A sokféleség közös nyelve

(Tartalommutatóhoz)

 

(Címjegyzékhez)

II. RÉSZ

 

IDEGEN NYELVEK TANULÁSÁNAK ALAPOZÁSA AZ ESZPERANTÓVAL

 

A PROBLÉMA

Állapotjellemzés, 2004

Számos megállapítást, jellemzést lehetne felsorakoztatni, amelyek hosszú évek óta mutatják az egyáltalan nem rózsás helyzetet az anyanyelvi és az idegen nyelvi tudás terén, valamint ennek a társadalom állapotában adott hátterét. Elégedjünk meg most két nem régi keletű ilyen jellemzéssel, amelyekre visszautalhatunk a későbbiekben.

„Az első felmérés eredményei (OECD, 2001) számunkra érdekes tanulsággal szolgáltak, mindenekelőtt sokkoló hatása volt, hogy a korábbi hasonló felméréseken elért előkelő helyezéseinket elveszítve, a lista közepére (matematika, természettudomány), illetve a végére (szövegértés) kerültünk. Ennél azonban talán még fontosabb jelzés volt, hogy azon országok közé tartozunk, ahol a különböző iskolák tanulóinak teljesítményei között a legnagyobbak a különbségek. Kiderült továbbá, hogy a tanulók családjának társadalmi-kulturális háttere nálunk igen szorosan meghatározza az eredményeket – másként fogalmazva: az iskola nagyon keveset tesz hozzá ahhoz, amit a tanulók tudás tekintetében otthonról hoznak. Az esélyek egyenlőségével tehát – a deklarált alapelvek ellenére – súlyos gondok vannak, és más országok példája mutatja, hogy ez nem szükségszerű. Problematikus továbbá, hogy – amint az a kiegészítő adatfelvétel alapján kiderült – a magyar iskolások inkább memorizálásra, felidézésre épülő tanulási stratégiákat preferálnak az elemző, gondolkodó, rendszerező módszerekkel szemben (OECD, 2003). Ez részben már rávilágít a gyenge eredmények egyes okaira is, vagyis arra, hogy tanulóink tudásával nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi gondok vannak.” (Csapó, 2004, 1234.)

„A [...] bemutatott adatok jelentése egyértelmű: a magyarországi felnőtt lakosság számottevő rétegeiben az anyanyelvi literációs készségek és az idegen nyelvi ismeretek mind mennyiségi, mind minőségi szempontból elmaradnak azoktól a követelményektől, amelyeket egy, az információs társadalom eszméjét megvalósítani hivatott szerveződés és kulturális közeg támaszt jövendő tagjaival szemben.

Mit jelent mindez az információs társadalom (magyarországi) kiépülésének esélyeit illetően? Aligha kétséges, hogy egyfelől az írás-olvasási anyanyelvi, másfelől az idegen nyelvi kommunikációs készségek széles rétegeket érintő visszamaradottságának – sajnálatos módon – fokozódó szociokulturális szegregáció lesz a következménye, hiszen miközben a népességnek a modern technológiák birtoklásához és működtetéséhez megfelelő gazdasági és szellemi potenciállal rendelkező elit csoportja(i) különösebb gond nélkül besétál(nak) az információs társadalomba, az ezen potenciállal nem rendelkezőknek a feltehetően túlnyomó többségét alkotó sokaság kívül reked.

Miután a literációs és idegen nyelvi készségek és ismeretek legfőbb forrása az iskola, a kedvezőtlen helyzet kialakulásának, a sokakat korlátozó információs-kommunikációs kompetenciahiánynak az egyik okát alighanem az oktatás gyengülő színvonalában kell keresnünk.” (Terestyéni, 2004, 63-64.)

ESZPERANTÓ – A KI NEM HASZNÁLT LEHETŐSÉG

Mind a globalizációval, mind az európai integrációval összefüggésben nyomatékosan hangoztatott követelmény az idegennyelv-tudás, illetve az e téren fennálló hiányok, lemaradás megszüntetése, de legalábbis erőteljes csökkentése. „Mert, aki nem tart lépést a kor követelményével, az menthetetlenül lemarad” (tehát: – kimondva vagy kimondatlanul – aki lemarad, vessen magára) – hallhatjuk lépten nyomon.

Idegen nyelvet tanulni az emberek többsége számára nem könnyű. A jelek szerint bár az oktatáspolitika a nyelvtanulási nehézségeknek valamennyire tudatában van, ezért áthidalásukra különféle lehetőséget teremt (pl. nulladik évfolyam); valójában azonban nincs kimerítve minden lehetőség; a valóság tényei továbbá azt mutatják, hogy az idegennyelv-tudás szerzését egyre inkább csak egy általánosan megfogalmazott cél vezérli, és ez valójában nem előnyös nagyon sok embernek, következésképpen a társadalomnak sem. A nyelvtanulás tekintetében hátrányos helyzetben lévők segítése nem a lényegbevágó nehézségekre irányulóan történik. Szélesebb körűen kellene tehát a nyelvtanulást segítő lehetőségeket – és egyáltalán, az idegen nyelvek tanításának célját és rendjét – figyelembe venni.

Miként azt az állapotjellemzések is mutatták, a családok körülményei nagyon nagy mértékben meghatározzák a tanulók eredményeit, az elért tudásszintet. Nyilvánvaló, ha az emberek többségének nincs idegen nyelvi tudása, segíteni sem tudnak gyermekeiknek, hozzátartozóiknak nyelvtanulási gondjaik megoldásában. Ha az emberek igen nagy hányadának alacsony a jövedelme, és sokan talán munkanélküliek is, akkor aligha lehet szó a gyerekek nyelvi különórákra járatásáról. Az iskolák lehetősége is véges, még akkor is, ha van törekvés a hátrányos helyzetű tanulók segítésére. Amely vidéken sok a hátrányos helyzetű tanuló, ott nyilván az iskolák is gyengébb teljesítményt tudnak felmutatni, ahogyan ezt a tények mutatják is. A nyelvtanulást tekintve lehetne-e javítani ezen az állapoton? Igen, lehetne! Lehetne, ha illetékes minisztériumok, oktatási hatóságok, oktatáskutatók, önkormányzatok, iskolák vezetői stb., de ugyanígy, az érintett szülők is felfigyelnének arra a lehetőségre és törekednének hasznosítására, amelyet az eszperantó kínál. A következő fejezetek erre a lehetőségre kívánják ráirányítani a figyelmet.

Ismert dolog, hogy valamely idegen nyelvet más módon sajátít el az ember, mint anyanyelvét; kivételt jelenthet, ha az előbbi elsajátítására is idegen nyelvi környezetben kerül sor. Anyanyelvén akkor is sikeresen kommunikálhat valaki, ha a nyelv szabályainak (nyelvtannak) nincsen tudatában. Ámde idegen nyelvet tanulni az anyanyelvi nyelvtan nem kellő ismeretében igen fáradságos és buktatókkal teli munka. Ugyanis, ha idegen nyelvet tanulunk, minduntalan az anya­nyelvhez történő viszonyításra, összehasonlításra, összevetésre van szükségünk. Az eszperantót az anyanyelvvel, vagyis a magyar nyelvvel való összevetésben mutatjuk be. Ugyanis az összevetés eredményei lehetőséget adnak az eszperantó általános nyelvi alapozó szerepének átgondolására (a tanulókra vonatkozólag). Az összevetés kiemel(het) és tudatosíthat anyanyelvi sajátosságokat; további idegen nyelv tanulásához pedig egyfelől előrevetíti a tanulók számára, hogy a nyelv lényeges elemeiként mit kell keresniük és megragadniuk, másfelől tudatosabbá teszi a tanult nyelv sajátosságainak számbavételét.

AZ ESZPERANTÓRÓL – BEVEZETÉSKÉNT

Az eszperantó európai nyelvek racionális elemeinek hasznosításával megszerkesztett nyelvtervezetből beszélői által élő nyelvvé fejlesztett nyelv.    Az eszperantó fonémarendszere minden elemének (28 eleme van) csak egy-egy íráskép felel meg, és fordítva: minden betű egy és csak egy fonémát (hangot) képvisel. Az eszperantó ábécé az alábbi (zárójelben megadva a hangsorbeli kiejtést is; mássalhangzók önálló kiejtése az o hang támogatásával történik: bo, co stb.).Aa [á*], Bb [b], Cc [c], Ĉĉ[cs], Dd [d], Ee [e/é*], Ff [f], Gg [g], Ĝĝ [dzs], Hh [h], Ĥĥ [kh], Ii [i], Jj [j], Ĵĵ [zs], Kk [k], Ll [l], Mm [m], Nn [n], Oo [o], Pp [p], Rr [r], Ss [sz], Ŝŝ [s], Tt [t], Uu [u], Ŭŭ [u*], Vv [v], Zz [z].

Magyarázat: á* – röviden ejtett á; e / é* – az e és az é közé eső hang; u* – nagyon röviden, hangsúlytalanul ejtendő félhangzó aŭ, eŭ, oŭ összetételű előfordulásként (Eŭropo, Aŭstrio stb.), önálló magánhangzóként nem használják.

    Első megközelítésben az eszperantó szavak két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe olyan szavak tartoznak (tőszavak), amelyek szótőre és végződésre nem bonthatók fel. Ilyenek: a nem képzéssel kapott határozószók; a személyes névmások; a számnevek; a kötőszók; az indulat- és a hangutánzó szavak. Közülük némelyek azonban – más jelentéssel – szótőként is szerepelhetnek, amikor is valamilyen nyelvtani (szófaji) végződés is járul hozzájuk.

    A szavak másik nagy csoportjánál a szó alapvető (kötelező) elemei: a szótő és a nyelvtani (szófaji) végződés. A szótővek nemzetközivé vált szavakból, valamint nemzeti nyelvek szavaiból származtatott elemek, kiejtést követő írásmóddal. Az ebbe a csoportba tartozó szónak az alapvető elemeken kívül lehetnek további elemei is: elő- és utóképzők. A szótári alakot mindig a nyelvtani végződés zárja, amelyet mondatba szerkesztésnél csak a többes szám jele (-j) és a tárgyeset ragja (-n) követhet.

A sorrendi szabály a következőkkel jellemezhető:

(1) + 2 + (3) + 4 + (5) + (6)

ahol:  (1)  előképző(k)  (2  szótő   (3)  utóképző(k)   4  nyelvtani végződés

(5) a többes szám végződése (-j)   (6)  a tárgyeset végződése (-n).

A zárójeles elem nem szükségszerű alkotórésze a szónak, míg a szótő és a nyelvtani végződés igen. Elő- és utóképző több is lehet egy szóban. A fentiek általában nem vonatkoznak az indulatszóra, kötőszóra, a határozó némely csoportjára s hasonlókra.

Nyelvtani (szófaji) végződések:

főnév: -o; melléknév: -a; (képzett) határozószó: -e; főnévi igenév: -i

A főnévnek és a melléknévnek csak tárgy esetragja (-n) van. A főnévnél a többi eset nem raggal, hanem elöljárószóval kap kifejezést.

Az alapvető szóalkotási módok az eszperantóban: végződéscsere, szóképzés, szóösszetétel, betűszó létrehozása, idegen szó átvétele és a rendszerbe illesztése. A szó szófaja a nyelvtani végződés cseréjével megváltoztatható: patro – apa; patra – apai; patre – apaként, apailag. Az eszperantó szóalkotás igen termékeny módja a szóképzés elő- és utóképzőkkel: patro – apa; bopatro – após; prapatro – ősapa; patrino – anya; bopatrino – anyós; prapatrino – ősanya; gepatroj – szülők; stb. Gyakori szóalkotási mód a szóösszetétel is: domo - ház, besto – állat, dombesto – háziállat; kulturdomo – kulturház; glacio – jég, monto – hegy, glacimonto – jéghegy reto – háló, mondo – világ, mondreto – világháló stb. Ugyancsak gyakori a betűszó használata: Universala Esperanto-Asocio à UEA stb. A tudományos és technikai fejlődés és a társadalmi változások létrehozta szavak egy része az eredeti alakból származtatva kerül be az eszperantó szókészletbe: sputniko (szputnyik), komputilo (számítógép), bito (bit), bajto (byte), vindozo (Widows), linukso (Linux) stb.

     Az eszperantó ‘igeragozás’ paradigmája:

    Ragozatlan alak (főnévi igenév): -i

    Egyszerű igealakok:

Jelentő mód:               jelen idő: –as

múlt idő: –is

jövő idő: –os

Feltételes mód: –us

Felszólító mód: –u

    Összetett igealakok:

              Az ‘esti’ segédige időjeles alakja + a melléknévi igenév jelen/múlt/jövő idejű alakja

    Az összetett igealakok ritkán használtak, ugyanis a velük kifejezett jelentés egyszerű igealakokkal könnyebben és elegánsabban megadható. (V.ö.: Este olvasó voltam / Este olvastam.)

    Az igehasználat egyszerűsége azzal jár, hogy az ige alanyát (kevés esettől eltekintve) mindig meg kell adni.

    A melléknévi és a határozói igenév előállítása az –ant-, -int-, -ont- (cselekvő igenévhez); valamint az -at, -it-, -ot- (szenvedő igenévhez) képzőkkel történik az igetőhöz (vagy azt követő más képzőhöz) téve. Attól függően, hogy a igenévképzőhöz azután –a vagy –e végződés járul: melléknévi vagy határozói igenév jön létre.

    A hangsúly helye kötött: az utolsó előtti szótagon van. A szó alkotó elemei (hangjai) sohasem módosulnak, mondatba történő beszerkesztés során sem (nincs hangzóváltás).

    A mondatrészek helye a mondatban nem kötött, a mondatrészt alkotó szószerkezetben azonban többnyire nem lehet tetszőleges a sorrend. Kérdő mondat elején kérdőszónak kell állnia.

 

MONDATRÓL MONDATRA – KÉT NYELVEN

A fenti cím arra utal, hogy az eszperantó részletesebb bemutatása sajátos módon és a magyar nyelvvel is összevetve történik, amelyhez bevezetőként az alábbiak szolgálnak.

 

 

1. ábra

Az ábrán, az általában vett valóság részeként, két behatárolt részterület egy-egy nagyobb emberi környezetet jelez. Mindegyikhez saját nyelv (1. nyelv, 2. nyelv) tartozik. A nyelvek a valóságot képezik le (erre nyilak utalnak). A kitöltött körök az 1. nyelv anyanyelvi közösségéhez tartozó valamely személy anyanyelvi és idegen nyelvi tudását, ismeretét szimbolizálják. A hozzájuk vezető nyilak arra utalnak, hogy az anyanyelv elsajátítása anyanyelvi környezetben természetadta módon valósul meg (erről lásd pl. Kenesei 2004: 190–209), az idegen nyelv birtokba vétele ugyanazon nyelvi környezetben már másfajta tudatosságú tanulással történik. Az idegen nyelvek tanulása tekintetében ez elég általános eset, legalábbis jellemző a nyelvtanulás első szakaszában.

    Megszületése után a gyermek néhány év alatt igen sok szót elsajátít környezetének szókincséből és kialakít magában egy elképzelést anyanyelve használatának szabályairól; ezzel a tudásával képessé válik a környezetével való eredményes nyelvi kommunikációra. Mindez természetadta módon, természetes folyamatként megy végbe.

    A következő életszakaszban az iskola megtanítja a betűket, a betűk és a hangok közötti kapcsolatokat, valamint a számjegyeket, majd gyakoroltatással (írás, olvasás, számolás) készséggé fejleszti ezek használatát. Ezzel az iskola lehetővé teszi a gyermek számára, hogy anyanyelvét írott változatban is használni tudja, mind közlésre, mind közlések megértésére. E folyamathoz kapcsolódik az anyanyelv szerkezetének és elemei használata szabályainak megismertetése (a nyelvtan keretében) és alkalmazásuk gyakoroltatása. Ebben a folyamatban a tanuló korábban szerzett anyanyelvi tudásának elemei besorolást kapnak a nyelv nyelvtani rendszerébe (ugyanis a tanuló csak szókincséből vett példák alapján értheti meg azt például, hogy mi a főnév, melléknév stb.), továbbá a tanuló felvilágosítást kap arról, hogy társadalmilag elfogadottan milyen műveletek hajthatók végre azokkal a fogalmi osztályokkal, amelyekbe anyanyelvének szavai tartoznak. Mindezt a nyelvi tudatosság kialakítása és formálása feladatának és folyamatának tekinthetjük, amely már korántsem természetadta módon megy végbe. (A 2. ábra bal oldalán kétirányú nyíl utal a nyelvi tudatosság mozzanatára.)

2. ábra

    Az idegen nyelv nemcsak ismeretlen szavakat jelent, hanem az anyanyelvtől kisebb-nagyobb mértékben eltérő nyelvi rendszert is. Az egyezéseket és a különbözőségeket csak az képes érdemben átlátni, aki anyanyelvének sajátosságairól tudatos ismeretekkel is rendelkezik. Ugyanis, aki nincs tisztában alapvető nyelvtani fogalmak jelentésével, amelyek ugyan általánosabb érvényűek, de amely fogalmak jelentéséhez elsődlegesen mégis csak az anyanyelv segítségével lehet eljutni, az aligha tudja helyesen értelmezni más nyelv esetében a nyelvtani fogalmakat. A nyelvi tudatosságot (az iskolában tanultakat) újra meg újra meg kell szilárdítani, különösen, ha idegen nyelv tanulása a feladat

3. ábra

A 3. ábra annak szemléltetése, hogy az a nyelvtervezet, amely az eszperantó nyelv kiindulási alapját jelentette, szerkezetét és szókincsét tekintve (főleg európai) etnikus nyelvekből – logikai szűréssel – származtatott elemek alkották. A nyelvtervezetből azáltal jött létre az élő nyelv, hogy legkülönbözőbb etnikumhoz tartozó emberek a világ minden részéből közvetítő nyelvként használatba vették és használják. (Az ábrán erre a mozzanatra kétirányú nyilak utalnak.) A nyelv szilárdságának, ugyanakkor rugalmasságának is alapját az 1905-ben, az első eszperantó világkongresszuson jóváhagyott elvek alkalmazása és tiszteletben tartása adja.

Ismert jelenség, hogy a tanulók nagyobb odaadással tanulnak, ha kellően motiváltak, továbbá, ha munkájukkal nyilvánvaló sikereket érhetnek el. Eléggé köztudott az a tény is, hogy már meglévő idegen nyelvi ismeret birtokában további idegen nyelv(ek)et könnyebb megtanulni. Az eszperantó ezek tekintetében is előnyös sajátosságokkal rendelkezik.

    Tekintettel a fentiekre, ez a fejezet annak megvilágítására irányul, hogy első idegen nyelvként és módszeres anyanyelvi összevetéssel az eszperantó: a) miért tanulható könnyen és miért hatékony; b) milyen motivációs lehetőségeket rejt magában; c) miként szolgálhatja az anyanyelvi ismeretek szilárdítását is; d) miért lehetne nyelvi alapozó tárgyként hasznosítani.

    A viszonylagos könnyűségről előzetes ismereteket az eszperantó nyelv előbbi vázlatos leírása már adhatot. A motivációs lehetőségek megítéléséhez pedig majd szempontul szolgálhatnak a következők.

„A motiváció tehát egy belső lüktetés, egy kényszer, amely mögött valamilyen impulzus, valamilyen érzelem munkál, amely cselekvést vált ki. Ez a késztetés lehet általános is, de kötődhet konkrét szituációkhoz vagy feladatokhoz is: [...] Ausebel fontosnak tartja a kiváncsiságot, a felfedezésre való hajlamot, az ismeretlen (szellemi) térségek meghódítását; továbbá a manipulációs vágyat, amely a környezet átalakítását, a változások előidézését jelenti. Fontos összetevő még a cselekvés, a mozgás, a gyakorlás iránti vágy függetlenül attól, hogy szellemi vagy fizikai cselekvésről van szó, továbbá az a szükséglet, hogy az ember környezetétől, másoktól, esetleg mások ötleteiből, érzelmeitől és gondolataitól ösztönzést kapjon. Hasonlóképpen fontos a tudásvágy, amely az összes felfedezést, manipulációból eredő eredményt, cselekvési formákat, ösztönzéseket, a problémák megoldása érdekében dolgozza fel, és az eredményeket a személyiség részévé teszi. Végül az önmegvalósítás szükséglete is fontos alkotórésze a motiváció szerkezetének, hiszen az ismertté válás vagy az a jó érzés, hogy mások is támogatnak, többnyire felpezsdíti a személyiséget.” (Bárdos 2000: 242.).

Az anyanyelvi ismeretek tudatosítására, szilárdítására alkalmas kiegészítő módszer a nyelvek összevetése is. Az eszperantó és a magyar nyelv összevetésénél támaszkodni lehet arra a tényre, hogy az eszperantó átláthatóbb és szabályosabb nyelvi rendszer, mint a magyar (vagy más etnikus nyelv), ezért az összevetésnél az összehasonlítás alapja kivételesen az eszperantó lehet, olyan alap, amelyhez viszonyíthatjuk a másik nyelv szabályait és kiemelhetjük jellegzetességeit. Arról van tehát szó, hogy az eszperantó tanításánál a magyar nyelv vonatkozó szabályaira is (az életkori sajátosságokat figyelembe vevő módon és mértékben) hangsúlyos kitérés történhet.

    A két nyelv összevetésénél a nyelvi anyagot eszperantó és magyar nyelvű mondatok példasorai adják. Az utóbbi mondatok az előbbieknek megfelelői (fordításai). A példasorok elemi kommunikációs feladattípusonként vannak csoportosítva. A példasorok segítségével az eszperantóul nem tudó olvasó is eredményesen követheti a két nyelv főbb jelenségeinek összevetését és ítélheti meg ennek eredményeit.

    A példasorok nem kapcsolatosak konkrét nyelvoktatási programokkal. Összeállításukban egyetlen szempont játszott szerepet, neve­zetesen az, hogy az olvasót kellő mélységig tájékoztassák az előbbiekben megjelölt irányokban, azaz: a) az eszperantó könnyű megta­nulhatósága és hatékonysága; b) motiváló képessége; c) szerepe az anyanyelvi ismeret szilárdításában; d) alkalmassága nyelvtanulás alapozására. Mindennek a példasorok nem egyedül tesznek eleget, hanem az utánuk következő kiemelésekkel és kiegészítő magyarázattal.

Az eszperantó nyelvre vonatkozó kiemelések a példamondatokban megmutatkozó nyelvtani szabályra, jelenségre mutatnak rá. A magyar nyelvre vonatkozó kiemelések a magyar nyelvi szabályokra főleg az összevetés szempontjából – tehát nem minden részletre és ismeretre – térnek ki. A kiemeléseket követő magyarázat egyfelől a szabályok teljesebb megvilágítását adja, másfelől a szerző törekszik a tanuló és a tanár számára adott vagy kínált lehetőségek megmutatására is.

    A két nyelv összevetése lehetőséget ad az azon való elgondolkodásra is, hogy milyen nehézségekkel áll szemben az, aki a magyart idegen nyelvként tanulja. Aki ezt átlátja, annak már elképzelése lehet általában az etnikus nyelvek idegen nyelvkénti elsajátításának az eszperantóhoz viszonyított nehézségeiröl.

Bemutató példasorok

 

 

1. példasor

 

KI / MI  ––  KI(CSODA) /MI(CSODA)?

 

          La knabo  estas Petro.

          A fiú  Péter.

 

          Petro  estas lernanto.

          Péter  tanuló.

 

          La knabino  estas Marta.

          A leány  Márta.

 

          Marta  estas lernantino.

          Márta  tanulólány.

 

          La hundo  estas besto.

          A kutya  állat.

 

          La leono  estas besto.

          Az oroszlán  állat.

 

          La hundo  estas dombesto.

          A kutya  háziállat.

 

          La leono  ne estas dombesto.

          Az oroszlán  nem háziállat.

 

          La tulipo  estas floro.

          A tulipán virág.

 

          La muso  ne estas floro.

          Az egér  nem virág.

 

          Karlo  estas viro kaj patro.

          Károly  férfi és apa.

 

          Klara  estas virino.

          Klári  nő.

 

          Klara  ne estas patrino.

          Klári  nem anya.

 

          Paŭlo  estas kuracisto.

          Pál  orvos.

 

          Maria  estas kuracistino.

          Mária  orvosnő.

 

          Julio kaj Ladislao  estas fratoj.

          Gyula és László  testvérek.

 

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– a köznevek o-ra végződnek;

– a köznevek végződésére nincs szabály;

– itt minden mondatban szerepel az estas’ segéd­ige;

– az ilyen mondatokban (jelen idő, 3. személy) a segédige elmarad;

– a névelő mindenhol a ‘la’;

– a határozott névelőnek két alakja van: ‘a, az’;

– személynevek előtt nem áll névelő;

– a magyar mondatokban sem;

– a tagadás a ‘ne’ szóval történik, amely a tagadott szó (mondatrész) előtt áll;

– a ‘nem’ tagadószó a tagadott szó előtt áll;

– az –ist- utóképzővel foglalkozást jelentő szó képezhető (instrui – tanítani; instruisto – tanító, tanár)

– hasonló rendeltetésű képzők pl. –ó/-ő, -ár/-ér; -ász/-ész, -ista;

– női foglalkozást, társadalmi állapotot stb. mutató nevek az –in- szótaggal [képzővel] különböznek a a férfiakra vonatkozó szavaktól.

– ha a női foglalkozás- stb. névre nincs teljesen más szó, akkor a férfiakra vonatkozólag használt szóhoz a ‘nő’, ‘lány’ vagy ‘asszony’ szó járul.

A tanulók motiválására jó lehetőség, ha az a) alatti állítások a tanulók felfedezései nyomán születhetnek meg. Megfelelően megválasztott példaanyag és óravezetés esetén erre lehetőség van, hiszen az eszperantót illetően itt is és a későbbiekben is kivétel nélküli szabályosságokról van szó. Természetesen a tanulók helyes felismeréseit meg kell erősíteni, s ahol szükséges magyarázatokkal kiegészíteni.

    Az eszperantó (és más idegen nyelv) tanítása történhet úgy is, hogy a magyar nyelvi vonatkozásokra való kitérés jóformán csak csak szótározásra szorítkozik. Az itteni tárgyalásnál jóval többről van szó: arról, hogy az eszperantó tanításánál sorra kerülő nyelvi jelenség, nyelvtani anyag magyar nyelvi megfelelőjére (mint pl. a b) alattiak) olyan módon történjen (a tanulók életkorát, előismereteit figyelembe vevő) kitérés, amely célzottan irányul az anyanyelvi tudatosság erősítésére is. Ennél a feladatnál is lehet szerepe a tanulók aktivitásának, a feladat megoldásának nagyobb része azonban feltehetőleg a tanárra hárul.

    Megjegyzendő, hogy az eszperantóban az –o végződés a ‘főnév’ lexikális jelentéssel bír. Bár a szótövek maguk is rendelkeznek ilyen vagy olyan szófaji jelentéssel, azt azonban a szóvégződés, amellyel kiegészülnek, dönti el, hogy végül is milyen szófajba tartozó szóként jelennek meg.

    A névelőhasználatban a főnév határozottságával és határozatlanságával kap­csolatban sok egyezés vagy hasonlóság van az eszperantó és a magyar nyelv között, sőt a névelőtlenség eseteit tekintve is. Különbség ott mutatkozik, hogy az eszperantóban a határozatlanságot névelőhiány jelzi (egyes számban álló főnévnél is).A határozottság és határozatlanság eseteinek egyféle bemutatása a névelővel kapcsolatosan:

La knabo estas Petro.

A fiú ismert (már szó volt róla vagy látható, a neve Péter).

Petro estas lernanto.

Péter egy a tanulók közül.

La hundo estas besto.Hundo estas besto.

Az összes kutya az állatok csoportjába tartozik. Mindkét változat helyes (miként a magyarban is).

(Általánosabb nyelvi alapozási céllal arról is történhet említés, hogy vannak nyelvek, amelyeknél ismeretlen a névelő, más nyelvnél pedig hasonló szerepet szóvégi toldalék kap.) A két nyelv összevetése során állandó szempont lehet például az arra való kitérés, hogy egy közlés egyértelműségét melyik nyelv milyen eszközzel valósítja meg.

 

 

2. példasor

 

KIK / MIK    KI(CSODÁ)K / MI(CSODÁ)K?

 

La hundoj  estas bestoj.

A kutyák  állatok.

 

Ankaŭ la katoj  estas bestoj.

A macskák is  állatok.

 

La hundo kaj la leono  estas bestoj.

A kutya és az oroszlán  állat.

 

La rozoj  estas floroj.

A rózsák   virágok.

 

Ankaŭ la tulipoj  estas floroj.

A tulipánok is  virágok.

 

La rozo kaj la tulipo  estas floroj.

A rózsa és a tulipán  virág.

 

Petro kaj Marta  estas lernantoj.

Péter és Márta  tanuló(k).

 

Karlo kaj Klara  estas gefratoj.

Károly és Klára  testvérek.

 

Ludoviko kaj Maria  estas gepat­roj.

Lajos és Mária  szülő(k).

 

Paŭlo kaj Maria  estas kuracistoj.

Pál és Mária  orvos(ok).

 

Karlo kaj Stefano   ne estas kuracistoj.

Károly és István  nem orvos(ok).

 

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– a többes szám jele –j (mindig magánhangzó után –o, -a következik);

– az ennek megfelelő többesjel a –k; mássalhang­zóval végződő szóhoz kötő- vagy előhangzóval kap­csolódik;

– többes számú alany esetén az állítmány névszói része is többes számú;

– a névszói állítmány szintén többes számú;

– az állítmány több egyes számú alany esetén is többes számú;

– általános esetben több egyes számú alany esetén az állítmány egyes számú; ha az alanyok sze­mélynevek, akkor ingadozás a számhasználatban lehetséges;

– az ‘ankaŭ’ a vonatkozó szó előtt áll;

– az ‘is’ a vonatkozó szó után áll;

– a ‘ge-’ előképző mindkét nembeliek együttes előfordulására (koegzisztencia) utal; főként akkor használják, ha e a körülmény kife­jezésének van valami jelentősége;

– a magyar nyelvben nincs ilyen egyszerű mód a különböző neműek együttes előfordulásának ki­fejezésére; vannak szavak, ame­lyeknek hasonló jelentése lehet: pl. szülők;

Kiegészítő magyarázat

A többes szám kifejezésének módja és használata is képezheti tanulói felfedezés tárgyát. A fenti – a tanításra utaló – kiemeléseken túl, a két nyelv közötti eltérést tekintve az olvasó számára az is adalékul szolgál, hogy amíg az eszperantó főnév (és a melléknév is) többes számba kerülésekor csak a többes szám jelével egészül ki, a magyar nyelvben a főnévnél meghatározott esetben előhangzó is megjelenik (hangtani magyarázattal a háttérben), továbbá bizonyos főneveknél a szótő meg is változik (macska – macská-k; gödör – gödr-ö-k). Hasonló jelenségek más etnikus nyelveknél is bőven adottak. Amint a kie­meléseknél látható: az eszperantónál, ha az alany egynél több személy vagy dolog, akkor az állítmányi névszó többes számú; a magyarnál pedig több egyes számú alany esetén többféle megoldás van.

 

 

 

3. példasor

 

KI / MI    MILYEN?     KIK / MIK    MILYENEK?

La lernanto  estas diligenta.

A tanuló  szorgalmas.

 

La knabinoj  estas belaj.

A lányok  szépek.

 

Marta  estas saĝa.

Márta  okos.

 

Petro  estas lerta.

Péter  ügyes.

 

Marta kaj Petro  estas junaj.

Márta és Péter  fiatal.

 

La leono  estas forta.

Az oroszlán  erős.

 

La leono kaj la tigro  estas sovaĝaj.

Az oroszlán és a tigris  vad.

 

La hundoj  estas fidelaj.

A kutyák  hűségesek.

 

La gepatroj  estas bonaj.

A szülők  jók.

 

La kapdoloro  estas malbona.

A fejfájás  rossz.

 

La avo kaj la avino  estas maljunaj.

A nagypapa és a nagymama  öreg.

 

La elefanto  estas granda.

Az elefánt  nagy.

 

La muso  estas malgranda.

Az egér  kicsi.

 

La floroj  estas bonodoraj.

A virágok  jó illatúak.

 

La vetero  estas malbona.

Az időjárás  rossz.

 

La domo kaj la arbo  estas altaj.

A ház és a fa  magas.

 

La rivero kaj la vojoj  estas longaj.

A folyó és az utak  hosszúak.

 

La steloj kaj la luno  estas brilaj.

A csillagok és a hold  fénylők.

 

La elefanto estas pli granda ol la muso.

Az elefánt nagyobb, mint az egér.

 

La hundoj estas pli fidelaj ol la katoj.

A kutyák hűségesebbek, mint a macskák.

 

La vetero hodiaŭ estas malpli bona ol estis hieraŭ.

Az időjárás ma kevésbé jó, mint  volt tegnap.

 

La rozo estas la plej bela floro.

A rózsa a legszebb virág

 

La printempo estas la pleje plej bela sezono.

A tavasz a legeslegszebb évszak.

 

Julia pli bele kantas ol Maria.

Júlia szebben énekel, mint Mária.

 

Anna kantas plej bele.

Anna énekel legszebben.

 

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– a melléknevek a-ra végződnek;

– a magyar mellékneveknél ilyen szabályosság nincs;

– az estas’ segédige most is szükséges az állít­mányban;

– az ilyen mondatokban (jelen idő, 3. személy) a segédige elmarad;

– a többes szám jele –j a melléknév esetében is;

– az ennek megfelelő többesjel a –k; mássalhang­zóval végződő szóhoz kötőhangzóval kapcsolódik;

– többes számú alany esetén az állítmány névszói része is többes számú; az alany és az állítmány egyeztetése szükséges;

– többes számú alany esetén a névszói állítmány szintén többes szá­mú;

– az állítmány több egyes számú alany esetén is többes számú; az alany és az állítmány egyez­tetése szükséges;

– általános esetben több egyes szá­mú alany esetén az állítmány egyes számú;

– a ‘mal-’ előképző a szó eredeti jelentését az ellenkezőjére változ­tatja.

– ilyen értelemben jelentést megváltoztató képző nincs.

– a ‘pli’ határozó szó fejezi ki a melléknév és a határozószó középfokát; összehasonlításnál az összehasonlítást az ‘ol’ kötőszó vezeti be; (Elefanto estas pli granda ol la muso. Julia kantas pli bele ol Maria.);

– a középfok jele –bb; össze­hasonlításnál a kötőszó: mint; a határozószónál a fokjelet még esetrag is követi. (Az elefánt nagyobb, mint az egér. Júlia szebben énekel, mint Mária.); összehason­lításnál a ‘mint’ elé vesszőt kell tenn;

– a ‘la plej’ névelős határozószó a melléknév felsőfokának jelölője, névelő nélkül pedig hatá­rozószó felsőfokát is jelöli. (Rozo estas la plej bela floro. Anna kantas plej bele.).

– a felsőfok fok jele: leg-...-bb; a határozószónál a fokjelet még esetrag is követi. (A rózsa a legszebb virág. Anna énekel a leg­szebben.).

Kiegészítő magyarázat

Az eszperantó képzők igen sok lehetőséget adnak arra, hogy a tanulók cse­lekvően vegyenek részt a tanulásban, a nyelv elsajátításában. Ezért gyakran cél­szerű feladatokat adni képzők alkalmazására. Például: Melyek a következő ma­gyar szavak eszperantó megfelelői: lusta, rossz, csúnya, alacsony, rövid, hűtlen, buta, ügyetlen stb.? (Az olvasó eddig már előfordult szavakból kiindulva vállalkozhat a feladat elvégzésére.) Az eszperantó képzők használata jelentősen lecsökkenti a szótárból megtanulandó szavak mennyiségét, hiszen egy-egy képzővel nagyon sok újabb szó hozható létre.

 

 

 

 

 

4. példasor

 

                                 KI / MI    MI/MILYEN VOLT, VAN, LESZ....?

Adamo estas diligenta lernanto, li estos bona advokato.

Ádám szorgalmas tanuló, (ő) jó ügyvéd lesz.

 

Ĉu ankaŭ vi estos advokato?

Te is ügyvéd leszel?

 

La avo estas maljuna, sed li estis ankaŭ juna.

A nagypapa öreg, de volt fiatal is.

 

Hieraŭ mi estis tre laca.

Tegnap nagyon fáradt voltam.

 

Helena estas juna, sed iam ŝi estos maljuna.

Ilona fiatal, de valamikor öreg lesz.

 

Petro kaj Paŭlo estas bonaj fratoj.

Péter és Pál jó testvérek.

 

La malgranda kato baldaŭ estos granda, ĝi estos bela besto.

A kis macska hamarosan nagy lesz, szép állat lesz.

 

La nigra katido kaj la bruna hundido estos bonaj amikoj.

A fekete kiscica és a barna kiskutya jó barátok lesznek.

 

Ĉu ili estas ludemaj?

(Ők) játékosak?

 

Jes, ili estas ludemaj.

Igen, (ők) játékosak.

 

Vi, ĉiuj estos gastoj.

Ti, mind vendégek lesztek.

 

Hieraŭ estis dimanĉo, hodiaŭ estas lundo kaj morgaŭ estos mardo.

Tegnap vasárnap volt, ma hétfő van és holnap kedd lesz.

 

Kiam estos kunveno?

Mikor lesz összejövetel?

 

La nuna semajno estas longa kaj malfacila.

A mostani hét hosszú és nehéz.

 

Ĉu postmorgaŭ estos festotago?

Holnapután ünnepnap lesz?

 

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– a melléknév számban jelzőként is egyezik a jel­zett szóval;

– a melléknév jelzőként egyes számban marad akkor is, ha a jelzett szó többes számú;

– a jelen időt az –as, a múlt időt a (segéd)ige –is végződése, a jövő időt pedig –os végődése mutatja;

– a jelen, múlt és jövő idő kife­jezése különböző alakú (van, volt, lesz) segédigével történik; múlt és jövő időben 3. személy esetében a segédigét használni kell; ha jelen idő 3. személynél a van, vannak jelen van, akkor igei állítmányként létigei szerepről van szó;

– személyes névmások: (egyes számban) mi, vi, li, ŝi, ĝi; (többes számban) ni, vi, ili; az egyes szám 3. személynél három alak van (férfi – li, nő – Ŝi, egyéb – ĝi); a 2. személyű névmásnak egyaránt van tege­ző és magázó jelentése a beszélők közötti viszony­tól függően (vi – te, ön; ti, önök);

– a személyes névmási alany többnyire elmarad, főleg 1. és 2. személynél, mert az ige személyragja kifejezi az igealany számát és személyét;

– kérdő mondat elején kérdőszónak kell állnia; hanglejtés (intonáció) nem fejezi ki a kérdő jelleget; a ĉu egy formális kérdő­szó;

– kérdő mondatból a kérdőszó hiányozhat, mert a kérdő jelleget hanglejtés (is) kifejezi.

– az –id– utóképző (főleg a kiskorú) utódok meg­nevezését szolgálja.

– a magyar nyelvben az állatok kicsinyeit állat­fajtánként más-más névvel illetik.

Kiegészítő magyarázat

Az eszperantó főnevek és melléknevek – miként az igék is – végződésük alap­ján mindig felismerhetők a szövegben, még toldalékolva is (-o, -oj, -on, -ojn; -a, -aj, -an, -ajn), ez megkönnyíti a szavak közötti kapcsolatok (szószerkezetek), valamint a mondatbeli szerep átlátását és az olvasott szöveg megértését.

Az eszperantóban a mondatrészek sorrendje nem kötött, de az alanynak és az állítmánynak egymás szomszédságában illik lenniük, közéjük legfeljebb határozószó kerülhet. Ennek megfelelően egy példamondatban a lehetséges változatok:

La malgranda kato| baldaŭ| estos granda.

Baldaŭ| granda estos| la malgranda kato.

Estos granda| baldaŭ| la malgranda kato.

Granda estos| la malgranda kato| baldaŭ.

Az összetett állítmány némely sajátosságát mutatja be a következő összehasonlítás:

 

Az eszperantó nyelvnél:

 

Alany

Összetett állítmány

 

 

Segédige

 

Névszó

 

Jelen idő

Múlt idő

Jövő idő

 

Mi

 

 

 

 

Vi

 

 

 

vivulo;

Paŭlo; -o; li,ŝi,ĝi

estas

estis

estos

alta

Ni

 

 

 

 

Vi

 

 

 

vivuloj;

Paŭlo k K.; -oj; ili

 

 

 

altaj

Bár összetett állítmányban a leggyakrabban használt segédige az esti, új állapot megkezdését, állapot folytatódását, látszatott, megítélést jelentő jelentő igék is tölthetnek be összetett állítmányban félsegédigei szerepet. La vetero montriĝas bona (Az időjárás jónak mutatkozik). La stulto restas stulta (Az ostoba ostoba marad).

Az eszperantó melléknév többes számban áll akkor is, ha többes számú főnév jelzője, és akkor is, ha állítmány és az alany többes számú:

A melléknév állítmány

A melléknév jelző

La patrino estas laca.

La lernantoj estas scivo­laj

Az anya fáradt

A tanulók kiváncsiak

laca patrino

scivolaj lernantoj

fáradt anya

kíváncsi tanulók

 

A magyar nyelvnél:

 

 

Alany

Összetett állítmány

 

 

 

Névszó

Segédige

 

 

 

Jelen idő

Múlt idő

Jövő idő

 

 

 (Én)

 

vagyok

voltam

leszek

 

 

(Te)

élőlény;

vagy

voltál

leszel

 

 

Pál; fiú; fa; ő

magas

van  Ø

volt

lesz

 

 

(Mi)

 

vagyunk

voltunk

leszünk

 

 

(Ti)

élőlények;

vagytok

voltatok

lesztek

 

 

Pálék; fiúk; fák; ők

magasak

vannak Ø

voltak

lesznek

 

A jelen idejű segédigével alkotott, azonosságot, tulajdonságot, állapotot kifejező eszperantó nyelvű mondatok tárgyalása lehetőséget kínál az arra való kitérésre, hogy a magyar nyelvben ekkor (látszólag) miért csak névszói állítmány jelenik meg összetett (igei-névszói) állítmány helyett. Vagyis az arra, való rámutatásra, hogy a jelen idő egyes és többes szám 3. személyben a segédige a magyar nyelvben azért nem jelenik meg, mert a magyar nyelvben az igének (így a segédigének is) személyragjai vannak (ebből következően az 1. és 2. számú alany szerepeltetése nem is feltétlenül szükséges). Az összetett állítmányt az alanyesetű névszó és a ragozott segédige fejezi ki. Mind az egyes számban, mind a többes számban csak egy-egy meghatározott (jelen idő, 3. személy) esetben marad el az igei alkotóelem, ez pedig lehetővé teszi, hogy a névszó önmagában is egyértelmű állítmány legyen.

    A táblázatok azt is szembetűnően mutatják, hogy a magyarban a segédige jelen, múlt és jövő idejű alakjai mennyire különböznek egymástól. Erre a nyelv története nyilván magyarázatul szolgál, de logikailag ez a különbözőség – miként az eszperantónál látható – nem indokolt.

Az eszperantó ige alakja csak időt és a módot fejez ki, ezért az alany és az összetett állítmány igei része nem maradhat el. A táblázatok összevetéséből látható, hogy az eszperantóval sokkal egyszerűbb az ugyanazon valóságelemnek a kifejezése. Ez még inkább megmutatkozik, ha a teljes magyar igeragozási rendszert vetjük össze az eszperantó igék használatával. (Az eszperantó átláthatóbb volta természetesen más nyelvekkel való összevetésnél is megmutatkozik.)

 

 

 

5. példasor

 

KI / MI      MIT CSINÁL, CSINÁLT, FOG CSINÁLNI?

 

 

La patro jam laboras en la laborejo.

Az apa már dolgozik a munkahelyen.

 

La geknaboj estas en la lernejo, ili lernas diligente.

A gyerekek az iskolában vannak, ők szorgalmasan tanulnak.

 

La patrino kuiros en la kuirejo.

Az anya főzni fog a konyhában.

 

Homoj veturas per aŭtobuso kaj per tramo en urboj.

Emberek városokban autóbusszal és villamossal utaznak.

 

La tramo venas kaj haltas.

A villamos jön és megáll.

 

Malgranda grupo staras en la haltejo.

Egy kis csoport áll a megállóban.

 

Lernantoj kuris al la haltejo.

Tanulók futottak a megállóhoz.

 

Stefano atendis aŭtobuson.

István autóbuszt várt.

 

Virinoj iras al frizisto kaj vigle babilas.

Nők fodrászhoz mennek és élénken csevegnek.

 

Petro vidis fantomon.

Péter kísértetet látott.

 

Johano vidis la ministron.

János látta a minisztert.

 

La familio vespere manĝos viandon kaj fromaĝon

Este a család húst és sajtot fog enni.

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– az állítmányi ige felismerhető az –as, -is, -os igeidői végződésekről; az ige aktuális jelentését az alany és az állítmány együttese fejezi ki;

– az állítmányi ige ragjai az igeidőn és –módon kívül kifejezik az alany számát és személyét is; az ige helyes használatához ismerni kell az igeragozási paradigmák ragjait; a van létigeként mint igei állít­mány megjelenik a jelen idő 3. személyeinél is;

– az en elöljárószónak ‘–ban, -ben’ jelentése van;

– megfelelője a ‘belviszony’ eset, ragjai: -ban, -ben;

– az –ej- utóképző ‘-nak a helye’ jelentéssel egészíti ki a szótő je­lentését; főnévvé alakítva jelen­tése: ejo – hely;

– hasonló jelentésekkel hasz­nálatos ugyan néhány ‘hely’ utó­tagú szó is (munkahely, megálló­hely stb.), továbbá a –da, -de képzővel kapott szavak (étkez­de, mosoda), de a helyet jelentő legtöbb szó nem ilyen módon származta­tott;

– a főnév határozatlanságát a névelő hiánya mutatja;

– a főnév határozatlanságát egyes számnál mutat­hatja az ‘egy’ határozatlan névelő; többes számú határozatlan főnévnek nincs névelője;

– a per elöljárószó eszközhatá­rozói eset kifejezője;

– az eszközhatározói eset ragjai:
-val, -vel; a névszóhoz való kap­csolódásuk gyakran hasonulással történik;

– az al elöljárószó a közelítés ese­tét fejezi ki;

– a ‘külső közelítés’ eset ragjai: -hoz, -hez, -höz; névutó: felé;

– a mondat (névszói) tárgyát –n végződés mutatja;

– a mondat (névszói) tárgyát a –t rag mutatja;

– az –e végződéssel más szófajú szóból határozó­szó nyerhető.

– azonos jelentésű határozók lehetnek képzett szavak (sokféle képző van), továbbá lehetnek olyan szavak is, amelyek egyazon alakban több szófajhoz tartoznak (pl. este).

Kiegészítő magyarázat

Kijelentő módban az eszperantó igének csupán három időjele van (-as, -is, -os), személyragjai nincsenek (ezért alapszabályként a mondatban az alanyt szerepeltetni kell). Nincs határozott (tárgyas) ragozás se, hiszen a tárgy határozottságát névelő (vagy más) kifejezi.

Kijelentő mód

Alany

jelen

múlt

jövő

Mi

 

 

 

Vi

 

 

 

Petro; -o; li, ŝi, ĝi

-as

-is

-os

Ni

 

 

 

Vi

 

 

 

Petro k Karlo; -oj; ili

 

 

 

A magyar nyelv igehasználata kijelentő módban:

 

Szám

és

Általános ragozás

Ikes ragozás

Határozott ragozás

személy

Jelen idő

Múlt idő

Jövő idő

Jelen idő

Jelen idő

Múlt idő

Jövő idő

 

E. 1.

-ok/
-ek/-ök;

-(a)lak/
-(e)lek

-t-am/-em;

-t-alak/
-elek

-ni fogok

-om/
-em/
-öm

-om/
-em/
-öm

-t-am/
-em

-ni fogom

 

E. 2.

-(s)sz;
-asz/
-esz;

-ol/-el/
-öl

-t-ál/-él

-ni fogsz

-ol/
-el/-öl

-od/
-ed/-öd

-t-ad/
-ed

-ni fogod

 

E. 3.

-

-t

-ni fog

-ik

-ja; -i

-t-a/-e

-ni fogja

 

T. 1.

-unk/
-ünk

-t-unk/
-ünk

-ni fogunk

 

-juk/
-jük

-t-uk/
-ük

-ni fogjuk

 

T. 2.

-(o)tok/
-(e)tek/ -(ö)tök

-t-atok/
-etek

-ni fogtok

 

-játok;
-itek

-t-
-átok/
-étek

-ni fogjátok

 

T. 3.

-(a)nak/
-(e)nek

-t-ak/-ek

-ni fognak

 

-ják; -ik

-t-ák/
-ék

-ni fogják

 

A magyar személyragok (és a –t időjel) az ige szótári alakjához kapcsolódnak. Az eszperantó esetében a szótárban az ige főnévi igenévi i végződéssel adott, ennek helyébe lépnek az időjelek, tehát a szótőhöz kapcsolódnak.

    A tanulói aktivitás lehetőségére a példamondatokban újabb példák adottak. Ilyen az –ej- utóképző is, amelynek ‘-nak a helye’, ‘-ra szolgáló hely’ jelentése van és –o végződéssel főnévképzőként működik. (Labori – dolgozni; laborejo – ‘dolgozásra szolgáló hely’ = munkahely; lerni – tanulni; lernejo – ‘tanulásra szolgáló hely’= iskola; kuiri – főzni; kuirejo – ‘főzésre szolgáló hely’= konyha stb.) A szabály egyszerű, a tanulók tucatjával állíthatnak elő újabb szavakat, akár olyanokat is, amelyeket más nyelveken csak körülírással lehet kifejezni.

Az eszperantó névszóhoz ragjellegű toldalék csak egy járul: a tárgyeset n ragja. Az egyéb viszonyok kifejezésére elöljárószók (en, al, per stb.) szolgálnak, amelyek a magyar névszóragok és névutók szerepét töltik be.

A két nyelv tanórán való összevetésének egy lehetősége, célnak tekintve a magyar nyelvtani ismeretek szilárdítását (bővítését) is, például: a tananyagban szereplő mondatokból (erre a célra itt a példamondatokat vesszük) az eszperantó igéknek és magyar megfelelőinek kigyűjtését és párhuzamba állítását követően a tanulók számba vehetik, hogy az igetövek után milyen toldalékok vannak az egyik és a másik nyelv esetében. Az egyértelmű munka feltételeként az alany számát és személyét jelezni kell (középső oszlop). Példa:

li        laboras

li        lernas

ŝi       kuiros

ili        veturas

li        venas

li        haltas

li        staras

ili        kuris

ŝi       atendis

ili        iras

ili        babilas

li        vidis

li        manĝos

E.3.

T.3.

E.3.

T.3.

E.3.

E.3.

E.3.

T.3.

E.3.

T.3.

T.3.

E.3.

E.3.

dolgozik                ß ikes ige

tanulnak

főzni fog

utaznak                ß ikes ige

jön –

megáll –

áll –

futottak

várt

mennek                ß megy

csevegnek

látott

enni fog                ß ikes ige: eszik

Látható, hogy néhány ige ilyenképpen való összevetése is mennyi kérdés meg­beszélésére kínál lehetőséget. Természetesen az, hogy mit és milyen mélység­ben kell megbeszélni, függ a tanulók életkorától és előismereteitől.

 

6. példasor

 

KI / MI    KIÉ/MIÉ?  * KINEK/MINEK    MIJE VAN?

 

 

Kiu havas aŭton?

Kinek van autója?

 

La patro havas aŭton.

Az apának van autója.

 

La aŭto de la patro estas bona.

Az apa autója jó.

 

Ĉu la aŭto de la patro estas nova?

Az apa autója új?

 

Jes, lia aŭto estas nova.

Igen, az (ő) autója új.

 

La birdo havis neston.

A madárnak volt fészke.

 

Ĉu ankaŭ la hundo havas neston?

A kutyának is van fészke?

 

Ne, ĝi ne havas ĝin.

Nem, neki az nincs.

 

Kia estas la loĝejo de la gepatroj?

Milyen a szülők lakása?

 

La loĝejo de la gepatroj estas komforta.

A szülők lakása kényelmes.

 

– Kiu havas tiun objekton? – Ĝin havas Petro.

– Kié az a tárgy? – (Az) Péteré.

 

Tiu objekto apartenas al Petro.

Az a tárgy Péterhez tartozik (~Péteré).

 

La domo havas ruĝan tegmenton.

A háznak piros teteje van.

 

La libroj estas la libroj de la lernanto.

A könyvek a tanuló könyvei.

 

La mebloj estis tiuj de la gepatroj.

A bútorok a szülőkéi voltak.

 

Morgaŭ mi ne havos tempon.

Holnap nem lesz időm.

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– az alanyra történő kérdezés kérdőszava Kiu? (ki?) (Kiu havas aŭton?)

– a hasonló értelmű kérdő mondat kérdőszava részeshatározó-ragos kérdőnévmás: Kinek (van)?

– a havi ‘birtokolni valamit’ jelentésű igének tárgy vonzata van; (La patro havas aŭton.);

– a magyarban ennek olyan birtokos szerkezet felel meg, amelyben a létige mellett a birtokost –nak/-nek (részes határozói) ragos névszó (ra­gos névmás), a birtokot birtokos személyjeles főnév fejezi ki. (Az apának van autója. Nekem van autóm.);

– két névszó közötti birtokviszony kifejezője a de elöljárószó; a birtokos szerkezetben előtte áll a birtok, mögötte a birtokos; (aŭto de la patro);

– megfelelője a birtokos jelzői szerkezet: birtokos(-nak a) + birtokos személyjeles birtok; (apá(nak az) autója); a szórend felcserélése esetén a –nak/-nek rag nem maradhat el;

– a személyes névmások –a-val való toldalé­kolásával birtokos melléknevek (birtokos névmá­sok) keletkeznek: mia, via, lia/ŝia/ĝia; nia, via, ilia; jelzői szerepben melléknévként viselkednek;  (mia aŭto); a birtokos melléknév jelentése azonos azzal az esettel, amikor a de elöljárószóval történő birtokviszony-kifejezésnél a birtokost személyes névmás mutatja: la aŭto de mi = mia aŭto;

– ha a birtokost névmás fejezi ki, akkor a birtokos szerkezet jellemzője: névelő+személyes névmás­+birtokos személyjeles főnév (az én autóm); ha nem kíván külön hangsúlyozást, akkor a személyes
névmás elmarad (az autóm);

– ha a birtokos melléknév önma­gában áll, képviselve a ki nem fejezett főnevet is, akkor előtte névelőt kell használni (egyébként birtokos melléknevek előtt névelő nem használható); Ĝi estas la mia;

– a birtok ki nem fejezése esetén a birtokviszonyra birtokos névmás utal: Az az enyém;

– a tiu mutató névmásként csak személyre vonatkozik, jelzőként (és utalószóként) mindenre (tiu objekto);

megfelelője: az a(z) .... (az a tárgy);

– az olyan mondatban, amely ar­ról szól, hogy valami kinek a va­lamije, akkor a ‘kinek a valamije’ részt (mint az összetett állítmány névszói részét) de elöljárószós birtokos szerkezet mutatja (La lib­roj estas la libroj de lernanto);

– az állítmány névszói része tehát birtokos jelzői szerkezet; többes számú birtoknál a többes számot –i birtokjel mutatja (A könyvek a ta­nuló könyvei);

– azért, hogy az alanyt jelentő szó ne ismétlődjék meg a birtokos szerkezetben, de a szerkezet is sértetlen maradjon a (számban egyeztetett) tiu név­mással kell a helyettesített főnévre utalni (La mebloj estis tiuj de la gepatroj);

– ha a birtokot jelentő szó nem kerül ismétlésre, akkor a birtokost jelentő szó –é birtokjellel egészül ki és az –i többesjel is ott jelenik meg (bár a gya­korlatban ma már sokszor elmarad) (A bútorok a szülőkéi voltak);

– a birtokláshoz hasonló jelentése van az aparteni (‘tartozni   –hoz/-hez/-höz’ jelentésű) igének, amely a „birtokoshoz” az al elöl­járószóval kapcsolódik (La domo apartenas al Petro).

– magyarra főként a ‘-hoz/-hez/-höz tartozik’ jelentéssel fordítjuk (A ház Péterhez tartozik; de ha nyilvánvaló birtoklásról van szó; A ház Péteré is helyes.).

Kiegészítő magyarázat

A birtoklással, birtokossággal kapcsolatos valóságelemek kifejezését az eszpe­rantó részben más felfogásban oldja meg, mint a magyar. A következő táb­lázatok részletesebben mutatják be, hogy miben áll a felfogásbeli eltérés, egyben látható, hogy az eszperantó gazdaságosan oldja meg a közlendők kifejezését.

a)    A birtoklás tényének/hiányának  kifejezése.

    (Az apának van/nincs autója. Nekem volt/nem volt kutyám. Stb.) Mindkét nyelv tekintettel van arra, hogy a birtokos is meg a birtok is lehet mind egyes számban, mind többes számban.

Eszperantó

Alany/birtokos

Állítmány

Tárgy/birtok

 

 

(egy birtok)

(több birtok)

Mi

Vi

Li/ŝi/ĝi

-o1

Ni

Vi

Ili/-o1+j

 

 

 

havas/-is/-os

 

 

 

-o2+n

 

 

 

-o2+j+n

La knabo/ knaboj

havas/-is/-os

libron

librojn

Megjegyzések: -o1= 1. főnév; -o2 = 2. főnév. A tagadás – itt és a további táblázatoknál – a segédige előtti ‘ne’ tagadószóval történik, ha a birtoklás tényét tagadjuk: Li/la knabo ne havas libron. Egyébként a tagadószó a tagadott szó előtt áll. La knabo havas ne libron (nem könyve van).

Magyar nyelv

    (1) A birtok egyes számú

(részeshatározói ragos névmások és név)

(létige)

(birtok)

(birtokos személyjelek)

Nekem

Neked

Neki

nsz1+nak/nek

Nekünk

Nektek

Nekik

nsz1+k+nak/nek

 

 

 

van/volt/lesz

 

 

 

nsz2

-(*)-m

-(*)-d

}-a/-e; -ja/-je; Ø

-nk; -unk/-ünk

-(*)-tok/-tek/-tök

-uk/-ük; -juk/-jük, -k

-a/-e; -ja/-je;

   (2) A birtok többes számú

(részeshatározói ragos névmások)

(létige)

(birtok)

(birtoktöbbesítő jelek)

(birtokos személyjelek)

Nekem

Neked

Neki

nsz1+nak/nek

Nekünk

Nektek

Nekik

nsz1+k+nak/nek

 

 

 

vannak/voltak/lesznek

 

 

 

nsz2

 

 

 

-ai/-ei; -jai/-jei; -i

-m

-d

-nk

-tok/-tek/-tök

}-k

Megjegyzések: nsz1= 1. főnév, nsz2= 2. főnév; (*)= esetleges előhangzó. A tagadás a nincs, nincsenek (jelen időben) igével és a nem tagadószókkal (múlt és jövő időben) történik. Nekem nincs/nem volt könyvem

b) A birtoknak a birtokossal való jellemzése

Eszperantó nyelv

(1)   Elöljárószós szerkezettel 

          (a) egy birtok

 

 

 

la

 

 

 

-o

 

 

 

de

mi

vi

li, ŝi, ĝi

la –o

ni

vi

ili

-oj

la domo de mi; la ĝardeno de mi

la domo de vi; la ĝardeno de vi

a domo de li/ŝi/ĝi; la ĝardeno de li/ŝi/ĝi

la domo de la patro; la ĝardeno de la patro

la domo de ni; la ĝardeno de ni

la domo de vi; la ĝardeno de vi

la domo de ili; la ĝardeno de ili

la domo de la patroj; la ĝardeno de la patroj

        (b) több birtok

 

 

la

 

 

-oj

 

 

de

mi

vi

li, ŝi, ĝi

la –o

ni

vi

ili

-oj

la domoj de mi; la ĝardenoj de mi

a domoj de vi; la ĝardenoj de vi

la domoj de li/ŝi/ĝi; la ĝardenoj de li/ŝi/ĝi

la domoj de la patro; la ĝardenoj de la patro

la domoj de ni; la ĝardenoj de ni

a domoj de vi; la ĝardenoj de vi

la domoj de ili; la ĝardenoj de ili

la domoj de la patroj; la ĝardenoj de la patroj

(2) birtokos melléknévvel (névmással)   

(a)             egy birtok                                                                      b) több birtok

mia

via

lia/ŝia/ĝia

nia

via

ilia

 

 

-o

 

 

 

miaj

viaj

liaj/ŝiaj/ĝiaj

niaj

viaj

iliaj

 

 

-oj

 

 

 

mia domo; mia ĝardeno

via domo; via ĝardeno

lia/ŝia/ĝia domo; lia/ŝia/ĝia ĝardeno

nia domo; nia ĝardeno

via domo; via ĝardeno

ilia domo; ilia ĝardeno

 

miaj domoj; miaj ĝardenoj

viaj domoj; viaj ĝardenoj

liaj/ŝiaj/ĝiaj domoj; liaj/ŝiaj/ĝiaj ĝardenoj

niaj domoj; niaj ĝardenoj

viaj domoj; viaj ĝardenoj

iliaj domoj; iliaj ĝardenoj

Magyar nyelv

          (a) egy birtok

 

 

 

a/az

 

 

 

(én)

(te)

ő

nsz1

(mi)

(ti)

ő

nsz1+k

 

 

 

nsz2

 

 

 

 

-(*)-m

-(*)-d

}-a/-e; -ja/-je; Ø

-nk; -unk/-ünk

-(*)-tok/-tek/-tök

-uk/-ük; -juk/-jük, -k

-a/-e; -ja/-je;

a(z én) házam; a(z én) kertem

a (te) házad; a (te) kerted

a(z ő)/az apa háza; a(z ő)/az apa kertje

a (mi) házunk; a (mi) kertünk

a (ti) házatok; a (ti) kertetek

a(z ő) házuk; a(z ő) kertjük

az apák háza; az apák kertje

Megjegyzések: nsz1= 1. főnév, nsz2= 2. főnév; (*)= esetleges előhangzó

        (b) több birtok

 

 

 

a/az

 

 

 

(én)

(te)

ő

nsz1

(mi)

(ti)

ő

nsz1+k

 

 

 

nsz2

 

 

 

 

 

 

 

ai/-ei; -jai/-jei; i

-m

-d

} Ø

-nk

-tok/-tek/-tök

-k

Ø

a(z én) házaim; a(z én) kertjeim

a (te) házaid; a (te) kertjeid

a(z ő)/az apa házai; a(z ő)/az apa kertjei

a (mi) házaink; a (mi) kertjeink

a (ti) házaitok; a (ti) kertjeitek

a(z ő) házaik; a(z ő) kertjeik

az apák házai; az apák kertjei

Megjegyzések: nsz1= 1. főnév, nsz2= 2. főnév

c) Valaminek/valakinek valaki birtokaként való állítása/tagadása

Eszperantó nyelv

(1)   A birtokost névmás mutatja

              (a) egy birtok

 

 

La –o1*

 

 

estas/-is/-os

mia

via

lia/ŝia/ĝia

nia

via

lia

 

 

-o1

La libro estas mia libro.

La libro estas via libro.

La libro estas lia/ŝia/(ĝia) libro.

La libro estas nia libro.

La libro estas via libro.

La libro estas ilia libro.

Megjegyzések: 1. A főnévi alanyt* névmás is helyettesítheti. Ĝi estas mia libro. 2. Az állítmányi részből a főnév el is hagyható, ekkor azonban a birtokos melléknév előtt névelőt kell használni. La libro estas la mia

.       (b) több birtok

 

 

La –oj1*

 

 

estas/-is/-os

miaj

viaj

liaj/ŝiaj/ĝiaj

niaj

viaj

iliaj

 

 

oj1

La libroj estas miaj libroj.

La libroj estas viaj libroj.

La libroj estas liaj/ŝiaj/(ĝiaj) libroj.

La libroj estas niaj libroj.

La libroj estas viaj libroj.

La libroj estas iliaj libroj.

      Megjegyzések: 1. A főnévi alanyt* névmás is helyettesítheti. Ili estas miaj libroj. 2.Az állítmányi részből a főnév el is hagyható, ekkor azonban a birtokos melléknév előtt névelőt kell használni. La libroj estas la miaj.

(2)   A birtokost főnév mutatja

    (a) egy birtok, egy birtokos

La –o1

estas/-is/-os

-o1 de –o2

La libro estas libro de la lernanto.

   (b) egy birtok, több birtokos

La –o1

estas/-is/-os

-o1 de –oj2

La libro estas libro de la lernantoj.

   (c) több birtok, egy birtokos

La –oj1

estas/-is/-os

-oj1 de –o2

La libroj estas libroj de la lernanto.

   (d) több birtok, több birtokos

La –oj1

estas/-is/-os

-oj1 de –oj2

La libroj estas libroj de la lernantoj.

Megjegyzés: Az állítmányi névszószerkezetben a birtokot jelentő főnevet (-o1, -oj1) helyettesítheti a tiu, tiuj mutató névmás, amely itt az alanyra utal vissza. Tagadás minden esetben a ne tagadószóval (ne estas/-is/-os).

Magyar nyelv

(1)   Birtokviszony birtokos jelzővel

                    (a) egy birtok

 

 

 

A/Az nsz1**

 

 

 

 

 

 

a/az

én

te

ő

nsz1

mi

ti

ő

nsz1+k

 

 

 

nsz1

 

 

 

 

-(*)-m

-(*)-d

}-a/-e; -ja/-je; Ø

-nk; -unk/-ünk

-(*)-tok/-tek/-tök

-uk/-ük; -juk/-jük, -k

-a/-e; -ja/-je;

Megjegyzések: nsz1= 1. főnév, nsz2= 2. főnév; (*)= esetleges előhangzó. Jelen időben az 1. és 2. személynél sem jelenik meg a segédige. A mondat elején a főnév** helyett mutató névmás is állhat: Az az én könyvem. Tagadás a nem tagadószóval: A könyv/Az nem az én könyvem.

A könyv az én könyvem

A könyv a te könyved

A könyv az ő/a tanuló könyve

A könyv a mi könyvünk

A könyv a ti könyvetek

A könyv az ő könyvük

A könyv a tanulók könyve

 

 

Ø/volt/lesz

 

 

 

 

           (b) több birtok

 

 

 

A/Az nsz1+k**

 

 

 

 

 

 

a/az

én

te

ő

nsz1

mi

ti

ő

nsz1+k

 

 

 

nsz2

 

 

 

 

 

 

 

ai/-ei; -jai/-jei; -i

--m

--d

} Ø

-nk

--tok/-tek/-tök

-k

Ø

 

 

 

Ø/voltak/lesznek

 

 

 

Megjegyzések: nsz1= 1. főnév, nsz2= 2. főnév. A mondat elején a főnév** helyett mutató névmás is állhat: Azok az én könyveim. Tagadás a nem tagadószóval: A könyvek/Azok nem az én könyveim.

A könyvek az én könyveim

A könyvek a te könyveid

A könyvek az ő könyvei

A könyvek a tanuló könyvei

 

 

 

Ø/voltak/lesznek

A könyvek a mi könyveink

A könyvek a ti könyveitek

A könyvek az ő könyveik

A könyvek a tanulók könyvei

 

       

(2)   Birtokviszony birtokos névmással

              (a) egy birtok

 

 

A/Az nsz1**

 

 

a/az

enyém

tied

övé

mienk

tietek

övék

A könyv az enyém

A könyv a tied

A könyv az övé

A könyv a mienk

A könyv a tietek

A könyv az övék

 

 

Ø/volt/lesz

(b) több birtok

 

 

A/Az nsz1+k**

 

 

a/az

enyéim

tieid

övéi

mieink

tietek

övék

A könyvek az enyéim

A könyvek a tieid

A könyvek az övéi

A könyvek a mieink

A könyvek a tieitek

A könyvek az övéik

 

 

Ø/voltak/lesznek

A mondat elején a főnév** helyett mutató névmás is állhat: Az az enyém.  Azok az enyéim. Tagadás a nem tagadószóval: A könyv/Az nem az enyém. A könyvek/ Azok nem az enyéim.

 

 

 

 

7. példasor

 

KI / MI    MI VOLNA? / MIT CSINÁLNA?

 

 

Karlo estus piloto, se li estus sana.

Károly pilóta lenne, ha egészséges lenne.

 

La knabo dirus la veron, se iu de­mandus lin.

A fiú mondaná az igazat, ha valaki kérdezné őt.

 

La laca patrino dezirus dormi.

A fáradt anya aludni kívánna.

 

Post multa laboro ankaŭ mi estus tia.

Sok munka után én is olyan lennék.

 

Ĉu vi ŝatus promeni?

Szeretnél sétálni?

 

Ĉu jam estus vespero?

Már este lenne?

 

Ĉu la pezo de la skatolo estus nur tri kilogramoj?

A doboz(nak a) súlya csak három kilogramm lenne?

 

Mi volus iri hejmen kaj legi libron.

Haza akarnék menni és olvasni könyvet.

 

La scivolaj lernantoj dezirus demandi ion.

A kiváncsi tanulók kérdezni szeretnének valamit.

 

Ho se jam estus mateno kaj la suno brilus.

Bárcsak reggel lenne már és sütne a nap.

 

Mi bedaŭrus, se vi*ne venus.

Sajnálnám, ha nem jönnél/jönné­tek.

 

Mi bedaŭrus, se vi* ne estus veninta.

Sajnálnám, ha nem jöttél/jöttetek volna.

 

Mi bedaŭrus, se vi* ne estus venonta.

Sajnálnám, ha [majd] nem jönnél/­jönnétek.

·         A szövegkörnyezet vagy a megnyilatkozás körülménye mutatja, hogy a vi egyes számban vagy többes számban értendő-e.

·       Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– feltételes módnál az igei végződés –us;

– a feltételes módot módjel és igei személyrag fejezi ki;

– feltételes módnál az összetett állítmány segédigéje estus, névszói része lehet főnév, melléknév, szám­név, névmás;

– az összetett állítmány igei részét a van (lesz) segédige feltételes módú alakja adja;

– az ige feltételes módú múlt, illetve jövő idejű alakját összetett igealakkal lehet kifejezni, amelynél az egyik összetevő az estus segédige, a másik az adott igéből képzett múlt idejű, illetve jövő idejű melléknévi igenév; vi estus veninta; vi estus venonta;

– az igének csak jelen és múlt idejű feltételes alakjai vannak; a jelen idejű használatos a jövő idő kifejezésére is;

– a tárgyas igék egy csoportjának főnévi igenévi tárgya (is) lehet: Ŝi dezirus dormi; vi ŝatus promeni;

– ugyanígy: aludni kívánna/szeretne; szeretnél sé­tálni;

– a voli módbeli segédigének csak főnévi igenévi tárgya lehet: mi volus iri;

– ugyanígy: menni akarnék; ol­vasni akarna;

– a főnévi igenévi tárgynak magának is lehet tárgya: ili dezirus demandi ion;

– ugyanígy: akarnának kérdezni valamit;

– feltételes főmondat mellékmondatát a se kötőszó vezeti be.

– ugyanígy: a ha kötőszó az alárendelt mondatot bevezető kötőszó;.

Kiegészítő magyarázat

A feltételes mód kifejezésének alapvető eszközeit mutatják be az alábbi táblázatok a két nyelvre vonatkozólag.

Eszperantó nyelv

Az ige végződése feltételes módban –us. Önmagában jelen időre vonatkozik ugyan, de a mondatbeli – múltra vagy jövőre mutató – határozóval együtt lehet múlt idejű, illetve jövő idejű jelentése is. Egyéb módon a feltételes módot múlt időben, valamint jövő időben összetett igealak fejezi ki (lásd: táblázat).

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

Mi

Vi

Li/ŝi/ĝi/-o

Ni

Vi

Ili/-oj

Jelen idő:

                             -us

Múlt idő:

                             estus -inta

Jövő idő:

                             estus –onta

Magyar nyelv

A magyar igék többféle igeragozási rendszerbe tartoznak. Így van általános ragozás, tárgyas igéknek lehet határozott ragozása is, eltérő az ikes igék ragozása, továbbá vannak sajátos ragozású igék is. (lásd Magyar grammatika) Mindegyik ragozási rendszerben megtalálható a kijelentő mód, a felszólító mód és a feltételes mód.

    Feltételes módban ragozott igénél az igetőhöz módjel kapcsolódik, a mód­jelet pedig igei személyrag követi, amely az egyes szám 3. személyben lehet zéró morféma is.

    A feltételes mód lehetséges módjelei: -na/-ne; -ana/-ene; -ná/-né; -nna/-nne; -nná/-nné; -aná/-ené. Ezt a felsorolást a táblázatokban M helyettesíti. A feltételes mód múlt idejű alakját összetett igealak adja, amelynél a múlt idejű igealak mellett a volna igei segédszó utal a feltételes módra; a táblázatokban helyettesíti.

a) Általános ragozás

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

1.

2.

3.

1.

2.

3.

Jelen idő:

-M-k/-M-lak/-lek

-M-l

-M-Ø

-M-nk

-M-tok/-tek

-M-nak/-nek

Múlt idő:

-t-am/-em V

-t-alak/-elek V

-t-(*)l V

-t-Ø V

-t-unk/-ünk V

-t-atok/-etek V

-t-ak/-ek V

b) Határozott ragozás

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

1.

2.

3.

1.

2.

3.

Jelen idő:

-M-m

-M-d

-M-Ø

-M-nk-M-nók/
-nők

-M-tok/-tek

-M-k

Múlt idő:

-t-am/-em V

-t-ad/-ed V

-t-a/-e V

-t-uk/-ük V

-t-átok/-étek V

-t-ák/-ék V

c) A van/lesz ige ragozása

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

1.

2.

3.

1.

2.

3.

Jelen idő:

volk

lennék

voll

lennél

volnaØ

lenneØ

volnk

lennénk

voltok

lennétek

volnak

Múlt idő:

lettem V

lettél V

lettØ V

lettünk V

lettetekV

lettek V

A feltételes mód esetében is tanulságos a példamondatok igéinek összehasonlítása:

li        estus

li        dirus

li        demandus

ŝi       dezirus

mi      estus

vi       ŝatus

mi      volus

ĝi       brilus

mi      bedaŭrus

vi       venus

E.3.

E.3.

E.3.

E.3.

E.1.

E.2.

E.1.

E.3.

E.1.

E.2. / T.2.*

lenne

mondaná

kérdezne/né

kívánna

lennék

szeretl

akark

sütne

sajnálm

jönl / jöntek

* A szövegkörnyezet vagy a megnyilatkozás körülménye mutatja, hogy a vi egyes számban vagy többes számban ér­tendő-e.

 

 

8. példasor

 

KI / MI    MIT CSINÁLJON?

 

 

Stefano, legu! Legu la taskon!

István, olvass! Olvasd a feladatot!

 

Ni komencu la hodiaŭan laboron!

Kezdjük el a mai munkát!

 

Haltu!*

Állj/Álljatok meg!

 

Li venu tuj!

Ő jőjjön azonnal!

 

Diru al ili, ke ili rapidu!

Mondd nekik, hogy siessenek!

 

La patrino diris al sia filo, ke li skribu sian lecionon.

Az anya mondta a fiának, hogy írja meg a leckéjét.

 

Mia edzino volas, ke mi iru aĉeti kun ŝi.

Feleségem (azt) akarja, hogy menjek vele vásárolni.

 

Fileto, portu al mi akvon!

Fiacskám, hozzál/hozz nekem vizet!

*A szövegkörnyezet, ill. a beszéd körülménye mutatja, hogy egyes vagy többes számról van-e szó.

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– felszólító módban az ige végződése –u; egyes és többes szám 2. személynél a személyes névmás el­marad;

– a felszólító módot módjel és igei személyrag mutatja;

– megszólítás után vesszőt kell használni;

– ugyanígy;

– az (egyszerű) felszólító mondatot felkiáltójel zárja;

– ugyanígy;

– összetett mondat esetében a tagmondatok fajtájától függ, hogy a mondat zárásaként milyen írásjelet kell használni;

– ugyanígy;

– a filo jelentése ‘fia valakinek’; a si ‘maga’ harmadik személyű visszaható névmás (a legközelebbi ige ala­nyára utal), tőle származik a sia visszaható birtokos névmás (melléknév);

– megfelelője a birtokos személyjeles fia szó;

– az al elöljárószó (egyik funkciójaként) részes határozót hoz létre: al ili – nekik; al sia filo – fiának; al mi – nekem;

– a részes határozó megfelelői: ragos főnév (fiának) és ragos névmás (nekik, nekem);

– a kun elöljárószó társhatározó létrehozásának eszköze: kun ŝi – vele; kun la patrino – az anyával; (eszközhatározó más elöljárószóval alkotható).

– a társhatározó megfelelője: ragos névszó (anyá­val, vele).

Kiegészítő magyarázat

A felszólító mód mind az eszperantóban, mind a magyar nyelvben csak jelen időre van értelmezve. Használatát általában azonos beszédhelyzet vagy közlési cél jellemzi mindkét nyelvnél.

Eszperantó nyelv

Az ige végződése felszólító módban –u.

 

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

Mi

Vi

Li/ŝi/ĝi/-o

Ni

Vi

Ili/-oj

 

 

Jelen idő:

                             -u

 

Magyar nyelv

    Felszólító módot módjel és igei személyrag mutatja. Az egyes szám 2. személynél általános ragozás esetén a személyrag, határozott ragozásnál a mód­jel lehet zéró morféma is.

    A felszólító mód lehetséges módjelei általános ragozásnál –j, -jj, -gy, -ggy, -s, határozott ragozásnál: –j, -gy, -ggy, -s, -Ø,. Ezeket a felsorolásokat a táblázatok­ban helyettesíti. Az igei személyragokat a táblázatok mutatják.

a) Általános ragozás

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

1.

2.

3.

1.

2.

3.

 

Jelen idő:

-M-ak/-ek

-M-alak/
-elek

-M- Ø

-M-ál/-él

-M-on/
-en/-ön

-M-unk/
-ünk

-M-atok/
-etek

-M-anak/
-enek

 

b) Határozott ragozás

Szám:

Egyes szám

Többes szám

Személy:

1.

2.

3.

1.

2.

3.

Jelen idő:

-M-am/
-em

-M-ad/-ed

- Ø-d

-M-a/-e

-M-uk/-ük

-M-átok/
-étek

-M-ak/-ék

Itt is tanulságos a toldalékok összehasonlítása a kigyűjtött igéknél:

Legu!

Legu  la  –n!

Ni komencu  la  –n!

Haltu!

Li venu!

Diru  la  -n!

 

Ili rapidu!

Li skribu  la  –n!

Mi iru!

Portu  –n!

Elizabeto, iru hejmen kun la patrino!

E.2.

E.2.

T.1.

E.2. / T.2

E.3.

E.2.

 

T.3.

E.3.

E.1.

E.2.

E.2.

Olvass!

Olvasd  a(z)  –t     ß határozott tárgy

Kezdjük  a(z) –t!  ß határozott tárgy

Állj!/Álljatok!

Ő jőjjön!

Mondd  a(z) -t!     ß a tárgy mellék-
                   mondat (határozott tárgy)

Ők siessenek!

Ő írja  a(z) –t!       ß határozott tárgy

Menjek!

Hozzál/Hozz  –t!   ß határozatlan tárgy

Erzsébet, menj haza az anyával!

 




9. példasor

 

KI / MI – MINEK/MILYENNEK LÁTJA, GONDOLJA, ÁLLÍTJA; MIVÉ/MILYENNÉ TESZI...?

 

 

Mi vidis la tramon veni/venanta.

Jönni láttam a villamost.

 

Mi vidis, ke la tramo venas.

Láttam, hogy jön a villamos.

 

La knabo sentas la pakaĵon peza.

A fiú súlyosnak érzi a csomagot.

 

La knabo sentas, ke la pakaĵo estas peza.

A fiú érzi, hogy a csomag súlyos.

 

Mi opinias la taskon facila.

A feladatot könnyűnek vélem.

 

Mi opinias, ke la tasko estas facila.

[Úgy] vélem, hogy a feladat könnyű.

 

Ni ĉiuj trovis la tagmanĝon bon­gusta.

Mindannyian [mi mind] jóízűnek találtuk az ebédet.

 

Ni ĉiuj trovis, ke la tagmanĝo estas bona.

Mindannyian úgy találtuk, hogy az ebéd jó.

 

Kiu asertis Karlon stulta?

Ki állította Károlyt ostobának?

 

Kiu asertis, ke Karlo estas stulta?

Ki állította, hogy Károly ostoba?

 

La libroj faris lin fama.

A könyvek tették őt híres.

 

La libroj faris, ke li estas fama.

A könyvek tették, hogy ő híres.

 

Ĉiuj estimas lin majstro.

Mindenki mesternek tiszteli őt.

 

Ĉiuj estimas lin kiel majstron.

Mindenki tiszteli őt mint mestert.

 

Mi kredis lin kuracisto.

Orvosnak hittem őt.

 

Mi kredis, ke li estas kuracisto.

[Azt] hittem, hogy (ő) orvos.

 

Malbonaj leĝoj igas homojn malfeliĉaj.

Rossz törvények tesznek embereket szerencsétlenek.

 

Malbonaj leĝoj igas, ke homoj estas malfeliĉaj.

Rossz törvények teszik, hogy emberek szerencsétlenek.

 

Malbonaj leĝoj malfeliĉigas ho­mojn.

Rossz törvények szerencsétleníte­nek embereket.

 

La medikamentoj igas la homojn sanaj.

A gyógyszerek teszik az embe­reket egészséges.

 

La medikamentoj sanigas la ho­mojn.

A gyógyszerek egészségesítik az embereket.

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– érzékelést kifejező igék tárgyának (ha ez egy cselekvésnek az alanya) főnévi igenévi vagy mel­léknévi igenévi állapothatározója van: mi vidis la tramon veni/venanta;

– magyar mondatban ebben az esetben már csak a főnévi igenév használt: láttam a villamost jönni;

– a tárgyat alárendelt mondat is kifejezheti, kötőszava ke;

– ugyanígy; a kötőszó: hogy;

–a tárgy állapotát mutató melléknevet vagy mel­léknévi igenevet csak a számban kell egyeztetni a főnévi tárggyal; tárgyi alárendelt mondatban a me­léknév az összetett állítmány névszói része lesz;

– a melléknév –nak/-nek részes határozói, való­ságos cselekvést jelentő igék tárgyhatározójaként –vá/-vé eredményhatározói ragot kap; a tárgyi alárendelt mondatban a melléknév névszói állítmány;

– a tárgy mivoltára történő utalásnál a kiel kötőszó is használható, ilyenkor a főnevet, amelyre az utalás történik egyezteni kell a főnévi (névmási) tárggyal;

– ugyanígy; állapotkapcsoló kötőszó a mint;

– az –ig- utóképzőből létrehozott igi igének ‘valami­vé/valamilyenné tenni’ jelentése van; az –ig- kép­zővel főnévből, melléknévből, elöljárószóból igét lehet képezni: malfeliĉa à malfeliĉigi (= igi mal­feliĉa).

– névszóból igét létrehozni a ‘valamivé/valamilyenné tesz’ értelemben az –ít, -sít képzőkkel lehet (sze­rencsétlenít).

Kiegészítő magyarázat

Az ige tárgyvonzatának állapothatározója – az érzékelést, gondolati vagy szóbeli megítélést, tulajdonítást, valamint fizikai cselekvéssel történő tulaj­donítást jelentő igéknél – melléknév, melléknévi igenév vagy főnévi igenév lehet. Ilyen esetben a mondat éppen a tárgyi állapothatározó kiemelésére irányul, s ez könnyen igazolható, ha a tárgy jellemzésére a melléknevet (melléknévi igenevet) áttesszük jelzőnek. Ekkor ugyanis értelmetlen (hiányos) vagy más jelentésű mondatot kapunk. Mi opinias la taskon facila. à Mi opinias la facilan taskon [....?] (Vélem a könnyű feladatot [....?] )

    A tárgyas szerkezet általában átalakítható tárgyi alárendelt mondattá (he­lyettesíthető vele), amelyben az eredeti mondat állapothatározó szava itt állítmányként jelenik meg. Mindez alapvetően így van a magyar nyelvben is, azzal a különbséggel, hogy az eszperantóban a tárgyi határozói melléknév (melléknévi igenév) alanyesetben marad, a magyarban –nak/-nek részhatározói vagy –vá/-vé eredményhatározói ragot kap.

    Az eszperantóban fontos és aktív szerepük van a képzőknek. Közülük az egyik igen gyakran alkalmazott utóképző az -ig- ‘tenni valamivé/valamilyenné’, ‘késztetni valamire’ jelentéssel. Igeképző: tárgyatlan igéből tárgyas, tárgyasból műveltető igét, névszóból, elöljárószóból igét hoz létre. Igei végződéssel önállóan is igét alkot: igi (a már említett jelentéssel). Dormi (aludni) à dormigi ((el)altatni); haki arbon (fát vágni) à hakigi arbon (fát vágatni); bela (szép) à beligi (szépíteni); for (messze, távol) à forigi (eltávolítani; en (-ban/-ben) à enigi (bejuttatni); labori (dolgozni) à laborigi (dolgoztatni) = igi labori.

    A magyar nyelv hasonló rendeltetésű képzői: -at/-et, -tat/-tet, -ít/-sít.    Az alábbiak is példázzák, hogy az eszperantó milyen lehető­ségeket kínál a tanulók aktivizálására és aktivitására. A tanulók feladata lehet például, hogy az –ig- (-igi) képző alkalmazásával és a már tanult (itt a példamondatokban már előfordult) szavak felhasználásával „fedezzék fel” az alábbi magyar szavak eszperantó megfelelőit (melyeket az olvasónak dőlt betűkkel zárójelben megadunk).

 

(el) csúfítani

(meg)erősíteni

(meg)nagyobbítani

(meg)gyengíteni

(meg)magasítani

(el)fárasztani

(meg)rövidíteni

(meg)könnyíteni

boldoggá tenni

(belaàmalbelaàmalbeligi)

(fortaàfortigi)

(grandaàgrandigi)

(fortaàmalfortaàmalfortigi)

(altaàaltigi)

(lacaàlacigi)

(longaàmallongaàmallongigi)

(facilaàfaciligi)

(feliĉaàfeliĉigi)

futtatni

(meg)váratni

(meg)etetni

(el)altatni

íratni

vásároltatni

hozatni

éreztetni

siettetni

(kuriàkurigi)

(atendiàatendigi)

(manĝiàmanĝigi)

(dormiàdormigi)

(skribiàskribigi)

(aĉetiàaĉetigi)

(portiàportigi)

(sentiàsentigi)

(rapidiàrapidigi)

 

 

 


10. példasor

 

KI / MI – MIVÉ/MILYENNÉ LESZ, VÁLIK; MILYEN MARAD...?

 

 

Antaŭ du tagoj Roberto fariĝis patro.

Két napja Róbert apa lett.

 

Antaŭ la domo sinjoro P. kvazaŭ ŝtoniĝis.

A ház előtt P. úr csaknem kövé vált.

 

La rezulto fariĝis katastrofa.

Az eredmény kataszrofális lett (-sá vált /‘tevődött’).

 

Ili fariĝis pli kaj pli nervozaj.

(Ők) egyre idegesebbé váltak.

 

Kio estas via nomo kaj kiel li nomiĝas?

Mi a neved és neki mi a neve (ő hogyan ‘neveződik’)?

 

Morgaŭ ni ekskursos. Ĉu vi emas veni kun ni?

Holnap kirándulunk. Van kedved velünk jönni?

 

La lernejo estas proksime al la preĝejo.

Az iskola közel van a templomhoz.

 

En la homoj la scivolemo fortiĝis.

Az emberekben a kiváncsiság erősödött.

 

Iu venas. Kiu proksimiĝas?

Valaki jön. Ki közeledik?

 

Dum la ekskurso ni kolektos florojn.

A kirándulás alatt virágokat fogunk gyűjteni.

 

La lernantoj kolektiĝos ĉe la lernejo.

A tanulók az iskolánál fognak gyülekezni.

 

Dum la vojaĝo la horaro ne estis kun mi.

Az utazás alatt a menetrend nem volt nálam/velem.

 

La ekskurso fariĝis bela somera memoro.

A kirándulás szép nyári emlékké vált.

 

La knabo fariĝis vera heroo inter siaj lernejaj kamaradoj.

A fiú igazi hőssé vált iskolai pajtásai között.

 

La silentema knabo koleriĝis pro la vigla babilado de la parolemaj knabinoj.

A hallgatag fiú megharagudott a beszédes lányok élénk csevegése miatt.

 

La knabineto ekploris pro la timo.

A (kis)lányka sírva fakadt az ijedtségtől.

 

Mi aŭdis, ke la direktoro parolis. Ĉu vi aŭskultis lin? Kion li diris?

Hallottam, hogy az igazgató beszélt. Te hallgattad őt? Mit mondott?

 

Ĉu en sia parolo li tuŝis la salajrojn?

Beszédében érintette a fizetéseket?

 

Oni diras: neniu birdo kantis, ĉar nenia birdo troviĝis tie.

Mondják: egy madár sem énekelt, mert ott semmilyen madár nem volt (nem ‘találódott’).

 

La radikoj de la arbo estas en la tero.

A fa gyökerei a földben vannak.

 

La radikaro de la arbo forte tenas la trunkon kaj la branĉaron.

A fa gyökérzete erősen tartja a törzset és az ágazatot.

 

Mi lasis mian bileton hejme, tamen oni lasis min eniri en la koncertsalonon.

Otthon hagytam a jegyemet, mégis hagytak belépni a koncertterembe.

 

La homo ne povis forlasi la enradikiĝintan kutimon.

Az ember képtelen volt elhagyni a (be-)meggyö­keresedett szokást.

 

Se la vetero ankaŭ morgaŭ restos malvarma, tiam mi restos hejme.

Ha az időjárás holnap is hideg marad, akkor otthon/itthon maradok.

 

Mi volis leviĝi, sed sen helpo mi ne sukcesis levi min, pro tio mi restis kuŝanta.

Fel akartam emelkedni, de segítség nélkül nem sikerült felemelkednem (‘felemelni magam’), azért maradtam fekvő.

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– az en ‘-ban/-ben’ jelentésű elöljárószó elvontabb értelemben is használatos;

– ugyanígy (beszédében);

– az antaŭ ‘előtt’ elöljárószó mind hely-, mind időhatározói szerkezetben szerepelhet; itt időha­tározó: antaŭ du tagoj;

– a szó szerinti ‘két nap előtt’ kifejezés helyett a ‘két napja’ a meg­felelő;

– a fari ‘tenni, csinálni’ igéből az –- képzővel lét­rehozott fariĝi jelentése: ‘valamivé/valamilyenné válik/lesz’; az eredményt jelentő szó alanyesetű;

– azonos értelemben használható igék: válik, illetve lesz; az előbbinél az eredményhatározó –vá/-vé ragot kap, az utóbbinál kaphat;

– a kun ‘-val/-vel’ társhatározónak az elöljárószója (az eszközhatározóé: per);

– az eszköz- és a társhatározónak egyaránt –val/-vel a ragja;

– az –em- képző a szótővel meghatározottal kap­csolatos hajlamra utal (amiko – barát; amikema – barátkozó [hajlamú, tulajdonságú]); a képzőből igét létrehozva (emi) jelentése ‘valamilyen cselekvésre való hajlandóság, kedv’; vonzata főnévi igenév (Ĉu vi emas promeni?);

– hasonló jelentésű melléknév esetenként többszöri képzéssel nyerhető ( barát – barátság – barátságos, vagy: barát – barátkozik – barátkozó), de köz­vetlenebb képzés is gyakori (hallgat – hallgatag; cse­veg – csevegős); a megfelelő ige pedig: ‘kedvének lenni / akarni valamit csinálni’ (Van kedved sétálni?);

– a ĉe elöljárószó jelentése ‘-nál/-nél’ (ĉe la lernejo – az iskolánál); személynél lévő tárgyakkal kap­csolatban azonban a kun elöljárót (társhatározót) kell használni (mono ne estas kun mi – nincs pénz nálam [velem]);

– ilyen értelemben a –nál/-nél ragot használjuk;

– a dum elöljárószó jelentése ‘-nak az ideje alatt/ -nak a folyamán’ (dum la ekskurso; dum la vojaĝo);

– megfelelője elsősorban az ‘alatt’ névutó (a ki­rándulás alatt; az utazás alatt), továbbá – bár nehézkesebbek – ‘folyamán’, ‘során’ is;

– az –ar– gyűjtőfogalmak képzését teszi lehetővé: arbo (fa) – arbaro (erdő); radiko (gyökér) – radikaro (gyökérzet);

– megfelelő értelmű képzők: -ság/-ség, -zat/-zet (iparos – iparosság; gyökér – gyökérzet stb.); a gyűjtöfogalmat jelentő szó azonban nem mindig képzéssel nyert szó (pl. erdő);

– a pro elöljárószóval okhatározó alkotható; (pro la timo – az ijedtségtől / a félelem miatt; pro tio – azért / a miatt);

– megfelelőjének leginkább a miatt névutó és a –tól/-töl névszórag tekinthető;

– az oni általános(személyű) névmás, mondatban általános alany szerepben jelenik meg;

– megfelelői az általános ill. határozatlan alany kife­jezésének eszközei;

– az eszperantóban nincs kettős tagadás: nem *nenia birdo ne troviĝas tie, hanem nenia birdo troviĝas tie;

– van kettős tagadás: semmilyen madár nem volt ott;

– ha a helyhatározó nem tartam-, hanem vég­határozó, akkor az elöljárószón kívül tárgyesetet is használni kell (kivéve, ha az elöljárószó az al): en la koncertsalonon – a koncertterembe;

– a megfelelő rag: -ba/-be;

– a legtöbb elöljárószó igekötőként is használatos: enradikiĝi;

– az igekötők más eredetűek; némelyikük önállóan is használt határozóént vagy névutóként;

– a povi ‘képesnek lenni valamit (meg)csinálni’ ige tárgya főnévi igenév: li povis forlasi;

– megfelelője a ‘tud valamit (meg)csinálni’; a ‘tud’ igének ilyen értelmezésnél szintén főnévi igenévi vonzata van (el tudta hagyni);

– ha a resti ‘maradni’ ige valamely minőségre, állapotra vonatkozik, akkor a vonatkoztatott szó alanyesetű: la vetero restos malvarma;

– ugyanígy: az időjárás hideg marad;

– ha a voli ‘akarni’ ige tárgya megvalósítandó cse­lekvés, ezt a tárgyat főnévi igenévvel kell kifejezni: mi volis leviĝi; ha a ‘voli’ ige valaminek a meg­szerzésével, megkapásával kapcsolatos, akkor fő­névi tárgya van: mi volas aŭton;

– ugyanígy: fel akartam emelkedni; olvasni akarok; továbbá: autót akarok;

– a sen elöljárószó jelentése: ‘nélkül‘; sen helpo;

– megfelelője a nélkül névutó és a névutószerű hiányában; segítség nélkül;

– a leviĝi és a levi sin lényegében azonos jelentésű igék.

– a (fel)emelkedik és a (fel)emeli magát nem minden esetben helyettesíthetők egymással, túl azon, hogy az egyik ikes ragozású, a másik pedig határozott ragozású ige.

Kiegészítő magyarázat

Az –iĝ- ‘válni valamivé / valamilyenné’, illetve nem tárgyas igénél ‘kezdetét venni’ jelentéssel szintén gyakran alkalmazott képző. Tárgyas igét nem tár­gyassá alakít át, nem tárgyas igének ‘kezdő’ értelmet ad, névszóból, elöl­járószóból nem tárgyas igét hoz létre. Montri (mutatni) à montriĝi ((meg)­mutatkozni); dormi (aludni) à dormiĝi (elaludni); vespero ((az) este) à vesperiĝi (esteledni); bela (szép) à beliĝi ((meg)szépülni); en (-ban, -ben) à eniĝi (bejutni). A képző igei végződéssel önálló igévé válik: iĝi. Az iĝi és a fariĝi jelentése lényegében megegyezik, az utóbbit különösen akkor hasz­nálják, ha a történésben szándékosságnak is része van.      Hasonló jelentésekre vezető képzők a magyar nyelvben például a visszaható igék képzői: -odik, -ödik; -kodik, -kedik, -ködik stb., továbbá a hasonló jelentést eredményező képzők: -od(ik), -ed(ik), -öd(ik); -ul, -ül.

    Az eszperantóban a tárgyas ige a visszaható névmástól kap visszaható igei jelleget. A visszaható névmások pedig a személyes névmások tárgyesetű alakjai, kivéve az egyes és a többes szám 3. személyét: ezeknél a személyes névmás helyett a sin tárgyesetű visszaható névmást kell használni. Mi levas min – emelem magam(at) = emelkedem; li levas sin – (ő) emeli magát = emelkedik. Némelyik tárgyas igéből az –- képzővel létrehozott szónak visszaható igei jelentése is van: mi leviĝas – emelkedem.

    Az igi bela (széppé tenni) és a beligi (szépíteni) lényegében ugyanazt jelenti. Ugyanígy az iĝi bela (széppé válni) jelentése megegyezik a beliĝi ((meg)­szépülni) jelentésével. A képzők továbbra is sok lehetőséget kínálnak a tanulók kreativitására a szóalkotásban.

 

megjavulni (bona à boniĝi)

meggyógyulni (sana à saniĝi)

megnagyobbodni (granda àgrandiĝi)

elfáradni (laca à laciĝi)stb.

elaludni (dormi à dormiĝi)

leülni (sidi à sidiĝi)

sírva fakadni (plori à ploriĝi)

egyesülni (kun à kuniĝi)

 

    A nem tárgyas igéből az –- képzővel nyert szó jelentése nagyon közel áll az igének kezdő aspektust adó ek- előképzővel kapott jelentéshez: ekplori ~ ploriĝi (sírva fakadni).

 

 

 

 


11. példasor

 

 

SZÁMOK, SZÁMOLÁS, MÉRÉS...

 

 

Jen la literoj a kaj b [bo].

Íme/Ez(ek) (itt) az á és b betű(k).

 

Jen la ciferoj 7 [sep] kaj 12 [dek du].

Íme/Ez (itt) a 7-es és a 12-es számjegy.

 

La nombro de tagoj en la semajno estas 7 kaj la nombro de la monatoj estas 12.

A hét napjainak száma 7 és a hónapok száma 12.

 

La nombron de la tagoj de la semajno kaj la nombron de la monatoj oni povas skribi kaj per ciferoj 7, 12 , kaj per literoj sep kaj dek du.

A hét napjainak számát és a hónapok számát lehet írni/írhatják mind számjegyekkel 7, 12, mind betűkkel hét és tizenkettő.

 

En Budapeŝto tre multaj homoj veturas per la tramo numero 6.

Budapesten nagyon sok ember utazik a 6-os [szám(ozás)ú] villamossal.

 

En la numero 2004/9 de revuo História oni trovas interesan artikolon pri prahistoriaj aferoj.

A História folyóirat 2004/9 számában érdekes cikket találunk őstörténeti dolgokról.

 

En la tago estas 24 (dudek kvar) horoj; en unu horo estas 60 (sesdek) minutoj aŭ 3600 (tri mil ses­cent) sekundoj.

Egy nap 24 (huszonnégy) óra; egy óra 60 (hatvan) perc vagy 3600 (háromezer-hatszáz) másodperc.

 

La horojn, minutojn kaj sekundojn oni mezuras per horloĝo.

Az órákat, perceket és másodperceket órával mérik.

 

La adicio estas facila aritmetika operacio: 4+28=32 (kvar kaj/plus dudek ok estas/egalas tridek du).

Az összeadás könnyű számtani művelet: 4+28=32 (négy meg/ plusz huszonnyoc egyenlő harminckettővel).

 

Ĉu ankaŭ la subtraho estas facila? 64-35=29 (sesdek kvar minus tridek kvin estas/egalas dudek naŭ).

Vajon a kivonás is könnyű? 64-35=29 (hatvannégyből harmincötöt egyenlő huszonkilenc).

 

Jen multipliko: 3x4=12 (trioble kvar faras/egalas dek du / tri mutiplikata per kvar egalas dek du).

Itt egy szorzás: 3x4=12 (háromszor négy egyenlő tizenkettő(vel)/ három szorozva néggyel egyenlő tizenkettő(vel)).

Divido: 325:5=65 (tricent dudek kvin dividite per kvin faras/egalas sesdek kvin).

Osztás: 325:5=65 (háromszázhuszonöt osztva öttel egyenlő hatvanöt(tel)).

 

Unu tago estas tricent-sesdek-kvinono de la jaro

Egy nap háromszázhatvanötöde az évnek.

 

La rapidecon de aŭto oni mezuras per rapido-mezurilo.

Az autó sebességét sebességmérővel mérik.

 

La permesata rapideco en urboj estas 50 kilometroj en horo.

A megengedett sebesség városo­ban 50 kilométer óránként.

 

La tajloro mezuris la altecon de sia paciento kaj trovis ĝin je 175 centimetroj.

A szabó megmérte páciense magasságát és azt 175 centiméternek találta.

 

La legomo-vendisto pezis unu kaj duono kilogramon da brasiko, kies prezon li kalkulis per kalkulilo je ducent okdek tri forintoj.

A zöldséges eladó lemért másfél kilogramm káposztát, amelynek árát számológéppel kétszáznyolcvanhárom forintra számolta ki.

 

Inĝenieroj uzas komputilojn por la komputoj.

Mérnökök számítógépeket használnak a számításokhoz.

 

La lasta programero, la projekciado de la nova filmo okazos vespere je la 8a.

Az utolsó műsorszám, az új film vetítése este 8-kor lesz (‘fog történni’).

 

Kiemelések

a) az eszperantó nyelvre vonatkozólag:

b) a magyar nyelvre vonatkozólag:

– a ‘szám’ szó különböző jelentéseit más-más szó fejezi ki: cifero (számjegy), nombro (mennyiség), numero (jelölő);

– a ‘szám’ szónak több jelentése van (meg­különböztetésük szövegkörnyezet, valamint szó­összetétel – lélekszám; szobaszám – alapján le­hetséges);

– számoknak betűvel történő írásánál a két- és többjegyűeknél helyi érték szerinti tagolást kell alkal­mazni: dek du (=10+2), tridek du (=30+2), tricent dudek kvin (=300 +20+5);

– írásban a számokat kétezerig egybe kell írni, fölötte már csak a kerek ezreseket, a többit hármas szám­csoportok szerint kötőjelesen;

– a per elöljárószó eszközhatározó eleme: per la tramo, per horloĝo, per kvin, per kalkulilo;

– megfelelője a –val/-vel rag: a villamossal, órával, öttel, számológéppel;

– a pri elöljárószó aszemantikus határozó eleme (a gondolati cselekvés tárgyát mutatja), pri prahistoriaj aferoj;

– a megfelelő aszemantikus (állandó) határozó ragjai: -ról/-ről; -ra/ -re; östörténeti dolgokról;

– az -obl- utóképző a tővel adott számot szorzó tényezővé alakítja; trioble – háromszor;

– megfelelője a –szor/-szer/-ször számnévi hatá­rozórag;

– az –on- utóképző törtszámot képez; kvinono – ötöd; tricent-sesdek-kvinono – háromszázhatvan­ötöd);

– megfelelője az –ad/-ed/-od/-öd törtszámnév-képző;

– a por elöljárószó célhatározó eleme; por la komputoj – a számításokra;

– megfelelői az –ért, -ra/-re ragok, valamint a céljára, számára név­utók;

– a je elöljárószó egyik jelentésében időhatározói elem; je la 8a.

– ebben a jelentésben megfelelője a –kor rag; 8-kor.

Kiegészítő magyarázat

Tőszámok az eszperantóban: nulo – 0, unu – 1, du – 2, tri – 3, kvar – 4, kvin –5, ses – 6, sep – 7, ok – 8, naŭ – 9, dek – 10; dek unu – 11, dek du – 12, ..., dudek – 20, dudek unu  – 21, dudek du – 22, ...; tridek – 30, tridek unu – 31, tridek du – 32, ...; naŭdek naŭ – 99, cent – 100, cent unu – 101, cent du – 102, ...; cent naŭdek naŭ – 199, ducent – 200, ducent unu – 201, ducent du – 202, ...; naŭcent naŭdek naŭ – 999, mil – 1000, mil unu – 1001, mil du – 1002, ...; mil naŭcent naŭdek naŭ – 1999, du mil – 2000, du mil unu – 2001, du mil du – 2002, ...; naŭcent naŭdek naŭ mil naŭcent naŭdek naŭ – 999 999, miliono – 1 000 000, du milionoj – 2 000 000; ses milionoj kvincent dek tri mil – 6 513 000.

Írásban a számokat alapszabályként helyiérték szerint tagolva (365 – tricent sesdek kvin) kell írni; kivételt képeznek az ezer, millió, milliárd stb. helyértékű számok, melyeket szorzójuktól külön kell írni (2000=2x1000 à du mil). A tőszámok nem toldalékolhatók, kivéve az –o végű számokat, pl. miliono, miliardo stb., amelyek a főnév toldalékait (-j, -n) megkapják (du mil, de: du milionoj).        Sorszámok a tőszámokból származnak a melléknévi –a toldalékkal való kiegészítéssel: oka – 8a (nyolcadik); dudek-oka28a; kvarcent dek sepa 417a (vagy 417-a). Az eszperantóban a számjegyekkel írt sorszám után nem pontot, hanem betűt kell tenni. Írásban a kétjegyűeket kötőjelesen kell tagolni, a továbbiakat nem.

    Törtszámok a tőszámokból az –ono képzővel állíthatók elő: sesono – 1/6, tri centono – 3/100. A törtszámok a főnév toldalékait megkapják, írásban a tagolás kőtőjeles (dudek-kvinono – 1/25).

    Szorzószámnév képzője az –oble: kvinoble – ötször.      Az osztandóra a dividite határozói igenév, az osztóra a per elöljárószó utal. (8:4=2; ok dividite per kvar faras du). (A további aritmetikai és az algebrai műveletekkel kapcsolatos nyelvi ismeretekre nem térünk ki.) Az eszperantó tőszámainak rendszerét összevetve a magyar nyelv tőszámaival megfigyelhető, hogy:a) a kerek tizeseket, százasokat, ezreseket jelentő szavak létrehozásának módja azonos:

 

 

Szám2/3/4/5/6/7/8/9 + Szám10/100/1000

 

10

dek

tíz

Magyarázat

20 = 2x10

dudek

[húsz]

[ősi szó]

30 = 3x10

tridek

harminc

Az –(n)c és a

40 = 4x10

kvardek

negyven

-van / -ven a

50 = 5x10

kvindek

ötven

‘tíz’ szónak ősma-

60 = 6x10

sesdek

hatvan

gyar kori elődei

....................

.........................

...........................

...........................

100

cent

száz

 

200=2x100

ducent

kétszáz

 

300=3x100

tricent

háromszáz

 

400=4x100

kvarcent

négyszáz

 

500=5x100

kvincent

ötszáz

 

....................

...........................

..........................

.............................

 

b) a további kétjegyű számok szerkezetének összehasonlítása hasonló eredményt mutat:

Kerek tizes szám + Szám2/3/4/5/6/7/8/9

10

dek

tíz

Magyarázat

11=10+1

dek unu

tizenegy

Eltérés az elvtől:

12=10+2

dek du

tizenkettő

-en-

13=10+3

dek tri

tizenhárom

 

...................

.....................

.....................

...........................

20

dudek

húsz

Magyarázat

21=20+1

dudek unu

huszonegy

Eltérés az elvtől:

22=20+2

dudek du

huszonkettő

-on-

23=20+3

dudek tri

huszonhárom

 

...................

.....................

.....................

...........................

30

tridek

harminc

 

31=30+1