xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
*VILÁGNYELV*
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A világnyelv jelentése a Magyar értelmező kéziszótár szerint: “A világ nagy részén ismert, a nemzetközi érintkezésben haszn. nyelv. | Mesterséges nemzetközi segédnyelv.”
A nemzeti (etnikus) nyelvek közül a nemzetközi érintkezésben legelterjedtebben használt nyelv az angol. A tervezett nyelvek közül legelterjedtebb az Internacia Lingvo (nemzetközi nyelv), közismertebben: az eszperantó.
A világban végbemenő és a globalizmus fogalma alá sorolható változások egyre erőteljesebben aláhúzzák a különböző anyanyelvűek közötti érdemleges nyelvi érintkezés (kommunikáció) szükségességét.
Az európai integráció még fokozottabban feltételez ilyen szükségletet. Egyre fontosabbá válnak tehát az olyan kérdések, mint: Kell-e tudatos tevékenység annak elérésére, hogy a nemzetközi nyelvi érintkezés szükségletei mind mennyiségileg, mind minőségileg a lehető legteljesebben kielégíthetők legyenek? Fontos-e, hogy milyen áron és milyen minőségben teremthető meg a nyelvi szükségletek kielégítésének alapfeltétele (vagyis a nyelvtudás)? Fontos-e, hogy a nemzetközi érintkezésben használt nyelv esélyegyenlőséget kínáljon, vagy pedig el kell tűrni, hogy anyanyelvi beszélője halmozottan előnyös helyzetben lehessen nem anyanyelvi beszélőivel szemben?
A következő oldalak ebben a témakörben kínálnak tényeket, érveket, magyarázatokat, véleményeket elolvasásra és megfontolásra; mindenekelőtt az európai nyelvi helyzetre, továbbá az angol és az eszperantó nyelv nemzetközi használatának hatásaira összpontosítva. Előbb azonban egy elképzelés következik arról, hogy mit hozhat a már formálódó jövő.
Elképzelt jelenet a 2012. évet valahány évtizeddel követő időből. Egy nemzetközi konferencián sok országból érkezett résztvevők mindegyike saját anyanyelvén ad elő, szólal fel, vitázik vagy éppen társalog a szünetben, mégis mindenki érti az elhangzottakat, pedig nincs tolmácsszolgálat, csak egy parányi készülék mindenkinél, .
Fantazmagória mindez? Aligha. Még néhány évvel 2012 előtt is szakértők határozottan állították, hogy a gépi fordítás sohasem érheti el az ember általi fordítások eredményét. A tények azonban azt mutatják, hogy a mai, állandóan fejlesztés alatt álló fordító programoknak a teljesítményét látva megkérdőjelezhető ez az állítás, legalább is az írott szövegek és fordításuk értelmi helyessége terén (eltekintve az egyéni stílusjegyektől). Bár a beszédfelismerő programok még eléggé kezdeti szakaszban vannak, de a kilátások biztatóak. Csupán arra nincs még támpontunk, hogy hány évtized múlva válhat valósággá a fentebb elképzelt helyzet.
Mi a célja, értelme ennek a jövőbe történő bepillantásnak? Nem más mint figyelemfelhívás arra, hogy a nemzetközi kommunikációt segítő tudományos és műszaki haladás eredményeit folyamatosan értékelve hasznosítani kell a társadalmi erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás érdekében. Ugyanis ma a nemzetközi nyelvi kommunikáció szükséges alapfeltétele, hogy az állampolgárok idegen nyelvet vagy nyelveket tudjanak. Az államok törvényekkel és rendeletekkel befolyásolják az államplgárok nyelvtanulását, az állampolgárok pedig saját értékítéletük alapján részesítik előnyben az egyik vagy másik idegen nyelvet. Az idegennyelv-tanítás és –tanulás pénz-, idő- és energiaráfordítást igényel mind az államtól, mind az állampolgártól. Jogos igény tehát, hogy az idegen nyelvek tanítására, tanulására vonatkozó nézetek és szabályozások a tudományos és műszaki eredményekhez igazodva alakuljanak. Ha ezek az eredmények szóban és írásban olyan megbízhatóak lesznek a megértésben, mint az átlagos képességű nyelvtanulóké 8-10 évi nyelvtanulás után, akkora már elkerülhetetlenül fel fog merülni a kérdés: az eddig követett céllal mi szükség van az iskolai (és nem iskolai) idegennyelv-tanulásra?
A tudományos és műszaki haladás ilyen fokának eléréséből következtetések adódnak a nyelvekkel kapcsolatos viszonyok változására is (pl.: uralgó szerepüket a nemzetközi kapcsolatokban nyelvek elvesztik, a nyelvek anyanyelvi szerepe megszilárdul, igazságosabbá válik a nemzetközi nyelvi kommunikáció stb. Sőt, a világnyelv fogalma is jelentőségét veszítheti.) 2012-ben azonban még meg nem határozható messzeségben vagyunk egy ilyen állapottól, ezért a honlap napjaink nyelvi helyzetével foglalkozik.
Az ismeretanyagot közreadja:
oreg.gados@t-online.hu
Tovább, a tartalommutatóhoz