AZ
ESZPERANTÓ 101. EGYETEMES KONGRESSZUSA
Az
eszperantó 101. egyetemes kongresszusának (UK) színhelye a szlovákiai Nyitra
városa volt. A kongresszus 2016. július 23-án kezdődött és július 30-ig
tartott. Társadalmi igazságosság – nyelvi igazságosság volt a fő témája.
A kongresszushoz három másik fontos rendezvény is kapcsolódott: a) a Varsói országok (V4) Nyelvpolitikai Konferenciája; b) a
20. Nemzetközi Orvos-egészségügyi Eszperantó Kongresszus; c) a Közép-európai
Vallásközi Fórum (CEIF 2016). Fontos körülmény volt, hogy a kongresszusra és a
kapcsolódó eseményekre Szlovákia európai uniós elnöksége idején került sor, és
egyes rendezvények szerepeltek az uniós elnökség hivatalos programjainak
sorában. Újdonság volt az Európai Bizottság egyik jelenlegi tagjának, az egészség[ügy]ért és élelmiszerbiztonságért felelős Vytenis Andriukaitisnek – aki
egyébként eszperantista -, valamint az Európai Bizottság volt tagjának, Ján Figel’-nek
részvétele a kongresszuson és a rendezvényeken.
Az
eszperantó világkongresszus eseményeiről
A kongresszus kezdetét megelőző napon
az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) küldöttgyűlése új vezetőséget
választott. A korábbi vezetőség tagjainak többségét újraválasztották.
A
kongresszus megnyitóján üdvözölte a kongresszust Jozef
Dvonč Nyitra polgármestere,
Ján Figel’ az Európai
Bizottság volt tagja, aki az oktatásért, kultúráért, sportért, ifjúságért és a
soknyelvűségért volt felelős, valamint az államelnöki hivatal vezetője, Štefan Rozkopal – eszperantó
nyelven, szép kiejtéssel –, és üdvözletet mondtak sokan mások. Ünnepe beszédet
Mark Fettes, az UEA elnöke mondott.
A
megnyitón ismertették az UEA három új tiszteletbeli tagjának nevét, nevezetesen:
Benczik Vilmos (Magyarország), Petr Chrdle (Csehország), So Gilsu (Koreai Köztársaság).
Részlet Mark
Fettes ünnepi beszédéből
„Az ez évi kongresszusi témának
határozottan két eszme: a társadalmi igazságosság és a nyelvi igazságosság
összekapcsolását választottuk. Az első széles körben ismert. Mindannyian felfogjuk,
hogy különböző emberek mostani társadalmunkban peremre szorítottságot és
kitaszítottságot tapasztalnak; hogy alapvető szükségletek
mint lakhatás, élelem, ruházat, tiszta víz, egészségügyi ellátás és oktatás
egyenlőtlenül vannak elosztva; és hogy az ilyen helyzeteket csupán törvényi és
parlamenti határozatok nem változtatják meg, időnként a társadalom
szerkezetében is szükséges a változás. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
és más rokon nyilatkozatok, mint a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya
és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya – mindkettő decemberben lesz ötvenéves – segítenek
konkretizálni nézetünket arról, hogy hogyan nézzen ki egy valóban igazságos
társadalom.
Ám
témánk második része, a nyelvi igazságosság – kevésbé gyakori nézőpont. A nyelv
annyira alapvető része a társadalom építményének, hogy ez gyakran nem is
látható, olyan mint halnak a víz. Nem vesszük sokszor
észre azt, amikor más emberek a nyelv miatt tapasztalnak peremre szorítottságot
és kitaszítottságot, és ugyanígy nem érzékeljük, hogy a nyelv része az olyan
lényeges társadalmi szolgáltatásoknak, mint az egészségügyi ellátás vagy az
oktatás. Próbálják elképzelni, mégis, hogyan éreznék magukat, ha egy klinikán
vagy kórházban senki sem értené a nyelvet, melyet önök beszélnek, vagy ha az
iskolában egy tanár az önök számára ismeretlen nyelven szólna önökhöz. A nyelv
emberségünk alapvető része, és nem érezhetjük magunkat teljesen embernek, ha
nyelvünk nem találkozik elismertséggel, tisztelettel és válasszal.
Mindez
a megállapítás az eszperantó mozgalom alapjához tartozik. Mi egy [olyan]
világtársadalom építésén dolgozunk, amelyben minden ember teljesen ember lehet,
nyelvileg is. Még ha ilyen világtársadalom nem is valósítható meg teljesen, a
megvalósítást megpróbáló munka önmagában is értékes és szükséges.
Meggyőződésünk, hogy egy semlegesen emberi nyelv lényegi hozzájárulást ad ehhez
a munkához. Ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésre van válaszunk. Egyedül nem
mondhatjuk meg, hogy a nyelvi igazságosság megvalósítására társadalmunkat
hogyan lehet legjobban megszervezni, például az egészségügyi ellátásban vagy az
iskolában. De ösztönözzük az ilyen kérdések felvetését. Azon vagyunk, hogy a
nyelvi igazságtalanság ne váljon igazságossá attól, hogy [az igazságosságra
törekvést] mellőzik vagy elérhetetlennek nyilvánítják.
Állítjuk, hogy az emberek támogatására és lehetőségeik jobbítására az emberi
géniusszal lehet új eszközöket létrehozni, és hogy ezek
nyelviek is lehetnek. Erős meggyőződéssel állítjuk, hogy eszperantó
nyelvünk ilyen eszköz.”
Részlet Ján Figel’ üdvözlő beszédéből
„[…] megtisztelő számomra, hogy
köszönthetem Önöket [úgy] mint az Európai Unió Bizottságnak az oktatásért, kultúráért
és soknyelvűségért felelős volt tagja, és jelenleg az Európai Unió különleges
megbízottja a vallásszabadság terén, továbbá az Önöket fogadni a történelmi
Nyitrán, mint az Eszperantó 101. Egyetemes Kongresszusának résztvevőit, amely
első alkalommal van Szlovákiában megrendezve a nemzetközi eszperantó mozgalom
eddigi történetében.
Ennek
a fontos eszperantó eseménynek szervezése Szlovákiában, 2016-ban, a Szlovák
Köztársaság első elnöksége idején az Európai Unió Tanácsában, rendkívüli és
jelentős esemény fiatal és modern országunknak, többnyelvűségi és sok kultúrájú jellegének, valamint gazdag történelmének
bemutatására a világ számára.
Az
eszperantó születésétől kezdve csodálatos életképességet mutatott, és
nemzetközi nyelvvé vált, melyet az egész világon használnak, és pozitív
hatással van a barátság és a társadalmi egyenlőség kibontakozására mai
nyugtalan világunkban, ahol terjednek az erőszak, türelmetlenség, gyűlölet és
szélsőség megnyilvánulásai. Előrelátom, hogy ez a kongresszus is a fő téma, a »Társadalmi igazságosság – nyelvi igazságosság« értelmében
hozzájárul a népek közötti barátság és kölcsönös megértés kibontakozásához.
Nagyra
értékelem, hogy az eszperantó mozgalom a mostani világkongresszusán kinyílt a
világ szakmai és laikus nyilvánosságának a párhuzamosan lezajló
szakrendezvényekkel. Megemlítem így a Nyitrán sorra kerülő holnapi
Közép-európai Vallásközi Fórumot, amelyen eszperantisták és nem eszperantisták,
hívők és nem hívők figyelmüket a mostani helyzet fontos és nagyon időszerű
témáinak [megvitatására] fordítják, mint például béke és biztonság, migráció és
beilleszkedés, szegénység és kibontakozás, valamint a vallásközi párbeszéd.
Részt fogok venni ezen a fórumon, Önök közül sokakkal.”
[Szerkesztői megjegyzés. Ján Figel’ 2004 és 2009 között volt az Európai Bizottság tagja.
2005. november 22-én az Európai Bizottság közleményt adott ki Új keretstratégia a többnyelvűség
ösztönzésére, melyet a Ján Figel’
által irányított apparátus készített el. A közlemény 5. számú lábjegyzete egy
intellektuális babonát terjesztett: „[…] a Bizottság azért nem támogatja
mesterséges nyelvek használatát, mert ezek lényegükből adódóan nem rendelkeznek
kulturális háttérrel.” Az eszperantisták joggal háborodtak fel és tiltakoztak az
állítás ellen, eredménytelenül.
2013-2014 táján azután Ján Figel’-nek
módja volt – például a 23. Gazdasági Fórumon Krynicában
(Lengyelország) – az eszperantóról és eredményeiről részletesebben tájékozódni.
Akkor az 5. számú lábjegyzettel kapcsolatos felvetésre azt válaszolta, hogy
egykori beosztottjai félrevezetően tájékoztatták. (Más EU-biztos is kapott
hasonló félretájékoztatást az alárendeltektől.)
Ján Figel’
üdvözlő beszéde is bizonyítja: a
valóságos tények megismerése módosít(hat)ja a
nézeteket. G. L.]
Kongresszusi rendezvények, események
Az egyetemes kongresszusok résztvevőit
mindig gazdag programok várják, a szakprogramokon kívül kulturális és egyéb
szabadidős programokban való részvételre is módjuk van. Így volt az ez
alkalommal is. A sok-sok kongresszusi eseményről teljes képet adni itt
lehetetlen, csupán eltérő jellegeik érzékeltetésére következik néhány példa. Az
állandó kongresszusi programelemek egyike a Képzési
hétfő. Ez alkalommal a kongresszus résztvevői 17 (párhuzamosan futó)
különböző témájú 30 perces előadás közül választhatták ki, az őket érdeklőket.
A Nemzetközi Kongresszusi Egyetem (IKU) keretében pedig kilenc előadás hangzott
el (nyelvészet, asztrobiológia, gyógyászat,
történelem, oktatás, csillagászat, összehasonlító néprajz témakörben), közülük
négy a Tudományok Nemzetközi Akadémiájával (AIS) közös szervezésben. A
kongresszusi témát – Társadalmi
igazságosság – nyelvi igazságosság – négy ütemben vitatták meg.
Előadássorozat keretében bemutatták Szlovákiát, valamint előadások voltak a
szláv interlingvisztikáról is. A program lehetőséget
adott arra is, hogy a kongresszusi résztvevőknek szervezett formában (is),
rövid tanfolyamokon módjuk legyen gyakorolni és fejleszteni nyelvtudásukat. A Tanuló napja programpontban az Eszperantista
Pedagógusok Nemzetközi Szövetsége (ILEI) adott tájékoztatást a nyelvoktatás
helyzetéről és a továbbhaladás új lehetőségeiről. Ezen a rendezvényen
jelentették be a Tanuló éve
tevékenység-előirányzatot, amely 2016 júliusában kezdődik és 2017 júliusáig
tart; céljáról és tartalmáról az UEA és az ILEI közösen fog gondoskodni.
Egy
eszperantó világkongresszus nem csak egyéneknek, hanem eszperantó
szervezeteknek is lehetőséget ad egyfelől kötelezettségeik (közgyűlés,
tájékoztatás, vélemények meghallgatása stb.) teljesítésére, másfelől
tájékozódhatnak egymás tevékenységeiről. A kongresszusi héten nagyon sok ilyen
célokat szolgáló rendezvényre került sor. Ezek részletesebb ismertetésére
kitérni azonban itt nincs mód.
Ellenben nem
maradhatnak említés nélkül a kulturális, szórakoztató és kapcsolatteremtő
rendezvények. Nemzetközi kórus és eszperantista együttesek koncertjei, színházi
előadások, filmek nyújtottak kulturális élményeket; eszperantista szerzők 30-30
percben ismertethették legújabb műveiket; az UEA könyvszolgálata hat napon át
állt a vásárolni akarok rendelkezésére. Hagyományos esemény volt a Kongresszusi
bál.
Újnak
tekinthető (bár nem teljesen előzménynélküli) a nyitottság, a lakosság felé
fordulás. Kezdődött már azzal, hogy a szokásos Nemzeti est rendezvényt, a fogadó ország kulturális bemutatkozását
most nyilvánosan, Nyitra város főterén tartották meg, ahol szlovák nemzeti
együttesek fergeteges műsorral szórakoztatták mind az eszperantistákat, mind a
helyi lakosokat. A város alpolgármestere, egyetemi vezetők, az UEA elnöke,
valamint a Szlovák Eszperantó Szövetség elnöke ünnepélyesen Eszperantó fát
ültetett közösen a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem aulája elé. A nyilvános
események betetőzéseként az utolsó előtti kongresszusi nap estéjén az
eszperantisták rendezett formában, dobszóval, zászlókkal, jelmondatokkal
vidáman vonultak a kongresszus helyszínétől a város főterére szlovák tangót
táncolni világrekord kísérletével, majd élvezni a hangulatos nemzetközi zenei
fesztivált.
[Források: Pribina N-ro
1-7 (kongresszusi tájékoztató); www.uea.com, Eŭropa Bulteno Julio-Aŭguszto 2016; https://www.youtube.com/watch?v=B11QgckgN8w]
VISEGRÁDI
ORSZÁGOK (V4)+ NYELVPOLITIKAI KONFERENCIÁJA
A nyitrai Konštantena
Filozofa Egyetem Közép-európai tanulmányok Intézete
(Nyitra, Szlovákia) és a Szlovákiai Eszperantó Szövetség szervezésében, az
Eszperantó 101. Egyetemes Kongresszusával párhuzamosan, 2016, július 28-án és
29-én tartották meg a Visegrádi országok (V4)+ (és ugyanazon véleményen lévő
más országok[1]) nyelvpolitikai
konferenciáját A nyelvi kommunikáció távlatai az
Európai Unióban címmel.
A
konferencia védnökei voltak: JUDr. Miroslav Lajčák, a Szlovák
Köztársaság kül- és európaügyi
minisztere, valamint prof. NRDr. Ľubomir
Zelenickij, CSc, a nyitrai
Konštantena Filozofa
Egyetem rektora.
Partnerek
voltak: Adam Mickiewicz Egyetem, Nyitra város, edukacio@interreto, Eötvös Loránd Egyetem, Európai Unió, Nemzetközi
Visegrád Alapítvány, Szlovák Köztársaság kül- és
európai ügyi minisztériuma, az Európai Unió Tanácsának Szlovák Elnöksége,
Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA), Felsőfokú Képzési és kutatási Intézet,
Dél-Csehország Egyetem České Budějovicében.
A
konferencia résztvevője és fő szónoka volt Vytenis Andriukaitis, az Európai Bizottságnak az egészség[ügy]ért
és az élelmiszer-biztonságért felelős litván tagja. Eszperantista. Beszédét
eszperantó nyelven mondta el. Ő az első EU-bizottsági tag, aki hivatalos
eseményen az eszperantó nyelvet használta. (Beszédéből részletek hátrább
találhatók,)
Ján Figeľ, az Európai Bizottság
volt tagjának részvétele ugyan tervezve volt, de nem tudott jelen lenni,
viszont küldött a konferenciának egy nagyon pozitív hangú üzenetet.
A konferencia menetrendje a következő
volt.
2016. július 28-án a konferenciát
ünnepélyesen megnyitotta
–
prof.
PhDr. Gabriela Mišikova, PhDr.,
alrektor, a Konštantena Filozofa Egyetemen nemzetközi kapcsolatok felelőse;
–
Dr. Vytenis Povilas Andriukaitis, az Európai Bizottság egészség[ügy]ért
és élelmiszer-biztonságért felelős tagja, valamint
–
Dr.
Mark Fettes, az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) elnöke.
A megnyitót teljes (plenáris) ülés
követte, három előadással:
A
szlovák civil platform aktivitásai a nemzetközi kommunikáció terén (Eva Polakova,
Matej Bel Egyetem, Banská Bystrica, Szlovákia).
Európai
nyelvrendszer: nemzetek, kisebbségek, nyelvek (Ildikó Vančo, Konštantena Filozofa Egyetem,
Nyitra, Szlovákia).
Nyelvoktatás,
-tanulás és -használat az
Európai Unióban (Seán Ó Riain, Külügy és kereskedelem szak, Dublin,
Írország)
A nap második felében párhuzamosan két panelvitára került sor. Témái és
résztvevői:
Többnyelvűség,
nyelvi demokrácia és társadalmi igazságosság. Moderátor: Michele Gazzola. Résztvevők: Davide Astori (Olaszo.), Pierre Dieumegard (Franciao.), Federico Gobbo (Hollandia), Pádraig Ó Laighin (Írország), Eugen Macko (Németország), Jacek Protasiewicz (Lengyelo.), Giorgio Silfer (Esperanta Civito), Jiři Zlatuška (Cseho.).
Idegen
nyelvek tanulásának állapota és távlatai az Európai Unióban. Moderátor: Seán
Ó Riain. Résztvevők: Lucie Betáková
(Cseho.), Csernicskó István
(Ukrajna/Magyaro.), Ina Druviete
(Letto.), Beáte Fábián
(Ukrajna), Mireille Grosjean
(Svájc), Máté Réka (Ukrajna), Szabómihály Gizella
(Szlovákia), Zlatko Tišljar
(Szlovénia).
A
panelvitákat változatlan témákkal és témavezetőkkel, de más résztvevőkel kerekasztal vita követte. Résztvevők:
Javier Alcalde (Olaszo.),
Beregszászi Anikó (Ukrajna/Magyaro.) Michael Farris (Lengyelo.), Mireille Grosjean (Svájc), Horony
Ákos (Szlovákia), Ivana Karáliková
(Szlovákia), Laure Patas-d-Illiers
(Franciao.), Pákozdi Csaba (Magyaro.),Pusztay János (Szlovákia),
Bengt-Arne Wickström (Magyaro.); illetve: Koutny Ilona
(Lengyelo.), Maria Majerczak
(Lengyelo.), Maria Kocór (Lengyelo.), Kóródy Zsófia (Németo.), Miroslav Malovec (Cseho.), Nanofszky György (Magyaro.).
2016.
július 29-én a konferencia két panelvitával kezdődött. Témák: Civil résztvevő nyelvi gondjai és nyelvi
gondok a gazdasági integrációnál. Moderátor: Michela
Gazzola. Résztvevők: Eva Čulenova
(Szlovákia), Filip Krepelka (Cseho.),
Marcelle Provost (Franciao.), Vojtěch Merunka (Cseho.), Viktor Dvořák (Cseho.), Ladislav György (Szlovákia), Mart Rannut
(Észto.).
Idegen
nyelvek tanulásának állapota és távlatai.
Moderátor: Koutny Ilona. (A panelvita résztvevőinek
nyílt vitája.)
A
két panelvitát plenáris ülés követte, amelyen Michele
Gazzola, Ildikó Vančo és Seán Ó Riain beszámoltak a viták tapasztalatairól. A
beszámolókat vita, majd a következtetések levonása követte. Ezek az ún. Nyitrai
nyilatkozatban (lásd hátrább) és a konferencia
által elfogadott más dokumentumokban nyertek
megfogalmazást.
Forrás:
Eŭropa Bulteno Juliuo-aŭgusto 2016.
Vytenis Adriukaitis
európai bizottsági tag beszéde a nyelvpolitikai konferencián, Nyitrán
El vagyok bűvölve attól, hogy itt
vagyok Nyitrán, e fontos konferencián, amely az Európai Unióban adott nyelvi
kommunikációt tárgyalja meg. Köszönöm a szervezőknek az elmúlt év alatt
végzett hatalmas munkát.
A konferencia három témája különösen
időszerű a mai Európában. Ezek: állampolgári részvétel és soknyelvűség;
gazdasági integráció és soknyelvűség; oktatási tartalmiság jobbá tett nyelvtanulással. Az európai integrációt
gyakran kritizálják mondván: túl messze van az állampolgároktól; hogy a
gazdasággal foglalkozik az állampolgárok helyett; hogy az állampolgárokat nem
tudja érdemleges és érzelmi szinten
megszólítani. Az euroszkeptikus
politikai mozgalmak növekedése az utóbbi években nagyrészt következménye lehet
az erős nemzeti identitások szembenállásának a gyenge vagy nem is létező
európai identitással.
Az
állampolgárok az EU soknyelvűségi politikáját gyengének tartják, mert a
gyakorlati életben az EU-intézményekkel való érintkezésben gyakran kényszerítve
vannak egy vagy két uralkodó nyelv használatára. Ez az EU-tól való növekvő
elidegenedéséhez vezet azoknál az állampolgároknál, akiknek nyelvét az
EU-intézmények részéről nem használják kiterjedten. Ilyen egyenlőtlenségnek nem
kellene léteznie. A soknyelvűség meghatározó EU-érték, mert azt képviselve van
az Európai Unió jelmondatának szívében: Egyesülve
a sokféleségben. A négy szabadság, melyek kezdettől fogva az európai
projekt középpontjában vannak – áruk, személyek, szolgáltatások és tőkék szabad
áramlása –, mind [gondolat]cserét tartalmaznak
különböző nyelvek beszélői között, akár közvetlenül, akár hivatásos fordítók és
tolmácsok segítségével. Tény, hogy mindannyian különbözünk, de mindannyian egyenlők vagyunk.
Mindegyik országnak van saját kulturális identitása, különböző kulturális
kisebbsége, és gyakran nem csak egy hivatalos nyelve, hanem területén belül
több idegen nyelv is. És ez a tarkaság tesz bennünket különbözővé, de egyenlővé
is, legalábbis ha jogainkról és esélyeinkről van szó.
A
soknyelvség lényegi [eszköz] az EU-állampolgárok tárgyalásánál a
diszkrimináció-mentességnek és annak biztosítására, hogy az EU-ban beszélt
minden nyelv, nagyok és kicsik, nemzetiek, regionálisak, kisebbségiek egyenlő
tiszteletben és támogatásban részesüljenek.
Minden
nyelv beszélője identitásának központi eleme. A teljes EU-lakosság mintegy
18%-ának német az anyanyelve; kevesebb mint 1%-a
beszéli a litvánt, anyanyelvemet. De ez nekem nem fontos. A litván az a nyelv
és gondolkodásmód, amelyeken felnőttem; az első szemüveg, melyen át megtanultam nézni a világot. Emlékezetükbe idézem, hogy az
Európai Unió egy szép békeprojekt. Az EU 2012-ben béke Nobel-díjat kapott a
béke, megbékélés, demokrácia és emberi jogok előbbre viteléért Európában. Az EU
soknyelvűsége példa lehetne és kellene, hogy legyen a békében való élésre és a
sokféleségre való törekvés számára. Létezik, természetesen, több ország,
amelynek két vagy három hivatalos nyelve van, ilyen Belgium, Finnország vagy
Írország. Néha ezen nyelvek mindegyike eltérő szerepet
játszik, de magának a soknyelvűségnek létezése nyilvánvaló kifejezése a
demokráciának. Következésként, az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban
teljesen használt mind a 24 EU-nyelv. Az Európai Bizottságban három eljárási
nyelv van, de sok dokumentum le van fordítva az egyéb EU-nyelvekre is.
A
nyelvi különbözőségnek az EU-ban való megőrzése érdekében az európai
intézményekben sokszor használunk fordítást. Természetesen nem lehet minden
dokumentumot és minden újdonságot, melyet az Európai Bizottság nyilvánosságra
hoz, 24 nyelvre lefordítani. Mégis az információk többsége, amelyek érdeklik az
általános nyilvánosságot a hivatalos nyelvek mindegyikében vagy többségében
hozzáférhető, mint a Közegészség portálon is, melyet saját szolgálatom igazgat.
De,
még ha mindig növekvő esélye van is mindenki könnyen érthető információval való
ellátásnak, állandóan emlékezzünk arra, hogy más nyelvek tudása a
versenyszférában jelentékeny előnyt ad. Fontos tehát, hogy az iskolákban több
nyelvet tanítsanak. A tanulóknak nyelvi kompetenciát és a nyelvek iránt nyitott
magatartást kell elérniük, mely lehetővé teszi számukra nyelvismeretük
folyamatos kibontakoztatására egész életükön át.
Az
Európai Unió tehát pénzügyileg támogatja a nyelvoktatást, és elismeri a nyelvi
különbözőség fontosságát is, támogatva mind a nagy, mind a kis nyelvek
tanítását. Együtt-tanulási aktivitásokkal segítjük a tagállamokat, amelyek
megkönnyítik a jó gyakorlat kölcsönös cseréjét, azért hogy létre jöjjenek beszámolók,
olyanok, amelyeket itt látnak önök, továbbá [segítjük] pénzügyileg Erasmus+
révén és sok más eszközzel.
A
tagállamok közötti együttműködés a nyelvoktatás és -tanulás
terén az Európai Bizottság részéről nagyon üdvözlendő. A több nyelven történő
kommunikáció képessége a Kulcs Competence Framework for Lifelong Learning
része, melyet a Bizottság felül fog vizsgálni és tovább fog erősíteni, mint a
Képességek Előirányzatának részét, amelyet csak valamivel több, mint egy hónap
előtt el fognak elfogadni.
Az
említett mértékek mindegyike lényegi, mert azok nem csak kezelhetik az
európaiak szükségleteit, melyek a változó társadalomból jönnek, de
hozzájárulnak egy erősebb és közelebbi integrációhoz is. Például a
Soknyelvűség, tartalmiság, mozgékonyság Európában projekt, amelyet a Genfi
Egyetem és François Grin
professzor koordinál, tudományos támogatást ad annak megmutatására, hogy a
tartalmiság és a mozgékonyság teljesen egybevágnak a mai soknyelvű Európával. A
nyelvoktatás legjobb gyakorlati megoldását állandóan terjeszteni kell az EU-ban
mindenhol. Minden rendelkezésre álló eszközt tekintetbe kell vennünk ezeknek a
céloknak elérésére.
Engedjék meg
most nekem, hogy beszédemet személyes véleményemmel folytassam egy más ügyről,
melyet túlságosan gyakran elfelejtenek, de ugyanígy fontos lehetne – [ez az]
eszperantó.
Számomra
az eszperantónak egyértelmű kapcsolata van a kényszerrel szembeni küzdelemnek.
A szovjet időben az eszperantó használata tiltakozás volt az uralkodó orosz
nyelv ellen, amelynek használatára kényszerítettek bennünket. Az elszakadási
mozgalomban helyettesítőként az eszperantót javasoltam használni – mint a
humanizmus és a demokrácia szimbólumát.
Tehát
fiatalemberként megtanultam azt a nyelvet, mert megihletet annak belső eszméje,
a világbéke eszméje. Az eszperantót kezdeményező doktor Ludoviko
Zamenhof ösztönző eszméjét: Béke, egyenlő jogokra alapozva és igazság gyakran félreértik. Az
eszperantó csak eszköz, habár nagyon fontos eszköz ezen eszmény érvényesülésének
elősegítésére. Ez az eszmény pontosan összekapcsolódik az Európai Unió
céljával, melyet gyakran úgy írnak le mint mindenidők
legsikeresebb békeprojektjét. 28 EU-ország számára ez a történelemben
leghosszabb békeidőszakot hozta el.
Ahogyan
Umberto Eco valamikor írta,
Zamenhof élete ösztönző lehet számunkra. Folyékonyan
beszélt sok nyelvet, és a gyakorlatban a soknyelvűség jó példája volt, a
soknyelvűségé, amelyre az EU törekszik. Egész életét mégis minden ember egyenlő
emberi méltóságának szenvedélyes védelme határozta meg, annak elkerülése, hogy
az erősek saját nyelvüket ráerőltessék másokra. Megértette
hogy minden állampolgár egyenlő emberi jogainak kölcsönös elismerése szükséges
az állandó békéhez. Dr. Ulrich Lins érdekes könyve La danğera lingvo (A veszélyes nyelv) leírja Hitler és Sztalin rendszerének próbálkozásait az eszperantó
megölésére. Hitler gyűlölte azt „a zsidótól kigondolt mesterséges nyelvet”, és
említi a Mein Kampfban is. Sztalin
megértette, hogy a közvetlen nemzetközi kommunikáció, amit az eszperantó
lehetővé tesz, gyorsan alááshatja propagandáját. Mindkét rendszer sok
eszperantistát megölt, és mondható, hogy egy nyelv, ami miatt emberek
meghaltak, meggyökeresedett az emberi társadalomban, és többé nem tekintik
„mesterségesnek”.
Szeretnék
helyesbíteni egyes félreértéseket az eszperantóról. Némelyek olykor azt
állítják: „Az eszperantónak nincs
kultúrája.” Azok, akik így gondolkodnak, annyira rabjai a nemzeti kultúra
eszméjének, nacionalista felfogásának, hogy nem tudnak elképzelni olyan nyelvet,
amelynek kultúrája közös lenne az egész emberiség számára. Ám az eszperantó
rendelkezik mindennel, ami a legfejlettebb nemzeti nyelveknél megvan –
költészet, énekek, színház, sci-fi és nem sci-fi irodalom, kiváló fordítások
különböző nyelvek született beszélői által írott legjobb világirodalmi
művekről, Az eszperantó mintegy 130 éves létezése és fejlődése alatt saját
gazdag eredeti kultúrát teremtett, amelyet az eszperantó nyelvet használók a
világ különböző nemzeteiből és etnikumaiból hoztak létre
és amely a világörökség részévé vált.
Az
eszperantó sok tekintetben szövetségese a kisnyelveknek. Lehetővé teszi a
kommunikációt az egész bolygón de nagyon hatékony
nyelvtana és szókészlete lehetővé teszi az ember számára nagyon gyors
megtanulását, hozzávetőleg egytizednyi időben, mint amennyi szükséges bármely
nemzeti nyelv megtanulásához. Továbbá, az eszperantó propedeutikai
[további tanulást könnyítő] tulajdonságai, melyeket gyakran tesztelnek a
gyakorlatban, meggyorsítja és elősegíti más nyelveknek utána történő tanulását.
Szókészlete főleg indoeurópai, és mondattanának sok közös vonása van más
nyelvekkel, olyan különbözőekkel, mint a finn, a magyar, a török és a kínai
mandarin. Így eszményi kiinduló eszköz más nyelvek tanulmányozásához. Ezt a
jelenséget fogjuk megvitatni konferenciánkon.
Az
angol nagyon hasznos és elterjedt mai világunkban, de sohasem képes azt az
egyenlőséget adni a kommunikációban, amit ad az eszperantó – amikor is mindenki
elfogadja a könnyű, semleges nyelv megtanulását, ezáltal elkerüli
imperializmusát egy nemzeti nyelvnek, amely született beszélőjének egész
életére szóló, érdemtelen kiváltságot ad, és amely az emberiség többségét
igazságtalanul hátrányos helyzetben tartja. Még a legbuzgóbb eszperantisták sem
kívánnák, hogy az eszperantó más nyelvek helyére lépjen. Zamenhof
költészetet alkotott születési jiddis nyelvén, és az oroszban, tanulásának
nyelvén. Héberről lefordította eszperantóra az egész Ószövetséget. Mint költő,
teljesen tudatában volt minden emberi nyelv mással nem helyettesíthető
értékének, Az eszperantóval az én litván és más kisnyelvek, mint a magyar, a
horvát és a szlovák irodalmi gyöngyszemei megtalálták útjukat a kínaihoz és a
japánhoz, és így [az eszperantó] hozzájárul a nemzetközi megértéshez, amely a
béke számára lényeges.
Az
eszperantó számára az EU-ban szerep lehetne az európai identitás
továbberősítésének segítése, és ezzel az EU-t hatékonyabbá tenni Európában és
az egész világon a békéért dolgozó szerepben. Az EU és az eszperantó egyaránt
kötődik a békéhez, igazsághoz és a nem diszkriminációhoz. Az EU [azonban]
egyáltalán nincs tudatában az eszperantóban rejlő igen nagy lehetőségnek, amely
elősegítheti az állampolgároknak az európai integrációhoz és egymáshoz való
közelítését. Egy megújított nyelvi kommunikáció sokat tanulhatna az európai
integráció általános előrehaladásáról, Robert Schuman
gondolataira építve, melyeket 1950. május 9-én mondott ki:”Európa nem hirtelen fog létrejönni vagy egy egyetlen terv alapján.
Konkrét eredményeken át fog épülni, amelyek először fognak tényleges
szolidaritást megteremteni.” Hasonlóan, az eszperantó nem hirtelen fog
előrehaladni, hanem néhány tagállam szabad akaratú döntésein át, amelyek
oktatási terveikben helyt adnak neki, kezdetben általános nyelvtanítási
segédeszközként. A négy visegrádi ország eszményi helyzetben van az első ilyen
lépés megtételére, a más területeken már jól működő együttműködés keretében.
Remélem, hogy a nyitrai konferencia, építve a 2006-os pozsonyi
konferenciára, fontos szerepet játszik a soknyelvűség erősítésében, és
minden nyelvünk gyakorlati használatának biztosításában. Sohasem felejtsük el,
hogy mi a célja az eszperantónak és az Európai Uniónak – BÉKE.
Nyitra, 2016. július 28.
[Nem
hivatalos fordítás eszperantóból. G.L.]
Forrás:
Eŭropa Bulteno, Julio-aŭgusto 2016.
NYITRAI NYILATKOZAT
„A nyelvi kommunikáció távlatai az
EU-ban”
Nyitra,
Szlovákia 2016. július 28-29.
Ľ
Italia è Fatta. Restano da fari
italiani
(Csináltunk Olaszországot. Most
olaszokat kell csinálnunk)
Massimo ďAzeglio,
1866
Csináltunk
Európát, most európaiakat kell csinálnunk. Csak az európaiak adhatják meg a bizalmat adó és
demokratikus legitimitást az EU-nak. A brit kilépés [Brexit]
nyilvánvalóvá tette, hogy az európai integráció mostani válsága identitás
természetű. A sokféleség kezelése kulcskérdés. Ezt a kezelését javítani
szükséges a kormányzati hatóságok és a kommunikációs közösségekkel való
egyeztetéssel. Az ilyen egyeztetés hiánya az EU számára létkérdés.
Sok
állampolgár valóban fél, hogy Európa sikeressé tétele rombolni fogja nemzeti
identitásukat. Foglalkozni kell ezzel a félelemmel. Az állampolgári viszonyulás
Európához gyenge marad mindaddig, amíg az állampolgárok rá nem éreznek az európai
identitásra, összhangban saját nemzeti és régiós identitásaikkal. Azért van ez
így, mert az európai integráció gazdasági és kereskedelmi téren előre tett nagy
lépései ellenére, annak kulturális, oktatási és nyelvi oldalai nemzeti szinten
maradtak. Mindeddig nem történt próbálkozás az európai állampolgárok közös
oktatására. A nyelvek lehetővé tesznek kommunikációt, de ugyanilyen fontos,
hogy identitást fejeznek ki. Az EU jelmondata: „egyesülve a sokféleségben”, úgy
tűnik, előnyben részesíti a sokféleséget az egységesség hátrányára. Szükséges
közöttük egyensúlyt létrehozni.
A
növekvő globalizáció vezetett az angol túlságos uralmához. Mint világnyelv,
rosszul fejezheti ki az európai identitást. Ha Britannia el fogja hagyni az
Európai Uniót, az európai állampolgároknak csak 10%-a fogja az angolt beszélni anyanyelvként
vagy nagyon jól idegen nyelvként. Az angol kizárólagos használata az EU-ban
továbbmélyítené a társadalmi egyenlőtlenséget, és az angol elitista nyelvnek
érződne. A túlzott koncentrálódás az angolra az a fő tényező, amely gyengíti
más nyelvek tanulásának szándékát. A nyelvi egyenlőtlenség gyakran az ostoba
nyelvpolitikák eredménye, és nem ösztönös társadalomgazdasági jelségek terméke.
Nyelvi igazságtalanság idézi elő a gazdasági és társadalmi diszkrimináció
különböző formáit. Alkalmas nyelvpolitikával EU-szinten kellene
foglalkoznunk ezekkel a jelenségekkel.
Létezik
a nyelvpolitika fontosságát, mint integrációs tényezőt aláértékelő általános
tendencia. Ez erősíti a jelenlegi helyzetet, amely még a brit állampolgárok
számára sem fogadható el, mint azt mutatja a brit kiválás és más népszavazás. A
soknyelvűség alapvető EU-érték, és ugyanakkor alapvető érték az
EU-állampolgárok és a regionális és kisebbségi nyelvek beszélői egyenlőségének
biztosítására. Szükséges ennek a fontos területnek a kutatása.
Az
idegen nyelvek tanítása nem hozza a várt eredményeket. Mind az Eurobarométer, mind SurveyLang
visszaesést mutatott az első és a második idegen nyelv tudásában. Új stratégia
szükségességét látjuk a nyelvtanulás továbbjavítására, és a nyelvtudatosság,
valamint a kultúraközi képesség növelésére, nevezetesen tapasztalati kutatás
által [annak megállapítására], melyik idegen nyelv fogja legvalószínűbben
bátorítani további nyelvek tanulását. A Visegrádi országok (V4)+ ideális
keretet adnak ennek az új megközelítésnek bevezetésére, és gyakorlati lépések
megtételére, így hozzájárulva mind a nyelvi különbözőséghez, mind a közös
európai identitáshoz.
[Nem
hivatalos fordítás eszperantóból. G.L..]
Forrás:
Eŭropa Bulteno, Julio-aŭgusto 2016.
Fordítások
és összeállítás: Gados László
[1]
Például: Olaszország, Franciaország, Németország,
Írország, Litvánia, Lettország, Észtország, Horvátország, Szlovénia, Románia