melyet az eszperantó nemzetközi nyelv
mozgalma bocsátott ki
(1996
július 20 és 27 között Prágában tartották meg a 81. Eszperantó
Világkongresszust
A
világkongresszus résztvevői fogadták el az alábbi manifesztumot.)
Mi, résztvevői
annak a mozgalomnak, amely az eszperantó nemzetközi nyelv terjesztését tűzte ki
célul, az alábbi Manifesztumot
intézzük minden kormányhoz, minden
nemzetközi szervezethez, minden jóakaratú emberhez; és
kinyilvánítjuk azt a
szándékunkat, hogy szilárd akarattal kívánunk együttműködni az alábbiakban
kifejtett célok érdekében; valamint
felhívunk minden egyes
szervezetet és személyt törekvéseinkhez való csatlakozásra.
Az
eszperantó, amely 1887-ben indult útjára, mint a nemzetközi kommunikációt
szolgáló segédnyelv tervezete, és hamarosan életteli, árnyalatokban gazdag
nyelvvé fejlődött, immár több mint egy évszázada működik abból a célból, hogy
átsegítse az emberi kapcsolatokat a nyelvi és kulturális akadályokon. Időközben
e nyelv beszélőinek céljai nem vesztettek fontosságukból és aktualitásukból.
Minden valószínűség szerint sem néhány nemzeti nyelv világszerte bevezetett
használata, sem a kommunikációs technikában történő előrehaladás, sem a
nyelvtanításban feltalált és feltalálandó új módszerek nem teszik lehetővé
azoknak az elveknek a megvalósulását, amelyek nézetünk szerint egy igazságos és
hatékony nyelvi kommunikációs rend számára lényegesek és hatásosak.
1. Demokratizmus. Azt a kommunikációs
rendszert, amely bizonyos embereket élethossziglan kiváltságos helyzetbe hoz, s
egyszersmind másoktól azt követeli, hogy sokéves munkát áldozzanak azért, hogy
a készségek alacsonyabb szintjéig jussanak el, mint az előbbiek, alapvetően
antidemokratikusnak kell tekinteni. S habár az eszperantó sem tökéletes, mint
ahogy bármely más nyelv sem az, óriási mértékben felülmúlja minden vetélytársát
az egész világot átfogó egyenjogú kommunikáció vonatkozásában.
Nézetünk szerint a nyelvi egyenlőtlenségből a nemzetközi
szintet is magában foglaló minden szintű kommunikációs egyenlőtlenség
következik.
A mi mozgalmunk a
demokratikus kommunikációért küzd.
2. Transznacionális
oktatás. Minden etnikus nyelv egy bizonyos kultúrához és egy bizonyos
nemzethez vagy nemzetcsoporthoz kötődik. Például az a diák, aki az angol
nyelvet tanulja, ennek során az angol nyelvű országok, elsősorban az Egyesült
Államok és Nagy-Britannia kultúráját, földrajzát és politikáját tanulmányozza.
Ezzel szemben az a diák, aki eszperantóul tanul, egy olyan világba kerül, ahol
minden ország otthonként jelenik meg.
Nézetünk szerint
bármely etnikus nyelven történő oktatás a világot egy bizonyos perspektívából
mutatja.
A mi mozgalmunk a
transznacionális oktatásért küzd.
3. Pedagógiai
hatékonyság. Azoknak, akik valamely nyelvet tanulnak, csak kis százaléka
jut el addig, hogy magas szinten tudja használni azt. Az eszperantó önálló
tanulással is tökéletesen elsajátítható. Számos vizsgálat bebizonyította, hogy
az eszperantó tanulásának a további nyelvek tanulását elősegítő (propedeutikai)
hatása van. Ezen kívül az eszperantót a diákok nyelvi tudatosságát célzó
oktatás központi elemének ajánlják.
Nézetünk szerint
az etnikus nyelvek nehezen tanulható volta mindig akadályt fog jelenteni számos
tanulónak, akiknek azonban hasznos lenne egy másik nyelv ismerete.
A mi mozgalmunk
egy hatékony nyelvoktatásért küzd.
4. Soknyelvűség.
Az eszperantó közösség az egyik olyan, az egész világon jelenlévő nyelvközösség,
melynek tagjai kivétel nélkül két- vagy többnyelvűek. E közösség minden tagja
felvállalta, hogy legalább egy nyelvet beszédfokon megtanul. Számos esetben ez
több nyelv ismeretéhez és szeretetéhez, valamint általában szélesebb egyéni
látókörhöz vezet.
Nézetünk
szerint minden nyelv beszélőjének – legyen ez a nyelv kicsi vagy nagy –
rendelkeznie kell azzal a reális lehetőséggel, hogy magas kommunikációs szinten
elsajátítson egy második nyelvet.
A mi mozgalmunk
ennek a lehetőségnek a biztosításáért küzd.
5. Nyelvi
jogok. A hatalomnak a nyelvek közötti egyenlőtlen elosztása a világ
lakossága nagy részének esetében nyelvük létének állandósult
bizonytalanságához, vagy egyenesen ezen nyelvek elnyomásához vezet. Az
eszperantó közösségben a nagy és kicsiny, a hivatalosan használt és nem
használt nyelvek beszélői semleges területen találkoznak, annak köszönhetően,
hogy mindegyikük törekszik a kompromisszumra. A nyelvi jogok és kötelességek
ilyen egyensúlya precedensértékű abban a tekintetben, hogyan lehet
kifejleszteni és mérlegelni a nyelvi egyenlőtlenség és a nyelvi konfliktusok
más megoldásait.
Nézetünk szerint
a nyelvek közötti nagy mértékű hatalmi különbségek veszélyeztetik azoknak a
biztosítékoknak az érvényesülését, amelyek a nyelvi tekintetben való egyenlő
bánásmódot írják elő, és számos nemzetközi dokumentumban kifejezésre jutottak.
A mi mozgalmunk a
nyelvi jogok érvényesüléséért küzd.
6. Nyelvi
sokszínűség. A nemzetállamok kormányai hajlamosak rá, hogy úgy véljék: a
világ nyelveinek nagy száma a kommunikáció és a fejlődés akadályát jelenti.
Ezzel szemben az eszperantó közösség számára a nyelvi sokszínűség a gazdaság
állandó és nélkülözhetetlen forrása. Következésképpen: minden nyelv, akárcsak
az élővilág valamennyi faja, már önmagában is értéket jelent, és méltó rá, hogy
védelemben és támogatásban részesüljön.
Nézetünk
szerint a kommunikációt és a fejlődést szolgáló politika, ha az nem minden
nyelv tiszteletén és támogatásán alapul, a világ nyelveinek többségét halálra
ítéli.
A mi mozgalmunk a
nyelvi sokszínűségért küzd.
7. Emberi
emancipáció. Minden nyelv szabaddá teszi beszélőit, de egyszersmind
korlátokat is állít eléjük, amikor lehetőséget biztosít rá, hogy egymás között
kommunikáljanak, ugyanakkor akadályozza a másokkal való kommunikációt. Az eszperantó,
amely mint tervezet általános kommunikációs eszközként jött létre, az emberi
emancipáció nagy működő terveinek egyike, olyan, amely minden ember számára
lehetővé teszi, hogy mint egyén részese legyen az emberi közösségnek, miközben
megőrzi saját kulturális és nyelvi azonosságának erős gyökereit, anélkül, hogy
korlátozva lenne általuk.
Nézetünk
szerint a nemzeti nyelvek kizárólagos használata [a nemzetközi kommunikációban]
elkerülhetetlenül korlátozza az önkifejezés, a kommunikáció és a társulás lehetőségeit.
A mi mozgalmunk az emberi emancipációért küzd.
(Rados P. – Mézes Gy. fordítása alapján)