(Tartalommutatóhoz)

 

La 101-a UK                        AZ ESZPERANTÓ 101. EGYETEMES KONGRESSZUSA

 

       Az eszperantó 101. egyetemes kongresszusának (UK) színhelye a szlovákiai Nyitra városa volt. A kongresszus 2016. július 23-án kezdődött és július 30-ig tartott. Társadalmi igazságosság – nyelvi igazságosság volt a fő témája. A kongresszushoz három másik fontos rendezvény is kapcsolódott: a) a Varsói országok (V4) Nyelvpolitikai Konferenciája; b) a 20. Nemzetközi Orvos-egészségügyi Eszperantó Kongresszus; c) a Közép-európai Vallásközi Fórum (CEIF 2016). Fontos körülmény volt, hogy a kongresszusra és a kapcsolódó eseményekre Szlovákia európai uniós elnöksége idején került sor, és egyes rendezvények szerepeltek az uniós elnökség hivatalos programjainak sorában. Újdonság volt az Európai Bizottság egyik jelenlegi tagjának, az egészség[ügy]ért és élelmiszerbiztonságért felelős Vytenis Andriukaitisnek – aki egyébként eszperantista -, valamint az Európai Bizottság volt tagjának, Ján Figel-nek részvétele a kongresszuson és a rendezvényeken.

Az eszperantó világkongresszus eseményeiről

A kongresszus kezdetét megelőző napon az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) küldöttgyűlése új vezetőséget választott. A korábbi vezetőség tagjainak többségét újraválasztották.

       A kongresszus megnyitóján üdvözölte a kongresszust Jozef Dvonč Nyitra polgár­mestere, Ján Figel’ az Európai Bizottság volt tagja, aki az oktatásért, kultúráért, sportért, ifjúságért és a soknyelvűségért volt felelős, valamint az államelnöki hivatal vezetője, Štefan Rozkopal – eszperantó nyelven, szép kiejtéssel –, és üdvözletet mondtak sokan mások. Ünnepe beszédet Mark Fettes, az UEA elnöke mondott.

       A megnyitón ismertették az UEA három új tiszteletbeli tagjának nevét, nevezetesen: Benczik Vilmos (Magyarország), Petr Chrdle (Csehország), So Gilsu (Koreai Köztársaság).

 

 

 

Részlet Mark Fettes ünnepi beszédéből    

Mark Fettes

 

„Az ez évi kongresszusi témának határozottan két eszme: a társadalmi igazságosság és a nyelvi igazságosság összekapcsolását választottuk. Az első széles körben ismert. Mindannyian felfogjuk, hogy különböző emberek mostani társadalmunkban peremre szorítottságot és kitaszítottságot tapasztalnak; hogy alapvető szükségletek mint lakhatás, élelem, ruházat, tiszta víz, egészségügyi ellátás és oktatás egyenlőtlenül vannak elosztva; és hogy az ilyen helyzeteket csupán törvényi és parlamenti határozatok nem változtatják meg, időnként a társadalom szerkezetében is szükséges a változás. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és más rokon nyilatkozatok, mint a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya – mindkettő decemberben lesz ötvenéves – segítenek konkretizálni nézetünket arról, hogy hogyan nézzen ki egy valóban igazságos társadalom.

       Ám témánk második része, a nyelvi igazságosság – kevésbé gyakori nézőpont. A nyelv annyira alapvető része a társadalom építményének, hogy ez gyakran nem is látható, olyan mint halnak a víz. Nem vesszük sokszor észre azt, amikor más emberek a nyelv miatt tapasztalnak peremre szorítottságot és kitaszítottságot, és ugyanígy nem érzékeljük, hogy a nyelv része az olyan lényeges társadalmi szolgáltatásoknak, mint az egészségügyi ellátás vagy az oktatás. Próbálják elképzelni, mégis, hogyan éreznék magukat, ha egy klinikán vagy kórházban senki sem értené a nyelvet, melyet önök beszélnek, vagy ha az iskolában egy tanár az önök számára ismeretlen nyelven szólna önökhöz. A nyelv emberségünk alapvető része, és nem érezhetjük magunkat teljesen embernek, ha nyelvünk nem találkozik elismertséggel, tisztelettel és válasszal.

       Mindez a megállapítás az eszperantó mozgalom alapjához tartozik. Mi egy [olyan] világtársadalom építésén dolgozunk, amelyben minden ember teljesen ember lehet, nyelvileg is. Még ha ilyen világtársadalom nem is valósítható meg teljesen, a megvalósítást megpróbáló munka önmagában is értékes és szükséges. Meggyőződésünk, hogy egy semlegesen emberi nyelv lényegi hozzájárulást ad ehhez a munkához. Ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésre van válaszunk. Egyedül nem mondhatjuk meg, hogy a nyelvi igazságosság megvalósítására társadalmunkat hogyan lehet legjobban megszervezni, például az egészségügyi ellátásban vagy az iskolában. De ösztönözzük az ilyen kérdések felvetését. Azon vagyunk, hogy a nyelvi igazságtalanság ne váljon igazságossá attól, hogy [az igazságosságra törekvést] mellőzik vagy elérhetetlennek nyilvánítják. Állítjuk, hogy az emberek támogatására és lehetőségeik jobbítására az emberi géniusszal lehet új eszközöket létrehozni, és hogy ezek nyelviek is lehetnek. Erős meggyőződéssel állítjuk, hogy eszperantó nyelvünk ilyen eszköz.”

 

 

Részlet Ján Figel’ üdvözlő beszédéből

Képtalálat a következőre: „jánfigel'”

 

„[…] megtisztelő számomra, hogy köszönthetem Önöket [úgy] mint az Európai Unió Bizottságnak az oktatásért, kultúráért és soknyelvűségért felelős volt tagja, és jelenleg az Európai Unió különleges megbízottja a vallásszabadság terén, továbbá az Önöket fogadni a történelmi Nyitrán, mint az Eszperantó 101. Egyetemes Kongresszusának résztvevőit, amely első alkalommal van Szlovákiában megrendezve a nemzetközi eszperantó mozgalom eddigi történetében.

     Ennek a fontos eszperantó eseménynek szervezése Szlovákiában, 2016-ban, a Szlovák Köztársaság első elnöksége idején az Európai Unió Tanácsában, rendkívüli és jelentős esemény fiatal és modern országunknak, többnyelvűségi és sok kultúrájú jellegének, valamint gazdag történelmének bemutatására a világ számára.

       Az eszperantó születésétől kezdve csodálatos életképességet mutatott, és nemzetközi nyelvvé vált, melyet az egész világon használnak, és pozitív hatással van a barátság és a társadalmi egyenlőség kibontakozására mai nyugtalan világunkban, ahol terjednek az erőszak, türelmetlenség, gyűlölet és szélsőség megnyilvánulásai. Előrelátom, hogy ez a kongresszus is a fő téma, a »Társadalmi igazságosság – nyelvi igazságosság« értelmében hozzájárul a népek közötti barátság és kölcsönös megértés kibontakozásához.

       Nagyra értékelem, hogy az eszperantó mozgalom a mostani világkongresszusán kinyílt a világ szakmai és laikus nyilvánosságának a párhuzamosan lezajló szakrendezvényekkel. Megemlítem így a Nyitrán sorra kerülő holnapi Közép-európai Vallásközi Fórumot, amelyen eszperantisták és nem eszperantisták, hívők és nem hívők figyelmüket a mostani helyzet fontos és nagyon időszerű témáinak [megvitatására] fordítják, mint például béke és biztonság, migráció és beilleszkedés, szegénység és kibontakozás, valamint a vallásközi párbeszéd. Részt fogok venni ezen a fórumon, Önök közül sokakkal.”

[Szerkesztői megjegyzés. Ján Figel’ 2004 és 2009 között volt az Európai Bizottság tagja. 2005. november 22-én az Európai Bizottság közleményt adott ki Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére, melyet a Ján Figel’ által irányított apparátus készített el. A közlemény 5. számú lábjegyzete egy intellektuális babonát terjesztett: „[…] a Bizottság azért nem támogatja mesterséges nyelvek használatát, mert ezek lényegükből adódóan nem rendelkeznek kulturális háttérrel.” Az eszperantisták joggal háborodtak fel és tiltakoztak az állítás ellen, eredménytelenül.

2013-2014 táján azután Ján Figel-nek módja volt – például a 23. Gazdasági Fórumon Krynicában (Lengyelország) – az eszperantóról és eredményeiről részletesebben tájékozódni. Akkor az 5. számú lábjegyzettel kapcsolatos felvetésre azt válaszolta, hogy egykori beosztottjai félrevezetően tájékoztatták. (Más EU-biztos is kapott hasonló félretájékoztatást az alárendeltektől.)

Ján Figel’ üdvözlő beszéde is bizonyítja: a valóságos tények megismerése módosít(hat)ja a nézeteket. G. L.]

 

Kongresszusi rendezvények, események

Az egyetemes kongresszusok résztvevőit mindig gazdag programok várják, a szakprogramokon kívül kulturális és egyéb szabadidős programokban való részvételre is módjuk van. Így volt az ez alkalommal is. A sok-sok kongresszusi eseményről teljes képet adni itt lehetetlen, csupán eltérő jellegeik érzékeltetésére következik néhány példa. Az állandó kongresszusi programelemek egyike a Képzési hétfő. Ez alkalommal a kongresszus résztvevői 17 (párhuzamosan futó) különböző témájú 30 perces előadás közül választhatták ki, az őket érdeklőket. A Nemzetközi Kongresszusi Egyetem (IKU) keretében pedig kilenc előadás hangzott el (nyelvészet, asztrobiológia, gyógyászat, történelem, oktatás, csillagászat, összehasonlító néprajz témakörben), közülük négy a Tudományok Nemzetközi Akadémiájával (AIS) közös szervezésben. A kongresszusi témát – Társadalmi igazságosság – nyelvi igazságosság – négy ütemben vitatták meg. Előadássorozat keretében bemutatták Szlovákiát, valamint előadások voltak a szláv interlingvisztikáról is. A program lehetőséget adott arra is, hogy a kongresszusi résztvevőknek szervezett formában (is), rövid tanfolyamokon módjuk legyen gyakorolni és fejleszteni nyelvtudásukat. A Tanuló napja programpontban az Eszperantista Pedagógusok Nemzetközi Szövetsége (ILEI) adott tájékoztatást a nyelvoktatás helyzetéről és a továbbhaladás új lehetőségeiről. Ezen a rendezvényen jelentették be a Tanuló éve tevékenység-előirányzatot, amely 2016 júliusában kezdődik és 2017 júliusáig tart; céljáról és tartalmáról az UEA és az ILEI közösen fog gon­doskodni.

       Egy eszperantó világkongresszus nem csak egyéneknek, hanem eszperantó szervezeteknek is lehetőséget ad egyfelől kötelezettségeik (köz­gyűlés, tájékoztatás, vélemények meghallgatása stb.) teljesítésére, másfelől tájékozódhatnak egymás tevékenységeiről. A kongresszusi héten nagyon sok ilyen célokat szolgáló rendezvényre került sor. Ezek részletesebb ismertetésére kitérni azonban itt nincs mód.

       Ellenben nem maradhatnak említés nélkül a kulturális, szórakoztató és kapcsolatteremtő rendezvények. Nemzetközi kórus és eszperantista együttesek koncertjei, színházi előadások, filmek nyújtottak kulturális élményeket; eszperantista szerzők 30-30 percben ismertethették legújabb műveiket; az UEA könyvszolgálata hat napon át állt a vásárolni akarok rendelkezésére. Hagyományos esemény volt a Kongresszusi bál.

 

                                                             

 

                                                             

 

       Újnak tekinthető (bár nem teljesen előzménynélküli) a nyitottság, a lakosság felé fordulás. Kezdődött már azzal, hogy a szokásos Nemzeti est rendezvényt, a fogadó ország kulturális bemutatkozását most nyilvánosan, Nyitra város főterén tartották meg, ahol szlovák nemzeti együttesek fergeteges műsorral szórakoztatták mind az eszperantistákat, mind a helyi lakosokat. A város alpolgármestere, egyetemi vezetők, az UEA elnöke, valamint a Szlovák Eszperantó Szövetség elnöke ünnepélyesen Eszperantó fát ültetett közösen a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem aulája elé. A nyilvános események betetőzéseként az utolsó előtti kongresszusi nap estéjén az eszperantisták rendezett formában, dobszóval, zászlókkal, jelmondatokkal vidáman vonultak a kongresszus helyszínétől a város főterére szlovák tangót táncolni világrekord kísérletével, majd élvezni a hangulatos nemzetközi zenei fesztivált.

                                                                      

 [Források: Pribina N-ro 1-7 (kongresszusi tájékoztató); www.uea.com, Eŭropa Bulteno Julio-Aŭguszto 2016; https://www.youtube.com/watch?v=B11QgckgN8w]

 

 

VISEGRÁDI ORSZÁGOK (V4)+ NYELVPOLITIKAI KONFERENCIÁJA

A nyitrai Konštantena Filozofa Egyetem Közép-európai tanulmányok Intézete (Nyitra, Szlovákia) és a Szlovákiai Eszperantó Szövetség szervezésében, az Eszperantó 101. Egyetemes Kongresszusával párhuzamosan, 2016, július 28-án és 29-én tartották meg a Visegrádi országok (V4)+ (és ugyanazon véleményen lévő más országok[1]) nyelvpolitikai konferenciáját A nyelvi kommunikáció távlatai az Európai Unióban címmel.

       A konferencia védnökei voltak: JUDr. Miroslav Lajčák, a Szlovák Köztársaság kül- és európaügyi minisztere, valamint prof. NRDr. Ľubomir Zele­nickij, CSc, a nyitrai Konštantena Filozofa Egyetem rektora.

       Partnerek voltak: Adam Mickiewicz Egyetem, Nyitra város, edukacio@interreto, Eötvös Loránd Egyetem, Európai Unió, Nemzetközi Visegrád Alapítvány, Szlovák Köztársaság kül- és európai ügyi minisztériuma, az Európai Unió Tanácsának Szlovák Elnöksége, Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA), Felsőfokú Képzési és kutatási Intézet, Dél-Csehország Egyetem České Budějovicében.

       A konferencia résztvevője és fő szónoka volt Vytenis Andriukaitis, az Európai Bizottságnak az egészség[ügy]ért és az élelmiszer-biztonságért felelős litván tagja. Eszperantista. Beszédét eszperantó nyelven mondta el. Ő az első EU-bizottsági tag, aki hivatalos eseményen az eszperantó nyelvet használta. (Beszédéből részletek hátrább találhatók,)

       Ján Figeľ, az Európai Bizottság volt tagjának részvétele ugyan tervezve volt, de nem tudott jelen lenni, viszont küldött a konferenciának egy nagyon pozitív hangú üzenetet.

A konferencia menetrendje a következő volt.

2016. július 28-án a konferenciát ünnepélyesen megnyitotta

        prof. PhDr. Gabriela Mišikova, PhDr., alrektor, a Konštantena Filozofa Egyetemen nemzetközi kapcsolatok felelőse;

        Dr. Vytenis Povilas Andriukaitis, az Európai Bizottság egészség[ügy]ért és élelmiszer-biztonságért felelős tagja, valamint

        Dr. Mark Fettes, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) elnöke.

A megnyitót teljes (plenáris) ülés követte, három előadással:

A szlovák civil platform aktivitásai a nemzetközi kommunikáció terén (Eva Polakova, Matej Bel Egyetem, Banská Bystrica, Szlovákia).

Európai nyelvrendszer: nemzetek, kisebbségek, nyelvek (Ildikó Vančo, Konštantena Filozofa Egyetem, Nyitra, Szlovákia).

Nyelvoktatás, -tanulás és -használat az Európai Unióban (Seán Ó Riain, Külügy és kereskedelem szak, Dublin, Írország)

 

 

A nap második felében párhuzamosan két panelvitára került sor. Témái és résztvevői:

Többnyelvűség, nyelvi demokrácia és társadalmi igazságosság. Moderátor: Michele Gazzola. Résztvevők: Davide Astori (Olaszo.), Pierre Dieumegard (Franciao.), Federico Gobbo (Hollandia), Pádraig Ó Laighin (Írország), Eugen Macko (Németország), Jacek Protasiewicz (Lengyelo.), Giorgio Silfer (Esperanta Civito), Jiři Zlatuška (Cseho.).

Idegen nyelvek tanulásának állapota és távlatai az Európai Unióban. Moderátor: Seán Ó Riain. Résztvevők: Lucie Betáková (Cseho.), Csernicskó István (Ukrajna/Magyaro.), Ina Druviete (Letto.), Beáte Fábián (Ukrajna), Mireille Grosjean (Svájc), Máté Réka (Ukrajna), Szabómihály Gizella (Szlo­vákia), Zlatko Tišljar (Szlovénia).

 

                                    

 

       A panelvitákat változatlan témákkal és témavezetőkkel, de más résztvevőkel kerekasztal vita követte. Résztvevők: Javier Alcalde (Olaszo.), Beregszászi Anikó (Ukrajna/Magyaro.) Michael Farris (Lengyelo.), Mireille Grosjean (Svájc), Horony Ákos (Szlovákia), Ivana Karáliková (Szlovákia), Laure Patas-d-Illiers (Franciao.), Pákozdi Csaba (Magyaro.),Pusztay János (Szlovákia),

Bengt-Arne Wickström (Magyaro.); illetve: Koutny Ilona (Lengyelo.), Maria Majerczak (Lengyelo.), Maria Kocór (Lengyelo.), Kóródy Zsófia (Németo.), Miroslav Malovec (Cseho.), Nanofszky György (Magyaro.).

       2016. július 29-én a konferencia két panelvitával kezdődött. Témák: Civil résztvevő nyelvi gondjai és nyelvi gondok a gazdasági integrációnál. Moderátor: Michela Gazzola. Résztvevők: Eva Čulenova (Szlovákia), Filip Krepelka (Cseho.), Marcelle Provost (Franciao.), Vojtěch Merunka (Cseho.), Viktor Dvořák (Cseho.), Ladislav György (Szlovákia), Mart Rannut (Észto.).

Idegen nyelvek tanulásának állapota és távlatai. Moderátor: Koutny Ilona. (A panelvita résztvevőinek nyílt vitája.)

       A két panelvitát plenáris ülés követte, amelyen Michele Gazzola, Ildikó Vančo és Seán Ó Riain beszámoltak a viták tapasztalatairól. A beszámolókat vita, majd a következtetések levonása követte. Ezek az ún. Nyitrai nyilatkozatban (lásd hátrább) és a konferencia

által elfogadott más dokumentumokban nyertek megfogalmazást.

Forrás: Eŭropa Bulteno Juliuo-aŭgusto 2016.

 

Vytenis Adriukaitis európai bizottsági tag beszéde a nyelvpolitikai konferencián, Nyitrán

 

El vagyok bűvölve attól, hogy itt vagyok Nyitrán, e fontos konferencián, amely az Európai Unióban adott nyelvi kommunikációt tárgyalja meg. Kö­szönöm a szervezőknek az elmúlt év alatt végzett hatalmas munkát.

 

Vytenis Andriukaitis

 

A konferencia három témája különösen időszerű a mai Európában. Ezek: állampolgári részvétel és soknyelvűség; gazdasági integráció és soknyelvűség; oktatási tartalmiság jobbá tett nyelvtanulással. Az európai integrációt gyakran kritizálják mondván: túl messze van az állampolgároktól; hogy a gazdasággal foglalkozik az állampolgárok helyett; hogy az állampolgárokat nem tudja érdemleges és érzelmi szinten

megszólítani. Az euroszkeptikus politikai mozgalmak növekedése az utóbbi években nagyrészt következménye lehet az erős nemzeti identitások szembenállásának a gyenge vagy nem is létező európai identitással.

       Az állampolgárok az EU soknyelvűségi politikáját gyengének tartják, mert a gyakorlati életben az EU-intézményekkel való érintkezésben gyakran kényszerítve vannak egy vagy két uralkodó nyelv használatára. Ez az EU-tól való növekvő elidegenedéséhez vezet azoknál az állampolgároknál, akiknek nyelvét az EU-intézmények részéről nem használják kiterjedten. Ilyen egyenlőtlenségnek nem kellene léteznie. A soknyelvűség meghatározó EU-érték, mert azt képviselve van az Európai Unió jelmondatának szívében: Egyesülve a sokféleségben. A négy szabadság, melyek kezdettől fogva az európai projekt középpontjában vannak – áruk, személyek, szolgáltatások és tőkék szabad áramlása –, mind [gondolat]cserét tartalmaznak különböző nyelvek beszélői között, akár közvetlenül, akár hivatásos fordítók és tolmácsok segítségével. Tény, hogy mindannyian különbözünk, de mindannyian egyenlők vagyunk. Mindegyik országnak van saját kulturális identitása, különböző kulturális kisebbsége, és gyakran nem csak egy hivatalos nyelve, hanem területén belül több idegen nyelv is. És ez a tarkaság tesz bennünket különbözővé, de egyenlővé is, legalábbis ha jogainkról és esélyeinkről van szó.

       A soknyelvség lényegi [eszköz] az EU-állampolgárok tárgyalásánál a diszkrimináció-mentességnek és annak biztosítására, hogy az EU-ban beszélt minden nyelv, nagyok és kicsik, nemzetiek, regionálisak, kisebbségiek egyenlő tiszteletben és támogatásban részesüljenek.

       Minden nyelv beszélője identitásának központi eleme. A teljes EU-lakosság mintegy 18%-ának német az anyanyelve; kevesebb mint 1%-a beszéli a litvánt, anyanyelvemet. De ez nekem nem fontos. A litván az a nyelv és gondolkodásmód, amelyeken felnőttem; az első szemüveg, melyen át megtanultam nézni a világot. Emlékezetükbe idézem, hogy az Európai Unió egy szép békeprojekt. Az EU 2012-ben béke Nobel-díjat kapott a béke, megbékélés, demokrácia és emberi jogok előbbre viteléért Európában. Az EU soknyelvűsége példa lehetne és kellene, hogy legyen a békében való élésre és a sokféleségre való törekvés számára. Létezik, természetesen, több ország, amelynek két vagy három hivatalos nyelve van, ilyen Belgium, Finnország vagy Írország. Néha ezen nyelvek mindegyike eltérő szerepet játszik, de magának a soknyelvűségnek létezése nyilvánvaló kifejezése a demokráciának. Következésként, az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban teljesen használt mind a 24 EU-nyelv. Az Európai Bizottságban három eljárási nyelv van, de sok dokumentum le van fordítva az egyéb EU-nyelvekre is.

       A nyelvi különbözőségnek az EU-ban való megőrzése érdekében az európai intézményekben sokszor használunk fordítást. Természetesen nem lehet minden dokumentumot és minden újdonságot, melyet az Európai Bizottság nyilvánosságra hoz, 24 nyelvre lefordítani. Mégis az információk többsége, amelyek érdeklik az általános nyilvánosságot a hivatalos nyelvek mindegyikében vagy többségében hozzáférhető, mint a Közegészség portálon is, melyet saját szolgálatom igazgat.

       De, még ha mindig növekvő esélye van is mindenki könnyen érthető információval való ellátásnak, állandóan emlékezzünk arra, hogy más nyelvek tudása a versenyszférában jelentékeny előnyt ad. Fontos tehát, hogy az iskolákban több nyelvet tanítsanak. A tanulóknak nyelvi kompetenciát és a nyelvek iránt nyitott magatartást kell elérniük, mely lehetővé teszi számukra nyelvismeretük folyamatos kibontakoztatására egész életükön át.

       Az Európai Unió tehát pénzügyileg támogatja a nyelvoktatást, és elismeri a nyelvi különbözőség fontosságát is, támogatva mind a nagy, mind a kis nyelvek tanítását. Együtt-tanulási aktivitásokkal segítjük a tagállamokat, amelyek megkönnyítik a jó gyakorlat kölcsönös cseréjét, azért hogy létre jöjjenek beszámolók, olyanok, amelyeket itt látnak önök, továbbá [segítjük] pénzügyileg Erasmus+ révén és sok más eszközzel.

       A tagállamok közötti együttműködés a nyelvoktatás és -tanulás terén az Európai Bizottság részéről nagyon üdvözlendő. A több nyelven történő kommunikáció képessége a Kulcs Competence Framework for Lifelong Learning része, melyet a Bizottság felül fog vizsgálni és tovább fog erősíteni, mint a Képességek Előirányzatának részét, amelyet csak valamivel több, mint egy hónap előtt el fognak elfogadni.

       Az említett mértékek mindegyike lényegi, mert azok nem csak kezelhetik az európaiak szükségleteit, melyek a változó társadalomból jönnek, de hozzájárulnak egy erősebb és közelebbi integrációhoz is. Például a Soknyelvűség, tartalmiság, mozgékonyság Európában projekt, amelyet a Genfi Egyetem és François Grin professzor koordinál, tudományos támogatást ad annak megmutatására, hogy a tartalmiság és a mozgékonyság teljesen egybevágnak a mai soknyelvű Európával. A nyelvoktatás legjobb gyakorlati megoldását állandóan terjeszteni kell az EU-ban mindenhol. Minden rendelkezésre álló eszközt tekintetbe kell vennünk ezeknek a céloknak elérésére.

Engedjék meg most nekem, hogy beszédemet személyes véleményemmel folytassam egy más ügyről, melyet túlságosan gyakran elfelejtenek, de ugyanígy fontos lehetne – [ez az] eszperantó.

       Számomra az eszperantónak egyértelmű kapcsolata van a kényszerrel szembeni küzdelemnek. A szovjet időben az eszperantó használata tiltakozás volt az uralkodó orosz nyelv ellen, amelynek használatára kényszerítettek ben­nünket. Az elszakadási mozgalomban helyettesítőként az eszperantót java­soltam használni – mint a humanizmus és a demokrácia szimbólumát.

       Tehát fiatalemberként megtanultam azt a nyelvet, mert megihletet annak belső eszméje, a világbéke eszméje. Az eszperantót kezdeményező doktor Ludoviko Zamenhof ösztönző eszméjét: Béke, egyenlő jogokra alapozva és igazság gyakran félreértik. Az eszperantó csak eszköz, habár nagyon fontos eszköz ezen eszmény érvényesülésének elősegítésére. Ez az eszmény pontosan összekapcsolódik az Európai Unió céljával, melyet gyakran úgy írnak le mint mindenidők legsikeresebb békeprojektjét. 28 EU-ország számára ez a történelemben leghosszabb békeidőszakot hozta el.

       Ahogyan Umberto Eco valamikor írta, Zamenhof élete ösztönző lehet számunkra. Folyékonyan beszélt sok nyelvet, és a gyakorlatban a sok­nyelvűség jó példája volt, a soknyelvűségé, amelyre az EU törekszik. Egész életét mégis minden ember egyenlő emberi méltóságának szenvedélyes védelme határozta meg, annak elkerülése, hogy az erősek saját nyelvüket ráerőltessék másokra. Megértette hogy minden állampolgár egyenlő emberi jogainak kölcsönös elismerése szükséges az állandó békéhez. Dr. Ulrich Lins érdekes könyve La danğera lingvo (A veszélyes nyelv) leírja Hitler és Sztalin rendszerének próbálkozásait az eszperantó megölésére. Hitler gyűlölte azt „a zsidótól kigondolt mesterséges nyelvet”, és említi a Mein Kampfban is. Sztalin megértette, hogy a közvetlen nemzetközi kommunikáció, amit az eszperantó lehetővé tesz, gyorsan alááshatja propagandáját. Mindkét rendszer sok eszperantistát megölt, és mondható, hogy egy nyelv, ami miatt emberek meghaltak, meggyökeresedett az emberi társadalomban, és többé nem tekintik „mesterségesnek”.

       Szeretnék helyesbíteni egyes félreértéseket az eszperantóról. Némelyek olykor azt állítják: „Az eszperantónak nincs kultúrája.” Azok, akik így gondolkodnak, annyira rabjai a nemzeti kultúra eszméjének, nacionalista felfogásának, hogy nem tudnak elképzelni olyan nyelvet, amelynek kultúrája közös lenne az egész emberiség számára. Ám az eszperantó rendelkezik mindennel, ami a legfejlettebb nemzeti nyelveknél megvan – költészet, énekek, színház, sci-fi és nem sci-fi irodalom, kiváló fordítások különböző nyelvek született beszélői által írott legjobb világirodalmi művekről, Az eszperantó mintegy 130 éves létezése és fejlődése alatt saját gazdag eredeti kultúrát teremtett, amelyet az eszperantó nyelvet használók a világ különböző nemzeteiből és etnikumaiból hoztak létre és amely a világörökség részévé vált.

       Az eszperantó sok tekintetben szövetségese a kisnyelveknek. Lehetővé teszi a kommunikációt az egész bolygón de nagyon hatékony nyelvtana és szókészlete lehetővé teszi az ember számára nagyon gyors megtanulását, hozzávetőleg egytizednyi időben, mint amennyi szükséges bármely nemzeti nyelv megtanulásához. Továbbá, az eszperantó propedeutikai [további tanulást könnyítő] tulajdonságai, melyeket gyakran tesztelnek a gyakorlatban, meggyorsítja és elősegíti más nyelveknek utána történő tanulását. Szókészlete főleg indoeurópai, és mondattanának sok közös vonása van más nyelvekkel, olyan különbözőekkel, mint a finn, a magyar, a török és a kínai mandarin. Így eszményi kiinduló eszköz más nyelvek tanulmányozásához. Ezt a jelenséget fogjuk megvitatni konferenciánkon.

       Az angol nagyon hasznos és elterjedt mai világunkban, de sohasem képes azt az egyenlőséget adni a kommunikációban, amit ad az eszperantó – amikor is mindenki elfogadja a könnyű, semleges nyelv megtanulását, ezáltal elkerüli imperializmusát egy nemzeti nyelvnek, amely született beszélőjének egész életére szóló, érdemtelen kiváltságot ad, és amely az emberiség többségét igazságtalanul hátrányos helyzetben tartja. Még a legbuzgóbb eszperantisták sem kívánnák, hogy az eszperantó más nyelvek helyére lépjen. Zamenhof költészetet alkotott születési jiddis nyelvén, és az oroszban, tanulásának nyelvén. Héberről lefordította eszperantóra az egész Ószövetséget. Mint költő, teljesen tudatában volt minden emberi nyelv mással nem helyettesíthető értékének, Az eszperantóval az én litván és más kisnyelvek, mint a magyar, a horvát és a szlovák irodalmi gyöngyszemei megtalálták útjukat a kínaihoz és a japánhoz, és így [az eszperantó] hozzájárul a nemzetközi megértéshez, amely a béke számára lényeges.

       Az eszperantó számára az EU-ban szerep lehetne az európai identitás továbberősítésének segítése, és ezzel az EU-t hatékonyabbá tenni Európában és az egész világon a békéért dolgozó szerepben. Az EU és az eszperantó egyaránt kötődik a békéhez, igazsághoz és a nem diszkriminációhoz. Az EU [azonban] egyáltalán nincs tudatában az eszperantóban rejlő igen nagy lehetőségnek, amely elősegítheti az állampolgároknak az európai integrációhoz és egymáshoz való közelítését. Egy megújított nyelvi kommunikáció sokat tanulhatna az európai integráció általános előrehaladásáról, Robert Schuman gondolataira építve, melyeket 1950. május 9-én mondott ki:”Európa nem hirtelen fog létrejönni vagy egy egyetlen terv alapján. Konkrét eredményeken át fog épülni, amelyek először fognak tényleges szolidaritást megteremteni.” Hasonlóan, az eszperantó nem hirtelen fog előrehaladni, hanem néhány tagállam szabad akaratú döntésein át, amelyek oktatási terveikben helyt adnak neki, kezdetben általános nyelvtanítási segédeszközként. A négy visegrádi ország eszményi helyzetben van az első ilyen lépés megtételére, a más területeken már jól működő együttműködés keretében. Remélem, hogy a nyitrai konferencia, építve a 2006-os pozsonyi konferenciára, fontos szerepet játszik a soknyelvűség erősítésében, és minden nyelvünk gyakorlati használatának biztosításában. Sohasem felejtsük el, hogy mi a célja az eszperantónak és az Euró­pai Uniónak – BÉKE.

Nyitra, 2016. július 28.

[Nem hivatalos fordítás eszperantóból. G.L.]

Forrás: Eŭropa Bulteno, Julio-aŭgusto 2016.

 

 

 

NYITRAI NYILATKOZAT

„A nyelvi kommunikáció távlatai az EU-ban”

Nyitra, Szlovákia 2016. július 28-29.

Ľ Italia è Fatta. Restano da fari

italiani

(Csináltunk Olaszországot. Most

olaszokat kell csinálnunk)

Massimo ďAzeglio, 1866

Csináltunk Európát, most európaiakat kell csinálnunk. Csak az európaiak adhatják meg a bizalmat adó és demokratikus legitimitást az EU-nak. A brit kilépés [Brexit] nyilvánvalóvá tette, hogy az európai integráció mostani válsága identitás természetű. A sokféleség kezelése kulcskérdés. Ezt a kezelését javítani szükséges a kormányzati hatóságok és a kommunikációs közösségekkel való egyeztetéssel. Az ilyen egyeztetés hiánya az EU számára létkérdés.

       Sok állampolgár valóban fél, hogy Európa sikeressé tétele rombolni fogja nemzeti identitásukat. Foglalkozni kell ezzel a félelemmel. Az állampolgári viszonyulás Európához gyenge marad mindaddig, amíg az állampolgárok rá nem éreznek az európai identitásra, összhangban saját nemzeti és régiós identitásaikkal. Azért van ez így, mert az európai integráció gazdasági és kereskedelmi téren előre tett nagy lépései ellenére, annak kulturális, oktatási és nyelvi oldalai nemzeti szinten maradtak. Mindeddig nem történt próbálkozás az európai állampolgárok közös oktatására. A nyelvek lehetővé tesznek kommunikációt, de ugyanilyen fontos, hogy identitást fejeznek ki. Az EU jelmondata: „egyesülve a sokféleségben”, úgy tűnik, előnyben részesíti a sokféleséget az egységesség hátrányára. Szükséges közöttük egyensúlyt létrehozni.

       A növekvő globalizáció vezetett az angol túlságos uralmához. Mint világnyelv, rosszul fejezheti ki az európai identitást. Ha Britannia el fogja hagyni az Európai Uniót, az európai állampolgároknak csak 10%-a fogja az angolt beszélni anyanyelvként vagy nagyon jól idegen nyelvként. Az angol kizárólagos használata az EU-ban továbbmélyítené a társadalmi egyenlőtlenséget, és az angol elitista nyelvnek érződne. A túlzott koncentrálódás az angolra az a fő tényező, amely gyengíti más nyelvek tanulásának szándékát. A nyelvi egyenlőtlenség gyakran az ostoba nyelvpolitikák eredménye, és nem ösztönös társadalomgazdasági jelségek terméke. Nyelvi igazságtalanság idézi elő a gazdasági és társadalmi diszkrimináció különböző formáit. Alkalmas nyelvpolitikával EU-szinten kellene foglalkoznunk ezekkel a jelenségekkel.

  Létezik a nyelvpolitika fontosságát, mint integrációs tényezőt aláértékelő általános tendencia. Ez erősíti a jelenlegi helyzetet, amely még a brit állampolgárok számára sem fogadható el, mint azt mutatja a brit kiválás és más népszavazás. A soknyelvűség alapvető EU-érték, és ugyanakkor alapvető érték az EU-állampolgárok és a regionális és kisebbségi nyelvek beszélői egyenlőségének biztosítására. Szükséges ennek a fontos területnek a kutatása.

       Az idegen nyelvek tanítása nem hozza a várt eredményeket. Mind az Eurobarométer, mind SurveyLang visszaesést mutatott az első és a második idegen nyelv tudásában. Új stratégia szükségességét látjuk a nyelvtanulás továbbjavítására, és a nyelvtudatosság, valamint a kultúraközi képesség növelésére, nevezetesen tapasztalati kutatás által [annak megállapítására], melyik idegen nyelv fogja legvalószínűbben bátorítani további nyelvek tanulását. A Visegrádi országok (V4)+ ideális keretet adnak ennek az új megközelítésnek bevezetésére, és gyakorlati lépések megtételére, így hozzájárulva mind a nyelvi különbözőséghez, mind a közös európai identitáshoz.

[Nem hivatalos fordítás eszperantóból. G.L..]

Forrás: Eŭropa Bulteno, Julio-aŭgusto 2016.

 

 

Fordítások és összeállítás: Gados László

oreg.gados@t-online.hu

 

 



[1] Például: Olaszország, Franciaország, Németország, Írország, Litvánia, Lettország, Észtország, Horvátország, Szlovénia, Románia