A paderborni kísérletekről

1997-ben egy könyv (tanulmánykötet) jelent meg Rómában három – olasz, angol és eszperantó nyelven – Az európai nyelvi (nem) kommunikáció költségei címmel. A tanulmánykötetről Az Európai Unió és a nyelvi kérdés c. kiadvány 1997 decemberi soronkivűli száma adott részletes ismertetést. Ebből való az alábbi részlet.

Helmar Frank professzor (matematikai és filozófiai doktor, a berlini és a paderborni egyetemek Pedagógiai Kibernetika Intézetének igazgatója, a San Marino-i Tudományok Nemzetközi Akadémiájának elnöke) tanulmányában az ún. nyelvorientáló tanítás paderborni kísérletéről számol be. „1975 februárjában Paderborn több elemi iskolájában útjára indult egy kísérlet az idegen nyelvek tanításának tökéletesítése céljából, amelyhez azután csatlakoztak iskolai osztályok Alsó-Szászországból, Franciaországból, Olaszországból és Horvátországból. A kísérlet a nyolcvanas évek elején zárult. A megvalósítást és a kísérlet tudományos értékelését tekintve a mi Pedagógiai Kibernetikai Intézetünk volt illetékes. Az általunk elnevezett és a »Paderborni kísérlet«-tel kipróbált »nyelvorientáló tanítás« [Lingvo-Orientiga Instruado, LOI] 1993 szeptemberében, szabályos tanítás keretében, több iskolában indult Olaszországban, Oroszországban, Üzbekisztánban, Ukrajnában és Kazahsztánban. Tudományos értékelését a tervek szerint intézetünk és a San Marino-i Tudományok Nemzetközi Akadémiája fogja elvégezni. 1994 óta a kísérletben részt vesznek kísérleti osztályok Szlovéniából, Ausztriából és Magyarországról is, és hasonló kísérletek várhatók a jövőben Németországban, Romániában, Csehországban és Szlovákiában.”

A nyelvorientáló tanítás különbözik az idegen nyelvek korai tanításától, és az eszperantónak alternatív nyelvként való tanításától is. A nyelvorientáló tanítás „előkészíteni akarja az elemi iskolában (Európában legcélszerűbben a 3. és a 4. iskolai évben) az iskolásokat az idegen nyelvek majdani tanítására, hogy akkor egy vagy több idegen nyelvet könnyebben tanuljanak.” Tanítása „hasznosítja az egyszerűséget (ami a fölösleges díszítmények hiánya), a szabályozottságot (ami a kivételek hiánya) és a világosságot (ez a modulszerűség), amelyek az eszperantónak, mint agglutináló tervezett nyelvnek sajátjai, hogy ennek a »nyelvi modell«-nek köszönhetően (amit e célból nem szükséges teljesen megtanulni) elősegítse a nyelvi szerkezet megértését, az érdeklődést az idegen nyelvek iránt, és ezáltal tanulásukhoz növelje a képességet és a hajlandóságot. A nyelvorientáló tanításban, a paderborni kísérlet szerint megvalósítva, az elemi iskolások egy vagy két éven át, heti két órában foglalkoztak az eszperantó nyelv kb. 2000 nem szakmai alapszavából célszerűen kiválasztott résszel (kb. 500 szó). Egyfelől ez a rész elegendő a gyermekszintű kommunikálásra. Másfelől, és főleg, ez elegendő a gyerekekkel megértetni, majdnem teljesen, ennek a tervezett nyelvnek a szerkezetét, és elindítani, az anyanyelvvel való összevetéssel, a gondolkodást a nyelvi szerkezetek különbözőségéről.”

Az eljárás magyarázata a „kibernetikai transzfer elméleten” alapszik. Az eredményekről szólva: a paderborni kísérletben, például azoknak a tanulóknak az esetében, akiknek az anyanyelve német, és akik a középiskolában azután az angolt kezdték tanulni, mint első idegen nyelvet, a következő eredmények születtek. Az idegen nyelvnél a nyelvismeret átlagos szintjének eléréséhez a nyelvorientáló tanításban nem részesült tanulóknak 35%-kal, illetve 20%-kal több tanulási időre volt szükségük, mint azoknak, akik két évig, illetve egy évig nyelvorientáló tanításban részesültek. Az eredményeket a könyvben grafikus függvények is szemléltetik, továbbá a tanulmányban utalás található arról, hogy a részletesebb eredmények mely publikációkban tanulmányozhatók. Az eredmények alapján a szerző „pedagógiai sugalmazást” fogalmaz meg három pontban. A tanulmány a következőkkel fejeződik be: „ (...), ha követni fogják a három tanácsot, az előnyös lesz a jövőbeli európai politika tekintetében is. Hiszen azzal előkészítenek egy fontos (főleg mert semleges) javaslatot egy hivatalos közös európai nyelvről – ami, nagyon valószínű, más módon csak utópia lenne – a politikai döntés számára, amire előbb-utóbb sort kell keríteni, függetlenül az itt közzé tett nyelvi-pedagógiai megfontolásoktól.”