központja (CEM; Lengyelország, Nowy Sącz); Edukado.net (Hollandia, Hága); a Német Eszperantó Szövetség művelődési és kulturális fiókintézménye (Németország, Herzberg am Harz); Kulturális Eszperantó Szövetség (KEA; Magyarország, Budapest) – résztvevői az Európa sokkultúrájúságának tanítása Gruntwig-projektnek, melyet az Európai Unió finanszíroz.

A projekt fő célja a résztvevő országok sokkultúrájúságának (folklór, hagyományos szokások, történelem, kultúra stb.) egymásnak történő bemutatása.

Az első programot 2014. január 18. és 20. között a lengyelországi Nowy Sącz városban valósították meg. A háromnapos gazdag program szemináriumi előadásokat (néprajzi, történelmi stb.), különféle bemutatókat, kirándulást, utcai felvonulást, esti művészeti fellépéséket és hasonló eseményeket tartalmazott. A szervezők jelentős sikernek tekintették a lakossági részvételt egyes programrészeknél.

Forrás: Eǔropa Bulteno, No. 124,; No. 135.

(Halina Komar és Katalin Kováts beszámolói)

A nevem Doni_Zänä

A nyelvi különbözőség tanulmányozásával megbízott intézet Mexikóban könyvet adott ki, a melyben katalogizálták a Mexikóban lévő bennszülött nyelveket. Ez egy 2005-ben kezdődött projekt első eredménye. Ebben a mexikói bennszülött népek nyelvi különbözőségeit három kategóriába soroltan – „nyelvcsalád”, „nyelvcsoport” és „ nyelvi változat” – mutatják be. A témáról Benjamin Cervantes, a mexikói bennszülött nyelvek szakértője egy cikkben adott tájékoztatást.

A nyelvcsalád olyan nyelvek együttese, amelyeknek strukturális és lexikai hasonlatosságainak közös történeti eredete van. Tizenegy bennszülött amerikai nyelvcsaládot vettek tekintetbe azon az alapon, hogy nyelveik közül legalább egy nyelv jelen van a mexikói nyelvek között. A tízenegy nyelvcsalád (földrajzi helyzetük szerint, a kontinensen északról délre haladva): I. Álgica; II. Yuto-nahua; III. Cochimi-Yuman; IV. Seri; V. Oto-Mangue; VI. Maya; VII. Totonaco-tepehua; VIII. Tarasca; IX. Mixe-Zoque; X. Chontal de Oaxaca; XI. Huave. A nyelvcsoport valamely bennszülött néphez kapcsolódó nyelvi változatok együttesét jelenti. Az adott nép által beszélt nyelvi változatok különböznek egymástól strukturális és lexikális tekintetben, valamint hasz-

nálóiknak sajátos, más változatok használóitól eltérő szociolingvisztikai identitást adnak ugyanazon népen belül. Mexikóban 62 bennszülött nép van 364 nyelvi változattal.

A bennszülött népek jogai szerint a nyelvi változatok is nyelvnek tekintendők, azaz hivatalos ügyekben (oktatás, igazságszolgáltatás, egészségvédelem stb.) használatukat – elvileg – lehetővé kell tenni. A mexikói kormány habár kinyilvánítja a bennszülött nyelvek különbözőségét Mexikóban, a gyakorlatban a bennszülött népek kultúrájának spanyolosítására törekszik.

Doni_Zänä esete

2007-ben Pachua városban a „Hñahñu” népből egy házaspár az elöljáróságon lányukat Doni_Zänä néven kívánta bejegyeztetni. Bennszülött nyelvükön ez a név „Holdfény”-t jelent. A hatóság a kért néven történő bejegyzéstől azzal az ürüggyel zárkózott el, hogy számítógépes rendszerük nem fogadja el a diakritikus jeleket és a speciális betűket. A házaspárnak azt javasolták, hogy vagy spanyol nevet adjanak a gyermeknek, vagy egyszerűsítsék a nevet „Doni Zana”-ra, csakhogy nyelvükön ennek jelentése „Harapós Kő”. A férj az elutasítás okát a hatóság etnikai csoportok iránti erős ellenszenveként értelmezte.

A „Hñahñu” bennszülött nyelv elismertetéséért vívott szívós és kemény küzdelem eredményeként végül 2012-ben a gyermeket Doni_Zänä néven vették nyilvántartásba.

Forrás: esperanto, aprilo 2014. (p. 87.)

Ülésezett a Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért

Az Európai Bizottság (EB) kezdeményezésére 2009-ben megalakult, majd 2013-ban megújult Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért 2014. március 14-én Brüsszelben teljes ülést tartott. Az ülésen az Európai Eszperantó Uniót (EEU) Seán Ó Riain és Jozef Reinvart, az Edukado@Interreto (E@I) szervezetet Peter Baláž és Maja Tišljar képviselte.

Az ülésen Uwe Mohr leköszönő elnök értékelte a Civiltársadalmi-platform ötéves tevékenységét. Fő eredménynek nevezte meg azt a jelentést és ajánláscsomagot, amelyet a „civilek hangjaként” 2011 júniusában adtak át az Európai Bizottságnak. Sajnálattal állapította meg, hogy az Európai Bizottság (még) nem hasznosította a bennük lévő újítási lehetőségeket, és hogy nem küldte meg őket a Unió tagállamainak. Csupán az Európai Bizottság honlapján szerepelnek, angol nyelven.

Az Európai Bizottság tárgyban illetékes szervezeti egységének igazgatója, Anna Carola Pereira hangsúlyozta a Civiltársadalmi-platform a többnyelvűségért ajánlásainak és a 29 európai civil szervezet aktív részvételének fontosságát. Nagyra értékelte a jelentést és az ajánlásokat, amelyeknek elküldése a Európai Bizottságban történt szerkezeti átalakítás miatt maradt el. Tájékoztatást adott az EB új kezdeményezéseiről: Nyílt oktatás; Európa – térség a képességek és minőségek számára; Nyelvtanárok cseréje az EU és Kína között.

Kristina Cunningham, az EB többnyelvűséggel foglalkozó szervezeti egység vezetője beszédében emlékeztetett a többnyelvűségi EU politikát támogató „Nyelvi értékelés”-re és a „Nyelvek Európai Napjá”-ra; szólt arról, hogy új munkacsoportok foglalkozni fognak nyitott módszerek összerendezésével, amellyel kapcsolatos különböző vitákban a Civiltársadalmi-platform tagjai és részt vesznek. Tájékoztatást adott az Erasmus+ programról és felhívta a résztvevők figyelmét projektekben való részvételi lehetőségekre, különös hangsúllyal az idegen nyelvek oktatásának javítására, valamint a civilek mozgási lehetőségeinek előmozdítására az EU munkaerő piacán. Tájékoztatott az „Alkotóképes Európa” programról, amelynek célja az irodalmi fordítás projektjeinek támogatása. Szólt a „Szakértők kézikönyve” kiadásáról, amely magas színvonalú és újító európai projektek készítéséhez ad segítséget.

Azzal kapcsolatban, hogy az előirányzat szerint az irodalmi fordítások a 24 hivatalos nyelvre és nyelvről, valamint latinból és görögből történő fordításra kaphatnak támogatást, Seán Ó Riain arra hívta fel a figyelmet, hogy ez megkötés figyelmen kívül hagy két további fordítási kategóriát: 1) fordítás európai nyelvről az eszperantón át kínai és japán nyelvre; 2) irodalmi fordítás európai nem hivatalos nyelvek között stb.

Kristina Cunningham bejelentette, hogy az Európai Bizottság 2014. szeptember 25-re és 26-ra nyelvi konferenciát szervez Firenzébe „ Idegen nyelvek tanításának különböző technikái” címmel. A konferenciára meghívta a Civiltársadalmi-platform tagjait.

Prof. Bessie Dendrinos – Athén Egyeteméről – beszámolt hat nyelv összehasonlító nyelvi értékelésének többnyelvű platformjáról, melyet további nyelvekkel kívánnak bővíteni.

Martin Nuttall a Nyelvvizsgáztatók Európai Szövetsége (ALTE) képviseletében ismertette az ALTE részvételét a minőségi normák megteremtésében a nemzetközi nyelvvizsgáztatáshoz.

Jan Roukens az Európai Terminológiai Szövetségtől a nyelvi különbözőség támogatásának és előbbre vitelének szükségességét emelte ki. Európa soknyelvűsége és sokkultúrájúsága nagy érték. Az „Egyesülve a sokféleségben” jelmondat tartalmának teljesüléséhez az állampolgárok közötti nyelvi akadályokat nyelvek széles körének választásával, fordítások további erősítésével, terminológia létrehozásával és az infrastruktúra (szótárak, terminológia, technikai segítség) kiépítésével le kell küzdeni. Nyelvek használata veszélyeztetett minden szintjén az oktatásnak, a kereskedelemben és az iparban, korszerű technológiában, szórakoztatásban és más területeken, mert egyre több egyetemen minden EU-országban angolul tanítanak a nemzeti nyelv helyett. Az erre való hajlam rég óta létezik Észak-Európában, de gyorsan terjed 2007 óta a dél-európai országokban is.

Az E@I részéről Peter Baláž és Maja Tišljar ismertetést adott a szlovák és a német nyelv tanulására létrehozott többnyelvű internetes portálokról (www.slovake.eu; www.deutsch.info), amelyeket nem csak Európában, hanem az egész világon eredményesen használnak. Beszéltek az Európai Bizottság által támogatott „Lingvo.info” többnyelvű portál fejlesztéséről is. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy ezekhez az eredményekhez alapul az eszperantó nyelv tanítására kidolgozott www.lernu.net többnyelvű ingyenes internetes portál szolgált.

Jozef Reinvart Szlovákia Kül-és Európaügyi Minisztériumától beszámolt a szlovák Nemzeti Megállapodás az EU-ról össztársadalmi vitaplatformról, amely 2004 óta működik. [Erről lásd a lentebbi emlékeztetőt.] Igen jelentősnek ítélte a Civiltársadalmi-platform által kidolgozott jelentést és ajánlásokat. Nehezményezte, hogy továbbküldésük elmaradt. Szükségesnek tartotta, hogy az Európai Bizottság jobban ösztönözze a tagállamok közötti együttműködést a nyelvi és kulturális sokféleség támogatásának jobbítására, álláspontja szerint politikusok, nyelvészek, civilek részvételével összeurópai vitában kell elfogadható megoldást keresni a tömeges nyelvi és kulturális gondokra Európában.

Kristina Cunningham az Európai Bizottság részéről magasra értékelte az E@I által bemutatott internetes portálokat és projekteket. Továbbá kijelentette, hogy Szlovákia a Nemzeti Megállapodás az EU-ról vitaplatformjával minta lett más EU-országok számára.

EMLÉKEZTETŐ

2013. május 9-én, az „Európa Nap”-on, Pozsonyban (Bratislava) Ivan Gašparovič, Szlovákia elnökének védnökségével a megújított Nemzeti Megállapodás az EU-ról nyitott tanácskozást tartott, melyet Szlovákia Kül- és Európaügyi Minisztériuma szervezett az Európai Ügyek Központtal együttműködve a „Milyen Európát szeretnénk?” témában. A tanácskozást Ivan Gašparovič, Szlovákia elnökének beszéde nyitotta meg. Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke és Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke bevezető beszédben fejtették ki nézetüket és ajánlásukat az európai politikáról Szlovákiában. A vitapanel más megszólalói voltak: parlamenti politikai pártok elnökei, képviselők a nemzeti és az Európai Parlamentből, össztársadalmi intézmények képviselői, beleértve állampolgárok szervezeteit, diplomaták és más külföldi vendégek.

A tanácskozás vitái világosan megmutatták egy össztársadalmi vitaplatform szükségességét európai témákról és problémákról. A következő év során a platform három munkacsoportban fog dolgozni: 1) A jelenlegi európai integráció kihívásai; 2) Szlovákia 10-éves tagsága az EU-ban; 3) Szlovákia elnöksége 2016-ban. Mindegyik munkacsoportot elnök és három alelnök irányít. A munkacsoportok mindegyikének három összejövetele lesz. Stratégiai politikai tanácsokat fogalmaznak meg Szlovákia kormánya számára európai ügyekben, nemcsak az Európai Unió, hanem a polgárok vonatkozásában is. A javasolt ajánlások Szlovákia építő hozzájárulásai lesznek az EU demokratizálásához, az európai integráció folyamatának hatékonyabbá tételéhez és sikeres folytatásához a polgárok támogatásával és részvételével. Az egyéves munkát követően 2014 május 9-én lesz a Nemzeti Megállapodás az EU-ról tanácskozása, amikor Szlovákia kormányának előterjesztik a megvitatott és jóváhagyott stratégiai európai ajánlásokat három fő területre.

A Civiltársadalmi-platform ülésének végén új elnököt választottak. A négy jelölt egyike dr. Seán Ó Riain, az EEU elnöke volt. A szavazásnál egy szavazattal megelőzte őt Prof. Bessie Dendrinos az Athéni Egyetemről.

Forrás: Eǔropa Bulteno, No. 136.

Százegy éves a legidősebb európai eszperantista

Életének főbb állomásairól és az eszperantó mozgalomban való részvételének eseményeiről számolt be a százegy éves spanyol eszperantista, Eduardo Larrouy az Eǔropa Bulteno 2014. márciusi számában.

1932-33-ban, 19 éves korában, eszperantó tanfolyamon vett részt. 1933-ban már jelen volt a 10. spanyol eszperantó kongresszuson.

„[…] az eszperantó megragadott engem s a barátaimat is; azonnal megértettük, hogy az eszperantó milyen értéket jelenthet a munkásoknak, akik a nagy munkanélküliség miatt kénytelenek külföldre utazni. Javaslatot tettünk tehát Kereskedősegédi Szakszerveztünk Kulturális Szakosztályának, hogy az ott tanított különböző tárgyak közé vegyék fel az eszperantót.”

A szakszervezet a javaslatot elfogadta, így 1934-35-ben megvalósult az eszperantó tanfolyam, amelyet 1935-36-ban felsőfokú tanfolyam követett. Bilbaóban létrehozták a Kereskedősegédi Szakszervezet eszperantó csoportját is. Eduardo Larrouy és barátai mindezek szervezésében és megvalósításában tevékenyen részt vettek. Ezt követően sorsuk más irányt vett. Belekeveredtek a spanyol polgárháborúba, melynek befejezését követően koncentrációs tábor, majd büntetőszázad várta őket.

Az új hatalom számára az eszperantó nem kívánatos dolog lett. A bilbaói csoport könyvtárát és más értékeit a polgárháborún kívül maradt eszperantisták mentették meg jobb időkre. A spanyolországi eszperantó mozgalom a második világháborút követően, 1952 táján kezdett ismét magára találni.

A most 101 éves spanyol eszperantista ezt követően is tevékenyen részt vett a mozgalomban: szervezett, tanított kongresszusokon vett részt … És most beszámolt életéről.

Forrás: Eǔropa Bulteno, No. 136.

2014/1 (február)

Kínai gyerekek, szülők és az angol nyelv

Az Esperanto folyóirat 2006. decemberi számában a lengyel Roman Dobrzyński beszámolt kínai tapasztalatairól, melyeket az eszperantó nyelv oktatása során szerzett. Pekingben három hónapos eszperantó tanfolyamot tartott a Kínai Igazgatási és Informatikai [magán] Egyetem meghívására. Segítője kínai tanár volt. Hat csoportban összesen 80 hallgatónak tanította az eszperantó nyelvet.

Tekintve, hogy a kínai nyelv jellege nagymértékben eltér az európai nyelvekétől, a kínaiak nehezen tanulják meg az eszperantót, az angolt pedig még sokkal nehezebben. A tanfolyam végén a legszorgalmasabb hallgatónő kijelentette: „Nyolc évig tanultam az angolt és nem tudom beszélni, három hónap óta tanulom az eszperantót és már beszélem.”

A kínai szülők megszállottan szorgalmazzák az angol tanulását. Tömött autóbuszon egy tízéves leányka papírlappal a kezében fennhangon angol szavakat gyakorolt. Kérdezték tőle: „Szereted az angol nyelvet?”– „Nem, utálom” – válaszolta. – „Akkor miért gyötröd vele magadat ebben a tömegben?” – „Mert, ha otthon nem fogok tudni felmondani tíz új szót, akkor anyám nem ad ebédet” – hangzott a válasz. Az egyetemen angol nyelvet tanító ausztrál tanár megállapítása szerint a kínaiak több évi tanulás után sem beszélik az angol nyelvet, vagy ha igen, nem lehet őket megérteni.

Esperanto, Decembro 2006

[Az, hogy a gyermekeik jövőjéért aggódó kínai szülők, miért ennyire szigorúak, kiderülhet a következő írásból.]

Az angol nyelv erőszak a kínai tanulók számára

HUANG Yinbao „Trezoro” a fenti címmel tartott előadást 2013. július 15-én az Internacia Ligo de Esperantistaj Instruistoj (ILEI) 46. konferenciáján. Az eszperantó nyelvű előadás szövege megjelent, két részben, az Internacia Pedagogia Revuo (IPR) 2013/3. és 4. számában. Az előadás fő tartalmát az alábbiak ismertetik. [A bevezető rész az előadás vázát vetíti előre.]

„Reform, nyitás, valamint Kína és a külföldi országokkal való könnyű kommunikáció érdekében a kínai központi kormány az ország valamennyi tanulója számára az angol nyelv tanítását rendelte el 30 évvel ezelőtt. Kínának valóban szüksége van az angol nyelvre és olyanokra, akik azt tökéletesen tudják, de az angol nyelvvel a kormány a kínai tanulókkal szemben erőszakot követ el az által, hogy gyermekkortól kezdve minden iskolában minden tanulót kötelez az angol nyelv tanulására, amelyre a tanulóknak talán egész életük során sem lesz szükségük. Ez az oktatás teljesen ellenkezik a kínai nép kívánságával. A bölcs és helyes út az, hogy az iskolások közül az érdeklődőknek, az iskolások kis hányadának tanítsák a nyelvet azoknak, akik az angol nyelv elsajátításában kiemelkedő képességűek, [egyébként] az iskolásoknak engedjék meg a számukra valóban hasznos és érdekes tanulmányok szabad megválasztását.”

A [nyelvoktatási] rendszer szemben áll sok kínai akaratával [főleg érdekével]

„Kínában akaratától vagy szükségletétől függetlenül minden tanuló köteles tanulni az angol nyelvet. Sok olyan 30 év alatti fiatalt lehet találni, aki sohasem tanult fizikát, kémiát, biológiát, művészetet, kínai kultúrát stb., de olyanok nem találhatók, akik nem tanulták az angol nyelvet, jóllehet, közülük sokan az iskola befejezése után rövid idő alatt azt teljesen elfelejtették.

Ha a kínai iskolában a fiatalok nem tanulnák az angolt, akkor nem járhatnának jó iskolába; ha nem tudnák jól a nyelvet, természetesen elveszítenék a felsőoktatásba való belépés lehetőségét. Az egyetemi angol nyelvvizsgán sikertelen hallgatók nem tudnak egykönnyen diplomát szerezni, mester- és doktori képzésben továbbtanulni, jó állást elnyerni a diploma után, akkor sem, ha a nyelvismeretre egész életükben sem lesz szükségük. Még azoknak sem lesz ragyogó jövőjük, ha nem tanulják szorgalmasan az angolt, akiknek a kínai hagyományos kultúra, ideográfia, kínai ősnyelv, kínai stílusú orvoslás a szakjuk.

Tény, hogy Kínában az angolt tanult tömegeknek további életük során semmilyen kapcsolatuk sincs az angol nyelvvel. Sok kínai panaszkodik sajnálkozva: Miért tanultuk az iskolában szorgalmasan az angol nyelvet, melyet sohasem használtunk a munkában? Ha pedig nagy fáradtsággal nem tanulnánk a nyelvet, akkor nem kaphatnánk meg ezeket az állásokat. Miért tanítják nekünk erőszakkal az angol nyelvet? Bizonyosan tanulnánk, ha valóban szükségünk lenne erre a nyelvre. Ez nem erőszak a kínai tanulók ellen? Az angol nyelv az erőszak eszközének tűnik.”

A [nyelvoktatási] rendszer hiába tanultat sok tanulót

Az óvodáskortól a 20 éves kort is meghaladóan az angol nyelv tanulása a fiatalok idejének igen nagy hányadát köti le. A legszebb gyermek- és ifjúkort keseríti és rabolja meg az angol nyelv. Nem tanulása pedig nincs megengedve. Nélküle jó iskolába nem lehet bejutni, sőt rosszba se. Kínában minden tanuló kötelezően sok időt, energiát, pénzt és anyagot fordít tanulására. Az iskolákat befejezettek 99%-a az állásba kerülés után sohasem használta az angolt és néhány év után teljesen elfelejtette, amire ifjúságát, fiatal életének javát kellett feláldoznia.

Hiszem, hogy egyes tanulók valóban szeretik az angol nyelvet, és használni fogják elkövetkező életükben és munkájukban. Lányom most folyékonyan beszéli az angol nyelvet. Nemcsak annak következtében, hogy az iskolában Kínában kötelezően és szorgalmasan tanulta. A diploma megszerzése után angol tudását angliai egyetemen tökéletesítette. [...] Az angolnál is folyékonyabb eszperantó beszédtudására hat hónapos speciális tanfolyamon tett szert. Dennis Keefe úr eszperantó tanfolyamának színvonalát összevetve az angoltanítás színvonalával Kínában, az elfuserált angol oktatás miatt nagyon röstelleném magam, ha oktatási miniszter lennék Kínában.

A [nyelvoktatási] rendszer gátolja Kína fejlődését

„Az emberiségen belül vannak különféle veleszületett tehetségűek és érdeklődésűek. Nem mindenkinek van nyelvi tehetsége. Egyesek a művészet, mások a számítógépes programok, ismét mások a sport és egyesek talán a kínai irodalom stb. iránt érdeklődnek. Az oktatási minisztériumnak az a követelménye, hogy minden tanuló birtokában legyen az angol nyelvnek, bizonyára korlátozóan hat a különféle tehetségek és veleszületett érdeklődések kibontakozására. Az erőszakkal történő oktatása azoknak, akiket nem érdekel az angol nyelv, biztosan elnyomja az ifjúság különböző dolgok iránti vonzalmát. Különböző szakterületek veleszületett tehetségei talán meg fognak hátrálni az oktatási minisztérium részéről alkalmazott hosszúidejű elnyomás miatt.

Az emberi energia behatárolt. Egy ember nem lehet sikeres minden téren. A sikeres emberek többnyire egyetlen területen kiemelkedők, másokon nem. Nem kevés speciális szakterületen jó képességgel rendelkező tanuló vesztette el esélyét egyetem látogatására és a kívánatos szakterület kutatóhelyén való munkára az angol nyelvű vizsga sikertelensége miatt. Az angol nyelvnek kötelesek engedelmeskedni, lemondva saját kiemelkedő képességükről és érdeklődésükről.

Panaszkodnak, hogy Kínának sok szakterületen nincsenek kiemelkedő egyéniségei. Fő ok az angol nyelv. A fiatalok kénytelenek bevetni magukat az angol nyelv tanulásába, mellőzve kedvteléseket és egyéb dolgokat.

Most a nyugati országokban a tudomány gyorsan fejlődik. A több mint 1,3 milliárd lakosságú Kínából 2012 előtt senki sem kapott Nobel-díjat. Erről különféle okokat feltételeznek. Úgy vélem, hogy a Nobel-díjassá válás esélyét a gyermekkortól kezdve erőszakosan végrehajtott angoltanítás hiúsította meg. […]”

A [nyelvoktatási] rendszer rombolja sok ember megélhetését

„Nem ellenzem az angol nyelvet, támogatom a nyelv tanítását Kínában. De az angol nyelv csak eszköz és nem alapismeret, mint a nemzeti nyelv és a matematika. Szerintem, azoknak, akik tanulták az angol nyelvet, azt teljesen birtokolniuk kellene, vele könnyen kellene elegendő javadalmazásra szert tenniük. És azok, akik nem kívánják azt tanulni, teljes energiával és zavartalanul tanulhatnák kedvelt szakjukat, azzal keresve meg kenyerüket. Az utóbbiak angolspecialisták szolgáltatását vehetnék igénybe vagy az előbbiek szolgáltatását kérhetnék. Tehát mindenkinek meglenne megélhetése a megtanult szakmával.

Most mindegyik kínai tanuló tanulja az angol nyelvet, de csaknem mindegyik rosszul tudja. A rossz tanulók a nyelvet hivatásból megtanultak számára kedvezőtlen nyelvi körülményt hoznak létre. […] Kínának valóban szüksége van magas szintű angolnyelvtudású hallgatókra, de sok ilyen hallgató az egyetem után nem képes munkát találni. Az ok az, hogy azok, akik nem jól tanulták meg az angol nyelvet, rontják a hivatásos angolfordítók megélhetését. Az iskolák nem adnak tanulóiknak kenyérkereső felkészültséget, [ellenben] más nemzet nyelvének tanulására köteleznek mindenkit, az angol nyelv tanításával a kínai nép kulturális szintjének emelését célozva. Ez a legostobább cselekedet a világon.”

Elképesztő kiadás az angol nyelvre

„Mekkora Kínában a kiadás az angol tanítására? 2012-ben a kínai központi kormány az oktatásra 62 milliárd dollárt fordított. Az oktatás célja: tudást tanítani a tanulóknak. Ha a tanított összes tudást 100-nak tekintjük, [ebből] a tanulók az angol nyelvre tanítása több mint 10%. Tehát az angol nyelvre fordított kiadás eléri a 6,2 milliárd dollárt.

2011-ben Kínában 180 millió tanuló volt, közülük150 millió volt általános és középiskolás, 25 millió pedig egyetemi hallgató. Tanulónként 16,25 US$ volt a ráfordítás az angol nyelv tanulására, az országos összeg elérte a 3 milliárd dollárt. Ezt az összeget a tanulók családja fizette.

Tehát az angol nyelvre a kormány és a családok által fordított összeg 9,1 milliárd dollár volt. Az összeg felülmúlta Taivan katonai kiadását (9,08 milliárd US$), amely a világon a 22. helyen található. Internetes adat szerint a Nemzetközi Angol-nyelvi Teszt Rendszer vizsgán évenként kb. 300 ezer résztvevő van Kínában. A részvételi díj fejenként 268 US$. A vizsgázók kiadása, más kiadásokat is beleértve, fejenként több mint 488 US$, összesen 146 millió US$.

2009 augusztusában, Ma Yuongtae, az Eszperantó Akadémia tagja, koreai egyetemi tanár, Kínába, Harbinba érkezve panaszolta, hogy az angol nyelv tönkretesz nem kevés erdőt az ázsiai országokban a papírkönyvek használata miatt. A tönkretett erdők értéke nagyobb, mint a tanulásra fordított pénzkiadásoké. Támogatom álláspontját.”

Az „Angol Nyelvű Város” kudarca Pekingben

„2011. december 14-én Wang Haichen úr, a Peking közigazgatása alá tartozó Miyun [megyei jogú] körzet vezetője bejelentette, hogy a kormány a régióban tervezi az »Angol Nyelvű Város« létrehozását. Bejelentése szerint a város minden látogatójának különleges »útlevelet« kell majd kérnie, vízummal. A városba belépni kívánó látogatóknak és a városlakóknak tilos lenne kínaiul beszélniük. A terv nyilvánosságra hozatalát követő napon különböző újságokban és a világhálón azonnal megjelent tízezer tiltakozó hang. Sőt, a kormányhoz telefonon is eljuttattak elutasító véleményt. […] 19-én a körzet kormányának szóvivője közölte, hogy az állampolgárok javaslatainak megfelelően a tervezetet törölték. A tervezet a kínai emberekre ható erőszak csúcspróbálkozása volt. […]”

A Nobel-díj megcsúfolta az oktatási rendszert

“2012. október 11-én, pekingi idő szerint 19 órakor, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a 2012. évi irodalmi Nobel-díjat Mo Yan [Jen] kínai írónak ítélte oda. Mo Yan az első kínai származású író, aki a díjat megkapta. Kínai irodalmi körökből úgy vélik, hogy Mo Yan díjazása a világ elismerése a kínai irodalom számára, előreviszi és kibontakoztatja a kínai irodalmat. Előtte egyetlen Kínában lakó sem kapta meg a díjat. A díj az egész országot megtisztelte. A díj sok kínai lakost megörvendeztetett, beleértve természetesen oktatási minisztereket is, akik azonban nem vették észre, hogy a díj hatalmas pofon nekik. Mert Mo Yan csak általános iskolát végzett, ahol az ő tanulása idején nem volt angolnyelv-oktatás. Az általános iskola elvégzése után nem járt középiskolába. Ha oktatási miniszter lennék, rögtön nagy szégyent éreznék a díj kiváltotta pillanatnyi öröm és elérzékenyülés után. Nekünk, kínaiaknak alaposan újra kell gondolnunk oktatási rendszerünket. […].”

Kínának valóban szüksége van az angol nyelvre és azt magas szinten beszélőkre

[…] Az okos és helyes út az, hogy a nyelvet az iskolások közül csak az érdeklődőknek tanítsák, kevés iskolásnak; neveljenek az angol nyelvben különösen kiemelkedőket, és engedjék meg a tanulóknak, hogy szabadon válasszanak számukra valóban hasznos és érdekes tantárgyakat. Az oktatási minisztérium az angol nyelvben tehetségeseket három módon képezze:

A) Hivatásos tolmácsok/fordítók képzése. Az oktatási minisztérium indítson programot hivatásos tolmácsok/fordítók képzésére. Kezdeményezzen érdekes nyelvtanfolyamokat az általános és középiskolákban, amelyekben az érdeklődő gyerekek vehetnek részt. A tanfolyamosokat és az érdeklődőket küldje az egyetemek angol szakjaira, utána az USÁ-ba és Angliába, hogy tökéletesen elsajátítsák a nyelvet. Így az angol nyelvet tanulók kitűnően elsajátítják a nyelvet, egész életükben jó szolgálatot tesznek az országnak.

B) Kiemelkedő nyelvtudású tanulók képzése. A kormány hozzon létre kevés kétnyelvű iskolát, kérje az általános és középiskolákat, hogy indítsanak szabadon tanfolyamokat idegen nyelvek iránt érdeklődőknek. Minden tanulónak joga legyen az idegen nyelv és más tárgyak szabad megválasztására. Ebben az esetben kevesebb idegennyelv-tanárra lenne szükség. Az iskoláknak lehetősége lenne a legjobb idegennyelv-tanárok kiválasztására, sőt, nyelvtanár alkalmazására idegen országból.

C) Amatőr nyelvi érdekeltek képzése. Azok, akik nem nyelviskolákba vagy nyelvtanfolyamokra iratkoztak be, iskolát és tanfolyamot válthatnának, amikor érdeklődni kezdenek idegen nyelvek iránt. Különleges iskolákban és tanfolyamokon is tanulhatnának nyelvet.

E három javaslat alapján Kínának elegendő idegen nyelvet szerző tanulója lesz. Valamennyi idegen nyelv iránt érdeklődő magas szintű oktatást fog kapni, és sok nem ilyen érdeklődésű tanulónak elegendő ideje lesz saját szakját megtanulni. Ez nagy megtakarítás tanárokat, pénzkiadást és valamennyi ifjú tanuló iskolai idejét tekintve.

A „3+X” rendszer helyettesítése „2+X” rendszerrel

Kínában a felsőoktatási intézményekben minden júniusban felvételi vizsgát szerveznek. Az a középiskolai tanuló, aki felsőoktatási intézménybe akar felvételt nyerni, köteles „3+X” tárgyból sikeres felvételi vizsgát tenni. A „3+X” azt jelenti, hogy három tárgy kötelezően előírt felvételi tárgy: kínai nyelv, matematika, angol nyelv, egy pedig szabadon választható 6 tárgy közül: politika, fizika, kémia, biológia, történelem, földrajz. Mostanság sok neves oktatási szakértő javasolja a „3+X” rendszer reformját és a gyakorlatban új, „2+X” rendszer alkalmazását, a kötelező felvételi tárgyak közül az angol nyelvet kiejtve. Wang Xinglu, Kína Népi Politikai Tanácskozó Konferencia bizottsági tagja már három ízben javasolta, hogy az oktatási minisztérium törölje az angol nyelvi vizsgát és engedje meg, hogy a tanulók szabadon választhassák meg a nyelvet az egyetemi felvételi vizsgán. Li Yang professzor, ismert nyelvész, az „örült angol nyelv” kitalálója, blogján javasolja az angol nyelvi vizsga eltörlését. […]

Levél az USA elnökének

„Kedves kollégák. Tudom, hogy a jelenlegi oktatási rendszer rövid időn belül nem változhat meg. De remélem, hogy sok ember alaposan el fog gondolkozni a fiatal generációkat érintő erőszak súlyosságán, és fel fogja hívni az oktatási minisztériumot a rendszer megváltoztatására. Tehát írtam egy rövid szatirikus cikkecskét: »Levél az USA elnökének«, figyelmeztetni sok embert a probléma súlyosságára, és kigúnyolni az ostoba oktatási rendszert. […] A levélben javasoltam az USA elnökének, hogy fogadja meg javaslatomat, ha reggel álmából felébredve ötlete támadna a Kína feletti uralomra. Ne ágyúkat, ne bombákat, ne kémiai és nukleáris fegyvereket szíveskedjék használni, saját nemzeti nyelvét használja csupán. Csak az szükséges, hogy dicsérje és támogassa a kínai oktatási rendszert. Ne katonákat, hanem nyelvtanárokat küldjön, ne költséges bombákat dobjon Kínára, hanem bonbonokat angol tankönyvekkel, a fiatal generációkat célozza meg az óvodáktól az egyetemekig. Javaslatom csaknem ingyenes, mégis rendkívül hatásos. Nem kell sokat költenie, mert az ő excellenciája által majd uralt Kína maga fektetne be sok pénzt, energiát és a fiatal generációk életét. Az USA-beli fiatal generációknak pedig elegendő idejük lenne alaposan megtanulni a nemzeti nyelvet, matematikát, fizikát, kémiát, biológiát, történelmet, földrajzot, irodalmat, művészetet és különböző idegen nyelveket, mialatt a kínai fiatalok kötelező szorgalommal tanulnák az ő nyelvüket [az angolt] több mint 20 évig. 20 év után végül látható lenne a hatás. […]”

Internacia Pedagogia Revuo, 2013/3,4

Az Ázsiai Ifjúság 32. Közös Szemináriumáról

Az alábbi írás az El Popola Ĉinio (a Népi Kínából) című eszperantó nyelvű internetes újság cikke alapján készült, amely eredetileg Japánban jelent meg a Pekingben tartott rendezvény iránt érdeklődő japán újságírónő beszámolójaként.

Mire gondol az eszperantó nevet hallva?

„Emlékszem, valamilyen ókori nyelvnek gondoltam, mint a latin, amikor először hallottam az eszperantó nevet. Most próbaként megkérdeztem körülöttem lévő japánokat, és különböző elképzeléseket válaszoltak: kelet-európai nyelv, melyet a romák (cigányok) használnak, vagy Észak- és Dél-Amerika közepén beszélt idióma. És mindenki visszakérdezett: »Végül is valóban létező nyelvről van szó?«

Az eszperantó tervezett nyelv, 1887-ben Zamenhof zsidó szemorvos publikálta, aki az akkori Orosz Birodalomban élt, amely [hely] a mai [politikai] földrajzi felosztásban Lengyelország[ban van]. Akkori lakóhelyén több nyelvközösség létezett, egymással állandóan hadakozva. Zamenhof úgy gondolta, hogy a közösségek közötti gyűlöletért és előítéletekért főleg a nyelvi problémák felelősek, és a megoldáshoz új nyelvre van szükség, amely független legyen létező etnikai csoportoktól és nyelvüktől. […].

A kínai nyelvben az eszperantó neve Shijieyu, vagyis »világnyelv«. Ezt a nevet (japánul Sekaigo) Futabatei Shimei japán író gondolta ki, aki az első japán eszperantó nyelvkönyv kidolgozója volt. A nevet azután importálták Kínába, ahol meggyökeresedett. Kínában most eszperantó nyelven működik a Kínai Nemzetközi Kiadói Csoport alá tartozó El Popola Ĉinio internetes újság, valamint az állami Kínai Nemzetközi Rádió peig naponta sugároz egyórás programot. Manapság ritka a világban az eszperantónak ennyire intenzív hasznosítása valamely kormány részéről. Miért használja Kína ilyen mértékben az eszperantót saját céljaira? Azt válaszolták nekem, hogy az nagymértékben kapcsolódik az ország modern kori történelméhez.”

Miért használják Kína állami szervei az eszperantót tájékoztatásra?

“A Kelet-ázsiai Ifjúság 32. Közös Szemináriuma [2013] december 20-a és 22-e között volt megtartva a Kínai Nemzetközi Kiadói Csoport székhelyén. A rendezvényen fiatalok nyolc országból (Kína, Japán, Korea, Vietnam, Mongólia, Nepál, Olaszország és Anglia) vettek részt, amelyen eszperantó nyelven együtt vitatkoztak és szórakoztak. A résztvevők számára ez a »territórium nélküli« nyelv nagy jelentőségű az ilyen találkozókon, mint ez a mostani. A háromnapos szeminárium programjai közül a Művészi Esten vettem részt a második napon. Mintegy 60 fő ült a teremben, és egyebek közt, énekeltek, táncoltak, játszottak eszperantóul, és részleteket mondtak fel a A kis hercegből különböző nyelveken.

Ott kérdeztem meg Shi Guang urat, a Kínai Ifjúsági Eszperantista Egyesület elnökét a korábban is feltett kérdésről: »Miért használja Kína olyan intenzíven az eszperantót tájékoztatásra?« Válasza: »Pontosabban azt mondhatjuk, hogy a kínai kormány maga nem kezdeményezte az eszperantó hasznosítását, de segítséget kapott nem kormányzati szervezettől a külső tájékoztatásra. Kínában az eszperantó avantgard eszmék nyelve, a 20. század kezdetén került be az országba Japánból, Oroszországból és Európából. Az új Kína megalakulása után, az 1950-es években, nehéz volt valós információkat terjeszteni az országról és ez sok félreértésre vezetett külföldön. A szakadék megszüntetése és a helyes tájékoztatás érdekében hasznosították a nem kormányzati eszperantó tevékenységet.

[…]”

Egyedül álló az a világ, melyet az eszperantó kibontakoztat és nyújt nekünk

A szemináriumon Japánból mintegy tíz fő vett részt. Megkérdeztem tőlük, hogy mi motiválta eszperantó tanulásukat. Némelyek azt válaszolták, hogy számukra ellenszenves az angol mint »a« nemzetközi nyelv felfogás, vagy az eszperantó idealizmusa csábította őket. Csaknem mindegyik kijelentette, hogy a tanulás elkezdése után egyre jobban elbűvölődtek az eszperantó eredeti sajátosságaitól és sokoldalú világától.

Az eszperantó csábításairól ŜIRAKAǓA Juma úr, biológiai posztgraduális képzésen résztvevő hallgató a Kiotói Egyetemen megállapítása: »Kapcsolatot teremthetünk emberekkel, akiket nem ismerhetnénk meg, ha az eszperantó nem kötne össze bennünket. A nyelvnek külön világa van. Szemben az angollal, második nyelv mindenki számára, és ezért tudunk kölcsönösen gond nélkül kommunikálni beszédpartnerünkkel. A világhálón léteznek különféle fórumok, ahol eszperantisták találkozhatnak, és amelyeket további kapcsolatok létesítésére is hasznosítani lehet. Az eszperantó hátránya, hogy nem koncentrálódik egy meghatározott területre, de ez a hátrány ugyanakkor előny is az által, hogy használói az egész világon terjesztik.«

Húszas éveiben levő japán résztvevő nő megjegyezte: »Az eszperantó sokkal könnyebb, mint az angol. Bizonyára sok jó benyomása lesz az eszperantó sajátosságáról, ha valamikor sikertelenül tanulta az angolt.« Volt Japánból olyan résztvevő, aki két hónapja tanulta a nyelvet, és kijelentette, hogy sokkal jobban tudott kommunikálni vele, mint ahogyan azt előzetesen várta. Valószínűleg az eszperantó nyelvi bűvölményeinek egyike az, hogy sok szó hozható létre elő- és utóképzőkkel, lehetővé téve a kommunikációt már rövid tanulás után.

[…] USUI Hiroyuki úr elmondta, hogy ő akkor kezdett nagyon érdeklődni a »tervezett nyelv« iránt, amikor általános iskolás tanulóként hallott a létezéséről. Középiskolásként önállóan tanulta meg a nyelvet, és mind a mai napig megmaradt eszperantistának. A fukushimai nukleáris katasztrófa után felmondta stabil állását Suginami – tokiói városrész – városi önkormányzatánál, és elhatározta, hogy hivatásos eszperantistaként fog dolgozni Kínában [az El Popolo Ĉinio eszperantó szekciójában]. Az eszperantó terjesztésével is foglalkozik, hétvégeken ingyenesen tanítja az egyetemen.

Füleimnek, mellesleg, az először hallott eszperantó olyannak hangzott, mint az olasz vagy más latin nyelv. De a kínai kolléganő, akivel a találkozót meglátogattam, azt mondta, érzékelése szerint a thai nyelvhez vagy Délkelet-Ázsia más hasonló nyelveire emlékeztet. Az eszperantó beszélőinek anyanyelve szerint bizonyára adódnak más benyomások a fülek számára, de ez a megértésben, úgy látszik, nem jelent problémát. Eszperantót az ember általában nem kereskedelmi célból tanul. Sok ember a nyelv iránti érdeklődésből tanulja, vagy a világon élő különböző emberekkel való kommunikáció céljából. Talán ez kelti azt a benyomást, hogy az eszperantisták jellegzetesen szelíd emberek. Egyébként az első lépéseknek könnyebbeknek kell lenniük összevetve az angollal, amelynél a folyékonyságot született beszélőinek normájával mérik. Még magam is éreztem valamekkora indítást az eszperantó tanulására, saját szememmel látva embereket vidáman és örömmel beszélni ezen a nyelven. Eszperantó-országban nagy valószínűséggel sajátos, de egyben érdekes világ várna engem.”

Az El Popolo Ĉinio közlése alapján

Indul az Erasmus+ program – némi zökkenővel

A világhálón az ERASMUS PLUS 2014-2020 Fiatalok Lendületben Program címen lévő oldalon olvasható 2013. évi bejegyzésként:

„Az Európai Parlament november 19-én jóváhagyta a jövő év januárjában induló új uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramot, az Erasmus+-t. A képzettség és a foglalkoztathatóság javítását, valamint az oktatási, képzési és az ifjúsági munka területén működő rendszerek korszerűsítését célzó hétéves program a jelenleginél 40%-kal magasabb, 14,7 milliárd eurós költségvetéssel gazdálkodhat. Ebből 10% jut az ifjúsági szakmának. A program révén több mint 4 millió pályázó juthat támogatáshoz, ebből a Fiatalok Lendületben Program folytatásának számító ifjúsági fejezetnek köszönhetően több mint 500 000 fiatal és szakember.

Az Erasmus+ három fő célkitűzést szolgál: költségvetésének kétharmadából az egyének külföldi tanulási lehetőségeit támogatja az EU-n belül és kívül; a fennmaradó összegből az oktatási intézmények, ifjúsági szervezetek, vállalkozások, helyi és regionális hatóságok és NGO-k közötti partnerségekhez, valamint az oktatás és szakképzés korszerűsítését szolgáló – az innovációt, a vállalkozó szellemet és a foglalkoztathatóságot ösztönző – reformokhoz nyújt támogatást.”

Az oldalon a pályázati útmutatóra vonatkozólag megjegyzés áll: „egyelőre csak angolul”.

Az európai parlamenti jóváhagyása után az Európai Bizottság 2013 decemberében meghirdette az ERASMUS+ 2014-2020 programot.

Az a tény, hogy a program indításakor a pályázati útmutató csak angol nyelven áll rendelkezésre tiltakozást váltott ki az olasz NITOBE egyesület részéről, amely a nyelvi demokrácia és nyelvi igazságosság, vagyis az emberi jogok részének tekintett nyelvi jogok érvényesülése érdekében tevékenykedik. Az egyesület közleménye a Disvatigo olasz internetes újságban jelent meg Az Európai Bizottság nyelv alapján diszkriminál ifjúsági egyesületeket címmel. Részlet a közleményből:

„Az Erasmus+ mindenki, nagy és kicsi egyesületek, nem kormányzati szervezetek, közintézmények és nem csak szakemberek számára nyitott program. Demokratikus és hiánytalan közlést várnánk erről a nagyon fontos programról úgy, hogy minden európai polgár és egyesület azonosan tudjon részt venni benne. De az Erasmus+ útmutatója és szabályzata csak angolul adott. Több mint 200 oldalról van szó, melyek az összetett eljárás részletes leírását tartalmazzák az Európai Unió pénzügyi támogatásának elérésére. Az EU más 23 hivatalos nyelvére a fordítások nincsenek meg, és az Európai Bizottság szerint 2014 áprilisa előtt nem is lesznek meg. Az Európai Bizottság nyilvánvalóan diszkriminálja azokat az állampolgárokat és egyesületeket, amelyek nem ismerik az angolt, és ad igazolhatatlan előnyt a brit és ír nem kormányzati szervezeteknek, egyesületeknek és közintézményeknek. A tervezetek benyújtásának első határideje az Erasmus+ programban már március 17. Ez az útmutatónak az EU másik 23 nyelvén való megjelentetése előtt van. Az angolt nem ismerők számára egyszerűen nem lehetséges az EU költségvetéséből, vagyis minden európai polgár adójával finanszírozott projektben való részvétel. Ez a helyzet egyáltalán nem fogadható el. Az Európai Bizottságnak gyorsan közzé kell tennie az útmutató és a kötelező nyilvántartási oldal fordításait a többi hivatalos nyelven is, és megváltoztatni az első határidőt úgy, hogy minden egyesületnek a lehető legegyenlőbb lehetősége legyen az Erasmus+ programban való részvételre.”

A témával foglalkozott az eszperantó nyelvű Libera Folio internetes újság is, interjút készített Michele Gazzolával, a Nitobe egyesület titkárával. Más európai egyesületek is tervezik a tiltakozást az Európai Bizottságnál.

A mai arab nyelvről

Az olasz Disvastigo internetes újság munkatársa, Massimo Ripani egy interjú keretében Giulio Soravia* neves olasz nyelvészt, az arab nyelv egyetemi oktatóját arról kérdezte, hogy az arab nyelv meg tud-e felelni a kor sajátosságainak. A professzor válasza (részlet):

Az arab nyelv, ez egyértelmű, nagyon élő, és rendelkezik mindazzal a tulajdonsággal, amelyek a világ legfontosabb nyelveinek egyikévé teszik. A kétnyelvű rendszer, amely állandó tényező, a gazdag és modern irodalom létrejöttét nem gátolta, abban az értelemben, hogy olyan irodalomról van szó, amely megállja helyét bármely más nyelven létrehozott alkotással, és értékessége olyan, amely túllép a helyi használaton. Állíthatom, hogy a mostani szerzők alkotásai magas szintűek és tökéletesen találkoznak a nem arab olvasók ízlésével is. Mutatja ezt a fordítások nagy és növekvő száma, az olaszra fordítás esetében is.

Különböző területeken készült esszék gyors alkalmazkodást mutattak, például a szókészletben és az érdeklődési területek változatosságában. Ennek kísérője volt a témák globalizálódásának és a saját kulturális irányultság vesztésének tendenciája. Ez jó és rossz is, de nem mondhatom, hogy a nyelv sérült, mert a „klasszikus” tudás átalakult Modern Arab Standarddá (normává), köszönhetően az egységes nyelv további használatára vonatkozó kihívásnak, szemben a különböző beszélt és nem formális (nem írásos) „dialektusokkal”.

Változatlanul tény, hogy az arab világ nagy része hozzávetőleges tudással rendelkezik a norma szerinti írott arab nyelvről, de ez nem silánysága a különböző országok oktatáspolitikájának. A közös nyelv előnye felülmúlja a hiányokat, amelyek nem keletkeznének modern nyelvek tanulása és tanítása nagyra értékelésének megléte esetében, amelyben nagyon sok ország szűkölködik.

Nem hiányoznak a „széthúzó” hangok: mondanám, hogy érdemes elolvasni az egyiptomi Cherif Choubachy könyvét, „A szablya és a vessző”, olaszul Obarra O adta ki Milanóban. Az alcím már többet mond: Vajon a Korán nyelve forrása az arab rossznak? A könyvben az egész dolog részletesen és szakszerűen – helyenként néhány pontatlansággal vagy megbocsátható naivitással – megvitatásra került. A szerző állítja, hogy az arab világ késedelmének, összefoglalva, egyszerűsítve a témát, oka az a tény, hogy az iskolának időt kell fordítania a nyelv tanítására, és hogy a hagyomány súlya fojtja meg a nyelv gyorsabb és kevésbé beavatott használatát. Természetesen igaz, hogy az arab áldozata annak, hogy isteni nyelv, következményként érinthetetlen; de a dialektusok használatának megváltoztatása részekre bontaná az arab világot, és az nem közömbös politikai és gyakorlati következményekkel járna.

*Giulio Sovaria a Bologna Egyetem idegen nyelvek és irodalom szakán végzett. Tanított olasz és külföldi egyetemeken. Számos intézményben viselt különféle tisztséget. Több alkalommal járt csaknem valamennyi dél-ázsiai országban. Olasz anyanyelvén kívül beszél számos nyelvet: az angol, franciá, spanyol, német, portugál, arab (klasszikus és egyiptomi családi), indonéz, szomáliai és roma. Wikipedia

A Nyelvi híreket összeállította: Gados László

oreg.gados@t-online.hu

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx