Az alábbi
írás szerzője az Eszperantista Tanárok Nemzetközi Szövetségének (ILEI)
hajdani elnöke volt, aki a következő írás témáját francia és eszperantó
nyelvű műveiben bővebben is kifejtette.
Edward
Symoens: Az eszperantó
propedeutikai [előkészítői] értéke
A kommunikáció
nem fölösleges luxus
Olyan
időszakban, amikor a világ szélesre tárul, a kommunikáció nem fölösleges
luxus, hanem nélkülözhetetlen szükséglet. Az idők folyamán egyre több
ember erőltetett magára nyelvtanulást, de mostanáig a nyelvtanítás
eredménye, a legkülönbözőbb felmérések és állítások szerint, egyáltalán
nem meggyőző, nem kielégítő. Miért ne haladjunk teljesen új
úton, mégha sok embernek ez szokatlannak, sőt forradalminak látszik is?
Szükségünk
van egy nyelvi modellre, amely fokozatos bevezetést ad minden lényeges
grammatikai, morfológiai és szemantikai elemhez, mindegyik – a legtöbb nyelvben
használható – ún. “universiala”-hoz, “esentialia”-hoz (e latin eredetű
szavak jelentése: egyetemes vonások, tulajdonságok, jellemzők; lényegi
tulajdonságok, elemek).
Csaknem
mostanáig a latint tekintették – jogosan – bevezetőnek, különösen a modern
latin nyelvekhez és az egyetemes gondolkodásmódhoz. Különféle tulajdoságaival
segíti a tanulókat összehasonlítani, leszármaztatni, elemezni, okoskodni és
megszabadulni az anyanyelvi gondolkodásmódtól.
Sajnos a
latin nagyon nehéz nyelv, csak az intellektuálisan eléggé tehetséges és
motivált tanulók szűk csoportja által uralható, és nem hordozza a
gyakorlati kommunikációs probléma megoldását sem. Ezért, és talán más okok
miatt is, sok országban eltűnt az oktatási programokból, vagy tanítása
csak heti néhány órára csökkent, ami egyáltalán nem elég ahhoz, hogy korábbi
nevelő szerepének megfeleljen. A modern nyelvek azonnali, minden
előkészítés nélküli tanulása lépett a latin helyébe is.
Modern nyelvi modellre szükség van
Szükségünk van tehát egy újabb nyelvi modellre,
amely a latin nevelési tulajdonságait a modern társadalom követelményeivel
kombinálja; amely egyszerűsége és viszonylagos könnyűsége (többek
között a haszonot nem adó nyelvtani kivételek elmaradása) miatt legyen
elérhető a kevésbé tehetséges tanulók számára is, azonkívül amely
ugyanazon kifejezési képességgel rendelkezik, mint más nyelvek.
Ilyen nyelv létezik: az eszperantó nemzetközi nyelv,
amely több mint száz éves létezése alatt teljesen éretté vált a nemzetközi
diaszpórában élő közösség kebelében, és természetes, társadalmi úton
fejlődött nyelvtervezetből autonóm módon működő, élő
és fejlődő nyelvvé, nemzetfeletti közösség eszközévé.
Gyakran “a modern latin”-nak vagy “a demokratikus
latin”-nak nevezik, utalva a kettős szerepre, amit sok évszázadon át a
latin nyelv játszott, mint semleges, határt túlhaladó “lingua franca” és MINT
BEVEZETŐ MÁS NYELVEK TANULÁSÁHOZ. (A “demokratikus” természetesen nem az
értelmiségieknek azokra a rétegeire céloz, akik néhány évszázadon át használták
a latint, hanem szélesebb embercsoportoknak arra a lehetőségére, hogy
tanuljanak és a mában uralják az eszperantót, demokratikus elveinknek
megfelelően.)
Mivel, hogyan segíthet az eszperantó?
Az
eszperantó előzetes tanulása megkönnyíti következő nyelvek tanulását,
ahogyan tette azt a latin tanulása. Ez tény adja a nemzetközi nyelv
propedeutikai, azaz előkészítő, beavató, bevezető értékét más
nyelvek ezt követő választásához és könnyebb megtanulásához.
Tanárok,
megérzés alapján, már sok évtizede felfedezték ezt a minőségét, és azóta
különböző helyen és módon kísérletek szerveződtek tudományos
bizonyítására.
Az eszperantó
“átlátható” nyelv, mintegy röntgenfelvétel, amelyen minden alkotóelem,
-kategória látható, konkrétizálódk: az igeidők, a nyelvtani kategóriák, a
szavak közötti viszonyok, a funkciók a mondatban. Ez az “átláthatóság” nem
létezik az etnikus nyelvekben, legalábbis a legtöbben.
A gyermek az
eszperantó révén tehát nehézség nélkül megtanulja, hogy mi a főnév,
melléknév, határozószó, múlt idő stb., mert látja őket, hála a
jellemző, mindig felismerhető végződéseknek. Amikor a
“főnév”, “melléknév” s hasonló fogalmak világosan bevésődöttekké
lesznek az emlékezetben és teljesen asszimiláltak, a tanuló könnyebben
használhatja azokat más körülményeknél, más nyelvek , sőt anyanyelvének
tanulásában is.
Hála az
összetételi és származtatási technikáknak, melyeket a tanulóknak nagymértékben
lehet és kell alkalmazniuk az eszperantóban, megtanulják feltárni a szavak
közötti szemantikai kapcsolatokat, még akkor is, ha saját anyanyelvükben semmi
hasonló nem létezik; tehát bensőségesebb megértést érnek el a
szólétrehozásról és a szójelentésről. Sok nyelvben létezik ugyanez a
technika, de csaknem mindig rejtetten, nem azonnal láthatóan,
felismerhetően.
Az eszperantó
kitűnő bevezető az etnikus nyelvek tanulmányozásához a
“nemzetközi” szókészlet által is, annak következtében, hogy a szógyökök a
lehető legnemzetköziebbek, sok és különböző nyelvcsoportból
merítettek.
Abból a
tényből adódóan, hogy az eszperantó olyan nyelv, amely gondolkodtat, tanulmányozása kibontakoztat
más, általánosabb képességeket: a képességet megfigyelni, átgondolni,
okoskodni, összehasonlítani, elemezni, összetenni, következtetni, származtatni
... Ezek a gyorsan kibontakozó képességek hasznosulnak más nyelvek tanulásánál
is, tehát átvihetők új tanulási helyzetekre.
Tanulni ezt is kell!
Mégis ne vigyük túlzásba! Az eszperantó
propedeutikai jelentése valóságos, de kötött a tanár kompetenciájához, a
használt módszerek és taneszközök minőségéhez, és különösképpen maguknak a
tanulóknak pozitív magatartásához és szorgalmához, továbbá motiváltságukhoz,
tanulni akarásukhoz.
Bármilyen legyen az eszperantó viszonylagos
könnyűsége és valóságos propedeutikai értéke, teljes értékű
nyelvről van szó, amit CSAK komoly tanulmányozással, gyakorlással és
használattal lehet teljes értékűen magunkévá tenni és teljesen uralni.
[Ford.: G. L.]